Békés Megyei Népújság, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-03 / 178. szám

1969. augusztus 3. 12 Vasárnap T * * IC » c7#—(Z> • /\ * R * K ° c/L umuwiHwtwwuMMwvrtuwwiwmumiw wwwwMwwwwwHWMwwww HOBBY HataWas albumot lapozga. tünk. A lapokról díszbe öltözött, újságokból, híradásokból jól is­mert uralkodók, államfők, kor­mányfők, közéleti személyiségek néznek ránk. A portrékon dedi- kációk. Mellettük dombornyomá­sos címerrel díszített levélpapí­rokon szívélyes üdvözlő sorok, gratulációk, finom mívű névje­gyek sorakoznak Az értékes album Márián Zol­tán szegedi joghallgatóé, aki immár három éve hódol e fura gy ű j t őszen vedélynek. — Eddig százhatvan fotót kap­tam nyolcvankilenc országból. A gyűjtés igen sok izgalommal és fáradozással jár, néha három­négy levél után érkezik csak válasz. Ezzel számolnom is kel­lett, hisz melyik uralkodó je­gyezteti elő az ilyen jellegű ké. relmék elintézését és melyik ál­lamfő próbálja kielégíteni vá­lasztói politikai igényét ilyen politikai programmal. A hatalmas album azonban azt bizonyítja, hogy szívesen teljesí­tik Márián Zoltán kérését. Min­den képnek, aláírásnak, névjegy­nek külön története van — V. Olaf norvég királytól 1965 óta kértem dedikált portré, iát. Az uralkodó személyi titká­ra minden alkalommal azt vála­szolta levelemre, hogy őfelségé­nek nem áll módjában teljesíteni kérésemet. Üjból és újból pró­bálkoztam: csak Őfelségének fel­vételével és kézjegyével válik teljessé a gyűjteményem... A ki. rály megkegyelmezett, a múlt év­ben meekaptam a fotót. Általában a felvételeket köny- nyű megszerezni, mert ezt a ké­rést a követség vagy a szemé­lyi titkár is teljesíteni tudja. Az aláírás megszerzése már bonvo- lúltabb, néha lehetetlen. II. Er­zsébet angol királynő például csak barátainak vagy a kormány tagjainak adhatja kézjegyét. így tőle csak felvételeket kaphattam. Igen nehezen jutottam hozzá a dalai láma dedikált fotójához. Több levelem is visszaérkezett— felbontatlanul. Végül I. Gandhi asszonyhoz fordultam. Kértem, továbbíttassn 1 evetemet a száműzetésben élő főpaphoz. — Van-e olyan leveled, amely­ben egy uralkodó szívélyessége odáig terjed, hogy napi elfog­laltságáról ír? ' — Egy királyi hercegnőtől kap. tam ilyen levelet. Ubol Ratana. thaiföldi hercegnő azt írja, hogv sokat tanul, olvas, meri szeret mindenütt első lenni.. Ezt szü­lei — a királyi pár — és a nép ügye is megkívánja. A herceg­nőnek sok külföldi levelező­partnere van és az én kérésemet is szívesen teljesítette.../ — Néha a véletlennek köszönhe­tem, hogy egv-egy személyiség­től beszerezhetem aláírásos port­réját. Sasztri indiai miniszterel­nöknek is írtam 1965-ben. Pár nap múlva olvasom a lapokban, hogv eltávozott az élők sorából. Az ő felvételéről már le is mond. tam, ám, hamarosan megérkezett a levél.: a minisriéré’nök dá­tummal ellátott, aláírt fotóját si­került megszereznem... Ugyanilyen véletlennek kö­szönhetem Harold Holt, a volt ausztráliai miniszterelnök auto­gramját is. Őt állítólag a cápák falták fel... Talán utolsó levelei közé tartozik az a levél, amelyet hozzám írt. — Van-e olyan ország, amely, nek vezető személyiségeitől a po­litikai körülmények miatt lehe­tetlen beszerezni a gyűjtemény darabjait? — Sajnos, Biafrából nem kap­hattam meg a kívánt fotókat, mert a központi kormány nem engedélyezi levelem áthaladá­sát... — Egy ilyen érdekes és hatal­mas gyűjtemény megérdemelne gy kiállítást, nem kérték-e el ilbumodat erre a célra? — Debrecenben, a Tóth Árpád Gimnáziumban állítatták ki gyűjteményem néhány darabját egy „Ki mit gyűjt?” kiállításon. Sok gratulációt és biztatást kap­Harold Holt. tam. A tervem, hogy a világ va­lamennyi országának államfőjé. tői beszerezzem a dedikált port­rékat. Kitartó, folyamatos levele­zéssel talán sikerül... Politzer Tamás A vésztői Kossuth Mgtsz mérlegképes könyvelői keres főkönyvelői beosztásba. Jelentkezni lehet hétfői napon a tsz irodahelyiségében, de. 9—11 óráig. o(498 Cipőt vásárolunk Az offenzívát két hete indí­totta el a feleségem. Akkor még nem sejtettem semmit. Csak annyit mondott: — Isteni cipőt vett Klári. Tu­dod, olyan modern sarkút... Oda se figyeltem. Egy héttel később mondott va­lamit. — Azt hiszem, rövidesen ci­pőre lesz szükségem. Itt a nyár... Ekkor egy pillanatra felfigyel­tem. Tegnap aztán így szólt: — Szeretném, ha eljönnél ve­lem cipőt venni. Erre már nagyon odafigyel­tem, de mielőtt szólhattam vol­na, már folytatta: — Jót tesz neked egy kis sé­ta és az idő is olyan szép... Amikor a harmadik cipőüzlet­ből jöttünk kifelé, megkérdez­tem: — Mondd, fiacskám, tulajdon­képpen milyen cipőt akarsz ven­ni? Csodálkozva nézett rám. — Természetesen fehéret, hi­szen nyár van. — Persze — mondtam és köz­ben arra gondoltam, hogy az eddi­gi három üzletben mindenféle cipőt nézett, csak fehéret nem. A negyedik cipőüzletben fá­radtan ültem le és türelmesen vártam, hátha itt sikerül. Ne­gyedóra alatt kiderült, hogy amelyik cipő tetszett, abból nem volt megfelelő nagyság, ame­lyekből volt, azok nem tetszet­tek. Indulás tovább. Mikor az utcán rágyújtottam, az öngyújtó reszketett a kezemben. Felesé­gem is észrevette. — Csak nem vagy ideges? — kérdezte aggódva. — A, dehogy! Remekül szóra­kozom! Csak azt nem tudom, hogy mi szükség van énrám?! — Na hallod? Csak nem ve­szek olyan cipőt, ami neked nem tetszik! A hatodik üzletben végre si­került az óhajtott cipőt megta­lálni. Feleségem felpróbálta és elém állt. — Ugye, milyen tündéri? Odanéztem a cipőre, tényleg csinos volt, de élénk zöld színű. — Nagyon tündéri — mond­tam. — Nagyon tetszik ... csak úgy emlékszem, mintha fehér cipőről beszéltél volna. Csodálkozva nézett rám. — Tényleg? Érdekes, én már nem is tudom biztosan. Én azonban abban a pillanat­ban már biztosan tudtam, hogy többé nem megyek vele cipőt vásárolni. Nem én! Inkább lemondok a sétáról is. (v. i.) Közületek, figyelem! Jó minőségű szobaseprü 16,50 Ft/db-ként kapható. Göngyölegellátó Vállalat, Békéscsaba, Gyár u. 4. 99585 s=* Igen, igen, értem, nincs ideje. Azonban meg kell hallgatnia. Nagyon fontos! Szinte betört szobám­ba, lenyűgözve furcsa külsejével. Fiatalos szemei voltak és Ha- mingway-szakálla . . . Válla hajlott, a hangja azonban tiszta, kultu­rált. — Segítségre van szükségünk! — folytat­ta lelkesen. Gyors se­gítség kell minden lé­pésünknél. — ön a szolgáltató vállalattól jött? — kér­deztem csalódottan. —* Falfestés, pótma­ma? —• biggyesztette megvetően ajkát láto­gatóm, Nemcsak pót­mamára van szüksé­günk. Sokkal fontosabb speciális segítségről van szó. — Beszéljen világo­sabban! — mondtam neki. — Egy pillanat! Te­gyük fel, hogy az ön szomszédságában lakik egy csudabogár, aki mindig akkor pianínó­zik, mikor nem kellene. Felkaptam a fejem. Ez ráhibázott. De, mit tudna ajánlani? Talán öljük meg a zongoris­tát? Vagy lopjuk el a pianínót? — Vagy tegyük fel —, folytatta az ismeretlen —, hogy az ön felesé­ge ok nélkül féltékeny az ön hölgyismerősére. Szergej Zvancev: Az ismeretlen Szükség van segítségre, vagy nem? — Vagy beállít hoz­zánk vendégségbe a vi­lág legunalmasabb há­zaspára — mondtam el­gondolkozva. — Ügy van! — erősí­tette meg titokzatos vendégem. Pontosan így. ön telefonál iro­dánkba, megmondja, hogy mi a feladat. Az iroda rendelkezik meg­felelő színésznőkkel és színészekkel... Mire kellenek a színészek? —' Az alakításhoz. Az ön zenebarát szomszéd­jánál megjelenik egy hölgy és könnyek közt közli vele, hogy itt la­kik a szomszédos la­kásban, beteg három­éves fiacskájával, aki­nek a zongorázás halá­lát is okozhatja. — Tegyük fel, hogy sikerül, de mi lesz a kellemetlen vendégek­kel? — Náluk megjelenik egy KÖJÁL-szakember és közli velük, hogy ön veszedelmes bacillus- gazda. Biztosíthatom, hogy többet nem men­nek önökhöz. — Még nehezebb lesz a feleségemmel. Teg­nap visszament az any­jához. th Semmiség! = le­gyintett a Hamingway- szakáll tulajdonosa. Ez a szituáció már ki van dolgozva. Van egy re­mek színésznőnk, töké­letesen utánozza Ra- jevszkaját is. Megismer­kedik a feleségével va­lahol egy üzletben és többek közt elmondja neki, hogy az ön új hölgyismerőse szerelmes egy tengerészbe és egy éven belül hozzámegy feleségül. —< Miért egy éven be­lül? —1 Valamennyi időt csak kell hagyni önnek is.., —9 Ez nem rossz, mondtam és az órámra néztem. Mindjárt nyolc óra lesz és én megígér­tem Nyinocskának, hogy elviszem kocsival a színházba. Nekem men­nem kell. — Nyugi, nyugi — mondta a szakállas. Már mindent elrendeztünk. Ványa Banzájcev már el is men* érte. —4 De hát, ki bízta meg magukat? — kér­deztem dühösen. Nyi- nöcska vagy az a Ban­zájcev? —* Ez szakmai titok. — mosolygott el a sza- kállas. De ha előfize­tőnk akar ön is lenni, akkor hívjon fél. Mikor már elment, akkor lett előttem vilá­gos, hogy ennek az em­bernek álszakálla volt. Ford.: Butsi Róbert

Next

/
Oldalképek
Tartalom