Békés Megyei Népújság, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-19 / 191. szám

""P­IM*. 5 Kedd Az űjra9 a gazdaságo§§ágra való törekvés a szövetkezet jellemzője Megalakulásának 20. évfordulóját ünnepelte a tótkomlósi Viharsarok Tsz Resmállásánalc 20. évfordulója I aü-salmávad augusztus 17-én, va­sárnap ünnepi közgyűlést tartott a tótkomlósi Viharsarok Termelő- Ézövetkezet. A program már kora I reggel kezdetét vette, a Lipcséből és Pécst-gyárvárosból ez alkalomra érkezett úttörőzenekarok zenés ébresztővel köszöntötték a község lakosságát. Délelőtt tíz órakor a ligetben kezdődött a jubileumi közgyűlés, amelyen mintegy hat- százan vettek részt Az elnökség­ben ott volt dr. Dajka Balázs, a Mezőgazdasági és "Élelmezésügyi Minisztérium főosztályvezetője, Karakó Imre, az MSZMP megyei bizottsága ^mezőgazdasági osztá­lyának munkatársa, Csomós Ist­ván, a megyei tanács vb mező- gazdasági és élelmezésügyi osztá­lyának vezetője, Motyovszki György, az Országos Tervhivatal munkatársa. Párkány János, az MSZMP járási bizottságának első titkára, Káplár Károly, a járási tanács vb-elnöke, a község párt- és tanácszerveinek, a szövetkezettel kapcsolatban álló intézmények több képviselője. Farkas György, a termelőszövet­kezet elnöke beszédében megem­lékezett az alkotmány ünnepéről, majd a termelőszövetkezet múlt­jával, jelenével foglalkozott. Húsz esztendővel ezelőtt, 1949-ben nyolcvankilenc család 715 hold földterülettel létrehozta a tótkom_ lósi Viharsarok Termelőszövetke­zetet A mezőgazdaság szocialista átszervezésének első lépése volt ez a községben. Elismerést érdemel­nek azok, akik elindítói, szerveződ és első dolgozói voltak e munká­nak, akik a semmiből két kezük munkájával mám virágzóvá tet­ték a szövetkezetét. Az első évben mindössze huszonötezer forint a közös gazdaság vagyona, pontosan annyi, mint amennyi ma egy dol­gozó tag évi átlagkeresete. Hosszú volt az út, míg a szövetkezet el­jutott g máig: csaknem hétezer hold földterületen 1050 tag dolgo­zik, s a közös gazdaság vagyona 73 millió forint. Ez volt az a szövetkezet, amely az új módszerek bátor alkalmazá­sával hívta fel magára a figyel­met. A pénZbenl munkadíjazás be­vezetésével 1900-ban az országban harmadiknak valósította meg ezt a fajta bérezést, Az újra, a gazda­ságosságra való törekvés azóta is jellemzője a szövetkezetnek, bizo­nyítja ezt a termálvíz-bázisra épí­tett 8500 négyzetméter alapterü­| letű hajtatóház, s az a felismerés, hogy korszerűen, gazdaságosan csak az erők egyesítésével lehet gazdálkodni. Ennek megvalósult formája az 1966-ban a helyi Hala­dás Termelőszövetkezettel közös vállalkozásban épített 40 ezer fé­rőhelyes tojótelep, amely évente több mint tízmillió tojást termel. Az építési igények megoldására kezdeményezték a három helyi szövetkezettél együtt létrehozott Építőipari Közös Vállalkozást. A sertéshústermelés fokozására 68 millió forintos költséggel négy ter­melőszövetkezet társulásával Ser­téshústermelő Közös Vállalkozást hoztak létre. A szövetkezet elnökének beszá­molója után dr. Dajka Balázs, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium nevében üdvözölte a jubiláló termelőszövetkezetet, majd kilenc termelőszövetkeze­ti