Békés Megyei Népújság, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-07 / 154. szám
I860. Július 6. 4 Vasárnap Mese a bíborszínű virágról Friss türelmetlenséggel járta végig a múzeum új, világos ki» állítóesarnokát, elmélyült érdeklődéssel állt meg Koszta Róza önálló tárlatának festményei előtt, aztán művésztársaihoz fordulva vitázott a képek egyéniségéről, kifejezésmódjáról. Érdekelte a Kohán-hagyaték kiállításának időpontja, a fellobogózott gyulai végvárban rendezett várszínházi bemutató, a gyulai nyár minden egyes programja, a város fejlesztésének tervei. A békéscsabai művésztalálkozó vendégeként Gyulára látogatott Vári Ferenc — zeneszerző. De itt, Erkel városában született, ezért érdeklődött szinte szenvedélyes kíváncsisággal a város folytonosan változó új arca, művészeti életének minden eseménye után. „Tizenhárom éves koromban itt mutatták be első zenés darabomat, itt érettségiztem, és innen kerültem fel Budapestre, a főiskola zeneszerzői tanszakára" — emlékezik. Ma a Bárók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola tanáraként ő oktatja a holnap zeneszerzőit a zene rejtelmeinek, szépségének megfogalmazására, a következetes, kemény alkotó munkára, — ahogy Vári Ferenc, a pedagógus fogalmaz: „a felelősségre, amelyre tehetségünk kötelez mind önmagunk kibontakoztatása, mind a társadalom érdekében.” Ezt a következetességet valósította meg Ő maga is a munkájában: Erkel-díj, különböző pályázati díjak és több tucat filmzene, 17 rádiós mesejáték, jazz-musical, szimfonikus zenekari művek, dalciklusok, kórusszvitek, jelzik eddigi tevékenységét. — Rendkívül hasznos kezdeményezés volt Békés megye részéről az egyhetes baráti művésztalálkozó ötlete és megvalósítása — tereli a szót az eredmények számbavétele után a jövő feladataira. Nekünk, Békésben született alkotóknak különösképpen az volt, mert „próféták lehetünk saját hazánkban.” A szűkebb szülőfölddé] való kapcsolat újrafelvétele, a megye megváltozott arcának megismerése, eredményeivel, de problémáival való megismerkedés arra ösztönöz bennünket, hogy vezetőivel, kulturális életének képviselőivel közösen keressük és találjuk meg művészeti élete fellendítésének módjait és lehetőségeit. Tele van tervekkel, ötletekkel. Elfelejtett barokk operák felkutatását tervezi, amiket majd a Gyulai Várszínház mutatna be. „Vállaltam a darabok betanítását, a dirigálást is. Eredeti nyelven szeretném felújítani a feledésbe merült műveket és lelkes, fiatal gárdával vinni színpadra” — mondja, aztán örömmel újságolja, hogy még egy megbízást kapott a várszínháztól, Hubay Miklós jövő nyáron bemutatandó művéhez kértek tőle kísérő zenét. A békéscsabai gyermekszínház is kapcsolatot keresett vele, talán mér az idén bemutatják a Mese a bíborszínű virágról című daljátékát. A Békés megyei gyerekeknek nemcsak evvel a művével kedveskedik, az ifjú zenebarátok részére külön is komponál egy dalt, amelyet majd a hangversenyek szokásos közös éneklései alkalmával meg is tanulnak a gyerekek. Lelkesen beszél a zenei nevelésről, a zenekultúra fejlesztéséről. „De azért bőven akad még tennivaló” — teszi hozzá mosolyogva. „A zeneiskolákra támaszkodva jó volna például Gyulán létrehozni a megye szimfonikus zenekarát és megteremteni a zeneszerzéshez szükséges feltételeket, például egy alkotóház létesítésével. A megye vezetőivel való találkozás során javasoltam azt is, hogy jó lenne Gyulán megrendezni a mai fiatal magyar és külföldi szerzők egy- felvonásos operáinak ősbemutatóit. Ez a találkozó lehetőséget adna a város propagálására belföldön, külföldön egyaránt, a fiatal alkotóknak pedig kitűnő bemutatkozási, tapasztalaszerzési fórumot biztosítana. — Látja — neveti el magát —, a zeneszerző terveiről faggatott, s most elsősorban mégis a pedagógus válaszolt. De a két hivatás nem választható el egymástól, hiszen csak következetes zenei nevelőmunkával érhetjük el, hogy a művek el is jussanak a közönséghez, s hogy megértessük: „belőlünk, hozzánk” szól a mese. És ezért örülök, hogy itt lehettem a megyei találkozón, hogy elmondja lubkönyvtár a Mezőhegyest Cukorgyárban Üjonnan festett, szépen renduehozott világos helyiségek várják a Mezöhegyesi Cukorgyár dolgozóit az ÉDOSZ szakszervezeti bizottság klubkönyvtárában. Az idén 25t ezer forintos költséggel tatarozták, festették a gyár művelődési intézményeinek termeit, de további 50 ezer forintot fordítanak majd berendezésükre, hogy még otthonosabbá, vonzóbbá tegyék a klubhelyiségeket, a zongoratermet, s a könyvtárat, amely 2500 szépirodalmi, természettudományi, illetve szakkönyvvel várja olvasóit, a gyári dolgozókat. Évente 5—6 ezer forintot fordítanak könyvek vásárlására, állandóan bővítve a választékot, hogy a 160 beiratkozott olvasó lépést tarthasson az általános és a szakmai műveltség követelményeivel. Ezt segítik a klubkönyvtár különböző szakmai, politikai tanfolyamai is. A szocialista brigádtagok már évek óta rendszeres látogatói a munkásakadémia szakmai, politikai, földrajzi és irodalmi előadásainak, de választ kapnak a társadalom időszerű kérdéseire is, ugyanis minden évben indul politikai tanfolyam, ahol lehetőség nyílik a kérdések megválaszolására és a véleménycserére, vitára. Nemrég fejeződtek be hegesztő- és gépkezelői szakmunkásképző tanfolyamok. A különböző tanfolyamok, akadémiák mellett nők klubja, KISZ- klub is helyet kap a klubkönyvtárban. A klubok egy évre tervezett gazdag programjában politikai és egészségügyi előadások, vitafórumok, táncestek, szórakoztató előadások, közös vacsorák szeretjeinek. A művelődési házban tartják az évenként megrendezésre kerülő nyugdíjas-találkozókat, itt próbál az üzemi zenekar (tagjai a rendezvények, nyugdíjas-találkozók kedvelt hangulatteremtői), itt oktatják a dolgozók gyermekeit — esetenként a felnőtteket is — a zenei és idegennyelvű ismeretekre. A tv-terem is nyitott ajtóval várja a látogatókat. A mintegy 700 dolgozót foglalkoztató Mezöhegyesi Cukorgyár klubkönyvtára célszerűen használja fel lehetőségeit, teljesíti feladatait. A TIT békéscsabai városi elnökségének évadzáró ülése korszerűsítése, gyarapítása is fohattam javaslataimat, melyek meghallgatásra, érdeklődésre találtak. S ami még több: ez a találkozó nemcsak gesztus volt, hanem tettekre váltó gondoskodás. Lipták Judit Pénteken délután tartotta évadzáró ülését a Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat városi elnöksége. Dr. Vági József elnök megnyitója után Filadelfi Mihály, a városi elnökség titkára számolt be az 1968/69. évi munkaterv végrehajtásáról. Értékelő beszámolója során kitért egyes tömegszervezetekkel kötött szerződések számszerű értékelésére is. Ezek szerint az állami iparban 1968- ban 99, míg idén 122 előadás lekötése történt meg egyes vállalatok részéről. Pozitívumként könyvelhető el, hogy a textilipar szerződései az eddigi évekhez viszonyítva emelkedtek, sajnos azonban a cserép- és téglaipari vállalatokkal és az építőiparral eredménytelen tárgyalások folytak. Az utóbbiak esetében az illetékes szakszervezetek meggyőző és segítő munkáját várja a városi elnökség. A beszámoló hangsúlyozta, hogy a tárgyi feltételek jók, az előadások kulturált körülmények között zajlottak. Az eredmények javulását a szemléltető eszközök kozta. Sikerrel alkalmazták az ismeretterjesztés alapvető formáin a nő-, munkás-, tsz-akadé- miák, ankétok, egyes előadásokon — túl a vegyes sorozatokat, illetve komplex formákat. Problémát okozott a termelő- szövetkezetek passzív magatartása, bár kétségtelen, hogy itt jelentős szerepük volt az objektív akadályoknak. A száj- és körömfájás okozta gyülekezési tilalom az előadások 20 százalékát hiúsította meg, míg a tanyaközpontokban a villanyhiány a szemléltetés legszuggesztívebb formájában, a vizuális szemléltetésben okozott nehézségeket.Az új évadban ezeket az akadályokat a technikai eszközök tökéletesítésével, illet, ve a szemléltetés sajátos, az adott helyzetre illő formáinak kidolgozásával hárítják majd el. A beszámolót követő vitában a városi elnökség tagjain kívül felszólalt dr. Krupa András, a TIT megyei titkára, javaslatokat adva az új évad munkatervéhez. Ezermester nyugdíjban — Ha érdekes emberrel akar találkozni, menjen el Pali bácsihoz — ajánlotta vendéglátóm, egy jó hangulatú eszmecsere végén a kondorosi csárdában. — Most is beszélhetünk vele, ott játszik lent a pincében, Citerázik. Így ismerkedtem meg Kiss Pállal. A zenekar éppen szünetet tartott a hajdani betyárok gyertyafényes mulatójában. Pali bácsi készséges volt; napközben ráér; csak este hívja a kötelesség. Vaskemence A kis ház mintha nem is a községhez tartozna. Csendesen húzódik meg a haragoszöld akácok között. Pali bácsit hiába szólon- gatjuk. Túl a dús vegetációjú udvaron, a hatalmas kert almafái között bukkanunk rá. Visszafelé ballagva a házba, inkább jó termést ígérő szőlőjével dicsekszik, mint csenevész gyümölcsfáival. — Szőlővel még csak megbírok valahogy, a többi dologra kevés a kezem, összesen 1700 négyszögöles a kert. És már a motor is nehezen megy; — bök hüvelykujjával a mellére. Hetven éves múlt áprilisban. Benn a házban hirtelen felélénkül, talán a szokatlan meleg miatt. Felesége éppen a kemencét fűti. A világ egyetlen ilyen kemencéjét. Mert nevezetes egy jószág ez. Az 1940. március 2-án kelt Szabadalmi okirat (melyet a Magyar Királyi Szabadalmi Bíróság adott ki) szerint: Szabályozható fűtőberendezés, illetve sütőkemence, külön vízmelegítővel. A hordóhoz hasonló, dupla vaslemezzel borított alkotmány valamivel kisebb, mint az igazi kemence. Ha befűtik, a tartályból meleg víz csorog. Télen beállítják a konyhába a fürdőkádat, és nyomban komfortossá válik az öreg ház. A vaskemencét szabadalom védte, amíg Pali bácsi győzte pénzzel a szabadalmi díj fizetését. De az ötletből nem lett semmi. A vaskemence nem terjedt el, csakúgy, mint ahogyan a másik találmánya1 a célzókészülék sem. A ranyoklevél „A találmány térben álló vagy mozgó pontnak helyzetét, vagyis távolságát, magasságát stb. mozgó céloknál pedig a cél mozgási irányát és sebességét meghatározó készülék.” Kiss Pál kondorosi földmívesnek (így nevezte őt a Szabadalmi okirat) nem volt sok szerencséje a találmányokkal. Pedig mennyi időt és energiát emésztett, fel a kísérletezés! Világéletében kétkezi munkás volt, kedvtelésére az éjszakákból és a pihenőidőkből lopott el egy-két órát. — Nem győztek nekem elég munkát adni, higgyék el! Voltam bognár, ács, kőműves. Már 1926- ban traktort vezettem, önállóan javítottam a masinát. Értettem a cséplőgéphez. El is csíptek a zsandárok. mert engedély nélkül csépeltem. Aztán a gépállomáson dolgoztam; szántottam, vetettem, mikor mi jött. A kondorosi gépjavítótól mentem nyugdíjba. Most már bőven jut ideje arra, hogy a többi, nem kevés számú kedvtelésének hódolhasson. Pali bácsi nagy barátja a hangszereknek. Maga készítette hegedűn, ci- terán játszik. Verset ír, zenét szerez. Az egyik Aranyoklevél szerint „az Allegró kiadóvállalat és hangversenyiroda 1943. évi országos zenei pályázatán „Ereszünkön fészket keres” című dalával ötödik díjat nyert. A Fórum— Brodszky hangversenyiroda 1948 évi versenyén szintén ötödik helyezést ért el. A „Szépen kopog” című dalának befejező strófája a következő: „Leesett az egyik papucs a sárba/Julika meg elbújta kis utcába./ Sáros lábát mosogatta, de a térde kalácsa/ Mosolygott, az nem ért bele a sárba.” A pályázat bíráló bizottságának névsorában, sok ismert zeneszerző aláírása mellett, a közelmúltban elhunyt Tersánszky Józsi Jenő nevét olvastuk. Zsandárfej bitumenből Pali bácsi szobrászkodik is. Még jó harminc esztendővel ezelőtt készített egy zsandár-fejet. Jobb híján bitumenből. Hetekig dolgozott az arc megmintázásán. Amikor végre befejezte a szobrot; az ablakba állította. Másnapra alaktalan masszává olvadt a bitumen. Rásütött a nap. A történet jelképesnek is felfogható. Pali bácsi sok mindennel megpróbálkozott életében; — állítása szerint — mégsem vitte sokra. Talán a félreismert zsenik örök elégedetlensége mondatta ki ezt vele, talán az idős emberek zsémbes morgolódása ?! Nem tudjuk. De nem is ez az érdekes. Tény viszont, hogy öregségében kicsit elhagyottnak érzi magái Kettecskén éldegélnek. 650 forint nyugdíjból, meg a citerázásért járó honoráriumból. Gyerek nincs, rádiót nem hallgatnak, televíziót sem néznek. A villanyt még nem vezették be a lakásba. Vajon mikor kerül fel a padlásra a kormos petróleumlámpa, a szülőktől örökölt birkabunda mellé? Brackó István Saját szerzeményét Játssza, a maga készítette citerán.
