Békés Megyei Népújság, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-14 / 160. szám
19W. Július 13. 4 Vasárnap Az óra j ár „Azok a fiatalok, akik most kezdenek el dolgozni, jóval a századforduló után vonulnak majd nyugalomba. Minden valószínűség szerint abban a termelőágazatban, amelyben elhelyezkedtek, legalább egyszer teljes technikai forradalmat élnek majd át. A munkahelyek, amelyeket nagypapa korukban elfoglalnak, most talán nem is léteznek” — állapítja meg az angol teenagerek nevelését elemző Crowther Bizottság jelentésének egyik részlete. Tudományos-technikai forradalmat élünk. Mit jelent ez? Az ismeretanyag olyan mérvű és ütemű gyarapodását, amely nemhogy a tuSományok összességének, de gyakorlatilag egyetlen tudományág teljes elsajátítását is lehetetlenné teszi. Sziszifuszi munkává válik a tanulás? Nem. De csak akkor nem, ha a szervezett oktatás keretein túl, permanens jelleggel a felnőtt korban is folytatódik. Az információ átadás-átvétel kétségtelenül könnyebb, hiszen olyan szuggesztív kommunikációs eszközeink is léteznek, mint a vizuális ismeretterjesztés legkorszerűbb formája — a televízió. Tudományos ismeretterjesztést folytat, de ez csak az ismeretközlés tudományos alapozottságát, és 32—33 mázsás búzatermés Bánkúton A Bánkúti Állami Gazdaságban — csakúgy, mint megyénk más táján — lopkodják az aratást. Az időjárás gyakran ítéli kényszer- pihenőre a kombájnosokat. A jó idő minden percének gondos kihasználásával igyekszenek behozni a lemaradást. Iparkodniuk kell, mert a történelemben páratlan termésátlagot érlelnék a nagy táblák. Eddig 300 holdról 30 mázsa feletti átlagot takarítottak I be búzából, de volt olyan tábla, amelyiknek 33 mázsájával fizetett holdja. A kombájnok nyomában ott szorgoskodnak a szalmabálázók, a szántótraktorok. Ha a világhírű bánkúti búza nemesítője felkelhetne sírjából, világszintű termelést és betakarítást tapasztalhatna egykori birtokán. nem egy-egy tudományág elsajátíthatóságát jelenti. A tv az ismeretszerzés egyik láncszeme. A másik láncszem, a könyvtár. Az a tömegtájékoztatási eszköz, mely a fantasztikusan gyarapodó és szóródó információkat összegyűjti és rendszerezi, a felnőtt-oktatás egyik lényeges színtere. Milyen feladatot lát el az itt dolgozó könyvtáros? Népművelőit vagy könyvtárosit? Erről beszélgettünk Szabad Olgával, a békéscsabai Megyei Könyvtár olvasószolgálatának vezetőjével. . © — A kérdés jogos. Annál is inkább, mert könyvtárunkban korábban számos népművelési formát honosítottunk meg. Irodalmi, mezőgazdasági, sőt kertészeti szakkörünk is volt. Ezeket azonban fokozatosan megszüntettük. — Miért? — Egyrészt, mert a könyvtár funkciójánál fogva eleve nem rendelkezik előadóteremmel, klubbal. Az olvasóterem klubszerű összejöveteleknek aligha adhat úgy helyet, hogy ugyanakkor ne zavarja azokat, akik kutatómunkát végeznek. Másrészt, az elmúlt években jött létre, a népművelési intézmények új típusainak kialakításakor a klubkönyvtár. Ami valójában sokkallta inkább klub, tehát a konkrét népművelés színhelye, ugyanakkor helyet ad bizonyos mennyiségű kézikönyvtári anyagnak, illetve folyóiratoknak is. — Népművelőnek vagy könyvtárosnak tartja magát? — Könyvtárosnak. De az is világos, hogy bizonyos népművelői személyiségjegyekre szükség van... Talán meglepőnek tartja, de a közművelődési könyvtár olvasóterme sokkal inkább könyvtárosi munkát igényel és csak kisebb mértékben pedagógiait. Az olvasók többsége ugyanis határo; zott igénnyel érkezik, így a fel- ; adatom gyakran csak annyi, hogy kiadom a kért anyagot. — Milyen méretű a fiatalok érdeklődése? — Sajnos, nem túl intenzív. Korábban lényegesen jobb volt. Bevált gyakorlat szerint a középiskolák pedagógusai könyvtárlátogatásokat szerveztek, megismerkedtek a könyvtár berepdezésé- vel, állományával. tájékoztatási eszközeivel. A probléma szerintem az, hogy kevéssé tervszerű és gyengébb az iskolák ösztönzése. Pillanatnyilag az a helyzet, hogy az érettségizőkön — bár ők is egyre kevesebben jönnek —, és néhány érdeklődő diákon kívül, középiskolás nem látogatja az olvasótermet. — Milyen hátrányokkal jár az? — Meggyőződésem, hogy a könyvtár tájékoztatási eszközeivel célszerű középiskolás fokon megismerkedni, hiszen a felső- oktatás hatalmas anyagában lehetetlen másképp eligazodni. A Borsodi Szemle közölt egy cikket arról, hogy az egyetemi hallgatók sajnálatosan alacsony fokon állnak bibliográfia-ismeretben — Mi lenne a megoldás? — Az elmondottak ellenkezője. A gyakori könyvtárlátogatás. Számtalan lehetőség van... Talán egyszer megoldódik az, amit a hazai könyvtári szaksajtó mind többször vet fel: könyvtári ismeretek, könyvismereti alapok tanítása a középiskolákban. — A könyvtárosnak számtalan kérdésre kell választ adnia. Hogyan tájékozódik? — Nehezen. Egyes területeken csak a bibliográfiák, illetve a többi segédlet ad támpontot. Persze, bizonyos problémaköröket behatóan kell ismerni. A szépirodalmat és a népművelést tudtam vállalni, más területeken pedig a kollégáim jártasak. A szakosítás ellenére, a tájékozódás folyamatos munkát igényel. — Megéri az erőfeszítést? — Megéri? Ha nem tudnám, hogy megéri, nem sok értelme lenne a folytatásnak. Ami pedig a folyamatos munkát illeti, ez szükségszerű... Emlékszik Marx György Gyorsuló idő című cikkére? Az egyik következtetés így hangzik: „Aki túlságosan régóta tétlenül hagyta az agyát, nehezen tudja újra munkára fogni. A tanulási gyakorlat kimaradása miatt új szakma, új szemléletmód elsajátítására csak a legnagyobb erőfeszítéssel lesz képes. Ha széles társadalmi rétegek választják a kényelmes kibúvót, az országon belül hosszú távra konzerválódik a duplázódási idő. A nép lemarad abban a gyorsasági versenyben, amelyben a tudományos forradalom fokozódó iramot diktál. Az életszínvonal elkerülhetetlenül csökkenni kezd.” — Ez a lényeg. És ne felejtse: az óra jár. Bencsik Máté Nincs jobb tábor a napközis tábornál „...mert ottan a Laci bácsi [dirigál, dirigál Ha dirigál dirigáljon jól teszi, [teheti Mert ötét az egész tábor szereti [szereti” Egy csoport vidám kislány énekli a Békéscsaba város nyári napközis otthonának indulóját, arcukon huncut mosollyal, mikor a sarkamba érnek. Garaguly László pedagógus, a KISZ-tábor mellett elhelyezett napközi otthon vezetője csak szerényen annyit mond, mikor magunkra maradunk: — Kértem már őket sokszor, ne énekeljék így a maguk faragta indulót. Nem szeretném, ha valami „személyi kultusz” íze támadna a dolognak, de hát látja... Látom, igen, hogy a gyerekek szívből éneklik a dalt, s mert hogy vendég van, talán az idegen tudomására is akarják érzéseiket hozni. A forró nyár megrekedt a fiatal erdőben, a Körös-csatorna partján. A fáik között betonút kanyarog, ostornyeles lámpák őrzik. A szabad természet és a civilizáció minden kényelme várja azt a mintegy 400, főleg nehezebb családi körülmények között élő 7— 14 éves gyerekeket, akiknek nincs módjuk nyaralni. Az iskolákban eddig fenntartott nyári napközik,! a szűk udvarokon nem adták meg nekik a vakáció élményét. Itt minden van. A sátortábor megadja a romantikát és a fegyelmet, amelyet a kis ötszemélyes otthon rendben tartása megkíván. A katonás rendben tartott fekvőhelyeken „maszek” babák és mackók pihennek, mesekönyvek várják a délutáni pihenőre térő kis gazdákat, a kifeszített kötélen fürdőruhák száradnak. • Felmegyünk a gátra. A csatorna vize zölden, békanyálasan álldogál. De a mellette épült „pancsolóban” tiszta vízben lubickolnak a gyerekek. Mellette tussoló, a kazánházban már hajnalban fű- tenek, hogy a fél 7-es ébresztő után tisztálkodhassanak a napközisek. A széles betonúton színes krétával készült rajzok. A mai rajzverseny képei megadott témáról: „Képek a tábor életéről”. Majd minden kis versenyző a „pancsolót” rajzolta le, no meg a péntek esti tábortüzet, a felvont nemzetiszínű zászlóval. Kálik Éva és Locskay Gizi nyerték az első díjakat, csokoládéval jutalmazták őket. A jegyzetfüzet lapjain sok a kapkodó mondat. Ezt is, azt is fel kell jegyezni, olyan szép és jó minden. Gondolatainkat rendszerezni az • • • irodába térünk. Bartyik Istvánná igazgatónő a tábor helyettes vezetője sokat akar még elmondani. Csak győzze a golyóstoll feljegyezni, hogy Békéscsaba város milyen nagy áldozatkészséggel járul hozzá e gyönyörű intézmény fenntartásához. Napi ötszöri étkezés a javából, sok gyermeknél 1—2 forintos térítési díj ellenében. S amit nem győz a tanács, azt adják az üzemek, gyárak. Kovács Zoltán tornatanár, aki ma futballversenyt rendezett a fiúkkal, elmond egy mindennél ékesebben szóló történetet. Vagy két hete a nagy esőzések idején néhány sátor és matrac is beázott. A téglagyár vállalkozott, hogy kifuvarozza a nedves fekvőhelyeket a kemencéhez és megszárítja. Az MHSZ nemegyszer ad autót, a hétvégi magaviseleti verseny győzteseinek egy-egy gyulai kirándulásra. Széplaki Endréné kultúrfelelős a rajzverseny eredményeit méltatja, majd időnként beszól az adó-vevő készülékbe, hogy melyik raj jelentkezzen a péntek esti kulturális verseny vetélkedőjére. S itt megint meg kell állni. A készüléket is egy lelkes apuka A tárgyalóteremből: Hz ámokfutó Trabantos és akik részegen gázoltak Az utóbbi hetekben előfordult szerencsétlenségek a közlekedési balesetekre irányították a közvélemény figyelmét. Az országúti tragédiákról hallva, az emberek elsősorban arra várnak magyarázatot, mi az oka a fekete grafikon emelkedésének. Nehéz, sőt talán nem is lehet általánosságban indokolni, hiszen szinte esetenként más és más körülmények között zajlik le a közlekedési baleset. De a kommentátor szerepére vállalkozó rendőrtisztek, szakértők mindig kiemelik, hogy a vigyázatlanságnak és ittasságnak változatlanul nagy szerpe van az országúti tragédiákban. Ezt a támaszja alá az a három ügy is, amit nemrégiben tárgyalt a Gyulai Járás- bíróság. Vakon rohant Április 12-én este fél 8 óra tájban Kondoros közelében 3 kerékpárost gázolt el Huszár Judit, békéscsabai óvónő, nővére Trabantjával. Kovács András a helyszínen meghalt, Bobvos János súlyosan megsérült, Sztankó András viszont szerencsésen esett és köny- nyebb sérüléssel úszta meg az ámokfútó gépkocsivezetővel való találkozást. Huszár Judit a tárgyaláson azzal védekezett, hogy egyrészt elvakították a szembe jövő járművek reflektorai, másrészt az előtte haladó kerékpárok nem voltak kivilágítva. A bíróság viszony a következő tényekre alapozta ítéletét: Huszár Judit, aki egy éve vezetett gépkocsit, az említett napon, délután 1 óra tájban indult haza Balatonalmádiból Békéscsabára. Útközben rövid időre megpihent Kecskeméten és Szarvason is, de nem kétséges, hogy a hosszú útról kissé fáradtan érkezett Kondoros közelébe. Mint vallotta, itt „egész fényözön” vakította el hirtelen. A „fényözönt” három jármű okozta, amelyek azonban — a vádlott vallomásával ellentétben — tompított fénnyel közeledtek. Huszár Judit elkövette azt a hibát, hogy nem lassított, s így, amikor hirtelen felbukkantak előtte, a vele egy irányban haladó kerékpárosok, már fékezésre sem volt ideje. Az viszont igazolódott, hogy a hátsó kerékpáros valóban vilászerezte és a telefont is egy postai műszaki dolgozó szerelte be társadalmi munkában. Ügy mondja Bartyikné, ne felejtsük el megemlíteni Galbács Józsefet, aki parkőri minőségben télen-nyáron itt lakik. Nem válogat a munkában, ha itt egy darab drót kell, ha ott szegezni kell valamit, ő hajnali 3-tól sötét estig mindig, mindenütt ott van. Dél felé jár az idő, az ebédlőhöz érünk. A tágas terem egyben kultúrotthon, színpaddal. Akár egy kitűnő étterem, olyan a helyiség. Éppen terítenek. Az ebéd zöldborsóleves, rántott hús körettel. „Vacsora töltött paprika lesz, az uzsonna, tízórai őszibarack és finom sütemények.” Di- máné, a konyhavezető mindig azon van. hogy a fejlődő, fiatal szervezetek megkapják a megfelelő táplálékot. Hazatérőben az út mentén kislányok tollas labdával játszanak. — Jó itt? — teszem fel a kérdést. — Jó, nagyon jó! — válaszolják kórusban. — Miért? — Mert sokat lehet játszani, fürödni — mondja egy kis szőke. — Nem azért! — kiált közbe egy kis dundi. — Mert nagyon jó a kaja! Az ebédlő felől jó szagokat hoz a szél, s távozóban búcsúzóul felcsendül újra a napközis induló. H. Sándor Magda gítás nélkül közlekedett, csak a sárhányó volt fehérre festve. Az elővigyázatlansággal tragikus szerencsétlenséget okozó gépkocsivezetőt a bíróság egy évi és 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Mellékbüntetésül 2 évre eltiltotta a gépjárművezetéstől. Pedig figyelmeztették Popa György eleki kocsis május 29-én is pálinkával köszöntötte a napot. Később fuvarozás közben is sűrűn be-betért a gyulai italboltokba és olyan alaposan a poharak fenekére nézett, hogy déltájban már egyik munkatársa figyelmeztette, ne üljön kocsira ilyen állapotban, ö azonban rá sem hederített, sőt, a Béke sugárúton haladva, még legénykedett is: vágtában hajtotta az üres kocsi elé fogott lovait. Nem vette észre, az előtte 20— 30 méterre kerékpározó Vass Jó- zsefnét sem. A nekiszabadult lovak fellökték a szegény fiatal- asszonyt, és még szerencse, hogy csak kerékpárját lapították szét az acélpatkók és a kocsikerekek. Vassné így is hosszú hónapokra megbetegedett a részeg kocsis hibájából, hiszen több kisebb-na- gyobb zúzódás mellett orrcsonttörést is szenvedett. Popa a vizsgálat szerint közepes alkoholos befolyásoltság állapotában volt, vérében 2,24 ezrelék alkoholt találtak. A bíróság 10 hónapi szabadság - vesztésre ítélte. Halálos gázolás — kerékpárral Viszonylag ritkán fordul elő, hogy valaki kerékpárral gázoljon halálra gyalogost. Május 22-én mégis ilyen közlekedési baleset fordult elő Pusztaföldváron. Hetényi Béla kubikos a község italboltjában mulatozott délután 5-től este fél 9-ig. Eközben jócskán benyakalt sörből, pálinkából. Mégis merészen kerékpárra ült és a Rákóczi úton bekövetkezett a baleset. EO.- vesztette uralmát a jármű felett és átcsapott az úttest bal oldalára. Az ott haladó Szűcs és Sonkolyos házaspárnak annyi ideje sem volt, hogy félre ugorjon. Hetényi először fellökte kerékpárjával a két nőt, aztán nekiszaladt Szűcs Lajosnak. A 75 éves férfi olyan szerencsétlenül esett, hogy kop>o- nyaalapi törést, agyzúzódást szenvedett és később az orosházi kórnázban meghalt. A két asszony könnyebben sérült meg. A május 26-a óta előzetes letartóztatásban levő Hetényi Bélát 2 évi és 5 hónapi szabadság- vesztésre ítélte a Gyulai Járásbíróság. Az ítélet nem jogerős. Békés DraPí Vörös szakmunkásbizonyítvánv — havi 105 forint többletjövedelem Most végzett szakmunkás Ui nulókkal kötött munkaszerződést a Békés megyei Nyomdaipari Vállalat. A tizenegy fiatal szakember közül nyolcán, akik érettségi után jelentkeztek a nyomdaipari pályára, vörös szakmunkásbizonyítványt szereztek, vagyis kitűnő minősítést. Érdemes volt két éven keresztül jól tanulniok, mert a vállalat többek között ezt is figyelembe vette a szerződések aláírásánál- A vörösbizonyítványosok 7,50-es órabért kapnak, egyikük, aki nem szerzett ilyen bizonyítványt, de ugyancsak kitűnően megfelelt, 7,40-et, a közepes és jó rendűekkel pedig 7,20-as, illetve 7 forintos órabérben állapodott meg a vállalat vezetője