tagnak adta át a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója kitüntetést. A hozzászólások során Káplár Ká­roly. a járási tanács végrehajtó bizottságának elnöke méltatta a közös gazdaság munkáját. A pros, ram ezután ünnepi ebéddel, dél­után. illetve este zenés műsorral folytatódott. S. F. Gyula híre — Ragyogó színed van. — Most jöttem meg szabadság­ról. — Hol jártatok? — Gyulán. Nagyot néztem. A barátom eddig minden esztendőben Lellén nyaralt. Égre-földre dicsérte. A Balaton! Nincs ahhoz fogható Közép-Európában. ötven hét a tikkadt kecskeméti homokon — utána a magyar tengeren kettő tökéletesen rendbe hoz... — Nem bántad meg? — kér­deztem óvatosan. — Remek volt! Ti nem is tud­játok— * Igaza van. Még kevesen tudják. Már hallani, hogy itt is, ott is em­legetik Gyulát, de sokkal inkább számít divatos fürdőhelynek ma is Hévíz, Szoboszló vagy Harkány. Pedig hát... Gyulán gyógyulni meg pihenni egyformán jól lehet. Amazokat a betegek tették is­mertté, Gyula híre nem a gyógy­vizével kezdődött. A tágas, min­den szögletéből más szépségeket mutató park, a néma vár, s a sok­arcú, hangulatos kisváros minden­kit megigéz, aki csak egyszer is megfordult itt. ■* Ne panaszkodjanak a gyulaiak. A jó hír is szárnyon jár. Az ő esetükben bizonyosan. Ezt láttam akkor, amikor Bács megyei kö­zépiskolásokkal beszélgettem — akármelyikkel a sok száz közül — akik vendégei voltak a város­nak az Erkel diákünnepeken. S ugyanezt tanúsítja az alábbi há­rom találkozás: Nagyot köszön a fiam a fürdő bejáratánál. — Honnan ismefed a nénit? — kérdezem, amikor továbbme­gyünk. — Az orosz tanárnőnk, Zója né­ni. Tavaly az osztályfőnökünk is itt nyaralt, ö mondta milyen klassz itt... Egy órával később megfogják a karomat a vár előtt. — Pali bátyára! — örülök meg —, te is ide jársz nyáron szín­házba? — Nem egyedül. Itt vagyunk ötvenen. Egy hétig. Jámbor Pál alezredes idehozta a kecskeméti munkásőrzenekart „edzőtáborba” a sarkadi fúvós­fesztivál előtt. Már évek óta min­den nyáron itt töltenék egy hetet családostól. S végül a harmadik találkozás — egy cégtáblával. A stranddal szembe®, a Körös túlsó partján a mélykúti tsz nevét pillantom meg egy vidám kis borozó hom­lokzatán. Mélykút Bác* megyében van, jó messzire innen. Jó híre lehet Gyulának, ha érdemesnek tartották felépíteni ezt a csárdát. & • Dr. Bereczky Sándortól, a váro­si tanács vb titkárától hallottam, hogy amikor hozzáfogtak a für­dőtelep nagyszabású tervéhez, az óvatoskodók azt mondták: Ki jön majd el ide, az ország sarkába? Ki? Jönnek már a külföldiek is. Meglepően gyakran hallani, hogy németül vagy valamilyen sZláv nyelven kérik a sört, kol­bászt, kávét a pavilonoknál. Hadd hozakodjak elő egy — elismerem — valószínűtlenűl hangzó, de a gyulaiakra nézve annál hízelgőbb történettel: Néhány hónapja Krosnóban emlegették nekem Gyulát. Újdon­sült lengyel barátom, az ottani repülőiskola oktatója mondta, kedvesen törve a magyart: — Minden évben nálatok nya­ralok. Legközelebb Gyulára me­gyek. Ismered? — Igen. Te mit tudsz róla? — Pompás strand. Szép város, öreg vár. Szeretem a történel­met. * Aligha kell éppen nekem be­mutatnom Gyulát a Békés me­gyei olvasóknak. Am a gyulaiak­ról, úgy érzem, ei kell még mon­danom valamit. A tanács titkára úgy beszélt és úgy mutogatta sorra a látnivaló­kat. hogy abból világosan érezni kellett: büszke, valamennyi gyu­lai nevében büszke a városára. Sűrűn idézgette azoknak a mér­nököknek a nevét, akik társadal­mi munkában készítették el az épületek tervét és újra meg újra elismételte, mennyit áldoztak a város lakói a tervek megvalósí­tásáért. Szerdahelyi Istvánból, a múze­um Igazgatójából ugyanez a sze­retet sütött. Büszke egyedülálló múzeumára a várban és az új kiállítási csarnokra; lelkesen so­rolta, hogy mi mindent kell és lehet még véghez vinni annyi ön­zetlen segítséggel és megértő tá­mogatással, amit Itt magától ér­tetődően megkap már minden jó ügy. Lengyel barátom azért kíván­csi Gyulára, mert azon felül, hogy szép üdülőhely, magyar fogalmak szerint gazdag történelmi emlé­kekben is. Valóban, s a fürdő pázsitjáról látni a vár fokát. Vajon hányán gondolnak rá, hogy a medencék helyén valamikor török sátrak álltak és bömbölő ágyúk ontották a tüzet a falakra... S vajon gondolnak-e rá, hogy egy emberöltővel ezelőtt ez a gyö­nyörű park mindig kihalt volt. Közönséges ember be nem tehet­te a lábát. Csak a köanondáso- san fukar gróf sétált itt néha s ritka vendégei. Amikor legutóbb Gyulán jár­tam, szürkén sápadozott a nyári ég, s hideg szél fújt északkelet­ről. A fürdő pénztárosa mondta, hogy délig több mint háromezer jegyet adtak Ír. Jó időben akár­hányszor tízezren is vannak a strandon. A BÉKÉSCSABAI LENIN MG TSZ paradicsomszedésre feSvesz dolgozókat 1 q szedése 20—Ft Jelentkezni lehet: KISRÉTI KERTÉSZETI BRIGADSZALLASON. 99826 EGY HÉT a Román Szocialista Köztársaságban g| Naiv kísérlet lenne arra vállal­koznom, hogy a 237 ezer 500 négyzetkilométeren elterülő Ro­mán Szocialista Köztársaságról — amelynek határai között csaknem 19 millió ember él — akár meg­közelítően is hű képet adjak. Egy­részt azért nem, mert a turista­ként érkező idegen számára a lá­tottakon túl, s egyéni benyomá­sain kívül aligha áll más rendel­kezésre az adott országban. Más­részt az egy hét alatt — sajnos — mindössze csak három városba és két településre juthattam él: Ko_ lozsvárra, Dévára, Vajdahunyad- ra, Felsőtelekre és Gavasdiába. Ügy is mondhatnám, hogy a Ro­mán Szocialista Köztársaság ha­zánk felőli részét láttam. Hogy mit láttam mégis Romá­nia földjén az egy hét alatt, azt felvételeim segítségével szeretném bemutatni és közreadni. A sorozat első részeként Kolozsvár három nevezetességét mutatom be. (Folytatjuk) MATHIAS REX — olvashatjuk .i nagytemplom mögött magas­ba törő szobor talapzatáról. A vezéreivel körülvett Mátyás ki­rály szobrát éjszakánként erős fényű reflektorok világítják meg. Kolozsvárt az egyetemek városának is nevezik. Az egyetemi vá­rosnegyedben több mint hatezer diák — köztük Európa, Ázsia. Afrika országainak fiai — tanulnak. E képen balról az egyetemi diákok kultúrpalotája, jobbról pedig a híres kolozsvári nagy- könvvtár tornyos épülete '«tható. Az Európa szerte — de azon túl is — jói ismert és híressé lett kolozsvári rákkutató intézet főépületének egy részlete. Kép, szöveg: Balkus Imre Mester László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom