Békés Megyei Népújság, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-02 / 150. szám

1969. július 2. 4 Szerda .4 TV-ben láttuk: Idegenvezető kerestetik Ha visszatekintünk a tv-vetél­kedők hosszú során, elmondhat­juk. hogy alig akad fontosabb területe az életnek olyan, hon., nan ne mentettek volna ihletei es témát a vetélkedők tervezői | és rendezői. Most fejeződött be például a „háromrészes” Ide­genvezető kerestetik című erő­próba, melynek 1000 indulója közül a nyolc legjobb a képer­nyő nagy nyilvánossága előtt tett tanúbizonyságot arról, hogy ké­pessége, kulturáltsága, ráter­mettsége garancia arra, hogy idővel ennek az érdekes, vonzó szakmának a kitűnősége legyen. Érdekes, kedves és az efféle vállalkozásokat igazoló nüan&za volt ennek a tv-műsornak. hogy riportere és „levezetője” évek­kel ezelőtt maga is vetélkedő­ként szerepelt és bizonyított ah­hoz, hogy a televízió a munka­társai sorába fogadja. A rokon­szenves. vérbeli tv-riporterről, Horváth Jánosról van szó. A menetközben! sajtókritika egy része az Idegenvezető keres­tetik című vetélkedőt kissé el­marasztalta abban, hogy a ver­senyzők feladatai, a részükre feltett kérdések sízárazak, isko­lásak, itt-ott és ebben-abban egysíkúak, gyengécskék voltak., Valójában mit láthatott és hall­hatott a tv-közönség? Kérdések, feleletek és változatos helyszí­nek, (film) segítségével bepil­lanthatott az idegenvezetés ku- Jissza-titkaiba, ráeszmélhetett arra, hogy milyen érdekes és mennyire nem könnyű terület ez. Történelmi, földrajzi, kultu­rális általános és részletes isme­retekben, nyelvtudásban, em­berismeretben, közösségvezetés­ben és irányításban, vendéglátó­ipari területen, külföldi utazások esetén vám és különféle nem­zetközi jogi vonatkozású tudni, valókban és így tovább, min­den tekintetben jól felkészült, helytállni tudó embert követel az idegenvezetés. És a tisztelet­re méltó nyolc versenyző, kiket a zsűri elnöke jó szándékú ked­vességben ugyan, de korukhoz nem illően, következetesen „gye. rekeknek” titulált, egyaránt iga­zolták, hogy nem véletlenül ju­tottak el a záróvetélkedőig és még több tüdást. tárgyismeretet, idegenvezetői képességet sejte­tett az egészhez való hozzáállá­suk, mint amennyit ebből az egy-egy feleletre engedélyezett szűk percek, másodpercek ré­szükre lehetővé tettek. Viszont a zsüríelnöknek azt a nyilvános- „vallomása”, miszerint mit sem ért az idegenvezetéshez, ő is in­kább csak vezetett személy és zsüritársai közül sem mindenki all-round szakember ezen a terü­leten, két dologra volt akart vagy akaratlan válasz: az egyik, hogy ily módon igazolódtak a tv-nek írt levelek és telefonon elhangzott kifogások a kisebb- nagyobb zökkenők miatt, más­részt a jövőben kerülni kell az ad-hoc és a reprezentatív zsüri- összeállításokat, ehelyett minden tekintetben (nem utolsósorban szakmailag Is) belevaló szemé­lyek kerüljenek oda, csökkentve ezáltal a bizonytalansági ténye­zőket, s a vélt vagy igaz, jogos sértődöttségek számát. H. R. Országos ifjúsági klubvezetői tábor Szarvason A Szarvasi Felsőfokú Mezőgaz- \ népművelési feladatokról, illetve dasági Technikumban ma nyílik j a legújabb módszerekről és for- a III. Országos ifjúsági klubveze- j mákról tartanak. A neves előadói tői tábor. Július 2-től július 8-ig gárda: Vonsik Gyula, az MSZMP az ország minden részéből 180 klubvezetőt fogad a város. A KISZ Központi Bizottsága, közö­sen a KISZ Békés megyei Bizott­ságával a továbbképző tábort az eddig is eredményesen dolgozó klubok vezetői számára rendezik meg. Központi Bizottsága alosztályának vezetője, Kárpáti Sándor, a KISZ Központi Bizottságának titkára, Orosz László, a KISZ KB osztály- vezetője, Kovács Béla, a Tv fő- szerkesztője, Putnoki Jenő, az ÉLTE lélektani tanszékének ta­nára; garancia arra, hogy az egy­A tábor programjából kiemel- i hetes szarvasi klubtéborból nem kednek azok az előadások, ame- : térnek haza „üres kézzel” a rész- lyeket az időszerű mozgalmi és J vevők. Hetvenhatezer hold öntözési terve Egy tervező kollektíva munkavállalása A Tisza II. Vízlépcső a Nagy­kunsági XIV., főcsatorna, a mű­tárgyak, főművek közbeiktatá­sával 76 ezer- hold földre ad ön­tözővizet megyénkben. Az érin­tett öntözőterületet 295 ezer hold gondos felülvizsgálata után jelölik ki- A szakemberek több oldalról megnézik: műsza­kilag és gazdaságilag melyik táblát érdemes leginkább az ön­tözésbe bevonni. Árpád népét megelőzték A tudós régészt igazolja az amatőr nyelvész a „Két honfoglalás" kérdésében A napokban a kecskeméti mű-1 kapcsolatos következetetés. Köz­Uj antibiotikum bőrrák ellen Umedzava japán tudós új anti­biotikumot állított elő, amely Bleomicin néven rövidesen meg­jelenik a japán piacon. A klini­kai kísérletek szerint a Bleomi­cin rendkívül hatékony szer a bőrrák ellen. Az új antibiotikum­mal az esetek 75 százalékában gyógyulást érnek el, míg az eddig alkalmazott szerek hatékonysága csak 50 százalékos volt. velődési központban ülést tartott a helyi népoktató-hor. isme réti kör. Török Sándor kutató ismertette azokat az újabb adatokat, ame­lyeket a nyelvészet, az etimoló­gia eszközeivel állapított meg a magyar nép honfoglalás előtti életéről, történetéről. Fehérek, feketék? A többi között elmondta, hogy az V. századtól kezdve egy-egy nép egyik részét feketének, másik részét fehérnek nevezik a kora­beli források. Így voltak fehér és fekete kazárok, fehér hunok, fe­kete ugorok stb. Nestor orosz kró­nikás például Árpád népének Ki- jev alatti elvonulásáról megjegy­zi. hogy ezek voltak a fekete ugo­rok. A török népnél az „ak", „az” fehéret jelentő szavakkal a női nemet illetik még ma is. így van ez a kirgizeknél, a baskíroknál, a csatagájoknál, de nálunk is él még a „fehérnép” kifejezés. A kínai évkönyvek viszont ár­ról tanúskodnak, hogy az újgurok, az avarok, s az ázsiai vagy fehér hunok az égtájakat színekkel je­lölték. Nyugat volt a fehér, észak a fekete, kelet a kék, dél a vörös. Ezek összevetéséből az tűnik ki, hogy a „fehér-fekete” megkü­lönböztetés nem bőrszínen ala­pult, tehát nem faji jellegű volt, hanem a korabeli társadalmi vi­szonyokat tükrözte a matriarchá- tusból a patriachátusba való át­meneti korszakban, amit dr. László Gyula régész-professzor sejtett meg először, s aminek bi- • zonyításában nagy szerepe lehet o nyelvészetnek is. Ha a „fehér” szót, amely a nő fogalmát takarta, kapcsoljuk az égtájak színjelzéseihez, akkor ki­tűnik, hogy ez a szokás az anya- jogú társadalmakba nyúlik vissza, mikor a nagycsaládon belül a női- ág a nyugati (fehér) oldalon, a családfő az északi (fekete), a fér­fi-ágak pedig a keleti (kék) olda­lon helyezkedtek el. Hasonló el­rendezésűek voltak a törzsek, törzsszövetségek is. Később, a férfi-ág felülkerekedésével — ez nyilván nem ment végbe békés úton — két „pártra” szakadtak Ázsia népei; fehérekre és feketék, re. Ez történt őseinkkel is. A fehér magyarok — az anyajogú- pártiak — eljöttek, a feketék pe­dig továbbra is ott maradtak Ázsiában. Honnan származik: magyar f Nem véletlen, hogy Árpád né­pét „fekete magyarokénak neve­zik a korabeli források, sőt, lak­helyük után a Volgát fekete fo- lyónak emlegetik és környékét is a feketét jelentő „kara”, „gara”, jelzővel illetik. A kutató — az eddigiektől elté­rően — Innen származtatja „ma­gyar” népnevünket. Szerinte ez a terület-elnevezés szolgált alapul nemzet-nevünkhöz. A „maa” finn-ugor és a „gara” ótörök sza­vak összetételénél keletkezett a . „magara” (később magyar) szó, ! amely fekete-országot, fekete föl- : det jelent Érdekes s fehér-magyarokkal \ ismert, hogy a környező népeknél a magyarságnak általában az cn- gar, ungar neve terjedt el, E név pedig pontosan megegyezik az „avar" népnév jelentésével és szószerinti fordításban anya-fér­fit, vagyis az anya leszármazott­ját, a fehér oldalon állót jelentet­te. Ez a tény azt bizonyítja, hogy a környező népeknél az ungar népnév már ismert volt Árpád honfoglalása idején még akkor is, ha erre a korabeli forrásokból nem rendelkezünk adattal. Kétszakaszos honfoglalás De ide vezet a középkori tör­ténetírók munkáiból ismert ono- gur, illetve ogur gyűjtőnév fogal­mának vizsgálata is. Az og, ong, onog szó jelentése az anya, a jobb oldal, a nyugat fogalmát ta­karja. A szó végén levő „ur"-t pedig akár törökből, akár finn­ugorból fordítjuk le, egyaránt törzset, nemzetséget, leszármazot­tat jelent. Az előadáson elhangzott nyel­vészeti következtetések igazolják dr. László Gyulának, az ELTE ré­gészprofesszorának azt' a feltéte­lezését, hogy a honfoglalás nem egy, hanem két szakaszban tör­tént, hogy a magyarság anyaági csoportja, a „fehér magyarok” 200—250 évvel megelőzték Árpád „fekete magyarjait” a Kárpát- medencében. . , Rapi Miklós E munkák tervezésére a Kö­rösvidéki Vízügyi Igazgatóság tervezési osztálya vállalkozott. A nagy jelentőségű öntözési feladatok megoldására a lehető leghelyesebb, ha az igazgatóság maga készítetteti a tanulmány- terveket és később a kiviteli terveket, maga gondoskodik a vízszolgáltatásról és egyéb víz­ügyi tennivalókról. A Körösvi­déki Vízügyi Igazgatóságon egyébként már az elmúlt évek­ben kialakult egy összeforrott, iól képzett, stabil tervezőgárda. Később fejlesztik a műszaki ál­lományt. hogy minden szem­pontból eleget tehessenek a népgazdaság számára jelentős követelményeknek. A tanulmánytervek elkészíté­séhez az adatok gyűjtését, a talajkatalógusok, térképek be­szerzését megkezdték. A Szarvasi ÖRKI, a tanácsi szer­vek, a mezőgazdasági üzemek szintén sokat segítenek munká­jukban, A tanulmányterv 1970 első negyedévében elkészül, s hozzáértő szakgárda készíti majd az öntözőfürtök kiviteli terveit is. Népi ülnököket választottak Orosházán június 21-én az üzemek, intézmények, hivatalok javaslata alapján kilenc népi ül­nököt választott meg a városi ta­nács. Az ünnepélyes eskütételre június 28-án, a városi tanács dísztermében került sor. Ez al­kalommal Czédula Imre vb-tit­kár ismertette a népképviselet jelentőségét az igazságszolgálta­tásban, majd dr. Szemenyei Bá­lint a járásbíróság elnöke tar­tott szakmai tájékoztatót. Az eskü letétele után Czédula Imre adta át az ülnököknek a vb háromévre szóló megbízólevelét. É)ÍCAfOf4l n&CEOö£ÉKX'£7 *OBl>/TOrm:«TASSfíl F6&E/VC. 30. A vonat reggel 6-kor ért Brjanszkba. Még sötét volt. A peronon lárma, sürgés-forgás. Tyihonov az autóbuszmegálló felé indult. A pénztárosnő saj­nálkozva közölte: — Az ön autóbusza 12 perccel ezelőtt elment. A következő tíz óra, nulla ötkor indul. Tyihonov halkan átkozódni kezdett. — És nem lehetne összeegyez­tetni: a menetrendet a vonatok érkezésével? A nő széttárta a karját: — Ez, nem tőlem függ. — Tudom. Amikor siet az» ember, a pech-maximum elve uralkodik. — Minek az elve? — A peeh-maximumé. A vajas kenyér mindig a vajas felével esik a földre. A nő elmosolyodott: — És, ha nem? — Akkor valami hiba csúszott a dologba ... Tyihonov elindult a néptelen utcán és halkan káromkodott. Mi a csudát csináljon négy éra hosszat? Boltozatos kapu mel­lett haladt el, a kapu felett táb­la: „Fürdő”. Kapóra jött neki az ötlet. .. A víz kihűlt a kádban, Sztasz felébredt a hidegtől. Megenged­te a forró vizet, a vízsugár ru­galmas volt és hajlékony, mint a gumi. Sztasz lepedőbe burkolózott, leült a díványra, majd kényel­mesen öltözni 'kezdett. Az óra­mutató a 9-es felé közeledett. Sztasz átdobta a vállán a pisz­tolytáska szíját, a fegyvert hóna alá erősítette.,, — Baglaja utca — mondta a buszkalauznő. Félkettő volt. Tyihonov kö­rülnézett, elindult a rendőrség épülete felé. A megbeszélés 20 percet vett igénybe. Egyeztették a tervet: hói helyezzék el az embereket, mikor küldjék a gépkocsit. Amikor Sztasz kilé­pett az utcára, csodálkozva konstatálta: a fáradtságon kívül nem érez semmit. Sem a hajsza izgalmát, sem szorongását, sem örömet. Csak fáradtságot. Fá­rasztó dolog megtorolni a bűnt. Ma elfogja azt a banditát. Le­het, hogy a gyilkos védekezni fog, fegyverét használja, de még ez sem változtat az akció hét- köznapiságán. Még erre sem fordított figyelmet, van-e hátsó­lépcsője a 29. számú háznak. Egyenesen bekopogtatott. Egy asszony nyitott ajtót. — Jó napot. A házigazda itt­hon van? — Mindjárt itthon lesz. A fürdőben van. „Tisztálkodik! — gondolta Sztasz. — Micsoda véletlen! Mindketten felkészültek a ta­lálkozásra”. Az asszony az ebédlőbe ve­zette be Tyihonovot. — A felesége vagyok — nyúj­tott kezet. — Nyina Sztyepe- novna. — örvendék. Tyihonov va­gyok, moszkvai újságíró. — Nem éhes? Vagy megvárja a férjemet? — A konyhából sült hús ingerlő szaga áradt. — Köszönöm. Előbb beszél­nem kell vele. — „Másféle dié­tára foglak” — gondolta magá­ban Sztasz. — Már jártak nála újságírók — közölte az asszony. — Fontos személyiség lett! Egy moszkvai riportemő is kereste, de nem találta itthon, kint volt a járás­ban. — Tudom — bólintott Sztasz. — Három óra hosszat beszél­gettünk. Végül is nem tudta megvárni a férjemet, rossz­kedvűen ment el. A férjem is sajnálta, hogy nem találta itt­hon. Sokat dolgozik, egy kis propaganda növelte volna a te­kintélyét. — Megértem — bólintott Sztasz. — Mondja, a kolléganőm nem felejtett itt véletlenül egy könyvet? Megkért, hogy vigyem el neki. Nyílt a külső ajtó. Tyihonov kiegyenesedett, jobb kezét kis- kabátja alá rejtette. Az asszony az ajtóhoz lépett. — Álljon meg! — sziszegte Tyihonov. — Maradjon a he­lyén! Az asszony megdermedt. Az ajtó kinyílt. — Lépjen be, Jerigin, mar várom! A belépő automatikusan tett még egy lépést. — Jó napot — mondta és hirtelen megdermedt. Sztasz a bordái közé nyomta- pisztolyát és az izgalomtól meg. bicsakló hangon kiáltotta: — Csak, minden ostobaság nélkül! — Sóhajtott egyet és hozzátette: — Nem ezért üldö­zöm két hete, hogy most gát­futásra vállalkozzam... Az asszony a falnak támasz­kodott, sápadtan a rémülettől, A konyhából sűrűsödő pecsenye­szag áradt. — Nyina Sztepanovna, odaég a hús. Van egy kis külön meg­beszélnivalóm a férjével. A tornácról nehéz léptek hal­latszottak. Három rendőr lé­pett be. — Nos, Jerigin, itt beszélge­tünk, vagy megyünk Moszkvá­ba? — Nincs miről beszélnem — lökte ki a szót megkövesedett ajkai közül Jerigin. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom