Békés Megyei Népújság, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-04 / 152. szám

1M9. július 1. 5 Péntek Portré két pedagógusról Eszembe jut néha egykori óvó­nénim jósága, okos szava, ami­vel rendet tudott közöttünk te­remteni; első tanító nénim ör­vendő arca, amikor véletlenül folyamatosan olvastam össze a szótagolandó szavakat, és egy- egy tanáromé, akiktől nemcsak ismereteket kaptam, hanem pél­dát is, hogyan kell élni. Nemze­dékek gyermekeit oktatják, for­málják a pedagógusok. Felada­tuk a legnehezebb és a legszebb feladat; embert nevelni. Ha nem tudnám a foglalkozá­sát, eltalálnám. Mert kedves nyu­godtsága, mosolygós arca, lelke­sedése, amellyel a munkájáról, a gyerekekről beszél, árulkodna. Tragikus történelmi időkben szerezte meg a diplomáját, s a friss okmánnyal tarsolyában, nagy lelkesedéssel fogott hozzá a pe­dagógusi tevékenységhez, a szó legszorosabb értelmében úttörő­munkát végezve társnőivel együtt 1945-öt írtak akkor. „Együtt nőt­tem fel az óvodai neveléssel — emlékezik. — Alig negyed évszá­zada, hogy szinte a családi körből hoztuk el a gyerekeket az első télapó-ünnepségre, s ma a tan­kötelesek 58 százaléka óvodai elő­készítés után kerülhet az új közös­ségbe. az iskolába”. Békésen kezd­te, aztán ugyanott lett óvodai fel­ügyelő. Munkájára felfigyelt a megye is, megkapta az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetést. 1959-ben került a megyei műve­lődésügyi osztályhoz, szintén óvo­dai felügyelőnek, de immár me­gyei hatáskörrel. Elgondolkozva mondja, hogy bizony nem volt könnyű dolga, hiszen meg kellett ismernie minden egyes intézmény személyi, tárgyi ellátottságát, költ­ségvetését, az óvónők képzettsé­gét, a gyerekek gondozását, egy­szóval ismernie kellett a jelent, de látnia a holnap, a jövő felada­tait is. „Ismerkedő körútra indultam — pergeti vissza emlékeit. — Száz­nyolcvanöt óvodát jártunk be egy nyáron. Igen, jól értette — moso- lyodik el — szám szerint ennyit. Kicsit fárasztó körút volt, de meg­érte. Felmérést végeztünk, és le­tettük a járások elé, ez van; ilyen és ilyen hiányosságokat találtunk, ez és ez a tennivaló. Aztán mun­kához láttunk: 1962-ben meghir­dettük az óvodai udvari élet meg­szervezését. A piszkos, elhanya­golt udvarok egymás után alakul­tak gondozott, tiszta környezetté; 1965-ben alapterv formájában ja­vaslatot küldtünk a járásoknak, készítsék el óvodáik ötéves fej­lesztési tervét. A végrehajtás határideje jö­vőre jár le. Évről évre figyelem a fejlődést, úgy hiszem, nem marad teljesítetlen egyetlen feltétel sem”. Az óvodák fontosságáról beszél, melynek nemcsak a gyerekek őr­zése a feladata, hanem elsősorban a közösségi nevelés, az iskolára előkészítés. Aztán örömmel újsá­golja, hogy országosan az elsők között kísérleteztek az óvodák „nagykorúsításával”, megteremt­ve az intézmények önálló vezeté­sét. Két évvel a miniszteri utasí­tás előtt kezdték meg az óvodák gondozónői átszervezését is, ma már külön személyzet végzi a ki­csinyek gondozását, illetve az óvo­dák tisztán tartását. Beszélgetésünk kezdetén eredmé­nyeiről faggattam KnapcsekPál- nét. Szabadkozva válaszolta, hogy nem tud csodálatos dolgokat mon­dani, legfeljebb megpróbálja fel­idézni az eltelt évek eseményeit. „Az ember munkája során számos problémával találkozik. Tenniva­lókkal, melyeket megpróbál meg­oldani, s amelyek megoldása a végrehajtás után természetessé válik; s már az foglalkoztat, ho­gyan is legyen tovább”. 1969-ben kapta meg eredmé­nyes munkája jutalmául a Kiváló Óvónő kitüntető címet. Tágas, világos, szép új iskola igazgatója Csausz Vilmos, akit a közelmúltban tüntettek ki az Okta­tásügy Kiváló Dolgozója címmel. Egy évvel az iskola alakulása után, 1954-ben lett igazgató. Nevelő és vezető. Nemcsak az iskola falai között; nevel, formál a mozgalmi életben, társadalmi munkásként és elméleti szakemberként is. Az iskola 16 éves múltra tekint vissza. Nehéz, küzdelmes és még­is szép évekre. 1956-ban megszün­tették az intézményt. Nincs szük­ség — mondták — Sarkadon kö­zépiskolára. Hitte, hogy nem így van. Bizalmat kért és kapott. És nemsokára ismét megkezdődhetett a tanítás. Azóta hírnévre tett szert az iskola. A tanulók között a megye szinte minden községe kép­viselteti magát, ide jár a legtöbb fizikai dolgozó gyereke; a cukor­gyár szakmunkás-gárdájának nagy része növendékük volt; a nevelő­testületben, de a megye társa­dalmi életének vezető posztjain is találkozhatunk egykori sarkadi diákkal. É6 egyetlen tanulót sem I tanácsoltak még el az iskolából, okos szóval, segítőkész figyelem­mel vagy megelőzték a bajt, vagy felelősséget vállaltak a megté­ved tért. Az intézmény létjogosultságá­nak kiharcolása mellett meg kel­lett szerveznie az oktató-, nevelő­munkát, hogy bizonyíthasson. Nem volt egyszerű dolog a pedagógu­sok idecsalogatása, a letelepedé­sükhöz szükséges életkörülmények megteremtése — de sikerült. És sikerült híressé tennie az iskolai nevelőmunkát is: a tantestület ön­állóságának. a diákok önkormány­zatának híre eljutott az iskola fa­lain kívülre is. „Pedig nincs eb­ben semmi rendkívüli — mosolyog —, a jó vezető mer bízni munka­társaiban. És a bizalomért hálásak a segítőtársak, a tanárok, a diá­kok, felelősséggel fogadják, ered­ményes, szivvel-lélekkel végzett munkával viszonozzák. Mert meg­valósítva láthatják javaslataikat, tevékenységük eredményét”. Rá­gyújt, aztán feláll, noteszt kezes élő, ahová az év végi záró KISZ- gyűlésen jegyezte fel diákjai ja­vaslatait A gyerekek kérik, hogy a tanulószobában ne legyen ügye­letes nevelő, ők biztosítják majd a fegyelmet és a felkészülést. De kérik azt is, hogy a felszabadulás évfordulója tiszteletére rendezze­nek veterán-találkozókat ahol klubdélután keretében találkoz­hatnak a pórt alapítóival. A diákok döntik el, hogy juta- talomosztáskor melyikük érdemel könyvet oklevelet, ók vitatják meg; hogyan alakuljon a házi­rend. Ott ülnek a nevelőtestületi értekezleteken, véleményt formál­hatnak, vitázhatnak, egyszóval fe­lelősséget vállalhatnak ömagu- kért. „Az eredmények legfőbb titka, a minden kortól független fiatal­ság, ami nélkül egyetlen pedagó­gus sem juthat el diákjaihoz. És minden tanévben elölről kell kez­deni, friss, mozgékonysággal rea­gálni a társadalmi követelmé­nyekre is, követve a szocialista pedagógia fejlődését; mert szép és nehéz feladatunk van: embert nevelni”. Lipták Judit Fütyülök az ízlésére — Minden valamire­való embernek van már hobbyja — förmedt rám a feleségem —, csak neked nincs. Mert téged minden untat, mert neked semmi sem elég eredeti. Találj ki végre tralami újat, ami még senki másnak nem jutott eszébe! Kitaláltam! Megmin­táztam juhtúróból az Eiffel-tomyot, az Empi­re State Buildinget, a nisai ferdetornyot és a csődéi pálinkafőző kunyhót, hogy csak a jelentősebb alkotásai­mat említsem. Odahaza helyreállt a családi bé­ke, feleségem lábujjhe­gyen járva lélegzet­visszafojtva figyelte művészi tevékenysége­met. Vitathatatlanul új­szerű hobbymnak csak­hamar híre ment a fa­luban, és a kultúrház igazgatója felszólított: itt az ideje, hogy meg­rendezzem első gyűjte­ményes kiállitásomat. Szerény ellenkezésemet azzal szerelte le, hogy a kiállítás már szerepel az első félévi munkaterv­ben, s a felügyeleti szer­vek szigorúan számon kérik a tervteljesítést. A kiállítást maga a já­rási főesztéta nyitotta meg. Sajátos hobbymat úttörő kezdeményezés­nek minősítette, s arra biztatott, hogy forduljak bátrabban a mai és a hazai témák felé. Ké­sőbb módját ejtettem, hogy négyszemközt kér­jem ki a véleményét spontán kísérletezésem gyarló következményei­ről. — A világért sem sze­retném befolyásolni mű. vészi elképzeléseiben és alkotói módszereiben — tért ki a véleménynyil­vánítás elől —, csak gyúrja nyugodtan tovább a túrót, ne zavartassa magát. Tovább ostromoltam: — A magamfajta kez­dőnek úgy kell az értő kritika, mint a kiszáradt földnek a jótékony eső. — Nem, kedves bará­tom, szó sem lehet róla. Nagy okom van rá, hogy ne mondjak véleményt a műveiről... — Attól tart, hogy megsértődnék? Hogy nem bírnám elviselni a kendőzetlen igazságot? — Ugyan! Szó sincs róla, az évek során meg­tanultam, hogy az én be­osztásomban csínján kell bánni a dicsérettel és a kritikával... Hadd említ­sek néhány példát. Egy cukrászati kiállításon csak úgy mellesleg meg­jegyeztem, hogy a ma­gam részéről ki nem áll­hatom a marcipánt, édeskés, úri rafinériának tartom. És pár nap múl­va azzal jött haza a fele. ségem a cukrászdából, hogy állítólag felsőbb utasításra indexre került a marcipán... De ez még semmi. A kísérleti lakó­telep átadásakor nosztal. gikusan felsóhajtottam: „Hol vannak már a kí- vül-belül fehér házikók? Hol vannak a kicsi fehér meszelt szobák? És hol vannak a búboskemen­cék?’’ S az egyik főváro­si lap gúnyos cikkéből tudtam meg, hogy attól fogva az újonnan épült házakat kívül-belül fe­hérre meszelték, s a la­kásokból sem hiányzik a búboskemence... A múlt nyáron új szállodát és éttermet avattunk. Az igazgató kitartóan agi­tált, hogy rendeljek va­lami ritka ételkülönle­gességet. Hosszan kutat­tam az emlékezetemben, s végül tejbegrizt kértem dagadóval. Nos, azóta ál­ladóan kint lóg a tábla a bejáratnál: „Mai aján. latunk: tejbegríz daga­dóval.’’ Remélem, sike­rült meggyőznöm arról, hogy tartózkodnom kell a véleménynyilvánítás­tói. Ha nem akarom kö­telezővé tenni a saját íz­lésemet, amely természe­tesen olyan, amilyen... _ Ha szabad megje­gyeznem, ezúttal indolco- latlan az óvatosság. _Hát jó, ha megígéri, h ogy fütyül az ízlésemre, akkor esetleg. ■■ _ Már hogyne fütyül. n ék! — Szóval az az érzé­sem, hogy ebben a mű­fajban nem szerencsés anyag a juhtúró. Ez a stílus és ez a mondani­való, úgy érzem, inkább krumplipürét kíván... __ Ez az! Kezdettől f ogva éreztem, hogy va­lami nem stimmel. Hát persze! A fenébe a juh- túróval! Jöjjön a krump­lipüré! Böcz Sándor Gépkisérleti bemutató Ma, pénteken délelőtt 10 órakor lucernatermesztési bemutatót tar­tanak a Felsőnyomási Állami Gazdaságban. A Gépkisérleti In­tézet mutatja be e fontos I takarmánynövény termesztésé­nek és betakarításának legújabb konstrukciójú gépeit, gépsorait. A szakmai előadást vita követi. A tudományos ismeretterjesztés a Szarvasi Járási Tanács VB napirendjén A Szarvasi Járási Tanács Vég­rehajtó Bizottsága mai ülésén megvitatja a lejárt határidejű ha­tározatok végrehajtásáról szóló je­lentést, a békésszentandrási köz­ségi tanács szervező és irányító munkáját és a tudományos isme­retterjesztés helyzetét. A TIT jáfási, városi titkárának beszámolója szerint az 1968—69. évi ismeretterjesztés keretében összesen 524 társadalom- és termé. szettudománnyal foglalkozó elő­adást tartottak a járás községei­ben. Ezeket az előadásokat több mint 18 ezren hallgatták meg. Ki­j emelt helyen szerepeltek a TIT programjában a hármas évfordu­lóval kapcsolatos történelmi jelle­gű beszámolók, összesen 54 ilyen jellegű előadás hangzott el, me­lyeken 2300-nál több baliga tó vett részt. Említést érdemel továbbá a Gyomén rendezett pedagógiai szabadegyetem-sorozat s az ifjú­ság nevelését szolgáló családvé­delmi, szociológiai felvilágosító te­vékenység. Különösen a tanyai lakosság körében kedvelik a filmvetítéseket, összesen 30 al­kalommal jelent meg a TIT mik­robusza a járás tanyavilágában a filmvetítő berendezéssel. Nyári mini-rejtvény Fődíjak: Selga táskarádió, dohányzóasztal, szőnyeg, karóra, asztali lámpa, női kötöttruha Gorkij egyik mondását és két könyvének címét idézzük rejtvé­nyünk vízszintes 2. és függőleges 1., valamint vízszintes 78. és 61. számú soraiban. Vízszintes: 2. A Gorkij-idézet (folytatása függőleges 1.) 12. De­rékszíj. 13. Silány ló. 14. Ady mú­zsája. 15. Tüzel. 16. Gyönyör-ér­zet. 17. Kötelezvény (ford.). 19. Angol sör. 21. Virág fakad belőle (ford.). 23. Lő 25. Ázsiai eredetű növényevő hal. 27. Életnedv. 28. Igen — németül. 29. És — latinul. 31. Fizikai mértékegysége a din (ék. hiba). 32. Zenemű röv. jelzé­se. 33. Fővárosi strandfürdő. 37. mutató szó. 38. Tagadás. 39. Krú­dy kedvelt városnegyede. 40. Kö­tőszó. 42. Tojás alakú csőrös fu­vola. 44. Táncos, énekes játék. 46. Ütlegel. 47. ...Tin Tin. 49. Vég­tag. 50. Morse-hang. 52. Veszeke­dés. 55. Mutató névmás. 56. Meny­asszony. 58. Mint vízszintes 38. számú. 59. Személyes névmás. 60. Dísze. 61. Becézett cukrászda. 63. Lel. 66. A Dnyeper mellékvize. 67. Tejtermék. 69. Oldalirány (ford.). 70. Harag — latinul. 71. Utóirat röv. 73. Porció. 75. Az egyik szov­jet köztársaság fővárosa. 77. Vi­rág része. 78. Gorkij leghíresebb és legismertebb regénye. Függőleges: 1. Az idézet folyta­tása. 2. Időegység. 3. Rágcsáló. 4. Egészséges ital. 5. Háziállat. 6. Előre meghatározott ételsor. 7. Német folyó, eredeti írással. 8. Asszony név képző. 9. Tiszámén ti község Jugoszláviában. 10. Megye. 11. Olló közepe! 16. Szabadon vá­lasztott műkorcsolyázó verseny­gyakorlat. 18. Vidékre járó keres­kedelmi ügynök (ford.). 20. Muta­tó névmás. 22. Munkát végző esz. I köz. 23. A játékban részt nem ve- S vő kártyák. 24. Előre gyártott ! épületelem (ford.). 26. Svájci kanton. 28. Mint vízszintes 38. számú. 30. Szovjet repülőgép tí­pus, 33. Péksütemény. 34. Ruda- kon álló szalmafedelű szénaszín. 35. Fordítva: borsodi községből való (—’). 36. Rivás. 38. Maró fo­lyadék. 41. Sérülés. 43. Szivár­vány — görögül. 45. Lendület 48. Formai (ford.). 51. Portéka. 53. Hajít. 54. Égtáj. 55 Mezőgazdasági szerszám. 57. Vonatkozó névmás. 60. Időszak, korszak. 61. Az író el­beszélése. amelyet tdfliszi munkás korában írt. 62. Tempó. 64. Mo- szat. 65. Kép. 66. Algírjai kikötő (—’). 68. Ünnepélyes hangú költe­mény. 70. Járom. 72. Jegyes. 74. Kicsinyítő képző (ford.). 76. Za­mat. 77. Tantál vegyjele. Jegyezze fel a vízszintes 2. és függőleges 1. valamint a vízszin­tes 78. és a függőleges 61. számú sorok megfejtését. REJTVÉNY-SZELVÉNY 5 1969. július 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom