Békés Megyei Népújság, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-08 / 155. szám
1989. július 8. 8 Kedd A síp művészei: Leo Horn-a bolygó hollandi Leo Horn nemcsak világhírű FIFA-játékvezető, de mint ember is kitűnő egyéniség. Annak ellenére, hogy labdarúgóként nem csillogott tudása és a futballjáték szabályainak labirintusában sem tartozott az „írástudó bölcsek” közé, azokat gyakorlatilag mindenkor, szinte egyedülállóan kitűnő érzékkel alkalmazta. Határozott fellépésű, ítéleteiben következetes! Ezek főbb jellemvonásai, amelyekkel Leo Horn, a „sípművészet koronázatlan királya” rendelkezett. A nagy futball- csaták legforróbb pillanataiban is mindenkor helyén volt a szíve. Szinte az az ember érzése, hogy nemcsak a pályán hüzdő huszonkét játékos, hanem a közönség, az „ezerfejű Cézár” is személyiségének hatása alá kerül. írásában nemcsak sportpályafutásáról, az általa vezetett nagy futballmérkőzésekről, világhírű j játékosokról, vadászélményeiről, hanem az ellenállási mozgalomban való részvételéről és sok más érdekességről is megemlékezik. Ahogy játékvezetésével a közönséget, úgy írásával — mint kitűnő elbeszélő — az olvasóit is magával ragadja. Még a legszakmaibb részletek is humorral, emberszeretettél vannak átszőve, amely hősét emberközelségbe hoz. Za az olvasóval. A labdarúgóvilág sztárjai így nyilatkoznak Leo Horn-ról, a játékvezetőről: Billy Wright (Anglia) — „Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy több ízben is játszottam azokon a nemzetközi mérkőzéseken, amelyeken ő töltötte be a játékvezető szerepét. Bátran és büszkén elmondhatom, hogy ő a világ legjobb játékvezetője... Alfredo di Stefano (Spanyolország) — „Komoly tétre menő nemzetközi mérkőzést jól vezetni nem könnyű dolog. Ezt mi játékosok — tudjuk és érezzük a legjobban, Leo Horn, mint FIFA-játékvezető. volt csapatomnak, a Real Madrid-nak több mérkőzésén is közreműködött. Egy biztos: akár nyertünk — akár vesztettünk, mindenkor, csak a legteljesebb elismerés hangján nyilatkozhattunk működéséről. Az a nyugalom, amely belőle áradt és határozottsága, párosulva nemzetközi rutinjával, a nagy futballcsaták forró perceiben is jó hatással volt ránk, játékosokra, de a nézőközönségre is. Fellépése — legyen az játékos, sportvezető, újságíró vagy klub- ; színekért fanatikusan lelkesedő j szurkoló — egyenesen imponáló. Tárgyilagosságához kétség sem férhet. Azon kevesek közé tartozik : amit lát — azt ítél... Ezzel érte el azt, hogy minden játékos előtt egyformán nagy volt a tekintélytisztelete. Örök csodálója maradok Leo Horn nagyszerű emberi és sportemberi tulajdonságainak és még nagyszerűbb játékvezetői képességének!” Hidegkúti Nándor (Magyaror. j szág) — „Sokat hallottam már korábban is Leo Hom-ról, a hollandok ismert nemzetközi játékvezetőjéről. Személyesen „az évszázad mérkőzésén”, azaz 1953. évi londoni angol—magyar viadalon ismertem meg. Egyet nyűgöd, tan leszögezhetek: Leo Hom-nál jobb játékvezetőt nem kívánhatok sem csapatomnak, sem a magyar válogatottnak!” • * • Megnyilatkozásaiból ítélve, ha- j ladó emberrel van dolgunk, aki ' részt vett a német fasizmus elleni [ földalatti mozgalomban. Többször hangsúlyozza sportemberi és baráti kapcsolatait szocialista orI szágok sportolói, de különösen a magyar sportemberek iránt, akikről név szerint is megemlékezik. Neve, az általa vezetett „évszázad mérkőzésén” keresztül, örök időkre összeforrott a magyar labdarúgással. Az első csalódások A* amszterdami csatornák part. ján gyakran lehet látni vidám futballozó fiúkat. Hogy a labda néha a víziben köt kj? Hát istenem, nem rúghatnak mindig gólt... Az ő mozgásvágyukat semmi sem fékezheti meg. Különösen nem a kis Leo élénkségét. Mindene volt a „foci", s ha csak ideje engedte, ő is a csatornák mentén ugrált, rúgta a labdát önfeledten. Serdülő diák korában termesze, tesen egyesületet választott. Igazi ! szerelésben, igazi labdát kergetett. Edzője ügyes gyereknek tartotta, társai szerették, mert nem durváskodott, nem volt azonban különösebben tehetséges. Ezért nem is okozott nagyobb meglepetést, amikor egy napon ezekkel a szavakkal ment a pályára: — Abbahagyom a labdarúgást! Játékvezető leszek ... Pár esztendő telt el szorgalmas tanulással. Tizenhetedik születésnapján vezette élete első mérkőzését. Korát meghazudtoló komolysággal, határozottan irányította a játékot. Minden rendben ment. Csak egy szőke hajú gyerek — mintha néhány év előtti saját magát látta volna —, állandó megjegyzéseket fűzött ítéleteihez. Sőt, egyik alkalommal rán- cigálni is kezdte. Igyekezett türelmesen’ beszélni az indulatos — vagy inkább szemtelen — gyerekkel. Végül is sikerült különösebb baj nélkül a mérkőzés végét jeleznie. — Most miért fújt megint? — kiabált ismét az ifjú gyerek magából kikelve. — Mert vége a mérkőzésnek — vágta rá boldogan Leo Horn. Mire a kölyök pimasz hangon így szólt: — Mester, mondhatom magának, az egész idő alatt ez volt a legjobb fújása! Az érzékeny lelkű Horn szinte önkívületben rohant haza, egyenesen szobájába, s ott sírva fakadt. Édesanyja mosolygó arccal vigasztalta, de ő csak zokogott keservesen: — Édesanyám, soha többé nem veszek sípot a számba!... Így kezdődött a világ egyik legkiválóbb bírójának sportpálya, futása. S erre a kis epizódra ma is, amikor már kiegyensúlyozott életet él — szívesen gondol visz- sza. De közben még nagyon sok, érdekes dolog történt Leo Hornnal ... Ezt azonban már ő maga mondja eL Rőíösinasból — utazó — „1916-ban születtem a hollan. diai Sittard-ban. Kisgyermek voltam még, amikor szüleim, iskoláztatásom miatt Amszterdamba költöztek. Tanáraim szerint: nem tartoztam az úgynevezett jó tanítványok közé. Ez annak volt betudható, hogy már az időben is többet gondoltam a sportra, mint az algebrára és Vondel (VIII. századbeli holland költő. A szerk.) verseire. De azért az érettségin mégis csak átcsúsztam valahogy. A boldog és gondtalan diákéveket feledtető, utolsó nyári vakációmat volt iskolatársaimmal I együtt, a peel-i vadregényes erdőLEO HORN rengetegben töltöttem, amelyet — nomád életet élve — rablók módjára kalandoztunk végig. Egy szép napon azután mindennek vége szakadt... Gépkocsi állt meg sátrunk előtt* melyből apám szállt ki és így szólt hozzám: — Kedves fiam, — ez így nem mehet tovább! Azonnal csomagolj! Azért jöttem, hogy magammal vigyelek! Apám szemeimből egy kérdést olvasott ki: — Tulajdonképpen miért kell hazamennem? — Alkalmazást találtam számodra! — mondotta röviden. — Milyen alkalmazásról van szó, apám? — kérdeztem most már érthető kíváncsisággal. — Te mindig a női ruha szakmában szerettél volna dolgozni. Íme, most teljesült a vágyad ... Nem volt mit tennem. Apámmal mentem és tudtam, hogy ez volt az utolsó boldog nyári vakációm, mely után az élet komoly iskolája következik. Másnap reggel már a messze földön híres és ismert „Lehmann és társai” áruházában. — mint rőfösinas dolgoztam. Munkaköröm a hatalmas ládákban érkezett rő- fösáru kicsomagolása volt. Az évek teltek-múltak. Mindig irigyeltem a cég utazó ügynökeit, akik hatalmas minta-kofferjeikkel gépkocsin utazhattak, s nyilván nagyobb jövedelmük is lehetett. Mily jó is lenne utazónak lenni — gondoltam magamban. Egy napon azután magabiztosan állítottam be cégfőnökeimhez és így szóltam hozzájuk: — Uraim, vagy elküldenek engem utazni, vagy elmegyek a cégtől! Az igazgatókat az első pillanatban meglepte határozott fellépésem. — Rendben van, Horn úr — próbálja meg! — mondták rövid töprengés után. Az volt a tervem, hogy én is autóval utazom majd. Ehelyett azonban — őszinte csalódásomra — egy triciklit kaptam, melyben elhelyezték az árumintákat tartalmazó kosarakat. Aztán zsebre- vágva a megrendelőkönyvet, az utazóhoz illő, kötelező eleganciával kiöltözötten, szorgalmasan nyomkodva a tricikli pedálljait elindultam, mint a „Lehmann és társai” cég ügynöke, különleges járművemen a városba. Somos István (Jövő keddi számunkban: az évszázad mérkőzésének játékvezetője.) Mérlegen a Bcs. Elére NB l/B-s labdarúgó-csapatának tavaszi szereplése A csabai lila-fehér labdarúgók hatalmas szurkolótábora örömmel nyugtázta az együttes kitűnő tavaszi szereplését az NB I/B kiegyensúlyozott mezőnyében. Az újonc csapat számára a vezetés a bentmaradást tűzte ki célul erre az esztendőre. Pillér Sándor edző úgy vélte, hogy e célkitűzést csak 26—27 ponttal lehet megvalósítani. Az első fordulóra tehát 16 pont megszerzését irányozta elő. Az Előre három ponttal többet gyűjtött, s ez érthetően örömet keltett városszerte. Az NB I/B mezőnye így zárta az első fordulót. 1. VIDEOTON 17 12 1 4 49:21 25 2. Oroszlány 17 9 5 3 32:19 23 3. Kecskemét 17 8 5 4 22:14 21 4. ZTE 17 8 4 5 5l:16 20 S. Várpalota 17 9 2 6 26:18 20 €. Pécsi Bányász 17 8 4 5 15:19 20 7. Bcs. Előre 17 8 3 6 28:23 19 8. SZEOL 17 8 3 6 29:25 19 9. Szállítók 17 6 6 5 28:26 18 10. Bp. Spartacus 17 5 7 5 27:22 17 11. G.-MAVAG 17 6 5 6 18:15 17 12. SZMTE 17 S 7 5 20:27 17 13. Ózd 17 4 5 8 18:24 13 14. BKV Előre 17 3 7 7 12:19 13 15. Szfv. MÁV 17 5 S 9 12:25 13 16. Miskolc 17 3 6 8 fl:30 12 17. Nagybátony 17 3 4 10 10:32 10 18. Győri Dózsa 17 2 5 10 11:28 9 lemreméltó, hogy tagjai közül senkit sem állítottak ki. Annak, hogy a csapat a fél év folyamán kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott, nagy szerepe van a jó küzdőszellemnek. Nagyon sokat számított a hetedik hely kivívásában a 7—9 ezres közönség fergeteges biztatása is. Nagy öröm, hogy a nézők magúkénak érzik a csapatot. A játékosok közül Pillér edző véleménye szerint a legjobb teljesítményt Németh, Schneider, Láza, Ambrus, Tóth, Kvasz nyújtotta. örvendetes Schneider és Kvasz továbbfejlődése. A góllövőlista a következőképpen fest: Németh 11, Dobó 9, Schneider 2, Moós, Berták, Láza, Kiss, Kvasz, Ambrus 1—1 gólos. A közönség nemcsak azért jár Békéscsabán NB I/B-s mérkőzésre, mert megy az Előrének, hanem azért is, mert ragyogó csapa, tokát, kiegyensúlyozott mérkőzéseket. remek játékosokat láthat. Tavaly, amikor az NB II. éllovasa volt a csabai gárda, a Kórház utcai pályán az ellenfelek védekezésre rendezkedtek be. Az NB I/B-en ilyen nem fordul elő. A csapatok nyílt sisakkal játszanak, a találkozók az első perctől színvonalasak, érdekesek. Számunkra Egy kis szombat délutáni kikapcsolódás a vasárnapi bajnoki mérkőzés előtt. Varga, Szűcs, Lengyel, Dobó, Kovács „szurkolói-minőségben” a Bcs. Kötött lányok egyik kézüabda-mérkőzé sén. A tavaszi rajt kitűnően sikerült, de aztán vidéki vereségek és hazai döntetlenek következtek és máris a táblázat veszélyes helyére került a csapat. Ezután ragyogó sorozat következett: hat mérkőzésen 12 pontot szerzett a csapat (19:5-ös gólaránnyal) és 17 mérkőzés után megérdemelten került a 7. helyre. Az Előre a hazai mérkőzéseken kezdettől fogva megfelelő teljesítményt nyújtott, vidéken viszont akadt probléma. A legörvendete- sebb az, hogy csapatjátékban sokat léptek előre az ózdi, nagy baton yi, pécsi vendégjáték óta. Az együttes most már a szó igazi értelméből mer játszani. Elmúlt a görcsös merevség, ami eddig a vidéki mérkőzéseket jellemezte. Egy döntő dolog, amiben feltétlenül javítani kell: a gólhelyzetek kihasználása. Ez az, ami vidéken a leggyengébben megy. Taktikailag érettebb lett a csapat, bár az együttes játékát irányító vezéregyéniség kiugrása még várat magára. Ebben az osztályban sok képzett játékos rúgja a labdát. A mérkőzések közben bekövetkezett változások, fordulatok mindegyikére nem lehet előre utasítást adni. Ezért van szükség egy irányító emberre, aki a döntő pillanatokban magával tudja ragadni az együttest. A csapat lelkesen játszott valamennyi mérkőzésen, igen figyeörvendetes, hogy a lila-fehérek jól bírják az NB I/B iramát, s kondíció terén jó néhány ellenfelük fölött álltak a tavaszi forduló mérkőzésem. Az őszi szezon augusztus 10-én kezdődik. Az Előre a VIDEO- TON-t fogadja. Egy héttel később a SZEOL ellen lép pályára a Ti- sza-parton. Azután az Ózd szerepel Csabán. Kétségtelenül nehéz feladat vár az együttesre. A csapat házatáján remélik, sikerül az őszi rajt, amely bevezetője lehet a további jó szereplésnek. Egyébként a lila-fehér labdarúgók július 26-án Romániába utaznak. A dési csapat vendégeként tíz napot töltenek odakint. A túra minden bizonnyal jól segíti felkészülésüket. A szakosztályt, a klub vezetőit nem kápráztatja el a sikeres első fordulóbeli szereplés. Tudják, aZ NB I/B-ben szinte nincs gyenge csapat. Könnyen jöhet egy-két váratlan eredmény, s akkor a túL zott optimizmus a visszájára fordulhat. A mércét azonban — egy fél év tapasztalatai alapján — magasabbra emelték. Céljuk a csapatjáték továbbfejlesztése, az eredményesség, főként a vidéki mérleg javítása, s a becsületes helytállás, amely az 5—8. hely valamelyikének megszerzésében realizálódik! \
