Békés Megyei Népújság, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-25 / 195. szám
19®. augusztus 24. 10 Vasárnap Gyors ütemben korszerűsödik a békési ÁFÉSZ bolthálózata A békési ÁFÉSZ azon kevesek közé tartozik, amely az utóbbi két évben és jelenleg is milliókat költ bolthálózatának korszerűsítésére, újak létesítésére. Ennek köszönhető, hogy a hozzá tartozó négy község bolthálózata — csupán néhány kivételtől eltekintve — jól tükrözi az igényességet. Különösen sokat tett az igazgatóság Békés községben a szövetkezeti egy. ségek kulturáltságáért. Ennek bizonyítására említjük elsőként a békési strandfürdő területén augusztus 2-án megnyílt vendéglőt, amelynek kialakítására és kerthelyiségének kiképzésére, valamint e vendéglátóipari egység berendezésére mintegy 260 ezer forintot költöttek. Augusztus 2-án adták át rendeltetésének szintén Békésen a „Nagyház” pinceborozót is, amelynek építési és berendezési költsége 340 ezer forintot igényéit a szövetkezettől. Még ebben az évben megnyitják ugyancsak Békésen a lakberendezési áruházat, amelynek építésére 1 millió 200 ezer forintot fordított az ÁFÉSZ. E lakberendezési áruház árukész. lete meghaladja majd a 2 millió forintot. Hálózatfejlesztésük egészéből is kiemelkedik a Békésen épülő jármű-műszaki, valamint vegyesruházati boltjuk. Ezek az egységek a község központjában egy többszintes L alakú OTP-s lakótömb földszintjén kapnak helyet. E két bolt építése és berendezése mintegy 6 millió forintba kerül. A jármű-műszaki és a vegyesruházati boltot a jövő év első felében adják át rendeltetésének. Balkus Imre Pályafelújítás társadalmi összefogással A békéscsabai Kulich Gyula Lakótelep sok száz fiatalja örömmel vette birtokba néhány ével ezelőtt a V —5-ös épület mögött létesített kispályát. A srácok vég- nélküli focicsatákat vívtak a telep egyedüli pályáján, amely — mi tagadás — újkorában sem rendelkezett valami kitűnő talajjal. Most már szinte használhatatlan a létesítmény, éppen ezért az MTS városi tanácsa elhatározta a kispálya felújítását. Amint azt a TS-ben hallottuk, szombat délutánra nagyszabású társadalmi munkát szerveznek. A vezetők bíznak a telep sportszerető fiataljainak segítőkészségé- ben s remélik, holnap déli 12 órakor, s majd később, ebéd után jó néhány Kulich telepi lakos megy ki a V—5-ös épület mögötti kispályára, hogy társadalmi munkában segítsen a talaj felújításában. —ai— Tizenhét éve könyvterjesztő — „Nagybetűs könyvet adjon, Madámka! Meg képes is legyen! Ha elolvastam, jó lesz az ono- kámnak.” — Gyakran kérnek így olvasnivalót az idősebbek. Űk a mesét kedvelik, a kismamák az Anyák könyvét, s mert az itt levők közös tulajdonsága, hogy be- . tegek, jócskán adok el az egészségügyi kiadványokból is. Kérik is, meg magam« is ajánlgiatom. Jó, ha pontos képet kapnak betegségükről, meg arról, hogyan is kell élnie a cukorbajosnak, epebajosnak, magas vémyomásúnak. Itt az osztályon is szinte megnyugszanak a változó-korabeliek, ha elolvassák. A nők harmadik virágát, s ezt a korszakot nem betegségnek, hanem élettani folyamatnak fogadják el... Deli Zoltánná, Anna madam szavait hallgatva, egyszerűnek, magától értetődőnek tűnik, hogy az orosházi tanács világos, modern, 400 ágyas kórházában ez év márciusától 13 ezer forint értékben adott el könyvet. „Pedig most csak hetente egyszer járom tőd zik. Azelőtt ittmaradtam két délután is — hiszen csak munkaidő után érek rá könyveladással foglalkozni —, de azért így sem panaszkodhatott!: kelendő a portékám. — Persze, nem magától, kell egy kis propaganda. Fogom a könyveket, telepakolok velük egy gurulós hordagyat, aztán irány a folyosó, a betegszobák. Van egy szekrényem is, biztos látta ott a bejáratnál, oda szoktam kirakni témánként csoportosítva az új könyveket, hadd kellessék magukat. — fudjai, beletanul az ember a könyvterjesztő mesterségbe is. 'gaz, régen csinálom, 1953 óta. Még Hódmezővásárhelyen kezdtem. Most is onnan járok be. Jövök a hat-tizenhárrnassal — és bizony előfordul, hogy csak a másnap délutánival megyek haza. A könyveladás időbe telik, lenne 7—8 óra is, mire indulhatnék, hát minek zötyögtessem magam késő este fölöslegesen haza, állapítsa és a pótlást rendezze. Azt is elmondotta, hogy a laboratórium kihasználása az orvoshiány miatt csak 70 százalékos. Tervük teljesítésében mutatkozó lemaradás másik okát abban látja, hogy a helyiségek, melyekben dolgoznak, korszerűtlenek, szű- kek. Télen valamivel több a munka, mivel a mezőgazdaságban dolgozók ebben az időszakban érnek rá önmagukkal törődni. sabb módszereit tartalmazzák, illetve javasolják. A jeligés pályázatokat 1970. február 1-ig kell beküldeni a Művelődésügyi Minisztérium Pénzügyi és Ellenőrzési Főosztályának (Budapest, V., Szalay utca 10—14.). A jeligét feltüntető zárt borítékban a pályázó nevén és lakcímén kívül közölje foglalkozását is. Pályázhat bárki, aki a témák megoldására kellő szakmai felkészültséget érez magában. A pályázaton munkaközösségek is részt vehetnek. A pályadíjak az általános ügyviteli témában: 1. díj 3000, 2. díj 2000, 3. díj 1500 forint. A költségvetés-gazdálkodási, számviteli témában: 1. díj 5000, 2. díj 3000. 3. díj 2000 forint kább elalszom itt bent az ügyeletesben. (Néhány perces pauza a forgalmas nőgyógyászati osztály ezer teendőt kínáló dolgozóinak. Anna madamot beteghez hívják. Mosolygó bocsánatkérés, aztán folytatódhat a beszélgetés.) — Ha az ember szeret valamit, akkor nem vizsgálgatja: megéri, nem éri meg? Csinálja. Nem üdülés az ápolónői munka sem, mégis végzem idestova 20 éve, s már el sem tudnám képzelni magam más munkakörben. És véremmé vált a könyvekkel való bibelődés is. Belelapozgatok mindegyikbe, hogy el tudjam igazítani az érdeklődőket, meg hogy ne csalódjanak bennem. De gyakran adom '| oda dől vasasra is a könyveket. Azt persze megkövetelem, hogy vigyázzanak rá. — Hogy miket visznek leginkább? Kedveltek az útleírások, Fehér Klára regényed, hogy Ber- kesiről ne is beszéljünk, de vásárolnak komolyabb könyveket is. Van választék bőven, bár előfordul, hogy a felkapott könyveket hiába keresik, mert nincs, vagy keveset kapok belőlük. A helyi földmfivesszövetkezet lát el, de bizony lassabbak, mint az Állami Könyvterjesztő. A vásárhelyi kirakatban sokszor látok kitéve olyan könyvet, amiről itt még nem is tudnak. Megcsináltam már [ azt is, hogy onnan cipeltem be vonaton vagy 30 könyvet... — Azt mondja, elkelne itt egy kölcsönző könyvtár? Működik, de csak a kórházi dol- ! gozókat látja el. Foglalkoztunk már szakszervezeti vezetőségi ülésen — mert annak is tagja vagyok — azzal, hogy jó volna, ha a betegek számára is lenne egy kölcsönző. Fontolgattuk, hogy nem mindegyikük tudja meg is vásárolni a könyveket, de olvasni mind szívesen olvasna, hisz nincs itt semmi tennivalójuk, unatkoznak. Pró- és kontra vitatkoztunk, I volt. aki azt mondta: egészség- ügyi okokból megvalósíthatatlan a könyvkölcsönzés — mert a belgyógyászaton előfordul fertőző beteg is —, volt, aki anyagi nehézségekkel érvelt, így aztán egyenlőre minden maradt a régiben. — Látja, arra nem gondoltunk, hogy a városi könyvtárral tár[ gyaljunk. Pedig talán — velük közösen — tehetnénk is valamit... *•* Anna madam már 10 éve propagálója a szép könyveknek, a hasznos könyveknek. Fáradhatatlanul ápolja a betegeket, és tudja, a gyógyuláshoz elengedhetetle- ! nül szükséges a jó kedély. Ezért • szól mindig mosolygó-nyugodt- ; sággal hozzájuk, és ezért is ajánl- - gatja, árusítja nekik a könyveket 1 Lipták Judit végig a kórtermeket — mentegeMiért csak 70 százalékos a fogtechnikai laboratórium kihasználása? azért, mert nincs áld ezt megálA Fogtechnikai Vállalat 9-es számú laboratóriumában, Békéscsabán három munkahelyiségben fehér köpenyes technikusak csiszolják, finomítják a gipszformába szorított műfogakat. Balogh Gábor, a laboratórium helyettes vezetője arról informált bennünket, hogy az 1969-es évi tervükben lemaradás van. Ennek oka a megye fogorvos-hiányára vezethető visz- sza. Kevés a megrendelő, de nem ■azért, mert nincsenek rossz fogú j ' emberek a megyében, hanem Pályázat az iskolai ügyvitel egyszerűsítésére A Művelődésügyi Minisztérium u Pedagógusok Szakszervezetével közösen pályázatot hirdet az alsó- és középfokú oktatási intézmények általános adminisztrációjának és költségvetés-gazdálkodási, számviteli, eszköznyilvántartási és elszámolási rendjének egyszerűsítésére, rendszerbe foglalására. Mindkét témakörben olyan külön- külön kidolgozott pályázatokat várnak, amelyek a jelenleg érvényes jogszabályok előírásainak megfelelő valamennyi adminisztrációs feladat legegyszerűbb elintézési módját; legkönnyebben vezethető és kezelhető nyilvántartási rendszereket; a népvagy on megőrzésének és ellenőrzésének leegyszerűsített, de legbiztomságoKinek-kinek munkája szerint Nemegyszer elhangzik olyan vélemény, hogy a gazdasági mechanizmus reformja életre keltett az emberekben több rossz tulajdonságot, elsősorban is az önzést, kapzsiságot. Ezt a megállapítást főként azzal indokolják, hogy azok, akiknek pozíciójuk alapján nagyobb jövedelem- szerzésre van lehetőségük, olykor szinte gátlástalanul az egyéni érdekeiket tolják előtérbe. Kerül, amibe kerül — gondolják magukban —, csak nekik legyen hasznuk belőle. Való igaz, hogy a társadalom nem mentes az ilyenfajta emberektől. Hírközlő szerveink nemegyszer számot adnak különböző fonákságokról, visszaélésekről. Van azonban a tisztességtelen haszonszerzésnlk jó néhány közvetett módja is, mint például egyes vállalatokba, üzemekbe, intézményekbe a rokonok, barátok „beépítése”. (Még gyakoribb eset, hogy egyes vezetők — feltűnés elkerülésére — kölcsönöse« tesznek ilyenfajta szívességet egymásnak.) Nem okoz külö. nősebb bajt, ha az egyes munkakörökbe hozzáértő rokonok kerülnek, akik el tudják látni a feladatukat. De ha helyettük másoknak kell dolgozniuk, ők pedig csak a meg nem érdemelt fizetést kapják, abból semmi jó nem származik. Az erkölcstelen haszonszerzés, nek egy másik példája: vezetői döntés szubjektív megítélés alapján. Az egyik gyáregység vezetőinek magas prémiumot tűzött ki a vállalat, ha az exportszállítmányt időben útnak indítják. A munkások túlóráztatásával sikerült a feladatot végrehajtaniuk. A termék elkészült és vagonba is rakták. Ám a túlórák miatt a többletköltség olyan magas volt, hogy gazdaságilag nem haszna, hanem kára származott belőle a gyárnak. A munkások örültek a túlóradíjnak. Nem gondoltak arra, hogy tulajdonképpen az év végi nyereségrészesedésük egy részét kapták meg keserves éjszakai túlórázások árán. A vezető beosztásúaknak viszont „kárpótlást” jelentett a prémium. Harmadik példaként ismét egy kapzsiságból eredő visszaélésről lesz szó. Az egyik gyárban annyi volt a munka, hogy többet, már nem lehetett vállalni. Közben újabb feladat érkezett. A megrendelő komoly jutalmat helyezett kilátásba azoknak, akik a kérését teljesítik. Persze így akadt jelentkező szép számmal, s ők túlórában időre befejezték a munkát. Csak akkor érte a dolgozókat meglepetés, amikor átvették a jutalmat. Nagyon kicsire zsugorodott össze. Nemsokára kiderült, hogy a gyár vezetői rosszul „osztoztak”, önmaguknak tartották meg a nagyobb részét. A „tévedést” később korrigálták ugyan, de a bizalom helyreállítása nem olyan egyszerű, mint egy-két ezer forint visszafizetése. Ha jói megfontoljuk, az ilyen és hasonló visszaélések — amelyeket ki-ki még a saját tapasztalataival egészíthet ki — mégsem a gazdasági reform torzszüleményei. Megvoltak ezelőtt, és sajnos meg is lesznek még egy ideig. A reform éppen a megszüntetésüket teszi szükségessé, még ha azt egyelőre nem is ismerte fel mindenki. Indokolható pedig azzal, hogy társadalmunk a gazdasági egységekkel szemben olyan követelményeket támaszt, amelyeknek elérése létük vagy nemlétük kérdése. Elengedhetetlen tehát, hogy felszámoljuk a korrupciót, az egyéni haszonlesés különböző nyílt vagy burkolt formáját. Az emberekben élő létfenntartási ösztön alapvetően a tettek mozgató rugója. Aligha mentes ettől bárki is. Csakhogy ma már elvárható mindenkitől, hogy ösztönössége értelemmel párosuljon. Vagyis annak felismerése és belátása szükséges, hogy az egyéni érdekek — a termelőeszközök fejlettségének ilyen fokán —, csak a közösséggel való együttes felemelkedés útján valósulhatnak meg tartósan. Aki a társadalmi fejlődést bármilyen formában elősegítd, kétségtelenül megérdemli, hogy az a közösség, amely munkájának, tevékenységének hasznát élvezd, megfelelő anyagi és erkölcsi elismeréssel viszonozza. Ebből egyúttal az is következik, hogy aki többet tesz a közösség asztalára, nagyobb arányban részesüljön a társadalmi javakból. Lényegében így va. lósul meg a kinek-kinek munkája szerinti elosztás igazi értelemben. Ám az is tény, hogy nehéz az anyagi elismerés arányait kialakítani. Egyesek, akik kiemelten magas jövedelemhez jutnák, talán néha maguk is csodálkoznak, hogy a társadalom mennyire bőkezű hozzájuk. A tartós eredményhez nélkülözhetetlen, hogy a vezetők tevékenységükben a közösség érdekeit, a társadalmi fejlődést tartsák szem előtt és ilyenné formálják a környezetüket is. Egyéni boldogulásuknak ez teremt biztos alapot. Bármilyen haszonszerzésre való tisztességtelen törekvés előbb-utóbb visz- szahat A gazdasági reform megvalósulása hosszabb folyamat Üjabb és újabb feladatokkal kell megbirkózniuk vezetőiknek dolgozóknak. Pásztor Béla Egy kis egyveleg Sokan megélnek tisztes kort, tisztességtelenül. • * * Egészségügyi konferencia. Nyolctagú elnökség. Vizeskancsó, két pohár... * * * Van olyan életszemlélet is, hogy legjobb nevető harmadiknak lenni. * * * Az értekezletek legnagyobb haszna, hogy erősítik ülőtestrészünk állóképességét. * * * Nagy dolog a hit. Én például szentül hittem benne az egyik éjszaka, hogy a dísztálban kitapogatott két fájdalomcsillapító tabletta használ a másnapos fejemnek és úgy is lett. Nejem viszont azt hiszi, hogy a föld nyelte el a rejtélyes módon eltűnt két gyöngyház blúz-gombját. Esküszik rá, hogy este a dísztálacskába tette... * * » Sehogysem értem, miért van az esküvőkön annyi autó, virág, ünnepélyesség, étel, ital, zene, tánc, a válásokon meg semmi, de semmi, pedig sokszor a válás nagyobb boldogságot okoz, mint annak idején az esküvő. * * • OKI