Békés Megyei Népújság, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-28 / 198. szám
1959. augusztus 28. s Csütörtök A tsz-szövetség jogtanácsosa Írja : J? közös munkában részi vevő tsz-családtagokról A termelőszövetkezet tagjainak hozzátartozói — a szövetke. zet vezetőségének hozzájárulása, val — részt vehetnek a termelő- szövetkezet közös munkájában akkor is, ha ők maguk nem tagjai a tsz-nek. Erre vonatkozóan a termelőszövetkezeti törvény a következőképpen rendelkezik: ,,a családtagok — a tagokkal egyenlő feltételekkel — részt vehetnek a termelőszövetkezet közös munkájában”. A továbbiakban szabályozza a törvény azit is, hagy: ,.a termelőszövetkezet nem kötelezheti a családtagot munka végzésére”. A fenti idézet szerint lehetőség nyílik arra, hogy a kívülálló.családtag munkát kérjen és vállaljon a termelőszövetkezet, ben. Ebben az elhatározásában azonban a családtagot a termelő- szövetkezet nem befolyásolhatja, vagyis munkavállalásra nem kötelezheti. Más a helyzet természetesen akkor ha önkéntesen a családtag valamely munka végzését elvállalja. A már vállalt munkát el kell végeznie és vállalt kötelezettségéneik teljesítését a szövetkezet ugyanazon eszközökkel ellenőrizheti, mint a termelőszövetkezeti tagok esetében. Tehát fegyelmi felelősségre vonás. károkozás és egyéb — a munkával kapcsolatos — vita esetén a tagokra vonatkozó elbírálás alá esik. A családtagok részére biztosítja a törvény, hogy maguk döntsék el azt: kívánnak-e dolgozni a termelőszövetkezetben vagy sem. Ugyanakkor biztosítja a jogot a szövetkezet vezetőségének is, hogy döntsön a családtag foglalkoztatásának kérdésében. A termelőszövetkezet elsődleges kötelezettsége, hogy saját tagjait munkával lássa el. és így biztosítsa tagjai részére a megfelelő jövedelmet. A családtagok foglalkoztatására minden esetben csak akkor kerülhet sor, ha a munkát vagy munkafolyamatot a tagok már nem képesek elvégezni. Ilyenkor pedig általános és helyes gyakorlat, ha a többletmunkát nem idegenekkel — hanem a munka végzésére ön. ként vállalkozó — családtagokkal végezteti el a termelőszövetkezet. Ebben az esetben a munkálatokért járó díjazás is a termelőszövetkezeti családok jövedelmét növeli. A törvényes sza bályozás szerint a közös munka ban rendszeresen részt vevő csa ládtagokkal írásos megállapodást kell kötnie a vezetőségnek. A közös munkában részt vevő családtagokat — a munkavégzés ideje alatt — ugyanazon jogok illetik és kötelezettségek terhelik, mint a termelőszövetkezet tagjait. Ez azt jelenti, hogy tanácskozási és javaslattételi joggal részt vehetnek a közgyűlésen. Jogosultak — külön meghívás alapján — a termelőszövetkezet más szerveinek tevékenységében is közreműködni. Továbbá joguk van a jogszabályban I meghatározott társadalombizto-1 sítási szolgáltatásokra, illetve az alapszabály szerinti egyéb szolgáltatások igénybevételére: szociális juttatásokra és kedvezményekre. Kötelesek viszont a tér. melőszövetkezet alapszabályában. munkarendjében, a közgyűlés és a vezetőség határozataiban foglaltakat betartani. A saját elhatározásukból vállalt munkát maradéktalanul elvégezni. A törvény lehetőséget ad arra is, hogy a családtagnak a közös munkában eltöltött idejét — külön kérése alapján — tagsági viszonyként vegyék figyelembe, ha a későbbiek folyamán belép a termelőszövetkezetbe. Ez a szabályozás lehetőséget ad arra, hogy a családtagként ledolgozott évek — az érdekelt nyugdíjba vonulásakor — nyugdíjévként legyenek beszámíthatók. A közös munkában való részvéte] a családtag szempontjából olyan lehetőség, amelynek célja a termelőszövetkezeti családok anyagi helyzetének javítása, életszínvonaluk emelése. Dr. Kovácsy István Válasz fehérnemű-ügyben hét! — törpült el benne a töprengés. Kifejezhetetlen rajongással keveredő büszkeséggel bontotta ki az épitőmunkások szakszervezetének zászlaját, s eleven zászlórűdként tartotta maga elé. Két kezével kifeszítve magasan tartotta, erősen, kitartón. férfimódra. A meggypiros selyemről messzire világítottak az arany színű betűk „Világ munkásai, egyesüljetek!” Alulra, az összekulcsolódó két kéz alá is felkiáltójeles mondatot hímeztek a munkásasszonyok: „Jogot a népnek!” Csapkodott, verdesett a bíbor zászló a szélben, s Andris szeme is könny belábadt, a gyász óta először. A napokig visszafojtott fájdalom, dac és félelem, a félelmen úrrá lenni tudás büszkesége s a veszély előrevetülő árnyéka elemezhetetlenüil fészkelte el benne magát, s hangtalanul sirt. Egyszer csak a tömeg körülfogta őt, látta a feléje mozduló közrendőrt... és többre vissza se emlékszik. A zászló pillanatok alatt tűnt el nyomtalanul a tömegben. Laczkó, Andris öccse közelebb rántotta bátyját a sírhoz, és most már minden elcsendesedett. Csak nagyanyó hívta vissza egyre, fáradhatatlanul élete-párját... Melegein sütött a nap, akár fürödni is lehetne — gondolta Andris. De neki most csak a találkozáson járt az esze. Nagy nehezen sikerült Annust kilesnie, amikor az előző este a kútra szaladt. Levelet csúsztatott a zsebébe. Annus nem is szabó- dott ellene. Andris feltétel nélkül megbízott benne. Most mégis, hogy már fél órája vár Marikára, kezdett kételkedni ügyességében. Az is megtörténhetett, hogy amilyen őszinte Marika, elmondta anyjának a kitűzött találkozót, és most azért késik. Sajnos, azt nem irta meg, hogy ez utolsó alkalom a búcsúra... A kapott SAS-behívót nem említette a levélben... s talán azt is zokon veszi, hogy már régóta nem jelentkezett... Miéri. miért nem kereste?... Ha a temetés óta csak egyetlen egyszer találkozott volna vele, most biztosabban tudná, hogy eljön-e a lány. Negyedóra múlva Marika köszönés nélkül Andris vállára ejtette a fejét. Szótlanul köny- nyezett... Andris is szívesen sírt volna... a boldogságtól. Talán élete legboldogabb pillanata volt ez. — Megmondtam otthon, hogy veled találkozom. Leültek a ligeti padra. Ifjú párok sandítottak rájuk, idősebb szerelmesek sétáltak el mellettük, de ők mit sem láttak egymáson kívül. — Mindig vártalak... Mindig. Annyira vártalak, hogy már csak akkor éltem, amikor vártam... — Katonának megyek. — Mikor?! — SAS-behívót kaptam. Marika szeméből újra elindultak a könnyek és mikor megérezte, hogy Andris dermed- ten nézi, mosolyogni próbált: — Legközelebb már katona ruhában foglak látni... és kopaszon ?... (Folytatjuk) Rovatunkhoz az elmúlt hónapokban sok olyan vélemény érkezett, hogy baj van a fehérneműfronton. Ezért kerestük fel nemrég Békéscsabán a boltokat, hogy megnézzük, milyen a választék, miből van hiány. A cikk „Hálóing, béby-doll nagy választékban” címmel meg is jelent, melyben megírtuk tapasztalatainkat. Cikkünkre a Habselyem- és Kötöttárugyár vezérigazgatósága reagált, s többek között a következőket írja. „Elöljáróban közölnünk kell, hogy az elmúlt 3 évben termelésünket értékben több mint 40 százalékkal növeltük, telepet létesítettünk Kecskeméten, Kerekegyházán és ebben az évben Kuri- tyánban. Mindezek ellenére a keresletet kielégíteni nem tudtuk, főleg műselyem nadrágban, kom- binéban és férfi ingben. 1970. évben a belkereskedelemnek további 10 százalékkal több árut biztosítunk. Ennél gyorsabb ütemű fejlő, dést jelenleg elérni nem tudunk. Műselyem áruk zsugorodása nem új keletű kérdés és mióta műselyem árut gyártanak a világon, ez fennáll. Két olyan lehetőség van, mely ezen a problémán segít. Az egyik a nedvesen történő vasalás, a másik a műselyem és szintetikus fonalak keverése. Az egyik a fogyasztó feladata, a másik a gyáré. Le kell szögeznünk, hogy a szint és a méretet a megrendelő nagykereskedelmi vállalat határozza meg. A gyárnak teljesen mindegy, hogy fehér vagy rózsaszín, mini vagy hosszú kombinét gyárt. A kereskedelem részéről sokszor mutatkozik az újtól való félelem, ragaszkodás a hagyományoshoz, mert így nagy baj nem történhet.” A levél további részében arról írnak, hogy a gyárnak a fentieken kívül millió és egy problémája van, mellyel szeretnék, ha a sajtó is többet foglalkozna. Részünkről ennek semmi akadálya nincs, bár megjegyezzük: az olvasókat és a vásárlókat elsősorban az érdekli, hogy a pénzükért megfelelő mennyiségű és minőségű árut kapjanak. Jogos volt e a büntetés? Miért volt kevés a friss kenyér? Sok más hoppon maradt sorstársára hivatkozva ezt kérdezi a békési Horváth Lajos (Fáy utca 7. I. B. 3.) Idézünk leveléből. „Már kedden (augusztus 19-én) délután nem lehetett Békés községben semmi pékárut kapni... Akik kényéi- nélkül maradtak, durva és rossz viccnek tartják a sütőipar és a kereskedelem ilyen formájú ünnepi hozzájárulását.” Osztozunk Horváth Lajos bosz- szúságában. Panaszával a legilletékesebbet. Próza Lászlót, a Sütőipari Vállalat békési telepvezetőjét kerestük fel. — Az ünnepre való tekintettel 370 kilogrammal több kenyeret sütöttünk — mondotta —. Kedden délután 5 órakor a többlet kenyér még itt volt a telepen. Nem szerettük volna, ha a nyakunkon marad így telefonáltunk Békéscsabára és Mezőberénybe. Csabának nem kellett, Mezőberénybe viszont átvittünk 150 darab 3 kilogrammos veknit. Fél 6 után kérdezték a helyi üzletek, hogy van-e még kenyerünk? Ami még megmaradt azt a békési boltokba küldtük. Előfordulhatott, hogy valaki nem kapott kenyeret. De — és ezt mindenki tudja — ünnep előtt nem este 6 órakor kell bevásárolni. Véleményem szerint különösebb kifogás nem érheti az ünnep előtti kenyérellátást Békésen. | Levelet kaptunk N.' L. újkígyós! olvasónktól, amelyben a következőket írja: „Egy furcsa kérdéssel szeretnék Önökhöz fordulni. Ugyanis az egyik vasárnap Gyulán voltam motorkerékpárral és hazafelé menet, amikor már jól besötétedett, észrevettem, hogy a motorom hát. só világítása nem működött. Szét- szcreltem a lámpát és megállapítottam, hogy az égő kiégett. Pót- égőm nem volt és útközben nem is tudtam hozzájutni. Szabadkígyóson gépjármű-ellenőrzés volt, ahol a rendörjárőr 40 forint helyszínbírságot rótt ki rám, mert nem égett a hátsó lámpám. £n reklamáltam, mondván, hogy világításom Gyula alatt még jó volt és mgr nem tudtam égőt szerezni. A rendőr elvtársat nem tud. tam meggyőzni, mert azt mondta, hogy ez akkor is szabálysértésnek számít, ha útközben romlik el. En a helyszinbírságot jogtalannak tartottam, s ezért megtagadtam a kifizetését. Igaz. pénz sem volt nálam. De azért sem voltam hajlandó kifizetni, mert már egy ha- | sonló eset történt a motorkerékpárommal és az akkor igazoltató rendőr elvtárs azt mondta, hogy ilyesmi előfordulhat és akkor nem büntettek meg. Kérem a szerkesztőséget, írja meg. helyesen jártam- e el? A levéllel