Békés Megyei Népújság, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-14 / 187. szám

1969. augusztus 11 5 Csütörtök A bíróság elnöke vnlasxol Cs. J. aláírással érkezett levél szerkesztőségünkbe. Levélírónkat tanúként idézte be július 22-én L.-né bűnügyének tárgyalására a Szarvasi Járásbíróság. A tanúkat a hosszú várakozás és a tanúbizo­nyítás nagyon megviselte. Ennek következtében a lopott holmi egy részét meg sem nevezték a tár­gyaláson, csak azért, hogy minél hamarabb haza indulhassanak. Levelének másik részében azt írja, hogy a bíróság a bűnösöket a kár megtérítésére kötelezte, vissza is kapták az ellopott ágy., neműt, de azrt a vádlott 18 hóna­A bűnös Jóbarát Aki Békéscsabán az Illésházi úton a Jóbarát vendéglő oldalán közlekedik, joggal bosszankodhat azon, hogy bűzös tócsákat kell kerülgetnie. Ugyanis nincsen olyan nap, hogy a nevezett ven­déglő udvaráról ne folydogálna ki az utcára bűzös lé. Most, amikor a város idegenforgalma is számot­tevő, nem lehet közömbös, hogy pon át használta, s teljesen meg­rongált állapotban került vissza a tulajdonosokhoz. Azt kérdezi, hogy a kár ennek következtében ho­gyan térül meg? Hiszen a vissza­került holmi használhatatlan. Vági József, a békéscsabai bíró­ság elnöke válaszolt. A tárgyalás elsőrendű feladata, hogy a tény­állást tisztázza. Ennek egyik esz­köze a tanú kikérdezése. A tapasz­talat az, hogy a tanúk nem szíve­sen tesznek tanúvallomást, főleg mikor szembesítésre kerül sor. A tanúk várakoztatásával kapcsolat, ban elmondotta: a bíróságnak úgy kell beidézni a tanúkat, hogy azok minél kevesebbet várakozza­nak. Levélírónk másik kérdésére a következő választ kaptuk: A káro­sultnak joga van kárigényét ér­vényesíteni. A jelen esetben — ha az ágynemű elhasználódását bizonyítani tudja, perfelvételt kér­het, s a bíróság kártérítésre köte­lezi a károkozót. A bíróság szombaton és szer­dán panasznapot tart. Az lenne a leghelyesebb, ha levélírónk pana­szával felkeresné a bíróság elnö­két. Stráxsa ax étterem előtt ] A következő levelet kaptuk Far­kas Károly békéscsabai olvasónk. i tói: „Egy furcsa szokásról szeretnék önöknek írni. A megyei tanács étterme előtt a déli órákban min­dig egy ember áil és nem engedi be a dolgozókat étkezni. Ilyen furcsa helyzettel csak Békéscsa­bán lehet találkozni. Tudniillik az étterem a vendéglátóipari vállalat kezelésében működik, csak az épület a megyei tanácsé. Azt még megértem, hogy olyankor nem en­gednek be, amikor az étterem már megtelt, de azt nem tudom, hogy olyankor miért nem lehet bemenni, amikor még van üres hely bőven. Ezt csak azért írtam le, mert volt velem egy pesti re­vizor, és az nagyon csodálkozott azon, hogy egy étterem előtt „strá­zsa” áll. A levél nyomán felkerestük dr. Várnai Pétert, a megyei tanács szb-titkárát, aki elmondotta, hogy a megyei tanács étterme nem nyil­vános, hanem üzemi konyha, bár a vendéglátóipari vállalat keze­lésében van. Hasonlóan a többi üzemi éttermekhez, természetes, hogy elsősorban az itt dolgozók vehetik igénybe. Ez annál is in­kább érthető, mivel a dolgozóknak mindössze fél óra ebédidő áll ren. delkezésükre. Amikor még nem f voltak ilyen kötöttségek, többször I előfordult az, hogy az éttermet igénybevevő idegenek miatt a ta­nács dolgozói nem tudták az ebéd­idő alatt elfogyasztani ebédjüket: I Ezért voltak kénytelenek ehhez a í megoldáshoz folyamodni. Kérek egy kis helyet a lapban... milyen hírünket viszik él az or­szág más részébe vagy éppen kül­földre. Nem hinnénk, hogy a ven­déglő vezetője és a többi alkalma­zott ilyen módon törekedne a for­galom gyarapítására, hiszen ilyen körülmények között nemhogy csalogatnák, hanem elriasztják az oda igyekvő vendégeket. Kérem önöket, szíveskedjenek kideríteni, hogy kinek „köszön­hető” ez az áldatlan állapot — írja egy békéscsabai olvasónk. A panasszal felkerestük Purcsi Jánost, a megyei vendéglátóipari vállalat igazgatóját. Elmondotta, hogy tudnak a levélben foglalt pa­naszról és nekik is legalább any- nyira sérelmes, mint a levélíró­nak. A vegyesipari vállalattól, amelynek a hatáskörébe tartozik a szennyvíz elhordása, már több esetben kértek szippantót. Hiába. A Jóbarát vendéglő udvarán le­vő derítő medence hamar meg­telik, különösen az esős időben, és így fordulhat elő az, hogy az onnan kifolyó lé az utcára kerül. Éppen ennek elkerülésére a vál­lalat elhatározta, hogy a közeljö­vőben saját költségükre beszerez­nek egy ilyen kocsit, s ezzel, remé­lik, elejét vehetik az ilyen és eh­hez hasonló panaszoknak. Inkább szerszámhoz, mint toll­hoz szokott kézzel irt levelet ka­pott a Népújság szerkesztősége. Augusztus 7-én adták fel Nagy­kopáncson. A sűrűn egymás alá rótt sorok egy olyan kisközség­ről tudósítanak, amelyről ritkán esik szó a krónikában. Olvassuk el együtt. Reméljük, hogy a le­vélben felvetett kérdések nem maradnak válasz nélkül. Tisztelt Szerkesztőség! Nagyko­páncsról írok, kérek egy kis he­lyet a lapban. A Kossuth Tsz-ben befejeződött a gabona betakarí­tása és tisztítása. Búzából az át­lagtermés 17,5 mázsa, őszi árpá­ból 16. Ez kiváló teljesítménynek mondható ettől a maroknyi nép­től. Július 30-án befejeztünk minden aratást munkát s ez el­sősorban köszönhető a kombájno- soknak, traktorosoknak, tisztítók­nak, magtárosoknak, zsákosok­nak, akik fáradtságot nem ismer­ve törekedtek arra, hogy minél inkább tető alá kerüljön az életet jelentő gabona. Mindezek mellett más dolgok nem mennek ilyen simán. Már 1967-ben kértem, hogy a 2-es szá­mú kultúrházba vezessék be a villanyt. Azt ígérték, hogy még abban az évben bekötik. Sajnos, még most sem villanykörte vi­lágit a. kultúrházban, és így tele­víziót sem tudunk nézni. Pedig szívesen megtekintettük volna az alkotmánynapi ünnepségek bu­dapesti rendezvényeit. Kértem a birkahodály környékének villa­mosítását, meg a bekötő út meg­építését, de ez is csak ígéret ma­radt. Még hozzá sem fogtak a munkához. Jön az ősz, a tél, s a | feneketlen sár sok nehézséget | okoz az ittenieknek. Egy tanácstag sokat segithet.de csak akkor, ha jogos kérését ! nemcsak meghallgatják, hanem a I köz érdekében teljesítik is azt. j Kérem az illetékeseket, tegyék le- J hetövé, hogy az út még ebben az évben elkészüljön. Id. Németh János tanácstag Áruházi társulást alakított a szegtialm*, a hörösladányi és a tüzesgyarmaii ÁFÉSZ Megalakult megyénk első szövetkezeti bútor- és lakberen­dezési áruház társulása, amely a szeghalmi, a körösladányi, va­lamint a Füzesgyarmati Fogyasz­tási és Értékesítő Szövetkezetek közös összefogásával jött létre. E három ÁFÉSZ — felismerve a Mi lesx a fényest húítnl? . fényesi soron és a környező tanyákon több mint kétszáz csa­lád él. A békéscsabai tanács né­hány éve az általános iskola udva­rán egy artézi kutat fúratott. A környék lakói hamarosan „rászok­tak” a jó ivóvízre. Még a távoli tanyákról sem voltak restek az iskolába kerékpározni, hiszen a fényesi tanyák gémeskútjainak vize rossz minőségű. Viszont már egy éve a kút vize alig csörgede­zik. Mire megtelik a kanna, fél órát kell várni. Mi lesz hát a fé­nyesi kút sorsa? — ezzel a kérdés­sel fordult szerkesztőségünkhöz Miklya János fényesi olvasónk. — Vajon a tanács megvárja, mire teljesen elapad? A panasz nyomába szegődtünk. Cserei Attilától, a békéscsabai városi tanács építési és közleke­dési osztályának főelőadójától megnyugtató választ kaptunk. A tanács illetékes osztálya hamaro­san megvizsgálja a kút állapotát és kijavítja azt. jövő járható útját — anyagi le­hetőségeit egyesítve Szeghalmot«, a járási székhely központjában mintegy 4 millió forint költség­gel többszintes bútor- és lakbe­rendezési áruhazat létesít. E nagy kereskedelmi objektum árukész­letének értéke megközelíti a 2 millió forintot. Az áruházban 500 négyzetméter alapterületen ! helyet kap a bútor-bemutatóte- jrem, továbbá több raktár. A tár- I sulást megalakító szövetkezetek \ saját anyagi erőforrásaikból 2.5 millió forinttal járulnak hozzá az áruház létesítéséhez, míg a SZÖVOSZ ezen kezdeményezés megvalósításához 3,5 millió ío- jrinttai járul. B. I. A menü: Pardon A Hűtőipari Országos Válla­lat békéscsabai hűtőháza új mi- relit-kcszitményt hozott forga­lomba. A neve: Pardon. Ezt az elmúlt napokban azok az étter­mek írhatták ételajánlataik kö­zé, melyek vezetői figyelemre érdemesítették a hűtőház mirelit ajánlatait. Ezek közül ugyanis nem hiányzott a finomfőzelék, melyből jócskán akadt rendelés innen is és onnan is. Csakhogy az árukiszállításkor az átadó közölte; finomfőzelék, az nincs. A szállítás napjának delén háromszáz embernek ez lett vol­na a menüjében, de délelőtt 9 órakor még csak az idegességig és a telefonálásig jutottak Bé­késcsaba egyik éttermében, hogy valami ehhez hasonlót felku­tassanak. Végül is sikerült a fi­nomfőzeléket mirelit zöldbabbal pótolni. S amikor jöttek a 300 adag ételért a szakácsnő elma­gyarázta: négy-öt nappal ezelőtt a hűtőház beígérte ugyan a fi­nomfőzelékhez szükséges anya­got, de mint látja, még sem azt tálalunk. Nem kaptuk meg az árut. Pardont mondott a keres­kedelmi osztály vezetője és most ezt a pardont tolmácsolja a híradástechnikai vállalat va­lamennyi dolgozójának, akik a mai ebédre finomfőzeléket kér­tek. Az esetet a kellő tanulság le­vonása végett vetettük papírra, történetesen azért, hogy a HOV békéscsabai hűtőházának keres­kedelmi osztályán igazán tudni kellene mi van a raktárban és csak azt a cikket lenne szabad írásban is ajánlaniuk, amelyik­kel a fogyasztót pardon nélkül, ténylegesen ki is tudják szol­gálni, Elvégre 300 embernek nem lehet a tányérjába par­dont tálalni! Aki mégis így gondolja, ám egy-egy Ilyen faj­ta tálalásnál ne sajnálja a fá­radtságot, menjen el a gyárba és hallgassa meg a munkásokat, hogyan vélekednek az ilyesmi­ről. Talán még okulhatnak is belőle. —sik Rajzok, festmények, szobrok Vendégként érkeztem és újság-1 íróként távoztam Vágréti János­tól. Még a körgáton túli családi házból hazafelé bandukoltam, színek, formák, anyagok kava­rogtak gondolataimban. Képző- művészeti kritikák szakkifejezé­seit próbálgattam a látottakra il-, leszteni, de aztán belenyugodtam' abba, amit mindig is éreztem ilyen esetekben. „Ez a kép jó —{ ez kellene, ezt szívesen látnám la­kásomban.” A, két szoba, ahol a vendégség alatt tartózkodtam, az első perc-' ben megnyugtató szép képet adott. A modern bútorok békés barátságban élnek itt a régi szu- székkal, a porcelán petróleum- lámpával és a legújabb festmé-' nyekkel. Míg ültem a heverőn, az ajtó felett egy sovány, sápadt női arc nézett rám szuggesztív szemekkel. A másik falon egy portré, Ripl- Rónai stílusában. A feleség arc­mása. Vágréti János tekintete elsuhan felettük, amikor szólok róluk. Az újakra hívja fel figyelmemet j a sok színű, kavargó formájú ké-l fjekre, grafikákra, amelyek minti mondja — az utóbbi termékeny I hónapok eredményei. Kissé ide-1 génül nézem őket — s úgy látom! ő maga is még birkózik velük. I A képek nagy részének még címe; sincs. Egy vidám rajz a kiskakasró], á lovakról, birkákról azonban fel­derít. Ahány munka, annyi stílus | és hangvétel, mintha mindegyi-j két más-más alkotta volna. Aztán I itt van két fára festett arckép. A finom erezetek átütnek a fest­ményen, mintha szándékosan be­lerajzolták volna. Vörösréz dom­borítások is díszítik a szobát, és két nagyméretű fafaragású szo­bor. Az anyagban rejlő lehetőségek­ről beszélünk. Aztán önmagáról szól. Hogy nem végzett főiskolát, a csabai képzőművészeti szakkör­ben kezdte és néhány művészte­lepen folytatta tanulmányait, egyébként asztalosmester. Több kiállításon vett már részt, de az egészen új dolgaival még nem lé­pett nyilvánosság elé. Pedig a padlásműterem, ahová lánya férjhezmenetele óta szorult, több száz alkotást rejteget, amelyek megérdemelnék a nyilvánosságot. Tanít még az úttöröház képző­művészeti szakkörében, és lelke­síti ez a feladat. Ködösen vitat­juk meg iskolai rajzoktatásunk nehézségét. Hogy az óvodában milyen lelkesedéssel, örömmel rajzolnak, festenek a gyermekek — szabadon. És, hogy megy el lassan a kedvük az iskolában, ahol birkózniuk kell az előírt sablonokkal — Kisplasztikával is foglalko­zunk az úttöröházban. — mondja —, de égetőkemence híján nem sokra mennek. Tízezer forintba kerülne egy kemence, de anyagi­ak híján e pillanatban ugyan­úgy nem megvalósítható. mint ahogy ő sem tud megbirkózni a saját műterem- és kemence prob­lémájával. A belső szobában már alszik a két kisebb gyermek, de azért még megnézem a ..Pásztorcsalád” című tavaszi könnyedségű. nagy­méretű képet és magamban meg­állapítom. hogy ezt is szívesen látnám a szobám falán. Háromszor indulok el és ülök vissza a helyemre. Nehéz elhagy­ni e barátságos otthont, ahol egy lelkes ember a maga örömére al­kot és él. Nem kellene másokat is részesíteni ebben az örömben? Húszamé, Sándor Magda Nyeremények. futball-labda, aktatáska, fényképezőgép és még 30 nyeremény tárgy 1. KERESZTREJTVÉNY Vízszintes: 1. Oktat. 4. Keresz­tül. 5. Kézzel magyaráz. 8. Román város. 9. Rósz. Függőleges: 1. Valami ellen for­dul. 2. Nagyobb kirándulás. 3. Hajó része. 6. Kopasz. 7. Női név. i-ej tvény A ’ *4 f b 2 8 9 VAKÁCIÖ-REJTVÉNY 1969. augusztus 14. 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom