Békés Megyei Népújság, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-09 / 156. szám

1009. július 9. 4 Szerda Szellemi export Pakisztánnak Fél évszázadig élt golyóval a szívében A tatabányai tüdőszanatórium­ban 76 éves korában elhunyt Kal- kóczka Zsigmond, ácsi hadigondo­zott, aki fél évszázadon át golyó­val a szívében élt. A lövedék az első világháború egyik ütközeté­ben érte. Az orvosi vizsgálat an­nak idején, százszázalékos rok­kanttá nyilvánította. KalkóczKa szívesen alávetette volna magát egy műtétnek, a lövedék bolyga­tása azonban azonnali halálát okozta volna. Most sem a golyó, hanem öregkori elváltozásokból eredő betegsége vetett véget éle­tének. Szívét a Komárom megyei kór­ház kórbonctani gyűjteményében helyezték el. A szív balkamra Az Űt- és Vasúttervező Válla­lat szakembereinek tervei előkelő helyet foglalnak el a magyar szellemi exportban. Különösen jól cseng a vállalat neve a hídterve- zők körében. Keresettségüket jól példázza Pakisztánnal kialakult kapcsolatuk is. Legutóbb például Kelet-Pakisztán számára tervez­tek tizenkét vasúti acélhidat, hu­szonöt, harminc, illetve negyven­öt méter hosszúakat. Export­munkájuk értékét növeli, hogy az acélszerkezetet is a magyar ipar, pontosabban a Győri Magyar Va­gon- és Gépgyár szállítja. Nem­rég újabb ajánlatokat kértek az UVATERV-től további vasúti hi­dak tervezésére, amelyek Kelet- Pakisztán kiterjedt csatornaháló­zatának különböző pontjai fölött ívelnek majd át. Ennek a terv­feladatnak a céljára a vállalat mérnökei 12 és 45 méter közötti méretekben a típustervek egész sorozatát készítették el. Elkészül­tek már annak a 260 méter hosz- szú acél- és vasbetonhídnak az előterved, amely az országrész északi területén viszi át a köz­utat a Rajdan folyó egyik partjá­ról a másikra. Az acélszerkeze­teket, ha a megrendelés megér­kezik, ehhez a hídhoz is Győrben gyártják. Hazautazott a SZÖVOSZ-küldöttség Angliából csúcsában jól látható a 2,5 cen­timéter hosszú, kúp alakú löve­dék. A boncolás megállapította, hogy a golyó a két nagyeret át­törve került oda. A szervezet vé­dekezésként hegszövettel vonta körül a fémet. London Kedden hazautazott Londonból a háromtagú magyar szövetkezeti küldöttség, amely Bartolák Mi­hálynak, a SZÖVOSZ elnökhe­lyettesének vezetésével a több mint egymillió tagot tömörítő Autósok túra előtt SOK EZERRE tehető azoknak a száma, akik hosszabb autóstúrára készülnek. Hazánkon belül sem nagyobb távolságok, sem rendkí­vüli terepviszonyok nincsenek, a belföldi túrákra való felkészülés tehát viszonylag nem nagy gond, annál inkább a környező vagy a távoli országokba való kirucca­nás. Nagy, több ezer kilométeres út előtt elemi feltétel, hogy a jár­művet teljes szervizre vigyük, ahol átvizsgálják a futómű álla­potát, a kormányberendezést, a fékrendszert, ellenőrzik és beállít­ják a gyújtást, a porlasztást, vég­rehajtják a szükséges zsírozáso­kat és elvégzik az olajcseréket. Ám bizonyos, hogy a „gazda” sze­me a leggondosabb szervizmunka után is felfedez kisebb-nagyobb hiányosságokat, amelyeket aján­latos még itthon kijavítani. A gumik jó állapota egyike a túra legfontosabb feltételeinek. A nyugat-európai országokban szi­gorúan ügyelnek rá — ellenőrzik is! —, hogy a köpenyek futófe­lülete ne legyen túlságosan ko­pott, s nem egy magyar turistá­val megesett már, hogy addig nem engedték továbbutazni, míg ki nem cserélte a simára kopott gumiabroncsait. De még az „egészséges” külsejű gumik bir­tokában se sajnáljuk a fáradsá­got, szereljük vagy szereltessük szét mind az öt gumit, így fel­fedezhetjük az esetleges kezdődő vászontörést, a szelepelcsúszást vagy éppen az eddig bajt nem okozó, rejtett szeget. Akkor ül­hetünk csak jóleső biztonságér­zettel az autónkba, ha a gumikat jó állapotban tudjuk, s ha — a pótkerékben levőn kívül— még legalább egy kifogástalan tarta­lék tömlővel rendelkezünk. pott helyébe, a másikat biztonsá­gi tartalékként vigyük magunk­kal. Számítva arra, hogy egyfolytá­ban nagy utakat fogunk megten­ni, tehát az akkumulátor áramel­látása bőséges lesz a fogyasztás­hoz képest, a túltöltés elkerülése végett kissé állíttassuk vissza a töltőáramot. Az akkumulátort egyébként is vizsgáltassuk meg indulás előtt szakemberrel, isza­pos, kihullott lemezű cellákkal kínszenvedés lenne a hosszú uta­zás. Arról magunk is meggyő­ződhetünk, hogy a dinamó szén­keféi még megfelelőek-e, ha szük­séges, a cserét könnyen elvégez­hetjük. Sokan azt panaszolják, hogy ha teljes biztonságra akarnának tö­rekedni, annyi alkatrészt kellene magukkal vinni a túrára, ameny- nyibői egy új kocsit lehetne ösz- szeállítani. Ez persze túlzás, hi­szen arra gondolni sem lehet, hogy fődarabokat magával vigyen az ember. Csupán apró, de való­ban nélkülözhetetlen alkatrészek beszerzéséről van szó, mint ami­lyen a hengerfej tömítés, gyújtó­gyertyák, gyújtásmegszakító, szi­vattyúmembrán, tartalék izzó stb. VÉGEZETÜL — de nem utolsó­sorban — azt javasoljuk a túrára induló autósoknak, hogy vontató­kötelet feltétlenül vigyenek ma­gukkal, és még itthon keressék meg az alváznak azt a pontját, ahová a kötél szükség esetén biz­tonsággal felerősíthető. Ilyesmire mindig számítani kell... londoni fogyasztási szövetkezet meghívására tíz napot töltött Angliában. A küldöttség tanulmá­nyozta a korszerű kereskedelem­technikát, az önkiszolgáló boltok és szupermagánosok berendezése­it, a gépesített számvitelt, a szö­vetkezeti tagság anyagi érdekelt­ségét, valamint megbeszéléseket folytatott a magyar és az angol szövetkezetek közötti gazdasági kapcsolatok bővítéséről. A londoni magyar nagykövet­ség fogadást adott a SZÖVOSZ- küldöttség tiszteletére. Tovább javult a mezőgazdaság míítrágyaeüátása A gazdaságok a hét elején — ide számítva a tavalyi előszállí­tásokat is — megvásárolták a kétmilliomodik tonna műtrágyát. Ez azt jelenti, hogy 1968 azonos időszakához képest idén kereken félmillió tonnával több talajerő­pótló anyaghoz jutottak a mező- gazdasági üzemek. Bár a koráb­ban előirányzott mennyiségnél idén lényegesen több került ed­dig a fogyasztókhoz, a kereskede­lem az igényeket mégsem tudta teljesen kielégíteni. Az AGRO- KER-telepek foszfor- és kálium- műtrágyából többet is el tudtak volna adni, és külföldi szállítá­sokkal sem lehetett fedezni a szükségleteket. A növényvédősze­rek terén a rovarkártevők elleni védekezéshez szükséges szerek iránt megnőtt a kereslet. A ter­melők különösen nagy mennyi­ségű Ultracidot, Savint és Bigla- net .használtak fel. Piros nyakkendős pedagógusok Magyarországon nincsenek olyan hegyi utak, amelyek tartósabb erőfeszítésre késztetnék a gépko­csimotorokat, ám a legtöbb euró­pai országban számíthatunk ilye­nekre. Fontos tehát, hogy rendben legyen az autó hűtőberendezése. Nézzük meg, hogy nem csepeg-e a vízszivattyú tömszelencéjénél a víz, vizsgáljuk meg a hűtővíz hő­fokszabályozóját — thermosztátot —, öblítsük ki a hűtőrendszerből a lerakodott iszapot. Erősen hasz­nált kocsinál ajánlatos a vízkő- oldást is elvégezni (a lezárt hű­tőterű típusoknál természetesen ne bolygassuk meg a rendszert). Ha mindezt megcsináltuk és nem találtunk különösebb hibát, bíz­hatunk benne, hogy nem fog fel­forrni a hűtővíz. HASZNÁLT, rojtos ékszíjjal ne induljunk útnak, könnyen hűtés és áramellátás nélkül maradhat a kocsi, hiszen a vízszivattyút és a dinamót egyaránt az ékszíj hajtja. Két új ékszíjat szerezzünk be. az egyiket szereljük fel a ko­„Megyei Vezetőképző Tábor, vi­gyázz! A raj vezetőktől jelentést kérek!” S a Kállai Éva, a Fel- szabadulás és a Béke rajok egyenruhás, piros nyakkendős ve­zetői jelentést tettek a táborpa­rancsnoknak, hogy rajuk a zász­lófelvonáshoz készen áll. A tábor lakói egy héten át igazi tábori életet éltek, sátrakban laktak, el­méleti és gyakorlati foglalkozá­sokon vettek részt, játszottak, énekeltek, katonásan sorakoztak, fegyelmezett-szabályosan tiszte­legtek, ügyeletet tartottak — és táborozásuk egész hetében nagy izgalommal készültek a záró tá­bortűz műsorára. Mi ebben a szokatlan? — kér­dezhetné valaki, hiszen ez az út­törőtáborok megszokott élete. Csakhogy a megyei KlSZ-bizott- ság által szervezett mezőberényi kisdobos- és úttörővezetőképző tá­bor lakói — pedagógusok voltak. | Kisdobos-felelősök és csapatveze­tő-helyettesek, akik egy hétre el- ! jöttek ide, hogy az 1969—7v-es tanév akcióprogramjának, a fel- szabadulás 25. jubileumi és Le­nin születésének 100. évfordulója tiszteletére indított „Szabad hazá­ban Lenin útján” mozgalom kö­vetelményeinek feladataira jól felkészíthessék diákjaikat. A napokban gyűltek össze utol­jára a táborlakók. Ünnepélyesen meggyűjtották az összegyűjtött rőzsét s a tábortűz szikrázó, pat­togó lángjai mellett mutatták be a rajok ötletes műsorszámaikat, bizonyítva, hogy iskolájuk csapa­tában is változatos programokat fognak kialakítani. A jubileumi műsor után a bú­csú vidám percei következtek: a 2-es sátor négy fürge „kispajtása” például saját szerkesztésű csasz- tuskával, a második raj Hacsek és Sajó tréfás jelenetével nevet­tette meg a táborlakókat, aztán dalokkal, bensőséges hangulatban búcsúztak az úttörőtábortól, ahol egy hétig élték a táborozók fe­gyelmezett és vidám életét. — eljé — A balesetek 73,3 százalékát járművezetők okozták Az elmúlt hetekben szinte nap nap után, megdöbbentő közlekedési balesetek híre rázta meg a közvéleményt. Az orvos­meteorológus véleménye: foko­zott napfolttevékenység, mágne­ses vihar lazítja a gépjárműve­zetők figyelmét, tompítja ref­lexeiket. A büntetőbíróságra tar­tozik, hogy enyhítő körülmény­ként mérlegell-e az orvos ma­gyarázatát, mert hiszen a fá­radtságot, tompultságot észlelő gépjárművezető kisebb sebeség­gel, gondosabb körültekintéssel vagy éppen leállással elejét ve­heti a balesetnek — a gázolás, karambol anyagi kihatásait azonban meg kell oldania! Jogszabályaink szerint a gép­jármű veszélyes üzem és üzem­ben tartóját terheli minden anyagi felelősség a gépjármű ál­tal okozott kárért. Azonban, már az „autóskorszak” elején ki­tűnt, hogy a felelősség megál­lapítása önmagában nem ele­gendő. A kártérítési kötelezett­séget éppen a legsúlyosabb ese­tekben nem lehet érvényesíteni. Többnyire igen nagy összegekről van szó. A sérültek keresete csökken — különösen nagy a különbség jövedelmük és a táp­pénz között, ha kórházi ápolás­ra szorulnak. A rokkantak járadékát ki kell pótolni — jövedelmük nem le­het kevesebb, mint amennyi a baleset előtt volt. Az árvákról, özvegyekről gondoskodni kell, s számtalan egyéb anyagi vonat­flmfrfil ma sokat A mindennapok társasági éle­tében, a munkahelyek, a lakó- környezet közösségében az ud­variasság, az előzékenység egy­más iránt, egymás szándékai­nak, céljainak tiszteletben tartá­sa. ha nem is mindig megvaló­sult, de megkövetelt és helyes­nek tartott magatartási normá­nak számít. Érdekes kérdés, és a szociológusok vizsgálják már: mi lehet az oka annak, hogy a különben munkahelyükön, ott­honukban udvarias, józan ma­gatartási emberek a közlekedés­ben elveszítik ezt az érzéküket, s akár mint utasok, gyalogo­sok, akár mint járművezetők, az utcán elidegenednek a többi közlekedőtől, szinte akadály­nak tekintve mindenki mást, aki előttük száll fel a buszra, előt­tük megy át a túloldalra, előttük halad el motoron vagy autón. A szocialista társadalmi rend­szer természetesen nem fogad­hatja el megváltoztathatatlan tényként az emberi közösségi érzéknek ezt az időleges „utcára korlátozott” megromlását. A közlekedési propagandamunka tehát ezen a részterületen pró­bál hatást kifejteni. Az udvariasság hangoztatása a közlekedésben korántsem puszta szólam, „technikai fogás” ahhoz, hogy a balesetek száma csökkenjen. Főbb ennél: a köz­lekedési nevelés egyik alapesz­méje, amelytől — ha sikerül megértetni az emberekkel teljes értékű fogalmát — a közlekedé­si morál minőségi fejlődését várhatjuk. Alapvető, hogy a közlekedésre nevelést már kora gyermekkor­ban kell elkezdjük, s voltakép­pen a jó jellemnevelés az alap­ja a későbbi közlekedési kul­turáltságnak is. Elszakadhatat- lan a gyermekek általános neve­lésétől, a közösségi életrevaló nevelés más oldalaitól. Mindezt pedig az óvodában alapozzák meg, s az iskolában fejlesztik ki. Vegyük szemügyre azt is, hogy a felnőttek között miért tűnik csak kevéssé hatékony jelszónak az udvariasságra buzdítás, ho­lott fontossága a korosztály szá­mára is ugyanakkora. kozásban kell a baleset okozó­jának helytállnia. De. hogyan? A sok tízezer, néha százezrekre menő kártérítést, az évekig, eset­leg élete végéig fizetendő jára­dékot honnan teremtse elő a bérből élő, járművének árát is nehezen összekuporgató autós, motoros? A gépjárműszavatossági bizto­sítást tíz éve tették kötelezővé hazánkban — mint sok más eu­rópai országban. Társadalmi je­lentősége azóta rendkívül meg­növekedett, mert a forgalom fej­lődésénél is gyorsabban nő a balesetek száma! Tavaly 1300 halálos szerencsétlenség történt, egyharmadával több, mint az előző évben. Huszonhétezer em­ber sérült meg közlekedés köz­ben! A karambolok 'alkalma* val több mint 100 millió forint kár keletkezett, s az összes bal­esetek 73,3 százalékát a jármű­vezetők okozták. Az Állami Biztosító minden biztosított gépjármű által oko­zott kárt megtérít. A sérültek, hátramaradottak anyagi gondja­it tehát megold ja a kötelező gép­járműszavatossági biztosítás. Szenvedésük azonban sürgetően figyelmeztet: a törvény szigorá­val, a nevelés, a felvilágosítás minden eszközével meg kell akadályozni, hogy a fejlődő köz­lekedés ne jelentsen egyre fe­nyegetőbb veszélyt, s ne szedjen járványnál is több áldozatot. beszélünk az udvariasság „Vezess udvariasan” — ezt a mondatot gyakran olvashatjuk plakáton, teherautó hátulján is, egyéb feliratokon. A szó pro­pagandájában tehát nincs hiány. Az udvariasság fogalmának ki­fejtésével azonban sokkal in­kább adósak maradtunk. Nem túlzás mondaná azt, hogy sokan elolvasnak egy-egy ilyen jel­mondatot — szívesen vezetnének vagy közlekednének udvariasan, csak éppen nem tudják, hogyan, kellene hozzákezdeni. Ilyenkor aztán ott látjuk a zebra előtt az egész autósort maga mögött álldogállásra kényszerítő veze­tőt, aki egy szál gyalogosnak in­teget, hogy fáradjon át a túlol­dalra, ilyenkor látunk gyalogost, aki kedvesen int a járművezető­nek, hogy menjen csak, de arra nem figyel, hogy jelzése a többi gyalogost nem állítja meg, s csak a vezető kerül így kelle­metlenebb helyzetbe. Ilyen té­ves magatartás vezet sokakat ahhoz, hogy szabályos körülmé­nyek között adott elsőbbségi jo­gaikról lemondjanak, vagy egy udvarias gesztus kedvéért csuk­lás villamost kényszerítsenek maguk mögött hirtelen fékezés­re. A közúti udvariasság csak adott szituációban, adott helyen és időben udvariasság, akkor az, ha valóban meg vannak hoz­zá a feltételek, ha valóban az udvarias manőver segít, esetleg megment valakit vagy valakiket. Minden egyéb esetben csak ud­variaskodás, ami ha merően szubjektív elhatározásból fakad. Amikor tehát az udvarias közlekedést propagáljuk, min­den esetben fejtsük ki ennek tartalmát is, jelezzük, világo­san, hogy nem utcai kedveske­désekről, önzetlenkedésről van szó, nem valamiféle szubjektív vezetői jóérzés érdekében végre­hajtott cselekvéssorokról, ha­nem mindig segítségről van szó, amely objektíve szükséges a másik közlekedő számára, hogy az a helyzetéből baleset nélkül kerüljön ki. Petress István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom