Békés Megyei Népújság, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-11 / 158. szám

i960 július 11. 5 Péntek Rendet a házipatikában Csak a nagyon figyelmes olva­só vette észre a Magyar Nemzet ez év február 15-én Selejtezze­nek a házi gyógyszertárban cím­mel megjelent cikket. A szerző egy külföldi példára hivatkozva arra hívja fel az illetékesek fi­gyelmét. hogy a nyári uborkasze­zonban a gyógyszerészek vizsgál­ják felül a házi patikák készle­tét ; mi az, ami használható és mi az, aminek szemétben a he­lye. Az ötlet mindenképpen figye­lemre méltó. Az utóbbi húsz év­ben hatszorosára nőtt a gyógy­szerforgalom. A megnövekedett gyógyszerfogyasztást a társadalmi biztosítás általánossá válása, az orvostudomány fejlődése, no meg a manapság divatos gyógyszer- halmozás okozta. Mi erről a vé­leménye dr. Ragettli Jánosnak, a Békés megyei Gyógyszertári Köz­pont főgyógyszerészének1? Mi a házipatika? — Kétségtelen, hogy a gyógy­szerforgalom emelkedését a fenti okok elégségesen indokolják. Ma már csaknem minden hatvan éven felüli ember rendszeresen fogyaszt valamilyen gyógyszert. Nyugodtan állíthatom, hogy min­den családnak van házi patikája. Akik nem betegek, azok is tarta­nak otthon néhány fájdalomcsil­lapítót. Ez még nem lenne baj, hiszen ésszerűtlen lenne minden apró fejfájás miatt a gyógyszer- tárba rohanni. A bajd ott kezdő­dik, amikor a betegségből való felgyógyulás után a megmaradt gyógyszert nem semmisítik meg, hanem félreteszik, hátha máskor is szükség lehet rá. így az évek során kisebb-nagyobb gyógyszer- készlet halmozódik fel, s ha van a családban, aki ezt a készletet rendezi, sőt annak utánpótlásáról gondoskodik, létre jön a házi pá­ka. Ebben aztán mindenre ta­álhatunk gyógyszert, a fájdalom- csillapítótól a vérnyomáscsökken­tőig, az altatótól a hashajtóig. Egy családnál láttam olyan szek­rényt, ahol a különféle betegsé­gek szerint rendezték és címkéz­ték a házi gyógyszerkészletet. Ha a gyereknek gyomorrontása volt, a „gondos szülő” kiemelt egy üveget a „Gyomorrontás” feliratú rekeszből és beadta a gyereknek. Pedig jóllehet, ezt az orvosságot annak idején még a nagymamá­nak írta fel az orvos. Az ehhez hasonló esetek nem ritkák, de roppant veszélyesek. Valószínű, hogy a gyerek meggyógyul, de nem biztos, hogy a nagymama gyógyszerétől. Meddig tarthatók a gyógyszerek? —• A gyógyszerek hatásossága időhöz kötött. A tárolás idejétől és körülményeitől függően a gyógyszerekben változás követke­zik be; hatásértékükből veszíte­nek, esetleg teljesen hatástalanná válnak. Ezért szoktak lejárati időket megállapítani. Valamely régebbi orvosság használhatóságá­ról csak a szakember tud tájé­koztatást adni. Általában azt mondhatjuk, hogy a gyógyszer­tári készítmények nem időtálló- ak. (Van olyan sízemcsepp, amely eg.y nap után hatástalan.) Ezeket egyszeri használat után meg kell semmisíteni. A hormonkészítmé­nyek, vitaminok, antibiotikumok, a penicillin és a vele rokon ve­gyültek sem tárolhatók sokáig A gyári készítmények minősége ál­talában öt évig szavatolt. Tízparancsolat Minden patikában feltűnő he­lyen helyezték el a gyógyszerek­kel kapcsolatos tudnivalók tízpa­rancsolatát. Milyen követelmé­nyeket támaszt a szakember a házi patikákkal szemben? — A házi patikában ne ren­dezzünk be minigvógyszerfárat, csak a legszükségesebb és a hosz- j szabb ideig elálló, saját szereket I őrizgessük. Ne ajánljunk mások-1 nak orvosságot, még akkor sem, ha az nekünk használt. A beve­hető gyógyszer mennyisége és r^i- lyensége egyénenként változó. Vi­gyázzunk a gyerekekre! A lenem zárt szekrényben, fiókban tartott gyógyszerekhez a gyerekek köny- nyen hozzájuthatnak. A tetszetős, j cukros bevonatú drazsékat elszo­pogatják, esetleg, utánozva a fel­nőtteket, le is nyelik. A Belloid- j drazsé már sok halálos’ áldozatot | szedett, mert amikorra a szülők ; észrevették a bajt, már késő volt. Felülvizsgáljuk a házipatikákat Milyen segítséget nyújtanak a j szakemberek? A hipochondereket j nemigen lehet lebeszélni arról, j hogy házi patikát rendezzenek be. í így ezek létével számolni kell. í — Nekünk a felvilágosítás és a j megelőzés munkája marad. Öröm­mel üdvözöljük az Egészségügyi j Minisztérium kezdeményezését, j amely lehetővé teszi, hogy gyógy­szerészeink július, augusztusban | a házi patikák készleteit — ahol ! ezt igénylik — felülvizsgálják és az orvosságok használhatóságára vagy megsemmisítésére a szüksé­ges tájékoztatást megadják. így mindenki bizalommal fordulhat a szakemberekhez, díjmentesen el­végzik az otthon őrzött gyógysze­rek szelektálását. B. I. A tárgyalóterein bői: Lord és Lord és bandája — így nevezte magát legszívesebben a dobozi fiatalokból álló társaság, melynek tagjai közül négyen a köz dmúlt- ben a Gyulai Járásbíróság előtt feleltek bűneikért. A legidősebb 18, a legfiatalabb 16 éves mind­össze és 1968 szeptemberétől ez év májusáig mégis a bűncselek­mények egész sorozatát követték el községükben. Vallomásuk szerint így kezdték: moziban voltak azon a bizonyos szeptemberi estén és miután ki­jöttek, az ügy elsőrendű vádlott­ja — a banda hangadója —, T. Sándor azt javasolta, hogy men­jenek el az ABC-áruház raktárá­ba ps „szerezzenek” csokoládét. A raktár ablakát betörték, de nem csokoládét, hanem bort lop­tak, amit később közösen elfo­gyasztottak. Még ugyanebben a hónapban T. Sándor séta közben megemlítette társainak, hogy ő korábban látott az általános isko­lában egy lemezjátszót. Az kelle­ne neki. Társai készségesen csat­lakoztak hozzá és este egy nyit­va talált ablakon keresztül beha­toltak az iskolába. A lemezjátszót ugyan nem találták meg, de az igazgatói irodából egyebek mel­lett elloptak egy vaskazettát, melyben 400—500 forint kész­pénzt, számlát és takarékbetét­könyvet találtak. A pénzt zsebre vágták, a kazettát pedig a 300 fo­rintot érő takarékbetétkönyvvel együtt a Körösbe dobták. Decemberben a szövetkezet italboltjának raktárából emeltek el nyolc üveg bort, ez év áprili­sában pedig a cipész ktsz pénztá­rát fosztották ki sötétedés után, s ismét osztoztak a zsákmányolt 1400—1500 forinton. A fiatalkorú banda leleplezésé­ig még egyszer betört az általános iskolába és a szertárból különbö­ző kísérleti eszközöket, a torna­teremből pedig kézilabdát lopott. A tőlük megszokott gátlástalan­sággal „szereztek” benzint is T. Sándor számára, amikor az apjá­nak motorkerékpárjával „furikáz­ni” akart s nem rajtuk múlott, hogy további két tervezett bűn- cselekményt már nem tudtak vég­rehajtani. Fitalkorúakról lévén szó, külö­nösen érdekes a kérdés: vajon mi indította őket a bűnözésre?! 'faién rá voltak szorulva a tol-1 vajlásra? A nyomozati anyag és| T essedik-emlékmúzeumot Szarvason! Nyolcezer néző a Gyulai Várszínházban Idén is telt ház előtt zajlanak a gyulai várszínház előadásai. A hatéves jubileumát ünneplő nyári színház iránt megyénkén kívül is évről évre fokozódó érdeklődés nyilvánul meg. A Fejedelmi vendég című tör­ténelmi vígjáték július 5-től 13-ig j tartott előadásaira négyezer ven- dég érkezett, illetve érkezik fo-1 lyamatosan. A közönségszervezés feladatát ellátó békéscsabai IBUSZ Pest megyéből turistacso- \ portot, Dorogról a Szénbányászati | Tröszt dolgozóit, Békés megyéből | az Orosházi Gépjavító Állomás, a nagy ka marási Ságvárl Tsz. a ke­ver mes) Lenin Tsz, a lökösházi \ Haladás Tsz tagjait, fogadja. KiJ emelkedőén nagyszámú, mintegy j 300 darab jegyet vásárolt a Békés­csabai Konzervgyár, amelyekkel a jó eredményt elért szocialista brigádokat jutalmazzák. A „Furfangos menyasszony” július 19-ével kezdődő előadásait Kiskunhalasról, Sátoraljaújhely­ről, Kecskemétről, Szegedről ér­kezett vendégek tekintik meg, összesen ugyancsak négyezres létszámmal. Az egyre intenzívebb érdeklő­dés ellenére még mindig nehéz­kes a külföldi csoportok részére történő helybiztosítás, ugyanis | Gyula szállás problémákkal küzd. j Bizonyára enyhít ezen és a többi IBUSZ-os gondon a közeljövőben megalakuló Megyei Idegenforgal­mi Tanács. bandája a tárgyaláson elhangzottak isme­retében nyugodtan kijelenthetjük: nem. Mindannyian szüleiknél él­tek, akik megfelelően gondoskod­tak róluk. A banda két legidő­sebb tagja, T. Sándor és B. Sán­dor segédmunkásiként dolgozott, a szülők támogatása mellett szóra­kozásra Is jutott keresetükből. B. Mihály ipari tanuló és N. András általános iskolai tanuló sem szen­vedett hiányt semmiben. Érdekes; magatartásuk ellen semi a szü­lőknek, sem a munkaadó vállala­toknak, illetve iskoláknak nem volt különösebb kifogása. A hét­végi napokon moziba és szórakoz­ni jártak, mint a többi fiatal, ott­hon általában mindegyik segített a házimunkában és a községbeli­eknek is legfeljebb az tűnhetett fel, hogy gyakran vannak együtt. A bűncselekményeket szinte ötletszerűen követték el és a ke­zükre került holmi, viszonylag csekély értéke is arra utal, hogy nem anyagiakért, hanem kaland­vágyból bűnöztek. Talán egymás­nak is imponálni akartak azzal, hogy milyen „bátrak”. Az okokat kutatva azt mindenesetre figye­lembe kell vennünk, hogy T. Sán­dor, a hangadó, korábban ínár állt a fiatalkorúak bírósága előtt, B. Sándor pedig, aki tőle örököl­te a bandavezéri tisztséget, sem­miben sem akart elmaradni tőle. N. Andrással kapcsolatban talán azt jegyezhetjük meg, hogy az általános iskolában meglehetősen gyenge tanuló volt. többször is­mételt osztályt s idősebb társai — B. Mihályhoz hasonlóan — köny- nyen befolyásolták. Az ügy tanulságaként le kell szűrnünk azt is, mennyi veszélyt rejt magánban a bandákba, gale­rikbe tömörült fiatalkorúak cél nélküli csellengése. Tartalmas, izgalmas program híján a dobo­ziak is könnyen hajlottak a „Lord”, T. Sándor javaslataira s azt a néhány esti órát, amit fel­ügyelet nélkül töltöttek, bűnö­zésre használták. A bíróság nevelő szándékkal szabta Id a büntetést: T. Sándort tíz-, B. Sándort nyolc-, B. Mihályt öt-, N. Andrást pedig háromhó­napi szabadságvesztésre ítélie, amit a fiatalkorúak büntetésvég- rehajtásii munkahelyén kell letöl­teniük. B. Mihály és N. András büntetését három évi próbaidőre felfüggesztették. Békés Dezső örömmel utaztam Szarvasra, egy kétnapos értekezletre, ahol korábban soha nem jártam. Nagy tanulsággal szolgált mind­az, amit láttam, a régi Szarvas emlékei, s az új létesítményei. Ügy éreztem, nemcsak az ott la­kók, de vezetők is igen sokat tesznek Szarvas felvirágoztatá­sáért. Kevés szabad időmet arra hasz­náltam fel, hogy a jelen alko­tásai mellett alaposabban meg­ismerkedjem a mezőgazdasági szakoktatás úttörőjével, a falu­fejlesztés apostolával, a polgári fejlődés egyik nagy alakjával, Tessedik Sámuel munkásságá­val. Ügy gondoltam, hogy aki úgy szerette a békési földet, s a sokszínű és nyelvű szarvasi né­pet, a szobor és dombormű, s az cmlékfa mellett találok egy személyével foglalkozó emlék­múzeumot. Sajnos ilyen irányú érdeklő­désem hiábavaló volt. Ügy gon­dolom, hogy a szarvasi lokál- patriótáknak, akiké minden el­ismerésem, nem kell biztatás az emlék ápolását illetően. Mégis hadd mondjam el, egy távoli helyről jött ember óhajtását. Jövőre lesz Tessedik Sámuel halálának százötvenedik évfor­dulója. Biztos vagyok benne, hogy szép ünnepséggel szándé­koznak adózni Tessedik emléké­nek. Mivel sem Tessedik múze­um, sem egy emlékszoba, nincs Szarvason, jól fel lehetne hasz­nálni ezt az évfordulót ennek pótlására. Nem tudom, hogy a helyet Il­letően elfogadható-e a javasla­tom, de szeretném megemlíteni. A sok kiváló embert adó, volt A világ legszegényebb országai Az egy lakosra számitott évi jö­vedelem Felső-Volta Köztársaság­ban a legkisebb, mindössze 18 font sterling. Ezután Mali követ­kezik 27 fonttal, Nigéria 31 font­tal, Guinea 39, Sierra Leone 53 és Ghana 119 font sterlinggel. evangélikus iskolát még Tesse­dik Sámuel építtette 1791-ben. A kultúrtörténeti szempontból is jeles épület, úgy gondolom, nemcsak Szarvas, de Békés me­gye legnevezetesebb, megjelölt műemléképületei közé tartozik. A főleg raktározás célját szol­gáló műemléképület igen elha­nyagolt állapotban van. Való­színű, hogy ez az épület is res­taurálásra kerül az évforduló időszakában. Véleményem sze­rint ez lenne a legalkalmasabb egy Tessedik-emlckmúzeum vagy akár egy emlékszoba léte­sítésére. Természetesen helyet kaphatna itt a jeles tanárok, vagy tanítványok emléke is, így a Tessedik múzeum, egyben is­kolatörténeti múzeum Is lehet­ne. Az állandó jellegű Tessedik- kiállítás megvalósítása nemcsak helyi, hanem országos érdeklő­désre tarthatna számot. Az Óvó­nőképző és a Felsőfokú Mező­gazdasági Technikum számára is nagy nevelőerőt rejtene Tessedik alakjának bemutatása, szelle­mének ápolása. Ügy gondolom, nemcsak ide­genforgalmi érdekért — ami azonban nem hagyható figyel­men kívül —, de a Tessedik örökség ápolásáért is tartozunk ennyivel. Tudom, hogy könnyű javasolni, megvalósítani annál nehezebb. Hiszem, hogy a lelkes szarvasiak az illetékesek támo­gatásával mindent megtesznek, hogy valóra váljon a Tessedik- emlékmúzeum, amire nem Tes- sediknek. hanem nekünk, az utókornak van szükségünk. Szamosójvári Sándor Debrecen Beérik-e a banán Izland szigetén? Izland szigetén rengeteg hő­forrás van, amelyeket a lakások és az iparvállalatok fűtésére hasz­nálnak fel. Üjabban a hőforrások vizével fűtött üvegházakban meg­kísérelnek zöldség, és gyümölcs­féléket, sőt még banánt is ter­meszteni. /vwws 'vwwwv' Mihály bácsiról sen­ki sem gondolná, hogy már 78 éves. Nem­csak szellemi frisse­ségét őrizte meg, ha­nem egykori erejéből is jócskán maradt. Az elmúlt nyáron — fo­gadásból — egy egész zsák árpát felemelt, és ahogy elnézem, idén is képes lenne ilyen bravúrra! Ter­melőszövetkezetben dolgozik mint éjjeli­őr, és télen, amikor társait az influenza ágynak döntötte, meg­esett, hogy szombat déltől hétfő reggelig volt szolgálatban. Azt mondja, közben egy szemhunyásnyit sem aludt. Napközben a rádiót hallgatta, éjjel ■pedig az újságokból ismét lejátszotta a nagymesterek sakk­mérkőzéseit. Nagyon szeret sakkozni. Első találkozásunk alkal­mával engem is azon­nal kihívott egy játsz­mára. Mondtam neki, hogy Mihály bácsi biztosan olyan,,nagy­menő”, aki bal kézzel is elporol, de csak annyit válaszolt: majd meglátjuk. Elő­került a tábla, el­kezdtük a játékot. Kisdiák koromban én is szerettem a sak­kot. Később elég gyenge jegyeket kap­tam testnevelésből, és hogy valamit javítsak az osztályzatokon, az iskola sakkcsapatában szerepeltem, verseny­szerűen. Akkor aránylag elég jól be­Sakkcsata lejöttem a játékba — megyei úttörőbajnok­ságot is nyertünk. Az­óta nagyon keveset sakkoztam, akkor se szívesen. Nem csoda, ha most az idős Mi­hály bácsi próbára tette minden tudáso­mat. Nem akartam szégyenben maradni, ezért jól odafigyeltem minden lépésre. Egy kevés előnyt szerez­tem a játszma folya­mán, de nagyon meg- izzasztottuk egymást. Amikor az öreg már reménytelenül vesz­tésre állt, még mindig rendületlenül lépege­tett, nem adta fel a játékot. Végül mégis kikapott. Közben elszaladt az idő, gratuláltam Mi­hály bácsinak a szép teljesítményéhez és indulni készültem. Am, az öregúr mor­mogott: neki az a taktikája, hogy az el­ső játszmában hagyja nyerni az ellenfelét, nehogy elvegye bár­kinek az önbizalmát. Én meg képes lennék ezután otthagyni őt! Hű, a mindenit! — gondoltam magam­ban, de elfogadtam az újabb kihívást. Csu­pán arra kértem a bácsit, hogy már ne engedjen győzni, mert még a fejembe száll a dicsőség. Amikor ismét kika­pott, akkor avval vi­gasztalt, hogy csak elnézett valamit, azért vesztette el... Nem részletezem, de végül 4:0-nál tény­leg indulnom kellett. Kicsit lelkifurdalá­som is volt, hogy ennyire belemerültem a játékba, s így el­vertem a kisöreget. Ügy látszik, Mihály bácsit nem törte le a vereségsorozat, mert a búcsúzásnál azt mondta: — No nem baj, majd találkozunk mi még! Akkor talán magának sem lesz olyan disznó szeren­cséje, mint amilyen most volt! Andódy Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom