Békés Megyei Népújság, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-11 / 184. szám
1909. augusztus 10. 12 Vasárnap tarka hasábok Drámaíró lettem... Nevessünk! PÁRBESZÉD Zsenge gyerekkorom óta egyetlen vágyam az, hogy ünnepelt, megtisztelt drámaíró legyek. Nem akartam én soha pilóta, mozdonyvezető lenni, nagyon hamar megéreztem a művészi elhivatottságot... Már bdrsmagtervező voltam, mikor az összes napilapban megjelentek a Rfkasd meg az jó és naiv nézősereget című pályázat feltételed. Remegni kezdtem az örömtől. Itt a rég áhított pillanat, most bebizonyíthatom tehetségemet. ötletem ugyan még nem volt, de nagyon bíztam magamban, csak én nyerhetem meg a pályázatot. Ki más? Nekikezdtem az előkészületeknek, mindent úgy rendeztem el, ahogy az nagy mesterekhez illik. L Feuchtwanger mintájára színes lapokat szereztem be. Igaz, hogy már ekkor nehézségbe ütköztem, de a sarki ÁPISZ vezetője, családom régi jó barátja és összefusizta nekem a kívánt íveke A nagy napon, mikor az írást elkezdtem, H. Balzac szokása szerint rengeteg feketét ittam. Hogy agysejtjeim szürkeállománya megvilágosodjék, doppingszert szereztem egy Nyeluja-szi- geti olimpiai bajnoktól. Miután a dolog technikai részét megoldottam, élhelyezkedtem egy kényelmes karosszékben és gondolkodni kezdtem. Mint mondottam, még nem volt ötletem! Gondolkodtam erősen és arra ébredtem, hogy hatalma* csörömpölés és gyermekzsivaj* töri meg alkotói csendemet. Persze, a gyerekek a másik szobában az abroszt rántották le és veszekedni kezdtek, hogy ki jelentse be ezt az eseményt szüleinek. Elöntött a méreg, ezért nem jutok semmire, nincs biztosítva az alkotói csönd. Leküldtem őket a térre sétálni. Igaz, hogy esett az eső, de kezükbe nyomtam az esernyőmet, mehettek! A nagyobbik fiam elkezdett bőgni, hogy nem férnek alá mind az öten és különben is lyukas több helyen az ernyő. Nem baj, mondtam, legalább megtudjátok, hogy nem fenékig tejfel az élet! No, ez szépen hangzott, be is építem majd a drámámba. A gyerekzsivaj megszűnt és én visszacsöppentem az alkotás állóvizébe. Nem sokáig lubickolhattam ott, mert a feleségem kezdett el nyaggatni, hogy veszek-e neki egy nercbundát, ha megnyerem a pályázatot. Közöltem vele, hogy nem azért írok, hogy az ő fényűzéseihez megteremtsem az rnyagi bázist, hanem azért, mert művész vagyok, zseni és az emberiségnek néha egy-egy remekművet kell alkotnom. Különben lefordítottad-e már a rólam szóló monográfiát (természetesen én írtam) habajuba nyelvre? — tettem fel a kérdést. Gondolhattam volna, hogy nem, hát légy olyan kedves és láss hozzá. Pityeregve ugyan, de engedelmeskedett. Hogy ne higgye rólam azt, hogy lelketlen vagyok, utánamentem és megnyugtattam: abból az összegből úgysem telik bundára, majd kap egy nagyon szép lódent. No akkor kezdjük! Már diktálni akartam a titkárnőmnek, de az a szerencsétlen elbóbiskolt. Sebaj, majd írok a kézelőmre, mint Móricz Zsigmond. Alig írtam le pár szót, a feleségem visszajött és látva munkámat, leteremtett: mit képzelek én, majd ő megszakad a mosásban, mert a mesternek ilyen bolond ötletei vannak... Kedvesem — próbáltam megnyugtatni — Móricz is így dolgozott, ha valami oknál fogva nem ült íróasztalánál. Még e nagy név említése sem hatott rá, nagyon leteremtett, csak akkor nyugodott meg, mikor megígértem ünnepélyesen a bundavásárlást. Most aztán erőlködhetek, hogy előteremtsem az árát! Sebaj! Dolgozzunk. Felráztam a magnószalagra emlékeztető, alvó Underwoodot és diktálni kezdtem. Cím: Mérgelődő ifjoncok. Hm, ez nagyon eredeti, igaz mások nem ezzel kezdik, de én tehetségesebb vagyok és kivétel. Felsoroltam hirtelen a szereplőket, ez is ment. Nem voltak sokan, de jól megválogattam őket. Minden társadalmi réteg képviselve, ez a lényeg! Diktáltam: szín: dermedtkék. Itt az élő Underwood arra vetemedett, hogy közbeszólt, nem maradt-e ki valamilyen szó, miért dermedtkék a helyiség tapétája, ahol... Lehurrogtam, hogy nekem ez a kedvenc színem és ne szakítsa félbe a mondani-, illetve írnivalómat. Folytattuk. A dialógusok peregtek : Fiú, (a középosztályból): Ámbár. Leány: (valamivel lejjebb) Dehogy! Fiú: Mellesleg. Leány: Csakugyan. Apa be. Űjra közbeszólt ez a némber, hogy honnan jön be az apa? Majd tudja azt a rendező, ő jobban ismeri a színpadot... Fiú ki. Üjra érdeklődni kezdett hogy merre. A szentségedet, hát majd találnak számára valami kijáratot, vagy húzzák fel a zsi- nórpadra, mit bánom én. Megnyugodott és folytattam, már annyira nekitüzesedtem, hogy le-fel rohangáltam, a titkárnő haját a csuklómra csavartam, hogy lépést tartson velem, és alkotói könnyektől áztatott arccal harsogtam a mű részleteit. Csak arra lettem figyelmes, hogy a feleségem jelenik meg kisírt szemmel az ajtóban három megtermett fickó kíséretében. A tagbaszakadt alakok rámvetették magukat és hosszú küzdelem után, a házmester segítségével (ő nem kap többé tőlem szivart) letepertek. Most itt vagyok egy parányi, rugalmas falú helyiségben és hiába ordítozok, senki nem jön. Meg akarom tudni, mi lett a drámámmal, amit ugyan még nem fejeztem be, de csak az utolsó simításokat kell végrehajtanom. Végre csikordul a zár és egy mosolygós, fehér köpenyes alak lép be. Közli velem, hogy ma van a darabom ősbemutatója, legyek nyugodt. Erre engedelmesen tűrtem, hogy felgyűrje ingujjamat és injekciót adjon. Csak ezt az ujjatlan valamit ne húzná rám, mert így nem tudok írni. Politzer Tamás „Hallottad, hogy Trixi és Hans házasodnak!” „Lehetelen! Mindig azt hittem, hogy Trixi a hipermodern nők közé tartozik, akik egyáltalán nem gondolnak arra, hogy férjhez menjenek”. „Hiszen Hans is azt gondolta. „Emlékszel? Mennyi brómot kellett a kávéval együtt lenyelnünk, amikor még fiatal katonák voltunk, csakhogy minél kevesebbet gondoljunk a lányokra?” „Ennek bizony már negyven éve. De hogy jut ez éppen most eszedbe?” „Nem tudom, de valahogy az az érzésem, hogy a bróm most kezd nálam hatni.” TÖPRENGÉS — Vajon mit mond a gólyamama a gyermekének, amikor meg. kérdezik tőle, hogyan lesznek a kis gólyák? A JÓTETT A táborozáson három úttörő jelentkezik a vezetőnél, hogy beszámoljon jótetteiről. „Nagyon öreg és bizonytalanul járó nénit segítettünk át az úttest másik oldalára.” „Ez nagyon szép” — dicséri a vezető a fiúkat., „De miért kellett mind a hármotoknak segíteni?” „Hát azért — feleli az egyik fiú dadogva —, mert a néni egy. általán nem akart átmenni.” FELVILÁGOSÍTÁS — Nem tudja kérem, mikor érkezik ez a vonat Breznora? — érdeklődik egy utas. . — Nem tudom, de Breznoban van óra az állomáson, megnézheti. D. L. A SZÓRAKOZOTT BETÖRÖ Színházi előadás után Herr Grüner, amikor átlépte lakása küszöbét, kétségbeesetten látta, hogy szekrényei tartalmának nagy része a földön hever. Készpénze és ékszerei eltűntek. A rendőrség azonban a pénzt és az ékszereket is megtalálta a széken lógó kabát zsebében. A betörő a ház uráéval felcserélte saját kabátját, amelyet zsákmány őstől otthagyott. A bálna is megkapja az influenzát A Hong Kong-i A2 influenza, 1 amely Amerikában s Európában' hónapokig garázdálkodott — átterjedt az állatokra is. Orvosi körökben nagy feltűnést keltett a legújabb eset: három bálna a kaliforniai San Diego akváriumában megbetegedett, elvesztet, te az étvágyát és szemmel láthatólag az életkedvét is. Vérvizsgálattal megállapították, hogy mindhárom óriás emlős Hong Kong-i influenzában betegedett meg. Hatnapi kezelés után meggyógyultak. Élelemmel keverve 25 000 pirulát adtak be ne. kik. Cefrének alkalmas hasrnéit hordók kaphatók a Békéscsabai Konzervgyárban Érdeklődni a gyár anyag- és áruforgalmi osztályán lehet. Telefon: 11—296. 659 Ketten a fesztiválról... — Maga hallgatta? — Természetesen. A tv-ben láttam és hallottam. — És hogy tetszett? — Fenomenális! Óriási! Zenekultúránk dicső állomása! Sírtam a gyönyörűségtől. — Én is sírtam, de egészen másért. Nekem nem tetszett. — Ezen nem csodálkozom. Magának sohasem volt érzéke a zenéhez — Ne vicceljen. Ha tudni akarja, az én családomban három fogorvos is van. — Nahát! Ez nem látszik meg a zenei műveltségén. — Jól adja. Persze, ha tudná, hogy én már gyermekkoromban kívülről fújtam a híres operaáriákat, akkor más hangon beszélne velem.. — Nekem mégis tetszett. Ha belegebed, akkor is. Amikor a szép, lassú, melodikus dalokat hallgattam, sírtam a meghatottságtól. — Ebből látszik, mennyire nem ért a zenéhez Hiszen ezeket még a zsűri sem értékelte. — De nekem a friss ütemű, lendületes számok is tetszettek ám. Ha atyai tekintélyem, nem tiltja, széles kedvemben nyomban táncra kerekedtem volna. Ilyenkor a zsűri Is kétszáz pontokat osztogatott — Na igen. Elvégre nem adhatnak minden dalra nyolcvan pontot. — Miért akadékoskodik állandóan? A zsűri igenis hivatása magaslatán állt. Higgye el, értenek úgy a zenéhez, mint maga vagy én. — Egyébként mit szól ahhoz, hogy nem lehet ismételni? Szerintem nagyon jó ötlet, a régebbi fesztiválokat is így kellett volna rendezni. — Nekem mindegy, de azért dörzsöltem a tenyerem, amikor egy alkalommal nem hagyta magát a közönség. Vegye csak észre a rendezőség, hogy azért mi is értünk valamit a kultúrához. — Repesett a szívem az örömtől, amikor láttam a sok tehetséges, kezdő énekes sikeres bemutatkozását. Friss, üde hangjuk hallatán szinte tíz évet fiatalodtam. Mondtam is az asz- szonynak: látod, anyukám, a mi rendszerünk nem hagyja elkallódni a tehetségeket. — Ami igaz, az igaz. Nekem viszont olyan érzésem volt, hogy a felkarolást néha már túlzásba is visszük. — Nahát, én nem is beszélek magával többet. Hogyan lehet valaki ennyire szőrszálhasogató? Nem tetszenek neki sem a dalok sem az énekesek, kifogása van a zsűri és rendezés ellen. Mondja meg őszintén, hogyan tetszett volna magának a fesztivál? — Megmondom. Ha a „Bikiniben szeretlek téged” című szerzeményem bekerült volna az elődöntőbe. (—váryi Mozi Békési Bástya: 4 órakor: A balerina és rajongója, 6 és 8-kor: Nagyítás. Békéscsabai Brigád: Mezítláb a parkban. Békéscsabai Szabadság: Megölni vagy megmenteni. Békéscsabai Terv: Berlinből jelentkezem, előadás kezdete: csak íél 6 órakor. Gyulai Erkel: Egy remete Rómában. Gyulai Petőti: Dóréiul: jön! Mezőkovácsházi Vörös Október: A 4-es labor őrültje. Orosházi Béke: Maigret felügyelő csapdája. Orosházi Partizán: Maigret felügyelő csapdája. Szarvasi Táncsics: Alfa Rómeó és Júlia. Szeghalmi Ady: Vigyázat, hekus! HÉTFŐ Békési Bástya: Nagyítás. Békéscsabai Brigád: Mezítláb a parkban. Békéscsabai Szabadság: Megölni vagy megmenteni. Békéscsabai Terv: Berlinből Jelentkezem, előadás kezdete: fél 6 órakor. Gyulai Erkel: Egy remete Rómában. Gyulai Petőfi: Dorel- lik jön! Mezőkovácsházi Vörös Október: Anna Karenina. Orosházi Béke: A makrancos hölgy. Orosházi Partizán: Nem a legszerencsésebb nap. Szarvasi Táncsics: Alfa Rómeó és Júlia. Szeghalmi Ady: Vigyázat, hekus!