felkerestük Csipei József rendőrfőhadnagy elvtársat, aki elmondotta, hogy a levélírónak nem volt igaza akkor, amikor megtagadta a helyszínbírság kifizetését. Ugyanis a KRESZ előírja egyértelműen és világosan, hogy közúti forgalomban csak olyan jármüvek vehetnek részt, amelyek megfelelnek a KRESZ-ben előírtaknak. Ez pedig kötelezővé teszi a jármüvek kivilágítását. Azt tanácsolja — mert ilyen máskor is előfordulhat —, hogy a levélírónk is, de más gépjárművezetők is mindig tartsanak maguknál pót- égőt, hogy a hasonló eseteket elkerüljék. így olcsóbb is, és nem veszélyeztethetik sem a maguk, sem mások testi épségét, ha szabályosan működik első és hátsó világításuk. Senkinek síi fölösieges forintja A Szerkesszen velünk rovathoz több olyan bejelentés érkezett a a telefonelőfizetők részéről, hogy nagyon sokszor okoz bosszúságot, amikor tárcsáznak egy számot, és nem a hívott fél jelentkezik. Ha csak ritkán előforduló eset lenne, talán szót sem érdemelne. Azonban az utóbbi hónapokban különösen sok ilyen panasz hangzott el, s a téves kapcsolás nem is egyszer fordul elő. Az egyéni előfizetőknek is a zsebére megy, havonta • • Ülhet vagy nem ülhet? Köveskúti János, békéscsabai olvasónk augusztus I6-án este szombaton a 20.30 órakor a Szent István térről induló 9-es buszra szállt fel két kisgyermekével. Mivel kevesen voltak a buszban, a kisfiút maga mellé ültette, a másfél éves kislányt pedig az ölébe. A kalauz felszólította a kisfiút, hogy álljon föl, mert neki nincs joga leülni. Az apa a 4 éves kisgyermek számára is akart jegyet venni, a kalauz leintette azzal, hogy ő csak a rendeletet igyekszik betartani, az pedig kimondja, hogy a gyermekek nem ülhetnek le a buszon. Levélírónk ebbe nem nyugodott bele, s a szerkesztőségünk- i hoz fordult: Van-e joga egy gyereknek leülni a buszban, ha nincsenek sokan? — Kérdezte. A 8-as számú Autóközlekedési Vállalat személyforgalmi osztályának vezetőjétől. Szabó Lajostól kaptunk választ. A buszokban kirakták a táblákat, amelyek szerint 6 éves korig a gyermekeknek nem kell jegyet váltani. Egy felnőtt legfeljebb 2 gyermekkel utazhat díjmentesen. S természetesen, ha van szabad ülőhely, elfoglalhatják azokat. Ha a szabályzat ezt mondja ki, akkor vajon a kalauz miért akadékoskodott? Talán mégsem isme. ri a szabályzatot? 5—6 forint fölösleges kiadást jelent, de ha a vállalatokat nézzük, akkor ez az összeg alaposan meghatványozódik. Joggal mondják, hogy sem az egyéni előfizetőknek, sem a vállalatoknak nincsen fölösleges kidobni való forintjuk. Miért rossz az automata? — kérdezték sokan. Ugyanezt kérdeztük mi is Kondacs Andrástól, a távbeszélő főközpont vezetőjétől. Nehéz meghatározni — mondotta —, hogy miből adódik a téves kapcsolás. Ennek nagyon sok oka lehet. Előfordulhat, hogy a készülék rossz, de lehet vonalhiba, érpárcsere — például ikertelefonoknál — és lehet központi hiba is, amit valóban az automatában kell keresni. Megtalálni azonban nagyon nehéz, ezért kérjük a távbeszélő előfizetőket, hogy segítse, nek ebben. Ha ilyesmit észlelnek, jegyezzék fel, hogy mi volt a hívott szám, és ezzel szemben milyen szám jelentkezett, s közöljék ezt a hibabejelentőn, a 003-as telefonszámon. Nagyon megkönnyíte- nék ezzel a munkánkat, hamarabb megtalálnánk, melyik vonalon van a hiba, és így annak kiküszöbölése is gyorsabban történne. Sajnos, kevesen vagyunk ahhoz, hogy az egész berendezést átvizsgáljuk, így az ilyen téves kapcsolások okainak felkutatása csak a közönség segítségével lehetséges.
