Békés Megyei Népújság, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-03 / 178. szám
A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG Es A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1969. AUGUSZTUS 3., VASÄRNAP Ära 1,20 forint XXIV. ÉVFOLYAM, 178. SZÁM Napirenden a nemzetiségi politika Ülést tartott a Békéscsabai Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága Jó munkájuk eredménye: Megkapták a lehetőséget az exporttermelésre Less-e harmadik műszak a békéssámsoni textilüzemben? Pénteken délelőtt Békéscsabán ülést tartott a városi tanács végrehajtó bizottsága. Az ülést Uhljár Mihály, a városi tanács vb-elnöke nyitotta meg. Első napirendi pontként megvitatták a nemzetiségi politika' érvényesítéséből fakadó feladatokat. Knyi- hár János, a Szlovák Gimnázium igazgatója a szlovák nyelv oktatásának problémáiról tájékoztatta az ülés résztvevőit. Elmondotta, hogy a gimnáziumban végzettek elhelyezkedése nem okoz nehézséget. Egyetemi, főiskolai felvételi vizsgákon nem kerülnek háttérbe a szlovák nyelvet ismerő fiatalok. Such János, a városi párbbizott. ság első titkára hangsúlyozta, hogy a politikai bizottság támogatja a nemzetiségeket abban, Hétfőtől kéthetes ruházati vásár Szombaton, a Belkereskedelmi Minisztériumban Lauthán Ferenc főosztályvezető sajtótájékoztatón értékelte a ruházati kereskedelem idei tevékenységét, s bejelentette a hagyományos nyári ruházati vásár indulását. Elmondta egyebek között, hogy a ruházati kereskedelem fél év alatt a tavalyinál egymilliárd forinttal nagyobb forgalmat bonyo. lított le. Árufedezete összességében megfelelt a lakosság tavaszi —nyári szezonhoz igazodó ige- | nyelnek. Az előző évi áruhiányok nagy része megszűnt, vagy erőteljesen csökkent. Bővült egyebek között a női és lányka- j ruha-választák, javult az ellátás női és gyermek lábbelikből, ha- j risnyákból. Az előző évinél gazdagabb árukínálatot nyújtottak a bolgár fürdőruhákból, strandcikkekből. Nem volt elegendő viszont a felső kötöttáru, a hurkolt nylon ing, stb. A ruházati kereskedelem augusztus 4—19 között rendezi meg a hagyományos nyári vásárt, amelynek árualapja nagyjából a tavalyinál azonos, mintegy fél- milliárd forint. A vásár időtartamára a vállalatok saját elhatározásuktól függően a korábbiakhoz hasonlóan 20—40 százalékos árengedményt adnak. A jelzések szerint országosan egyebek között 180 ezer nyári nőj és bakfis ruhát, 130 ezer fürdőruhát, 100 ezer férfiinget, 190 ezer női, férfi, és gyermekszandált, egyéb lábbelit kínálnak az üzletek, A tájékoztató ismételten felhívta a figyelmet arra, hogy az ország területén egységes választék nem várható. Nemcsak a kereskedelm- nél, hanem az üzemeknél levő készlet is bekerülhet a kedvezményes vásárba, s a vállalatok saját hatáskörükben jelölik ki a kedvezménnyel árusító boltokat, áruházakat. A vállalatok közölték, hogy a vásár idejére a várható legnagyobb forgalom zavartalan lebonyolítására növelték a boltok létszámát. (MTI) hogy kultúrájukat, haladó hagyományaikat ápolják. A párt marxista—leninista alapon rendezte a nemzetiségi politikát, s ellenzi az evvel kapcsolatos helytelen, túlzó nézeteket, amelyek gátolják, hogy a meglevő hibákat felszámolják. Kendra János indítvánnyal fordult a vb-ülés felé. A jelentősebb intézmények névtábláin a magyar mellett, szlovák nyelvű feliratok is szerepel- jenei^JVIajd Uhljár Mihály összefoglalta az elhangzottakat. Mivel a város lakossága több mint 41 százaléka beszéli a szlovák nyelvet, s a környező szlovák településekre is vonzó hatást gyakorol, javasolta, hogy Kendra János indítványát fogadják el. Az ülés az indítvány mellett szavazott. x Ezt követően a végrehajtó bizottság a városfejlesztési alap ez évi költségvetésének első félévi felhasználását tárgyalta meg. Értékelte a város lakosságának eddig végzett társadalmi munkáját. A felmérés szerint a társadalmi munka értéke az év első felében meghaladta a félmillió forintot. Majdnem egyszerre érünk a békéssámsoni textilüzembe Dankp Péteméval. Ö Hódmezővásárhelyről, egy termelési tanácskozásról érkezett, én a laptól, hogy érdeklődjem, hogyan fejlődik az alig egyéves telep. Nagy a meleg, Dankóné mégis friss, arcán boldog mosoly. Mitől ez az üdeség ebben a kánikulában? — Jó hírrel jöttem haza Vásárhelyről. Megdicsértek bennünket. Az első fél éves tervünket nemcsak teljesítettük, hanem úgy hajtottuk végre, j hogy elnyertük a jogot az exporttermelésbe való bekapcsolódásra ... Ez nagy szó valóban, mert a i központi üzemen kívül a telepek között egyelőre csak a békéssámsoniak vívták ki maguknak ezt a lehetőséget. Vajon mivel? A minőségi munkánkkal — válaszolja Dankóné. — Higy- gye el, szinte fel sem mertem nézni az értekezleten, annyira dicsérték telepünket. Nagy érdeme van ebben a két szocialista címért küzdő brigádunknak. Egyiket Ács Jánosné, másikat Kovács Jánosné vezeti. Ök készítik a finomabb kidolgozású, drágább és munkaigényesebb műszálas árukat, amelyből a jövőben már exportra is termelünk. A fiatal üzemrész derekasan helytáll a testvértelepekkel folytatott versenyben, pedig nemcsak dolgozói gyakorlatlanok még a régi munkásokhoz képest, hanem ezentúl mindig újabb és újabb követelményeknek is eleget kell tenniük. Július elsejével például bevezették itt is a 44 órás munkahetet. Ezt természeteen úgy kell végrehajtaniuk, hogy közben a termelés ne csökkenjen. A szocialista brigád címért küzdőknél nincs is elmaradás, a pamut, árut termelőknél bizony sokszor akad. Naponta ezer darab műszálas árut vár tőlük a központi üzem, még egyszer sem maradtak el. Sőt, ahogy tudnak, segítenek a többieknek, hogy ott se legyen hiány a napi szállításnál. — Rosszul jött ki a lépés elsején — folytatja Dankóné —, mert a 44 órás munkahét elkezdésével együtt 11 újfajta áruféleségre kellett átállnunk. Ez még a gyakorlott munkásoknak is nehézséget okoz, de azért néhány napi „döcögős” munka után, egyre jobban belejöttek dolgozóink az új fazonú ingek gyártásába is. ígérték, hogy rövidesen pótolják az elmaradást ... — Hallottuk, hogy szó volt harmadik műszak beállításáról. Hogyan állnak ezzel? — Valóban szó volt és van is. Hódmezővásárhely örömmel beleegyezne. Meg is indult a munkástoborzás a községi és járási szervek segítségével a szomszédos Tótkomlóson, ahonnan annak idején nagy volt a nekibuzdulás. De mikor jelentkezni kellett, hogy most már el lehetne kezdeni a munkát, mindössze kilenc lány és asszony kopogtatott be hozzánk. Egy műszakban nálunk 62-en dolgoznak. Kilenc emberrel természetesen nem lehet új műszakot indítani. De még ezeknek az új munkásoknak az ide- oda utazása sincs biztosítva sem busz-, sem pedig vonatközlekedéssel. Mindkét közlekedési eszköz menetrendjét úgy kellene igazítani, hogy a munkakezdésre és végzésre, csekély eltéréssel, az megfeleljen az utazó munkásoknak. Ügy véljük, ezt is meg lehetne oldani. És jobb szervezéssel azt is, hogy ne csak kilenc, hanem legalább harminc új munkás jelentkezzen a sámsoni telepre szakmát tanulni. Meg aztáh nem megvetendő az az átlagkereset sem, amit az üzemben elérnek a már betanult lányok, asszonyok, Dankóné szerint ez 1200—1400 forint között mozog, de nem kevés az olyanoknak sem a száma, akik a kétezer forintos keresetet is elérik. Megéri az utazgatást. fl mindennapi zöldségünkért Többen is szóvá teszik a korábbi — burgonya, hagyma, petrezselyem és sárgarépa — ínséges esztendőkben hangoztatott biztatást, miszerint „lesz itt zöldség bőven a mezőgazdaság átszervezése után”. A valóságban ugyan jelentősen megnövekedett megyénkben a zöldségtermő terület, ez azonban viszonylagos növekedést jelent. Azért, mert a termelőszövetkezetek által, termelt bab, borsó* hagyma, káposzta, burgonya* uborka nem javítja közvetlenül a lakosság ellátását. Termékeik többsége ugyanis primőr áruként, konzerv- és hűtőipari készítményként exportra és az ország más vidékeire kerül. Nem ez a baj. Bár többet is exportálhatnánk, adhatnánk megyénkből az ipari centrumok, a nagyvárosok ellátására. A baj az, hogy termelőszövetkezeteink többségében csupán az ipari, vagyis a tartósításra kerülő zöldség termelésére szorítkoznak. Azaz kevés szövetkezetben törekszenek a lakosság mindennapi szükségleteinek kielégítésére is. A piacot me- gyeszerte, községekben és városokban egyaránt, átengedték a magántermelőknek. Mi több. még a primőráru-termelés volumene is inkább a magánkertészek javára billent. És addig ez így lesz, amíg az öntözési lehetőséggel rendelkező termelőszövetkezetek rá nem jönnek önmaguktól, vagy az irányító szervek biztatásától, hogy a kertészkedés legalább olyan jól jövedelmező üzemág, mint akármelyik, amelyeket mostanában oly előszeretettel szorgalmaznak* finanszíroznak. „Próbáltuk, de ráfizettünk” — mondják a szövetkezeti vezetők a zöldségtermelésről. Lássuk csak milyen a szövetkezeti „nagyüzemi kertészet” jó része. Leginkább olyan, hogy a folyó vagy az öntözőcsatorna mentén kijelöltek egy kisebb-na- gyobb táblát kertészetnek. Egy többé-kevésbé képzett emberhez adtak 15—20 embert s ezeket is él-elirányítják szénát gyűjteni, kukoricát kapálni vagy más, szerintük fontosabb munkát végezni. A kertészet felszerelése is jellemző: néhány hollandi és melegágy, egy szivattyúmotor meg néhánv kéziszerszám. Egy szóval kifejezve: mostoha volt és az most is szövetkezeteink jó részében a kertészet. Annyira, hogy még középfokú végzettséggel rendelkező szakembert sem igen állítottak az irányítására, nemhogy felsőfokú végzettségűt. Ahol állítottak, onnan is elmenekült a szakember, mert tőle követeltek ugyan, de ha ő kérte a feltételek biztosítását, a hajtatóházat, a kerti traktorokat, palántázógépeket és ehhez hasonló nélkülözhetetlen eszközöket, akkor azt mondták neki: Első a 100-as traktor, a 100-as istálló és minden más, ami a kertészeten kívül esik. Magyarán szólva anyagi áldozatok nélkül akartak és akarnak még mindig kertészkedni néhány szövetkezetben. Ha nem változtatnak ezen a szemléleten, akkor még időtlen időkig várhatják a fogyasztók a többé-kevésbé bőséges és a stabil árak körül ingadozó zöldségellátást. Az ellátás folyamatosságát, a városi dolgozók keresetéhez jobban igazodó árak kialakulását önmaguktól nem biztosítják a nagyüzemi gazdaságok. Ki tudná ösz- szeszámolni, mennyi apellálás hangzott már el az erre utaló közösségi érzésükre, lelkiismeretből fakadó kötelezet.tségtudatukra. Számokat rovó ceruzájuk alól minduntalan azt olvassák ki, hogy kifizetődik mindenféle üzemági tevékenység, csak éppen a lakosság széles rétegeinek szükséges burgonya, bab, borsó, káposzta, uborka és egyéb zöldségfajta termeié se nem. Most már megvan bőségesen a városi lakosság kenyere, de a mindennapi zöldségszükséglete na. gyon panaszos az év legnagyobb részében és az is marad hathatósabb intézkedések nélkül. Kukk Imre Alkony a szarvasi stégen ... És pihen már a csónak.
