Békés Megyei Népújság, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-03 / 178. szám
1969. augusztus 3. 5 Vasárnap Hepehupás út vezet Sarkad. keresztúrról Kisnyékre. „Valóságos isten kísértés erre jönni” — mondogatják a buszvezetők már évek óta. Mindig fogadkoznak is, hogy ez volt az utolsó útjuk, többet úgysem jönnek. Azután mégiscsak feltűnik naponta a kanyarban a sárga, jellegzetes jármű, s a kis- nyékiek örömmel nyugtázzák: nem hagyták őket cserben a közlekedés emberei. Bár maguk is szívesen vennék, ha végre jó útjuk lenne, hiszen gyermekeik többsége a faluba jár iskolába, s jómaguk is sokat utaz. gatnak, hol Kereszt úrra, hol Sarkadra, Gyulára vagy távolabb. Más közlekedési eszköz nem lévén, igénybe veszik a zötyögő, ugráló autóbuszt. Igaz, a távolság nem nagy, de még az egészséges szervezet is megsínyli, háit ha ■steg valaki és orvoshoz kell men. nie...! Szóval ez a legnagyobb bánatuk. Az útnak nincs gazdája, mert egy kis része Sarkadhoz, másik része pedig Keresztúrhoz tartozik. Bolt, ahol friss hírek is A település egyetlen sűrűn látogatott helye a bolt. Igaz ugyan, van egy kultúrház, 100 férőhelyes, de ott ritkán nyílik alkalom ösz- szejönni. Hetenként csupán kétszer van filmvetítés, télen egy- egy bál és előadás. A boltban viszont naponta találkozhatnak az emberek — s általában nemcsak az asszonyok! Itt aztán minden megtalálható. A kenyértől a legújabb vegyipari termékig. Fazekas Józsefné boltvezető gondoskodik róla, s ezt bizonyítja az is, hogy a bolt havonta átlagosan 60 —70 ezer forint forgalmat bonyolít le, az őszi hónapokban 100 ezret is. Balogh Istvánná, az egyik vásárló, éppen modern mosószerek között válogatott. Négy ALFIX- et, egy Ultra-Lux-ot és egy Tip 07-et vett, de hiányolta, hogy az ] utóbbi kettőhöz ritkán lehet hozzájutni. Megjegyzésére aztán percek alatt élénk vita alakult ki a vásárlók között, hogy melyik a jobb, ki, milyen mosószert használ. Látszott; ismerik jól e cikkeket, nem idegenkednek az újtól. Azután szó volt a település ese. menyei ró 1 is, mert Itt nemcsak friss kenyeret, élelmiszert, hanem friss híreket is „lehet kapni...” Így tudtam meg, hogy Balogh ék nál birkapörkölt lesz vacsorára — mégpedig az itt vásárolt készételből —, s hogy a boltvezető lánya jutalomképpen az NDK-ban üdül. Nagy Ilona — aki éppen ott volt — elmesélte, hogy most lesz gimnazista és nagyon szeret olvasni. Mindjárt sorolta is a könyveket: A fösvény, Szigeti veszedelem, Antigone, Július Caesar és a Húszévesek... A klasszikus és a mai irodalom szépen megfér egy leendő gimnazista könyvtárában. A szülei tsz-tagok. A bátyja katona— egyébként a Sarkadi Gépjavító dolgozója —, ő viszont óvó. nő vagy tanítónő szeretne lenni, s kategorikusan kijelentette, de nem itt!? Drót a zár helyett... Nem egy fiatal lánynak, fiúnak ez a véleménye. Győrfi Jánosné idős asszony, de felnőtt gyermekeiből egy sem dolgozik itt. Nincs hol! Egyik lánya a távoli Dunántúlon keresett munkát, a többi gyermeke Sarkadon és máshol. Bár, egyik-másik még itt lakik. Az iskola is lassan elárvul. Ilyenkor nyári hónapokban mind. egyik kihalt, de talán egyik sem volt rám olyan nyomasztó hatással, mint ez. Már a kapuban furcsa érzés fogott el. A zárat egy darab drót helyettesítette, s művészet volt bejutni. Az udvaron építőanyag-törmelék, a kút csak deszkákkal van befedve, s a melléképületek düledezőfélben. Szabó József tanító is arról beszélt, hogy ez az iskola halálra van Ítélve. Tavaly még 7 elsős volt, az idén már csak 3 lesz. Alsó tagozatosok járnak ide, a felsősök már a faluba, összesen 37 gyereket tanítanak ebben az évben, de a számuk jövőre tovább csökken. A helybeliek úgy mondták: amolyan „Se-falu" ez. Vagyishogy van neve: Kisnyék, de nem község — Sarkadkeresztúrhoz tartozik —, munkalehetőség sincs. A tsz-tagok Sarkadra vagy Keresztúrra járnak dolgozni. Nem csoda tehát, ha a fiatalok, de még a középkorúak is elvágynak. Az átlag életkor ötvenen felül van. De nem is tanyaközpont ez a település, mert annál kulturáltabb, nagyobbak a lehetőségek a művelődésre, szórakozásra. A kultúrház — mozi mellett a villany szinte áldás itt. S nemrég adták át a bő vizű artézi kutat, így egyik-másik család már tervezgeti, hogy a házba bevezetteti a vizet. Tervezik — az ÁFÉSZ részéről —, hogy korszerűsítik a boltot, az italmérést. A motorizált postás Tonna Imre bácsi, a környék postása is erről tájékoztat, ö a település mindentudója, ez persze foglalkozásával jár, de egyébként olyan ember, akit minden érdekel, ami új, számottevő e vidék életében. Tőle tudtam meg, hogy Kisnyék népe nem elmaradott. Érdeklik a világ eseményei. Erre vall az is, hogy 32 televízió és 98 rádió van a postás körzetében. Ha a 107 családot nézzük, ez szép arany. Az újságelőfizetök száma sem kicsi. A Népszabadságot 19-en, a Népújságot 17-en, a Szabad Földet 34-en, a Képes Újságot 27-en, a Nők Lapját 14-en, a Rádió Újságot 19-en fizetik elő. De jár Magyar Hírlap, Népszava, Magyar Ifjúság és más lap is. Elmondta azonban a bánatát. Lehetne több előfizető. Az ernbe— Értjük — válaszolták a parlamenterek és tisztelegtek. Amikor elhagyták a parancsnoki állást, az egyik olasz tiszt így szólt: Bir Hakei Fokozott erővel folytatódott az intermezzo után a küzdelem. Rommel ugyanúgy, mint korábban a Gott el Qualeb melletti csatában személyesen irányította a támadást. Nyitott kocsijában száguldott a harckocsi, oszlopok előtt és erélyesen biztatta a katonáit, főleg az olaszokat: — Avanti! Avanti! Előre, gyorsan, előre! Kombinált hadműveletet indítottak a tengelycsapatok 3ir Hakeim ellen. Támadtak a repülők, a harckocsik és a tüzérség. A gyalogság is készenlétben állott, hogyha már előzőleg sikerült megpuhítani a védőket, akkor, ha kell, rohammal foglalják el a támaszpontot. Nehéz órák következtek. A korábba l ismeretlen arab falu nevét ekkor kezdte megismerni a világ. Bir Hakeim egyformán szerepelt a németek és a szövetségesek hadijelentéseiben. A csata egyes fázisairól Rommel pontos naplót vezetett. Június 6-án 11-kor ezt jegyezte fel: — A kilencvenedik hadosztályunk új támadást indít König tábornok csapatai ellen. A támadás pontjától nyolcszáz métert haladunk előre. Itt azonban az ellenség megállít. A franciák ördögi módon harcolnak... Nem félemlíti meg őket — Nagy katonák, Bir Hakeim védői. Autóba szálltak a onrlamen- terek, visszatértek l’.ommelhez. Jelentették, hogy König visszautasította a fegyverletételt. m védői a tüzérségi tűz és a Luftwaffe sorozatos támadása sem ... A védőket állandóan tűz alatt tartjuk. Ellenállásuk regénybe illő. Június 8-án a védők továbbra is makacsul ellenállnak. Rommel ekkor már beveti a gyalogságot. A védők vesztesége egyre nagyobb. Nincs most már szünet, nehéz megállapítani, hogy Rommel mindenféleképpen fontosnak tartotta a további előrenyomulás szempontjából Bir Hakeim elfoglalását vagy pedig tévedett és azt hitte, a támaszpont már csak órákig tarthatja magát. Elfogyott a védők vize, mert a legnagyobb tartályt a németek bombája elpusztította. Minden katonának csak néhány korty jutott. Már tizedik napja tartott az ostrom, amikor König tábornok döntött. Ügy gondolta, hogy Bir Hakeim védői nem kockáztatják a további ellenállást. Elérték az elsőrendű célt, hosszú ideig feltartották a németek előnyomulását az egyiptomi határ és Szuez felé. A tábornok az ostrom tizedik napjának éjszakáján kiadta a narancsot: — Csapataink az éj leple alatt elhagyják állásaikat. (Folytatjuk.) _reket érdeklik a sajtótermékek, |de sajnos, sokszor csak két-há- 5romnaponként juthatnak hozzá, s • az újság ilyenkor már elveszti aktualitását, hiszen a rádióból érte• sülnek a legfrissebb hírekről. A ;postás 55 kilométeres körzetben ■dolgozik, ezt kerékpárral naponta jbejárni szinte lehetetlen. Úgy se- jgített a dolgon, hogy motorizálta ! magát, de ebből majdnem neki •lett baja, mert a postai szabályzat Sszerlnt saját motorosjármű hasz- ■nálata tilos! Üzemagyagköltséget •sem fizetnek, ha valakit baleset Sérne, semmilyen felelősséget nem •vállalnak. Ez kissé érthetetlen, hi- •szer. a posta érdeke is, hogy több ■legyen az előfizeő, s hogy a lakos- Sság elégedett legyen szolgáltatá- ■saival. 5 A Kisnyéken hallottak, látottakból leszűrve a tapasztalatokat, Svégső következtetésként mondhat, jjuk: több törődést érdemelne ez a •település. Kasnyik Judit i Kölcsönözzön' ön is [ menyasszonyi i és völegényi ; ruhát ; Jelmezkészítő | és Kölcsönző i Vállalat fiókja Békéscsaba, Kazinczy u 26. j Telefon: 11—341. x A moszkvai találkozó után Az imperializmus agresszivitása A moszkvai fő dokumentum megállapította, hogy hatalmas forradalmi folyamatok bontakoznak ki a világban és az imperializmus elleni harcban, korunk három hatalmas ereje egyesül, a szocialista világrend- szer, a nemzetközi munkásosztály és a nemzeti felszabadítás! mozgalom. Ugyanakkor két, egymással ellentétes törekvés is determinálja a világ sorsát: egyrészt — egyre nagyobb lehetőségek nyílnak a forradalmi erők előrenyomulásához, másrészt — növekednek azok a veszélyek is, amelyeket az imperializmus és agresszív politikája okoz. Ma már nemcsak a kommunisták, hanem más haladó politikai erők és a széles néptömegek előtt is egyre világosabb, hogy az emberiség bajai, gondjai rövid történelmi távlaton megoldódnának — az imperializmus nélkül. Ne feledjük azonban el. hogy az imperializmus még létezik, még hatalmas erők állnak rendelkezésére. hogy megakadályozza vagy legalábbis késleltesse a haladást. Napjainkban az Imperializmus — s elsősorban ennek vezető ereje az amerikai imperializmus — hallatlanul kifejlesz. tett apparátusával propagandaháborút vív a világ népeinek rokonszenvéért, megkísérli elködösíteni. milyen szörnyű bűnök terhelik már eddig is az imperializmust, s milyen szándékok vezérlik. Éppen ezért tettek jó szolgálatot az igazságnak a kommunista, és munkáspártok, amikor a világ legnevesebb tudományos intézményei vizsgálatára támaszkodva vádiratot szerkesztettek az imperializmus ellen, hogy a tények rideg, de annál megdöbbentőbb adataival tárják a világ elé az imperializmus rémtetteit. Vádolja ez a dokumentum az imperializmust azért, hogy századunknak mindössze hat évtizede alatt több emberéletet oltott ki és több rombolást okozott, mint amennyit az emberiség a megelőző több évszázad alatt elszenvedett. Csupán a 2 világhá. borúban több mint hatvanmillió ember vesztette életét, s 110 millió ember megsebesült vagy megrokkant. De, ez úgy látszik, nem volt elég. Az Egyesült Államok katonai kiadásai 1946— 1968 folyamán elérték az 1050 milliárd dollárt, ami kétszeresénél több, mint amennyi 1945- ig az Egyesült Államok történetében a katonai kiadások ősz- szege volt. Az imperializmus felidézte a harmadik világháború veszélyét! Hogy ez mit jelentene? Az amerikai tábornokok becslése szerint az első nukleáris csapásváltás következtében 200 millió ember pusztulna el, a második világháború áldozatainak többszöröse! Egy politikus megjegyezte: ez csak becslés, mert 10—20 milliós eltérés ebben, vagy abban az irányban „teljesen megengedhető pontatlanság”. Az amerikai hadsereg katonáinak és tisztjeinek csaknem fele, több mint 1,5 millió fő, vagyis jóval több, mint a második világháború idején, az USA határain kívül tartózkodik, s 64 államban állomásoznak amerikai katonák! S a „nagy próba” során, a vietnami nép elleni irtóhadjáratban 1961—66 között 250 000 dél-vietnami gyermeket pusztítottak el, 75Ó 000 pedig napalmbombáktól súlvos égési sebeket kapott. Az USA egykori vezérkari főnöke így hetvenkedett: „Ügy szét kell bombáznunk Észak-Vietnamot, hogy visszavessük a kőkorszakba.” Ilyen „kőkorszakot” szán az imoerializmus az egész vi- láenak. De éppen ilven agresszív a dollárral „vívott” csata is. S ezt a „fegyvert” nemcsak a nemrég felszabadult országok, de saját szövetségesei ellen is beveti az USA. A nvusat-európai fejlett tőkés országok iparában egyre nagyobb hányaddal szerepel az amerikai tulajdon. Az International Harvester amerikai részvénytársaság' elnöke kijelentette: „Minden egyes dollárért, amelyét az utóbbi évek folyamán az Egyesült Államok határain túl különféle célokra felhasználtunk, 4,67 dollárt kaptunk.” Az USA 1960—66 között 3,2 milliárd dollár összegű tőkét vitt a fejlődő országokba. ugyanakkor a monopóliumok profitja ezekből az országokból 16,2 milliárd volt. Cso- dálkozhatunk-e ilyen körülmények között azon, hogy ezek az országok nemhogy előrehaladnának, de növekszik köztük és a fejlett országok közötti szakadék. Így már világosabbá válik az az ENSZ-sta tisztika, amely szerint 375 millió ember él a világon az éhhalál küszöbén, s a hiányos táplálkozás következtében naponta S0 000 ember hal meg, vagyis másodpercenként egy ember. Ez a kapitalista imperializmus világa! „Az a társadalmi rend, amely foivamatosan ilyen bűntetteket szül — beteg, haldokló rendszer, amelyet a történelem elítélt és amelynek el kell tűnnie. A történelem ítéletének végrehajtása azonban maguknak a népeknek a feladata. Korunkban a népeknek minden lehetőségük megvan arra, hogy hozzákezdjenek a történelmi küldetésük végrehajtásához, s ne engedjék meg az imperializmusnak utolsó és legborzalmasabb bűntette elkövetését” — mondja a vádirat. Szerencsére — a világ népeinek szerencséjére! —, az imperializmus ma már nem uralkodhat korlátlanul a világ felett. Rendkívül erős még, de ma már nem tehet ké- nyére-kedvére azt, amit szeretne. Az utóbbi évtizedek történelmi eseményei mutatják, hogy az imperializmus — minden agresszió« kezdeményezés ellenére sem — „képtelen visz- szaszerezni az elveszített történelmi kezdeményezést, és visszafelé fordítani a mai világ fejlődését. Az emberiség fejlődésének fő útvonalát a szocialista világrendszer, a nemzetközi munkásosztály és az összes forradalmi erő határozza meg.’ A 75 kommunista és munkáspárt moszkvai tanácskozása, az ott kidolgozott és elfogadott antiimperialista harci program, hatalmas fegyvert jelent nemcsak a kommunista világmozgalom, de szerte a világon minden haladó mozgalom számára. Ez a dokumentum megmutatja a maga valódiságában a fő ellenséget: az amerikai imperializmust, megmutatja azokat az erőket, amelyeknek közös akciója képes lefogni az imperializmus agresszív kezét. Ezek az erők máris hatalmasak, de nem kétséges, hogy egyre hatalmasabbak és szervezettebbek lesznek. Az imperializmus elleni harc élvonalában a szocialista világrendszer menetel. Ez az a bázis, amelyre a világ valamennyi haladó mozgalma támaszkodhat, s ez az a hatalmas erő. amely elrettenti az imperializmust a kalandorságtól. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a világ békéje, az imperializmus feletti döntő harc sikere számunkra biztosítva van. Még nagyon nehéz küzdelem vár ránk a nemzetközi osztályharcban. De e küzdelem feltételei annak következtében, hogy az egység tendenciája vált uralkodóvá a nemzetközi kommunista. és munkásmozgalomban, kedvezőbbekké váltak. Ezért adták ki a kommunista pártok a felhívást: „Szocialista országok népiéi, tőkés országok proletárjai és összes demokratikus erői, felszabadult és elnyomott népiek, fogjatok össze az imperializmus ellen, a békéért, a nemzeti feszabadulásért, » társadalmi haladásért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott közös harcban!” Rácz Lajos
