Békés Megyei Népújság, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-08 / 155. szám
A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEG Y EI TAN ÁCS LAPJA 1969. JULIUS 8., KEDD Ara 1 forint XXIV. ÉVFOLYAM, 155. SZÁM Rendkívüli ülést tartott a párt megyei bizottsága A párt megyei bizottsága 1969. július 7-én kibővített és rendkívüli ülést tartott, amelyen Frank Ferenc elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára beszámolt az MSZMP Központi Bizottsága 1969. június 26—27. ülésének a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásáról szóló napirendjéről. Osztatlan sikert aratott az orosháziak csörlös-ekéje Alig másfél éve hangzott el a párt megyei bizottságának azon kérése az AGROTRÖSZT felé, hogy olyan ekéket is hozzanak forgalomba, melyek az amúgy is kötött Békés megyei termőtalajt nem tömörítik tovább. A kérést tanulmányozta az AGROTRÖSZT vezérigazgatója, majd a tröszt fejlesztési alapjából jelentős összeget bocsátott a Békés megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat rendelkezésére. A Békés megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat vezetősége a csörlős-eke tervezésével kapcsolatos összes munkát átadta orosházi gyárának, ahol egy viszonylag fiatal műszaki gárda kapta a megbízást. Korábban a Palotási Állami Gazdaságban bemutatták a kísérleti csörlős-eke példányát, amelyről Kopácsi Ernő, az AGROTRÖSZT vezérigazgatója lapunknak nyilatkozva elmondotta: „Alkalmas volt arra, hogy a szükséges módosításokkal a mai konstrukció kialakuljon.” A csörlős- ekének a palotási bemutató utáni változatát az orosháziak elkészítették és egy szűkebb körben tegnap, a déli órákban az Orosházi Állami Gazdaság Tankerületében nagy sikerrel, osztatlan elismeréssel bemutatták. A bemutatón megjelent Kopácsi Ernő, az AGROTRÖSZT vezérigazgatója, dr. Penyigei Dénes, egyetemi tanár, dr. Bencze József, az Agrártudományi Egyetem docense, Fülöp Gábor és Zombo- ry János, a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet osztályvezetője, Szalay Emil, a MÉM Műszakifejlesztési Főosztályának főmérnöke, Fekete János, a Gépjavító Tröszt vezérigazgató helyettese, Supala Pál, a párt megyei bizottságának mezőgazdasági osztályvezetője, Kiss Sándor, az AGRO- KER Békés megyei vállalatának igazgatója és Kiss Sándor, a Békés megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat igazgatója. Dr. Ortutay Gyula akadémikus, a TIT elnöke nyitotta meg a VII. Eszperantó Nyári Egyetemet Dalostalálkozó Békéscsabán, a Bandika-fánál. (Képes riport a 6. oldalon) Vasárnap reggel 9 órakor teljesen megtelt a gyulai tanácsháza fényárban úszó nagyterme, amikor a VII. Eszperantó Nyári Egyetem elnöksége elfoglalta helyét az emelvényen. Nemzetiszínű, vörös és Gyula város zászlója díszítette a főfalat, középen a nemzeti címerrel s az eszperantó mozgalom emblémájával. Az elnökségben helyet foglalt Berczely Béla, a szövetség titkára, Nagy János, a megyei tanács művelődési osztályának vezető-helyettese, dr. Vidó István, a vb elnöke, dr. Szemenyei Bálint, a Békés megyei Eszperantó Bizottság titkára, dr. Ortutay Gyula, akadémikus, a TIT országos elnöke, Engedi G. Sándor, a megyei pártbizottság titkára, a SEU tanácsának elnöke, Kádár Irrire tanár, a SEU titkára, Banduro- vits József, a SZOT képviselője, Dumitrás Mihály, a megyei eszperantó bizottság elnöke és dr. Krupa András, a TIT megyei titkára. A széksorokban ojt ültek az eddig legnagyobb számban megjelent külföldiek mellett a hazai eszperantisták, valamint a gyulai érdeklődők. A Himnusz után Enyedi G. Sándor elnök köszöntötte az egyetem hallgatóit, a megjelent vendégeket, utána dr. Ortutay Gyula mondotta el megnyitó beszédét. Elismeréssel szólt az eszperantó mozgalom jelentőségéről, amit a TIT is teljes mértékben méltányol, tudatában van fontosságának. Ezért vezették be a József Attila Szabadegyetemen is a nyelv oktatását. A Zamenhof alkotta nyelv különösen a mostani forrongó világban számottevő összekapcsoló erőnek bizonyul. Nemcsak önálló nyelvvé izmosodott, hanem jelentős a szerepe a népek barátságának ápolásában is. Az, hogy a finnek nemzeti költeményének, a Kalevalának, a világ- irodalom remekeinek eszperantóra való átültetésében magyarok is közreműködnek, az a körülmény, hogy már eredeti irodalomról beszélhetünk, igazolja a nyelv történelmi szerepét és a szükségszerűségét. A továbbiakban megemlítette, hogy hazánkban hatvanezer tankönyv fogyott el az általános és középiskolákban, négy főiskolán oktatják a nyelvet, 600 pedagógus tanítja a fiatal nemzedéket. Az országban 120 csoport működik, számukra négy sajtótermék készül. Megemlítette, hogy az Eötvös Lóránd Tudomány Egyetemen az ő rektor- sága alatt vezették be a felsőfokú eszperantó tanárképzést. Mindezek alapján a TIT örömmel illesztette be hivatalos nyári rendezvényei közé a Gyulai Eszperantó Nyári Egyetemet is. Beszéde végén magyar és eszperantó mondattal hasznos és kellemes időtöltést kívánt a hallgatóknak. Ezután dr. Vidó István, a gyulai városi tanács végrehajtó bizottsága és a város lakossága nevében köszöntötte a külföldi és a hazai vendégeket, Kádár Imre. ugyancsak üdvözlő szavak után ismertette a programot. Az ünnepélyes megnyitó után elhangzott az első előadás: Ma- gyari Gábor barlangigazgató az aggtelek—jósvafői cseppkőbarlangról tartott nagy érdeklődéssel kísért ismertetőt. Közös ebéd, várlátogatás és közös vacsora szerepelt még az első nap programján. Lapunk tartalmából * Egy hét Szarvason (3. oldal) Piaci jelentés (3. oldal) Közigazgatási változások (4. oldal) Miért a nyolcvan centiméteres léptek? (5. oldal) Baleseti krónika (6. oldal) Tudomány és fejlődés Talán túlságosan is közhely lett a tudományos-technikai forradalomra hivatkozni napjainkban. Legalábbis annyira, hogy sokan úgy gondolják, a tudomány halad a maga, bizonyára rögös, de meredeken felfelé ívelő útján, a lakosság, a termelés, egyszóval a társadalom pedig — ha áttételesen is ki- sebb-nagyobb zökkenőkkel is, de — gyümölcsözteti a hol áldozatosnak, hol éppen kényelmesnek hitt kutatómunka eredményeit. Tény, hogy a fejlettség bizonyos fokán áll, modern államokban az utóbbi évtizedekben a tudományos kutatás olyan hálózata jött létre, amely — múlhatatlanul szükséges anyagi eszközök birtokában — látszólag spontán módon működik, fejlődik. A valóság azonban semmilyen mai társadalomban nem esetleges, véletlenszerű ez a fejlődés és különösen nem lehet az szocialista körülmények között, ahol párt- és állami program rögzíti s foglalja rendszerbe a legfőbb nemzeti célkitűzéseket, köztük elsőrendűen a tudományos munka fő irányait, módszereit. Ezek újbóli napirendre tűzése időszerűvé vált nálunk is, egyrészt mert a reformmal a gazdaság, az egész társadalom újfajta követelményeket támaszt a tudományos munkával szem_ ben, másrészt, mert az előttünk álló távlati tervek mintegy légüres térben mozognának a megfelelő tudományos háttér s megalapozottság nélkül. Egyebek mellett ezért is volt nagy jelentőségű az MSZMP Központi Bizottságának legutóbbi ülése, amelyen határozatot hoztak a párt tudománypolitikai irányelveiről. A Központi Bizottság állásfoglalása legfőképpen azon a megállapításon alapul, hogy a tudomány gyors fejlődése és társadalmi szerepének növekedése korunk egyik általánosan jellemző vonása, amely szocialista körülmények között különös erővel hat. A magyar tudomány közelmúlt eredményei is figyelmet érdemelnek, jelentékeny tudományos bázisunk épült ki, ennek ellenére vagy éppen ezért ez különösen megszívlelendő figyelmeztetés — ne építsünk lég_ várakat: kutatóhálózatunk, a nemzetközi együttműködés lehetőségeit is kihasználva, alkalmas hazai igényeink kielégítésére, de világszínvonalú, új tudományos eredményeket csak néhány, körülhatárolt területen hozhat létre! Nos, ezeknek a területeknek — a hazai hagyományok és tudományos örökség, anyagi és személyi adottságaink és nem utolsósorban a tényleges szükségletek, a konkrét tudományos „kereslet” alapján való — meghatározása valóban sürgető feladat. A kutatási befektetések tervezett növelése, a kilátásba helyezett tekintélyes összegek bölcs megfontoltsággal történő fel- használása, lehetőleg kevesebb, de annál kecsegtetőbb, nagy feladatokra való összpontosítása — a cél, amelyet a tudománypolitikai irányelvek megjelölneík. Ami a kilátásba helyezett szervezeti reformokat illeti, bizonyára nagy figyelmet kelt az egyetemi tanszékek javasolt nagyobb szerepe a kutatásban, annál is inkább, mert ez nemcsak a tudomány, hanem — Eötvös Lóránd immár klasszikus érvelését igazolva —, az egyetemi oktatás, a tudáslképzés színvonalát is emelné. Mert „tudományos az oktatás ott, ahol tudósok tanítanak”. Szólni kell a kutatás és a gyakorlat szorosabb kapcsolatát szorgalmazó megállapításokról is. Ilyen kívánság természetesen korábban is elhangzott. Ám a tervbe vett szervezeti reformok, valamint a kutatás-finanszírozás korszerűsítése feltehetően megteremtik a tényleges, tehát ^célszerűen ösztönzött együttműködés lehetőségeit. Figyelmet érdemlő, amit a Központi Bizottság a kutatások kívánatos módszerével, szellemével összefüggésben hangsúlyoz. A tudományos kutatás szabadsága, a vitaszellem bátorítása, a tudományos élet további demokratizálása elengedhetetlen kívánalmak. Hasonlóképpen elengedhetetlen az is, hogy a tudósok — akiknek kiválasztására, képzésére igen nagy figyelmet kell fordítani — a szocialista társadalom javára gyümöl- csöztessók mindazt a támogatást, amit kapnak. És nemcsak általában : a társadalomtudományi kutatásra például igen nagy feladat hárul a szocializmus építése mind hatékonyabb módszereinek kidolgozásában. A .tudományos munka, ahogy sehol" a világon, nálunk sem képzelhető el szélesedő nemzetközi együttműködés nélkül. A szocialista országok sokoldalúbb kooperációja, a Szovjetunió óriási tudományos arzenáljának behatóbb megismerése, a tervezett szocialista integráció kilátásai a hazai tudományos fejlődés elsőrendő tartalékai. Ez azonban nem feltételez elzárkózást f, nem szocialista országok tudományos életéből. Egy szocialista ország tudományos gyarapodása, a kezdeményezőbb szabadalmi forgalom és az élénkülő tudományos kapcsolatok, tapasztalatcsere révén, az egész szocialista társadalmi fejlődés javára válik.
