Békés Megyei Népújság, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-08 / 155. szám

IMS. július 8. s Eedd Egy hét Szarvason Befejeződött az Országos Klubvezetői Tábor Sok a tojás - Megjelent a sárgabarack - Meggyszezon a csabai piacon Általános tapasztalat szerint egy frissen alakult ifjúsági klu­bot az első lendület másfél évig viszi előre. Ezután -t- ha nincs feltöltés — az ötletek kútja ki­apad és a klub vegetál. Sugár Zsuzsa, a KISZ KB kul­turális osztályának munkatársa, a szarvasi III. Országos Klubveze­tői Tábor vezetője mintegy mot­tóként ezt a gondolatot illesztet­te a július 2—8-ig tartó és ma záruló tábor programjának mél­tatásához. Az ország minden részéből 150 ifjúsági klub vezetője adott egy­másnak randevút a Szarvasi Fel­sőfokú Mezőgazdasági Techni­kumban. A meghívottakat előze­tes zsűrizés után jelölték ki, így nyugodtan állíthatjuk, hogy a leg­eredményesebben dolgozó klubok „parancsnokai” töltöttek egy he­tet Békés megye legfiatalabb vá­rosában. A példás rendezés és a programdús műsor a KISZ Köz­ponti Bizottságának és a Békés megyei Bizottságnak az érdeme. A iábor részvevői az elsajátít­ható ismereteket rendszerezve há­rom fő területen profitálhattak az egy hét alatt. Az általános tu­dást adó előadásokat neves elő­adók tartották. A konkrét tapasztalatszerzést szolgálták azok a módszertani vi­ták, amelyeken szó esett a zenei ismeretterjesztésről, a játékról, a táncról és a szakkörökről. Az egyes csoportok tagjai (városi, fa­lusi, üzemi, diákklubok vezetői) a speciális ismeretet is megosz­tották egymással. Erre jó példa az úgynevezett ötletkönyv elké­szítése. Az „ötletbörzén” elhangzó és a gyakorlatban hasznosítható tippeket összegyűjtötték a tábor­lakók és könyv alakban jelente­tik meg. Ezt a kiadványt eljuttat­ják majd az ország mindegyik ifjúsági klubjához. Július 5-én harci túrán vejtek részt a tábor lakói. Az útvonal, kétszeri átkeléssel a Körösön, a festői Arborétumot is érintette. A túra befejezése után megkérdez­tük a klubvezetőket: Mit visznek haza Szarvasról? Miben segítette otthoni munkájukat a szarvasi találkozó? Zeller Magdolna, a beremendi művelődési ház klubvezetője az „Aranyhorda” névre keresztelt falusi csoport tagja: — Termelőszövetkezetben dolgo­zom mint adminisztrátor. Negy­venes létszámú klubunknak saj­nos nincs fix helye. Pedig — és ez most is kiderült — az ered­ményes klubmunkához legalább annyira hozzátartozik a jól szer­kesztett program, mint az ottho­nosan berendezett, állandó helyi­ség. Rakonczay László, a Szolnoki Verseghi Gimnáziumból jött és a „Teenager” csoport tagja volt. — Mindenekelőtt a fogalmat kel] tisztázni. A klub: a szabad idő eltöltése kis közösségben. Én úgy érzem, hogy a mi klubunk szerencsés helyzetben van, mert Szolnokon nagy a konkurrencia. így klubunknak olyan program­mal kell kirukkolnia, hogy meg­nyerje és megtartsa a fiatalokat. Ezt csak, úgy tudjuk elérni, hogy ha — mint szivacs a vizet — ál­landóan magunkba szívjuk a tag­ság véleményét, kívánságát és eh­hez igazítjuk a műsort. Csorba Pál. a Szegedi Textil­művek technikusa a gyár 700-as létszámú klubjának vezetője: — Hasznos volt a szarvasi esz­mecsere. Csaknem teleírtam egy jegyzetfüzetet. Nem tudom, meny­nyit sikerű] megvalósítani az itt izerzett ötletekből, mert nálunk úgy van, hogy a létszám nagysá­gával fordított arányban állnak lehetőségek. Az anyagiak korlá­tozottsága határt szab klubmoz- galmunknak. Jánvári Ágnes szeghalmi klub­vezető: — Itt Szarvason végképp meg­erősödött bennem az az elhatá­rozás, hogy klubunkat a jövőben ne a tánc tartsa össze elsősor­ban. Azt hiszem, érzelmileg kell gazdagítani a programot, hogy ez az elképzelés megvalósuljon. Ácsfalfi Zsuzsa Győr—Sopron megyéből jött, a Kapuvári Falu­si Klub gazdája. Hétfőn este tábortűz mellett búcsúztak egymástól a III. Orszá­gos Klubvezetői Tábor részvevői. A rendezők joggal remélhetik, hogy a hasznosítható tapasztala­tokon kívül kellemes élmények­kel térnek haza a fiatalok. Brackó István Gyulán, a Tejipari Vállalatnál kék-fehér színű tartálykocsik áll­nak a mosón. Vastag vízsugárral öblítik ki az alumínium-tartályo­kat azután még egyszer leellen- őrzik a motort az indulás előtt. Az óramutató a porta blokkoló­óráján alig haladta túl délután a hat órát, amikor elindulunk az j elég hosszú nevű — Tejipari Szál- j lítási Szolgáltató és Készletező Vállalat tartálykocsiján, hogy a környező községekben a napköz­ben begyűjtött tejet átvegyük. A szellős kocsifülkében útköz­ben ismerkedem meg a „pilótá­val”, Flinta Mihállyal, aki már öt éve járja a megyét és úgy is­meri, mint a tenyerét. Az első állomás A Gyuláról Elekre vezető mű­úton robogunk Az eleki presszó­ban egy forró dupla segítségével készülünk fel a — legalább is számomra — hosszúnak ígérkező éjszakára. Még világos van, ami­kor elhagyjuk a községet. Lökös- háza felé menet, a mezőről, a földekről hazafelé tartó emberek­kel találkozunk. Kerékpárjuk cso­magtartóján frissen vágott here és csalamádé. — Melyik lesz az első állomás? — kezdem a beszélgetést. — Lökös kettő. Mindjárt oda­érünk. Azt mondják, valamikor csárda volt az épület, ahol most a tejbegyűjtő van. Méghozzá nem is akármilyen. A hagyomány sze­rint a Szélmalmi Csárda — régen így hívták — kedvenc helye volt a betyároknak, még Rózsa Sándor is járt ide. A pincéből alagút ve­zet ki a határba. Igaz, már hasz­nálhatatlan, beomlott. Földes úton kanyarodunk az épület elé. Előkerül a vastag gu­micső, amelyen keresztül percek alatt átfolyik a tej a kocsiba. Igaz, alig másfél hektoliter volt az egész. — Ide csak néhány környékbeli lakos hordja. Bent a faluban már több lesz. Az úton, a falu felé tovább foly­tatódik a beszélgetés. Ahogy be­érkezünk Lökösházára, rövid ideig várni kell, mert a helyi állami gazdaságból nemrég érkezett be két kocsi kannás tej, mit most vesznek át. Jó a szarvasmarha-állománya a a gazdaságnak. Naponta 1500— 1600 liter tejet szállítanak be. A járat ide kétszer jön naponta. Kevermes következik. Itt nem állunk meg, mert nappal már el­szállították a tejet. A vastag eső­felhők miatt már szürkületbe haj­lik a nappal. Talán most vacsorá­zik a kislány, az ország tízmillio­modik állampolgára, aki itt él Kevermesen. Két halálos áramütés történt megyénkben Vasárnap két halálos áramütés történt megyénkben. Gádoroson Tóth Pál negyvenéves pedagógus kútból, villanymotor segítségével akart öntözni. Tizenhárom éves fiát küldte a kábelekért. A gyerek előbb csatlakoztatta a vezetéket, csak azután látott hozzá az ösz- szetekeredett kábel kibontásához. Közben áramütés érte. A megré­mült édesapa ijedtében a gyere­ket akarta elrántani a vezetéktől. Az áram az apát halálra sújtotta. A fiúnak a nagy ijedtségen kívül komolyabb baja nem történt. Ugyancsak villanyáram ütötte agyon Békéscsabán vasárnap Rácz Mlhályné 22 éves fiatalasz- szonyt Földpadlás szobában, alig használt villanyvasalóval dolgo­zott. A rendőrség mindkét esetben vizsgálatot folytat az áramütés okának pontos megállapítására. — Nagykamaráson van az egyetlen tejátvevő, aki férfi. A többi helyen mindenütt nők dol­goznak. Gyakorlati foglalkozáson Tóth Imre, aki nemrég még a helyi termelőszövetkezet állatte­nyésztési brigádvezetője volt, most itt teljesít szolgálatot A he­lyiségben két kislány sürgölődik. Mezőgazdasági iskolába járnak és most három napot töltenek gya­korlati foglalkozáson. Hozzáértés­sel vizsgálják a tejet, műszerekkel állapítják meg a hő- és savfokot, zsírtartalmat. Ismerkednek a tej­kezeléssel és az azzal összefüggő tudnivalókkal. , Elhagyva a községet, felgyullad- ; nak a reflektorok és az eddig tág i határ néhány méterre zsugorodik, j Csak a fényszórók által megvilágí­tott utat látjuk magunk előtt. Rá­adásul megered az eső és csak az ablaktörlő motor egyhangú zú­zása hallatszik, ahogy a kis gumi­lapátok törlik tisztára az esöveríe üveget. — Az éjszakai munkához hoz­zászokunk. Még nem is rossz, kü­lönösen nyáron, amikor szép az idő, ragyog a Hold. Fütyülünk, dúdolgatunk útközben és így gyor­sabban múlik az idő, hamarabb világosodik az ég alja. De ilyen­kor, amikor hűvös is van, zuhog az eső, sehol egy teremtett lelket nem lehet látni, ezt nem szeretjük — mondja útitársam. A reflektorok fénye helységnév­táblára vetődik. Almáskamarás. — Itt dolgozik a környék leg­régibb tejátvevője, Mohácsi György — tájékoztat —, 1938 óta, együtt a feleségével. Az ember már nyugdíjas, de ketten a felesé­gével még jó néhány évig elbol­dogulnak. A tejátvevó-helyiségek jól el vannak látva gépekkel, szi­vattyúkkal. Már csak rossz emlék az az idő, amikor kannánként kel­lett kihordani a tejet a kocsira. Csak az ünnepi műszak maradt. Nincs itt se ünnep, se vasárnap. A tej nem ünnepelhet. Itt kilencszáz literre] gyarapo­dott a szállítmányunk. Az eső mellett még egy kellemetlenség: az országút nagyon rossz, hatal­mas gödrök, teli vízzel. A legna­gyobb óvatosság mellett is elke­rülhetetlen, hogy egyikbe-másikba bele ne zökkenjünk. Ilyenkor a felgyülemlett víz a szélvédő-ab- 'akig csapódik. Hajnalra megtelik a tartály Kisdombegvháza következik. A község kihaltnak látszik, csak a I 1 moziból és a kocsmából szűrődik I A békéscsabai hetipiac ismét tartja régi hírnevét, hogy bősé­ges az áruválaszték, és a megye különböző tájairól ide hozzák ter­mékeiket a tsz-ek és a magánter­melők. A tojásból változatlanul nagy mennyiség volt a legutóbbi hetipiacon, összesen 13 050 darab. Az ára is megmaradt, 1,20 forint­ért adták, bár a kora reggeli órák­ban 1,40-ért is kínálták. A tej­piacon is változatlanok marad­tak az árak, s a felhozatal jó volt. Legnagyobb mennyiségű árut a zöldségpiacra hoztak a termelők. Burgonyából 9711 kilogrammot, s kilóját 4—5 forintért adták. A sárgarépa és petrezselyem még csomóra kapható, s igen szép. Az árak mindkét terméknél azonosak, 1,20—1,50-ért kínálták csomóját. A két termékből összesen 11 ezer csomót hoztak a piacra. Sajnos vöröshagymából — bár az időjá­fény az útra. A tejátvevőben sen­ki sem vár, csak a kürt hangjára jön néhány perc múlva. A házak előtti árkokat színültig megtöltöt­te az órák óta zuhogó eső. Innen a rossz út még Kunágotán túl is elkísér. Ezerliteres tejestartály várt Magyarbánhegyesen. Tíz perc sem télt el, amíg a szivattyú felszip­pantotta a tartalmát. Az egyre sú­lyosodó teherrel és a sárral a ko­csi motorja egyre nehezebben tu­dott megbirkózni. — Már csak két község van hát­ra. Igaz, az idő is halad, tizenegy óra felé közeledünk. Medgyesegy- házán már nincs sok, Medgyes- bodzáson felvesszük a hat kanna tejszínt és indulunk hazafelé. Ejfél elmúlik, mire beérünk Gyulára. Amíg a kocsiból leeresz­tik a tejet és megvizsgálják, rövid időre ledől az ülés párnájára és szundít egyet. Bfezörögnek az ab­lakon, és indulunk Csabaszabadi- ba, Újkígyósra, Szabadkígyósra. Jócskán kivilágosodik, hiszen négy óra is elmúlt már. amikor innen visszaérkezünk. A\ menetleveleket kiállítja, átadja a kocsit a váltó­jának, felül a biciklire, hazamegy. Ismét vége egy éjszakai útnak. Béla Ottó rás kedvezett —, kevés volt a piacon, mindössze 60 kiló, s az ára is magas, 6 forint. Megjelent már a fejeskáposzta is, összesen 961 kilót hoztak az egyéni terme-' lók, s az ára kilónként 2 forint volt. A kelkáposztát 3 forintért adták, a karalábét darabonként 50 fillérért és 1 forintért. Nagy- mennyiségű karfio] is volt már a piacon, aránylag elfogadható áron, 6—7 forintért. A saláta sze­zonja már elmúlt, mindössze 280 fej volt, darabját 1,50-ért adták. A paradicsom most már lényege­sen olcsóbb, mint 1 héttel ezelőtt volt, 12—16 forintért adták kiló­ját. Nagy mennyiségű zöldpaprika is érkezett, össze$en*42 050 darab, s az ára darabonként 1 forint, illet­ve 30 fillér. Üjdonság a tök. mely­ből szintén sok volt, összesen 1084 kilogramm, az ára 1,50—2 forint volt kilónként. A háziasszonyok örömére most már bőven lehet válogatni a különböző nagyságú, befőzési uborkában. összesen 637Í kilogramm érkezett, a terme­lők 5—6 forintért adták kilóját. Borsóból már a szezon vége felé járunk, mégis jelentős mennyisé­gű árut hoztak a termelők, össze­sen 1223 kilót. A zöldbabból 2630 kiló érkezett, ára rohamosan csökkent, a korábbi 8—10 forint helyett, ma már 3—4 forintért kapható. A gyümölcspiacon újdonság a nyári alma, 1079 kilogramm ér­kezett, s az ára 4—6 forint. Meg­jelent az aratási körte is. kilón­ként 5 forintért adták. A cseresz­nyének is csökkent az ára, 6—8 forint kilója, de már jócskán a szezon végén járunk, mindössze 172 kilogramm volt. Meggyből vi­szont most van a hajrá. Ezt bizo­nyítja a 4546 kilogrammos felho­zatal is, az ára viszont magas, 10—12 forint. Megjelent a sárga­barack is, 5—6 forintért adják a termelők kilóját, az őszibarack pedig a tavalyi hasonló időszaknál lényegesen olcsóbb, már 6 forin­tért is lehet kapni kilóját, össze­sen 6804 kilogrammot hoztak a termelők, elsősorban Szeged kör­nyékéről. A békéscsabai piacon most már szép számmal jelennek meg a ter­melőszövetkezetek is, legutóbb hat tsz hozott árut. Az árak általá­ban megegyeznek az egyéni ter­melőkével. Jelentős mennyiségű burgonyát, fejeskáposztát, ubor­kát, meggyet és zöldborsót hoztak. Különösen dicséretre méltó a bé­késcsabai tsz-ek törekvése, szép áruval jelentkeznek a piacon. K. J. Óvja egészségét Szívjon bolgár füstszűrös cigarettát Plovdiv, jggy csomag 20 db. 4.40Ft EXPORT Plovdiv ZIGARETTEN I .........—I S zámunkra nincs se ünnep, se vasárnap Éjszakai tejbegyűjtésen

Next

/
Oldalképek
Tartalom