Békés Megyei Népújság, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-23 / 194. szám
1969. augusztus 23. 6 Szombat ' " ................ 1 H im I Magazin \ o —i Magazin ügyben! A napokban felbandukolt hozzánk egy pöttyös orrú kis krapek és közölte, gratulál a Mini Magazinhoz, merthogy kitalálása sem volt utolsó dobás, azt a Nép- szabadság hasonló jellegű vasárnapi melléklete is bizonyítja. Álltunk ott a kicsi, ám rendkívül piros krapek előtt vagy fél percig szótlanul, ötmásodpercenként két kilót hízva, aztán beváltottuk, hogy igaza van. Most nehogy azt higgyétek, hogy a mellényünk lett nagyobb, egyszerűen az a pici és fázósan kucorgó önbizalmunk nőtt két centit... Hát szóval kösz, neked is kis pöttyös orrú, meg azoknak, akik hasonlóképpen vélekednek! Ja, és még valami: mivelhogy a fentiekhez hasonló lelki masz- százsok nyomán úgy, ahogy formában lendültünk, jó lenne, ha olykor-olykor megeresztenétek egy-egy levelet. Hogy mi a véleményetek arról, amit itt lehet olvasni a Magazinban, tippeket is adhattok, meg minden... Szeptember elejére mi is tartogatunk egy-két meglepetést, de ez ne zavarjon benneteket. Rendes dolog lenne, ha írnátok mindenféléről, saját' dolgaitokról... meg persze, főleg; Magazin ügyben,! Gyalogolni jó! Hat nap alatt 130 kilométert] Megyénk ifjúságának küldöttei gyalogoltak a Tanácsköztársasági | Kuszentmártonban találkoztak a Jubileumi Túrán részt vevő Békés i Szolnok és Csongrád megyei flia- megyei fiatalok. Az idő jó volt i talokkal, s Cserkeszőlő és Tisza- (csak egyszer áztak meg) s a han- | földvár között csatlakoztak hozzáMindnyájan olyan jókedvűek voltak, mint Mártha Lajos és Csorba Laci. gúlát ellen sem lehetett senkinek kifogása. Esténként sátrakban aludtak, s amelyik községen áthaladtak, mindenhol szeretettel fogadták őket. Megyénk kiszesei felkeresték a tanácsköztársasági harcok egy-egy emlékezetes helyét és elhelyezték a kegyelet virágait az emlékműveknél. juk a Bács megyeiek. Augusztus 18-án este négy megye jubileumi túrázói együtt vonultak be Szolnokra, ahol fogadást rendeztek tiszteletükre. A gyaloglók nevében a Békés megyei Irházi Lajos szólalt fel. A szolnoki rendezvénysorozaton többek között szellemi vetélRövidesen — október 7-ével — év- fordulóhoz érkezünk: két évvel ezelőtt halt meg az a forradalmár, akinek neve hallatára azonnal egy sor kérdés jut eszébe a Latin-Amerikát, Kubát valamennyire is ismerőnek. Guevaráról van szó. Teljes neve, Ernesto Che Guevara de la Serna. Az az életút, amely Argentínában kezdődik, Kubában folytatódik partizánként és miniszterként, hogy 1967. október 7-én szülőföldjétől nem is olyan messzire, Bolíviában partizánként fejeződjön be. Az a különös pálya, amelynek végén sebesülten kerül a bolíviai kormánycsapatok kezébe, s mivel egy fogóly Guevaránál jobb a halott Guevara, hát hidegvérrel agyanlövik. Bolíviában a törvény tiltja a halálbüntetést; Guevarának úgy kell meghalnia, mintha harcban szerzett sebesülések végeztek volna vele. Az az altiszt, aki a harci sebesülés illúziója kedvéért hasba lövi a partizánvezért, két alkalommal is képtelen meghúzni a géppiszolyt ravaszát. Guevara végül türelmetlenül rászól: „Lőj! Ne félj semmitől!*» így halt meg tehát. De vajon meghalt-e egyáltalán? A róla írott legújabb könyv címe: Emesto Che Guevara. Izgalmas, megrendítő olvasmányt vesznek vele kézbe. Otaniemi levelek IV. „Jesus lives saves” Nyárvégi monológ megcsapkodom magam a kútnál, lehajtom a tejet — jó, zsíros teje van a Cifrának —, és szedem is a zöldet a malacoknak, mert igen rí- vósak. Utána kihajtom a Cifrát a tarlóra. De nem mindig, van, mikor a Gabi a soros. Jaj, majd elfelejtettem, a héten lőttem egy gerlét. Na, csak úgy, csúzlival. Hát, sajnáltam., de fogadtunk a Ferivel egy színesbe, pirosba, mert szeretek rajzolgatni. Meg hamaroscan kezdődnek a rajzórák .,. — eljé kedőt, háromtusa-bajnokságot és tábori sportversenyt rendeztek. A Békés megyeiek két első és egy második helyet szerezve szép sikerrel szerepeltek. 19-én este tartották a Tanácsköztársasági Művészeti Szemle területi bemutatóját, de sok látogatót vonzott a XII. Szolnoki Vízikamevál is. A nem mindennapi élményt jelentő útról és a szolnoki eseményekről a „Békés megyei túracsoport Nyikorgó bokacsontok rádiója” készített beszámolót. Konczos János, az Orosházi Üveggyár karbantartó lakatosa volt egy személyben a szerkesztő, a riporter és a magnókezelő. A fényképezőgépet Nagy Misi, a gyaloglók lábán a hólyagokat pedig Paulik Ilona kezelte. Elfraláltuk! Nem akarunk hencegni, sót még a „mi előre megmondtuk” ön — vállveregetését is mellőzzük, de azért azt meg kell hagyni, hogy eltrafáltuk! Hogy mit? A Mini Magazin két táncdalfesztiválon szereplő énekesnőt mutatott be. Jó memóriájú olvasóink emlékezhetnek rá, hogy előbb Késmárky Marikát, majd Harangozó Terit szerepeltettük lapunkban. Az eredmények ' már közismertek. Késmárky Marika énekelte a nagydíjas számot. Harangozó Teri pedig az Arany mikrofon díjat nyerte el. Bár csak mindig ilyen sikerrel tudnánk „jósolni”. — Miért tetszik engem faggatni a szünidőről? Es éppen most. — Tessék csak várni! Mindjárt kiszámolom, hány napos Is az augusztus: áp-ju-sze ..., akkor, harmincegy. Es ma már huszonhárom. Mindjárt itt az isi. Hát... tarthatott volna még a vakáció. A nyár. Mert akkor süt a nap, ha akarok fürdők meg játszok, vagy átszaladok a Fasőékhoz. Csak fütyülök neki, így: tirió! Ez a jelünk. És jön is focizni. Csak olyan pöttyössel rúgdalózunk. De labda az is! Igaz, a Kati húga bőg, ha elvesszük a lasztiját — De ilyenek a lányok! A múltkor pecázni voltunk. Jő kis botot faragtam. Ha látta volna, hogy nézték a srácok! A papától még nylonspárgát is kaptam hozzá. Igazi horgászbot lett az! Gyúrtunk polentát, meg vittünk kannát a halnak. Fogtam is, kettőt. Ekkorákat... No, nem, csak ekkorát, ni! De komolyan !... Hát, ha az iskola megkezdődik, ilyenekre nem lesz idő. Mindennap korán kelni, ülni mindig! Meg felelni ... Hogy most hánykor kelek? Hát úgy ... hatkor? Nem figyelgetem én az órát. Csak szaladok ki gyorsan, Ez az angol nyelvű felirat („Jézus él és megment”) egy jókora kereszt társaságában éppen annak a diákszállónak a bejárata fölött olvasható, amelyben mi is lakunk. Az egyik folyosón pedig jóval kisebb betűkkel, mintegy magyarázatként : „Biztonságos az ember éjszakai álma, ha van néhány barátja.” Ez a néhány barát nyilván a hit-testvér. Érdekes, hogy a vallás nagyon divatos éppen itt, egy diákvárosban. A folyosókat sokszorosított bibliai idézetek és istentiszteletekre invitáló röpiratok tarkítják, és nem messze tőlünk a szákiák között, gyönyörű környezetben, nemrég épült fel egy különleges ultramodern templom. Ilyenekkel egyébként lépten-nyomon találkoztunk az országban. Finnország szigorúan protestáns, nevezetesen evangélikus terület, az egész országban alig párszáz katolikus él. Az itt használatos kérdőíveken, törzslapokon a „neve” címszó után többnyire fontos helyet foglal el a „vallása” rovat. Erről győződtem meg én is az első munkanapon. A személyzetis megkérdezte, milyen templomba szoktam járni. Mondtam, hogy semmilyenbe. Erősködni kezdett, mondván, hogy valamilyen vallásomnak azért csak kell lennie. Nem mondta hozzá, de biztosan azt gondolta; még akkor is, ha „vasfüggönyön” túlról jöttem. És akkor én megnyugtattam: bő 22 évvel ezelőtt evangélikus templomban kereszteltek meg. A személyzetis megnyugodott. Utána egész kedélyesen elbeszélgettünk. Szeretnék elmesélni egy történetet (kapcsolódik a fontiekhez), annak bizonyítására, hogy az ember soha sem lehet elég óvatos. Az előző levélben már említett finn sráccal, Seppóval, a vallásról beszélgettünk. Megkérdezte, járok-e templomba. Mondtam, hogy nem. — Miért? — szólt a következő kérdés. A leckét feladták. Mit tudom én, hogy ki ez a srác? Ha frázisokat mondok neki, akkor az egész magyarságról levonja a konzekvenciát. Ha nagyon őszinte leszek, még megsértődik. Ha túlon tűi rugalmas, akkor viszont saját magamnak mondok ellent. Hogy magyarázzak egyáltalán az én szegényes német tudásommal?! Nem Ádámnál és Évánál kezdtem, csak valahol I. Istvánnál. A vallás akkor objektív szükségszerűség volt. És ma már más a világ. Egyből közbeszólt, hogy azóta a vallás is változott. Reformáció, Luther stb. No, igen! Csakhát Luther és a Wittenbergi 95 tétel óta is több mint négy és fél évszázad telt el. És azóta egy kicsit megváltozott a világ. Kicsit? Megkérdezte még, hogy miből élnek nálunk a papok, majd hazánk lakosságának vallási hovatartozásáról érdeklődött. Miután több-kevesebb sikerrel ezt is elmondtam neki, kis szünet után csak ennyit mondott: — Egyébként az én apám pap. Teológiai tanár. — Erre mondják azt nálunk, hogy paff. Ráta László Klubolőgia Szakértő klubológusok szerint a recept a következő: Végy egy kis lengyel talpraesettséget, kis svájci erélyt, egy csipetnyit a szovjet lelkesedésből és egy porciót az angol hangulatból és szervezésből, aztán add hozzá a saját telkedét, idegeid senkiével össze nem mérhető vibrálását — és akkor kész a klub. Múlt heti számunkban tettük közzé azt a felhívást, amelyet az ifjúsági klubok figyelmébe ajánlottunk, amelynek alapján a KISZ Központi Bizottsága szólítja csatasorba a fiatalokat. Szeretnénk továbbra is figyelemmel kísérni megyénk klubmozgalmát, különös tekintettel a Hl. Kiváló Ifjúsági Klub pályázat követelményeinek teljesítésére. Ez alkalommal kicsit kitekintünk: milyen klubok, csoportok fogják össze a fiatalokat más országokban. Ahány ház, any- nyi szokás! A lengyelek klubjairól a szemtanúk sokat mesélnek. Északi barátaink, ahol erre csak lehetőség nyílik, rögtön klubot alakítanak. Erre jó példa, hogy a katowicei pihenő park közepén egy mesterséges tó szigetén ütöttek tábort a tizenéves lányok és fiúk. A svájciak pincékbe húzódtak. A zürichi Cápa Klub kizárólagos berendezése a székké és asztallá minősí\ tett sok sörös hordó. A szovjet klubokban — idézve a szemtanút — mindent lehet csinálni, csak botrányt nem. Tobolszkban például rendszeresen találkoznak a detektív regény kedvelői. Bécsben Aforizma-klub, Sydneyben Meseklub, Jemenben magyar bélyeggyűjtő-klub működik. Persze, ötletért nem kell olyan messze menni. Budapesten a lőrinci kultúrházban látványos ösz- szejövetelre került sor a közelmúltban. A tanács és a KISZ kezdeményezésére hét környékbeli galeri tagjait trombitálták össze, hogy alakítsanak klubot, hátha a szervezett keretek közé szorított ifjak kevesebb gondot okoznak majd a hatóságoknak. Ez utóbbi példa természetesen határeset. Megyénk jelenleg 65 KISZ ifjúsági klubja már túl van az első szárnypróbálgatáson és a fiatalok közmegelégedésére tevékenykedik. Reméljük, a kiváló címért folyó mostani vetélkedő új lendületet ad a viharsarki kluboknak is. B. I.
