Békés Megyei Népújság, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-22 / 193. szám

1069. augusztus 22. . 5 Péntek A magyar munkásmozgalom zászlóbontása. Az 1848—1849-es szabadság- harc után, 1867-ig, mintegy 300 ezerre nőtt a mitikások száma a 15 milliós, soknemzetiségű Ma­gyarországon. Ez a mennyiségi gyarapodás politikai, munkás­mozgalmi oldalról tekintve, mi­nőségi változásokkal is járt. A munkások különféle szakmai, érdekvédelmi. önsegélyező es kulturális egyleteket létesítet­tek. Többféle tényező segítette elő a fejlődést. Mindenekelőtt az ipari munkásság elkeseredé­se. A munkahét 7 napos volt, tehát vasárnap is dolgoztak. A munkanap maximuma 16 óra. a minimuma 12—13 óra A bér alacsony. A lakbér magas és a lakáshiány elviselhetetlen. Nem csoda, hogy a külföldről érkező és az I. Intemacionálé tanításaival felfegyverzett mun­kások buzdítására kísérletek történlek egy. általános munkás- egylet megszervezésére, a szét­forgácsolt erők összefogására, a szocialista tanok terjesztésére. Ekkoriban még általános szokás volt a valcolás is, a magyar munkások külföldi „tanulmány­útja”, amely a hazatért munká­sok révén elősegítette a dolgo­zók általános felvilágosodását, öntudatosodását. Többféle próbálkozást követő­en 1868 februárjában alakult meg Pesten az első szocialista munkásszervezet, az Általános Munkásegylet. Ez osztály harcos alapon akarta tömöríteni a ma­gyarországi munkásságot „szel­lemi és anyagi érdekeinek” vé­delme céljából. Lényegében a nemzetközi munkásmozgalom el­veinek, szervezkedési módsze­reinek erélyes jelentkezése volt ez Magyarországon. Az Általános Munkásegylet el­ső vezetőinek és alapító tagságá­nak aktivitása folyamatosan gyorsult. Táncsics Mihályt 1869 májusában választották meg el­nöküknek, aki átadta nekik he­tilapját, az Arany Trombitá-t. Osztályharcos elveik terjesztése céljából 1869 márciusában előbb Pozsonyban, majd 1869 augusz­tusában Pesten nyilvános gyű­lést tartottak. A pesti népgyű­lésre kétnyelvű plakátot adtak Nyolc ki s ebben megjelenésre szólí­tották fel „Pest-Buda, O-Buda, Új-Pest. Kőbánya és vidéke ösz- szes lakosait”. A népgyűlést „Pesten, a Kerepesi úton levő gázgyár előtti téren”, a mai Köztársaság téren kívánták meg. tartani 1869. augusztus 20-án, rossz idő esetén két nappal ké­sőbb. Valóban, augusztus 22-en, vasárnap délután ■ 4 órakor, mintegy 12 ezer pesti munkás vonult fel példás rendben. Ez a tömeg akkoriban igen jelentősnek számított, de az ese­mény igazi történelmi jelentő­sége az, hogy a nagy nyilvános­ság előtt ekkor bontották ki nyíltan a vörös zászlót, a mun­kásmozgalom harci lobogóját és hirdették meg az egylet osztály­harcos, szocialista programját. Követelték az egyesülési jogot a sajtószabadságot, az állandó hadsereg megszüntetését, az ál­talános népfelfegyverzést, az is­kolák államosítását (az állam és az egyház kettéválasztását), a nemzetiségek egyenjogúságán alapuló független Magyaror­szágot, a beleszólás jogát a tör­vényhozásba, általános választó­jogot. adórendezést a progresz- szivitás alapján és végül a pa­pok kezén levő javak kisajátí­tását a népoktatás céljaira. Az Általános Munkásegylet tevékenységét figyelemmel kí­sérte az I. Intemacionálé Főta­nácsa is, amely 1869 nyarán Farkas Károly gépészt nevezte ki magyarországi főmegbízott­jának. Az Általános Munkás- egylet szervezetileg, politikai­lag és ideológiailag sikeresen fejlődött. Elvi következetességét md sem jellemzi jobban, mint az, hogy az idős Táncsics tervét az állami szubvenció elfogadá­sára — határozottan elutasítot­ta. Az 1869. augusztus 22-1 nagy munkásdemonstráció minden­képpen nevezetes történelmi esemény. Ezen a napon a mun­kások ezrei és ezrei kaptak köz­vetlen politikai tájékoztatót és lelkesítő impulzust arra, hogy a saját kezükbe vegyék sorsuk in­tézését. F. M. Ki tud többet? vetélkedő döntője a Békéscsabai Kötöttárugyárban (Tudósítónktól) A Békéscsabai Kötöttárugyár KISZ-bizottsága az elmúlt hetek­ben Ki tud többet? címmel jól si­került, tizenegy fordulós szellemi vetélkedőt rendezett, amelynek nyilvános döntőjét alkotmányunk megünneplésének jegyében bo­nyolították le a vállalat kultúrter­mében. A nyilvános döntőt tíz, heten­ként ismétlődő írásbeli forduló előzte meg. Egy-egy heti kérdő­ív 12—12 kérdést tartalmazott. A versenyzőknek történelmi, föld­rajzi, tanácsköztársasági, képző- művészeti, szépirodalmi, békés­csabai helytörténeti és gazdasági kérdésekre kellett választ adniuk s ugyancsak e gazdag anyagból kerültek ki a döntő kérdései is. A versenykiírás értelmében a pontszámos értékelés során leg­jobb helyezéseket elért első tíz versenyző kerülhetett a nyilvános döntőbe. Tizenegy napos Moszkva—Le- ningrád társasutazás volt az első díj, amelyet Kovács Ferenc tech­nikus nyert meg. A második he­lyezett Mitykó László kéthetes lillafüredi, a harmadik Szakáll Tamásné ugyancsak kéthetes ba- latonboglári üdülésre nyert jog­címet. A döntő további helyezett­jei értékes, egyenként 150—400 forint értékű tárgyjutalomban ré­szesültek. Végül pedig az sem volt meg­vetendő, hogy a döntő részvevői között együttesen 5000 forint ér­tékű díj került felosztásra. (—2dr) Magyar perzsa, magyaros molívumok A Békésszentandrási Szőnyeg- szövő Háziipari Szövetkezet el­fogadta Ferenczy Pál, a Békés­csabai Képcsarnok szervezőjének öt darab szőnyegminta-tervezetét. Az eddig forgalomban levő ma­gyar perzsák tulajdonképpen az ősi keleti minták felhasználásá­val készültek. A tipikusan ma­gyaros, Tisza vidéki keresztszemes hímzés motívumait felhasználó szőnyegminták alapján a szent- andrási htsz a közeljövőben pró­badarabot készít, s annak esetle­ges elfogadása után kezdi meg a szőnyegek sorozatgyártását an Tiszasas Olyan most az épülő békés­csabai víztorony, mint valami fejre állított gomba. Még bordá­zata is van a kupolája alatt, vas­beton gerendákból, melyeknek mindegyike 3 és fél tonna súlyú. Ha pedig októberben végleges he­lyére emelik a víztartályt, a to­rony karcsú kehelyformát ölt. Ha óriások lennének, talán kedvük támadna, hogy igyanak belőle, s a 2000 köbméter víz biztosan elég is lenne számukra. Az emberek szinte törpéknek látszanak körülötte. A magasban ácsok zsaluznak, lent pedig két darut állítanak fel, amellyel majd az irdatlanul sok vasat és betont emelik fel. A Budapesti Vízügyi Építő Vál­lalat dolgozóinak van még mit tenniük. Csak betonból 250 köb­métert kell bedolgozniuk. És ha minden a helyére kerül, 750 ton­na lesz a kehely súlya, amit ok­tóberben pehelyként emelnek a magasba. Legalábbis így mond­ják, akik itt dolgoznak. Már két hasonló szerkezetű víztornyot épí­tettek. Az egyik ezek közül a békési volt, bár az méretben messze elmarad emögött. Lencse János brigádja ehhez az Bj munkához akkortájt szervező­dött. Nincs tehát nagy múltja. Az sem mond különösebbet, hogy há­rom évvel ezelőtt a brigád mind a tizenkét tagja még tsz-gazda volt. Az érdeklődésemet inkább az kelti fel, hogy nyolcán a Szolnok megyei Tiszasasról kerül­tek a vállalathoz. Kezdte a bri­gádvezető, a többiek folyamatosan követték. Könnyen elszakadtak a föld­től. Még Lencse János és Csávás Ferenc is, akik régebben egyéni parasztok voltak. Hogy miért jöttek a vállalat­hoz, arra a brigádvezető egysze- 'rűen csak ennyit válaszolt: — Azért, mert jó a kereset. Nem is nagyon menne másho­vá egyikük sem. A jó kereset mellett azzal is érvelnek, hogy már begyakorolták ezt a munkát, ami nem könnyebb és nem is ne­hezebb, mint amilyen a mező- gazdaságban volt. Ám a vállalat vezetői sok mindent biztosítanak számukra. Van rendes szállásuk, <ó ebédjük és hetenként gon­doskodnak a haza- és visszaszál­lításukról. Mindezért cserébe be­csületes munkát kérnek. Vándorolnak egyik munka­helyről a másikra. Világot lát­nak. A hazulról való távollétet megkönnyíti az, hogy együtt van­nak, gondjukat-bajukat megoszt­ják egymással. Nem könnyelmű­ek, a keresetüket mindnyájan ha­zaadják. A tisztességet, becsületet a munkában és a magatartásban is elvárják egymástól. Már azon gondolkoznak, hogy a szocialista brigád cím elnyerését is célul tű­zik. Szeretnének igazi munkások­ká válni, amit Kovács Imre mű­vezető egyáltalán nem tart elér­hetetlennek. Az ő véleménye: — A brigád derekasan kiveszi részét a munkából. Csak dicsére­tet érdemel. Lencsésék az év végéig marad­nak Békéscsabán. Ök betonozzák és szigetelik majd a kelyhet. Csaknem teljesen önállóan. Egy­két év alatt hozzáértő munkások­ká váltak. Jövőre Karcag következik. Ott épül majd egy hasonló víztorony, a mérete azonban mindössze egy- harmada a békéscsabainak. Azt mondják, hogy amikor el­búcsúztak a tiszasasi tsz-tői, nem marasztalta őket senki. A gépesí­tés miatt talán már „feleslegessé” váltak. Itt azonban nagyon szá­mítanak a munkájukra. A kereset mellett ez is a vállalat javára billenti a mérleget. Pásztor Béla EGY HÉT a Román Szocialista Köztársaságban 0 Befejezésként a képriportban Felsőtelekről és Gavasdiából vil­lantok fel három képet, az ország ezen részének nevezetességeiről. Vajdahunyadtól néhány kilométerre terül el azé képen látható Felsőtelek, melynek szomszédságában az utóbbi években épí­tettek egy hatalmas víztárolót. E képen a fclsőteleki víztároló zsilipje látható, amely egyben közlekedő híd is. A hegyekkelkörülzárt völgyből — amely most víztároló — néhány évvel ezelőtt egy egész falu lakossá­gát költöztették ki, akik ma egy új település házaiban lak­nak. A víztároló pedig ezen a zsiliprendszeren keresztül lát­ja el a hunyadi vasművet vízzel. Vajdahunyadról Gavasdiába menet találjuk egy völgyben ezt a gyárat, amely szintén az utóbbi évek nagy létesítményei köze tartozik. Ebben a gyárban különleges kőporból vonják ki a púder fontos alapanyagát, melyet Európa számos országába exportál a Román Szocialista Köztársaság. Kép, szöveg: Balkus Imre /VmWWVWWWWttVWWMWWMWWWWWWWWWWW Megyéi tanácstag fogadóórája A megyei vezetők szokásos fo- ig Békéscsabán, a megyei tanács gadóóráját ezúttal augusztus 23- épületében Nagy János vb-elnök- án, szombaton délelőtt 9—12 őrá-1 helyettes tartja.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom