Békés Megyei Népújság, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-11 / 132. szám
1969. június 11. 4 Szerda A politikai irodalom, kiváló terjesztője Amikor a Szarvasi Állami Gaz- ; daság üzemi pártbizottsága 1963- ; ban Lyubics Istvánnét bízta meg j a Kossuth-kiadványok terjesztétin Jánost Kiváló Dolgozó jelvénnyel tüntette ki. — Egy évben sem felejtkezik meg a terjesztőkről a pártbizottsének irányításával, annyi volt az ság — mondja Lyubics Istvánná, visszaérkező alapszervezetektől könyv és folyóirat, hogy szinte j jelvényt, s a többiek jutalomban nem tudta, hol helyezze el azokat. Az elszámolást is rendbe kelaki tavaly kapott Kiváló Dolgozó jelvényt, s részesültek. A Kossuth-kiadványok rendszelett hoznia. Ilyen körülmények j rés olvasása a látókört szélesíti, között látott a munkához, amely- ami pedig a munkára, a gazdahez nagy segítséget nyújtott a pártbizottság. És 1964 elején a folyóiratokból egy sem került vissza sőt, mind több lett az igény a könyvekből is. Tavaly a forgalom már elérte a 19 ezer forintot. Ennyi röviden az elmúlt hat év története. sági eredményre is kihat. A gaz- j daság vezetői ezt jól tudják é6 J érthető módon elismerik a terjesztők tevékenységének jelentőségét. Juhász Sándor, a pártbizottság j titkára úgy tartja, hogy amióta 1 szervezett, a terjesztés és sokan olvassák a Kossuth-kiadványokat, a taggyűléseken színvonalasabbak Közben persze sok tapasztalat- | a hozzászólások és a viták. ra is szert tett Lyubics Istvánná, ö maga nem tud rendszeresen mind a hét alapszervezethez eljutni, a terjesztőkkel azonban havonta legalább egyszer találkozik. Ilyenkor nemcsak az elszámolást rendezi velük, hanem tájékoztatja őket arról, hogy milyen új könyvek érkeznek majd a közeljövőben, mi a tartalmuk azoknak. Így kelti fel előre az érdeklődést. Figyelemmel kíséri, hogy az alapszervezetekben milyen az olvasottság. Ha alábbhagy valahol, személyesen is elmegy oda. Legtöbbször az a baj, hogy egyes aktívák nem tartják .szívügyüknek a terjesztést, nem tájékoztatják megfelelően a dolgozókat az új kiadványokról. Az alapszervezet terjesztőjével együtt olyan aktívát kell keresnie tehát, akire megnyugtató módon rá lehet bízni ezt a fontos feladatot. Visszáru manapság már nem sok van. Néha még külön is igényelnek az alapszervezetek egyes könyvekből. Nagyobb az igény például a gazdasági mechanizmus reformjával kapcsolatos és néhány politikai tartalmú kiadványból, valamint kisregényből. A pártbizottság rendszerint Kossuth- könywel jutalmazza az arra érdemes aktívákat. Az alapszervezetek terjesztői közül hatan — feldadatkörük kifogástalan ellátása mellett — évek óta igen eredményesen dolgoznak. Ezért a pártbizottság javaslatára a gazdaság igazgatója Héjjá Ernőt, Kovács Józsefet, Gyuris Jánost, Bruznyiczki Mihályt, Salánki Júliát és Augusz— Tanyai emberekről van szó, I akikhez még az újságok sem jut- I nak el mindig időben — állapítja meg Juhász elvtárs, hogy ezzel még jobban hangsúlyozza a pártkiadványok terjesztésének jelentőségét. Lyubics Istvánná a pártbizottsággal egyetértésben mozgalmat szervezett: minden párttag évente legalább két könyvet vásároljon meg. Illetve terjesszen. Cél, hogy párttagok és pártonkívüliek egyaránt minél többet olvassanak! A Művelődésügyi Minisztérium Kiadói Főigazgatósága és a Kossuth Könyvkiadó a politikai könyvek terjesztése terén végzett több éves kiváló munkájáért a napokban elismerésben részesítette és könyvvel jutalmazta meg Lyubics Istvánnét. P. B. továbbképzési ügyben A Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium szervezésében létrehozták a mezőgazdasági tech. nikusok továbbképző intézetének országos hálózatát. Ebben a mun. kában jelentős szerepet tölt be az Orosházi Mezőgazdasági Technikum, ahol ezekben a napokban zárták a továbbképzés első esztendejét. Vlucskó Lajos, a MÉM szakoktatási főosztályának képviseletében megyénk politikai, társadalmi életének vezetőivel és a továbbképző intézet tanáraival konzultációt folytatott az új iskolatípusról. Belsőségi vízrendezés Békésen A Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság illetékes szakágazatainak vezetői és a községi tanács képviselői a múlt héten helyszíni bejárást tartottak Békésen belsőségi vízrendezéssel kapcsolatban. Ezt követően megvitatták a belsőségi vízrendezés eddigi tapasztalatait és meghatározták a következő időszak feladatait. Ezek valóra váltásában a községi tanács, a vízgazdálkodási társulat és a vízügyi igazgatóság közösen vesz részt. A vízgazdálkodási társulat vállalta többek között, hogy a Békés—Mezőberényi úttól délre eső területen a legelő ővgátolá- sát még ebben az esztendőben megvalósítja. Tizenkilenc ezer hízott libára és nyolcszáz mázsa tojásra kötött szerződést a kötegyáni és a sarkadi baromfitenyésztő-tojástermelő társulás Erre az évre 11 miliő forint ér- f tak át két 10 ezres saját keltetekben határozták m-eg baromfi- tőjük részére, ugyanakkor a sár- és tojás-, illetve vegyesfelvásár- tojástermelő társulás 18 lási tervüket a Sarkad és Vidéke j tagja tavaly 50 mázsa tojást Általános Fogyasztási és Érteke- | adott le. Az idén 60 mázsa átadására vállalkoztak. A két társulás mindent egybe- mázsa rántani Félárnyékban Kele József, a szeghalmi. Járási tanács pénzügyi főelőadója hosszasan sorolja azokat a tisztségeket, amelyeket betölt. Huszonöt éve közalkalmazott, tanácstag, a községi politikai állandó bizottság elnöke, tagja a Hazafias Népfrontnak, a törpevízmű ellenőrző és a szakszervezeti bizottságnak, gazdasági vezetője a járási Vöröskeresztnek. Nem kevésbé elfoglalt ember Bontovics Imre, a Békésszent- andrási Községi Tanács V. B. elnökhelyettese. A terülei párt- szervezet titkára, tagja a párt- szervezet végrehajtó bizottságának, a szövetkezet igazgatóságának és ezenkívül harminc éve labdarúgó-játékvezető. Sokan vannak még ilyen közéleti emberek, akiknek a neve ide kívánkozna. Mindenki tudna mondani néhányat azok közül, akiket a „tanácsi középkáderek” titulussal illet a közvélemény. Ezek az emberek szürke eminenciásként, határtalan türelemmel dolgozzák végig a napot és naptárukban már hetekkel előre alig-alig találni üres helyet. A gyerekekre kevés idő jut és már az asszony sem zsörtölődik. A vacsorát otthagyja a tűzhelyen, megszokta, hogy a férj nem a hivatalos munkaidő befejezésekor érkezik meg. Már a tv-hír- adó pereg, amikor végre asztalhoz ülnek és a filmet végig bóbiskolják. Ritkán szerepelnek az újságban és nevüket is alig ismerik szűkebb hazájukon kívül. A hivatal, ahonnan fizetésüket kapják, csak egyike számos „munkahelyüknek”. Jó néhány megbízást, tisztséget vállalnak (vagy kénytelenek vállalni), mert tevékenységük határát nem a bérfizetési szalag hosszával mérték ki. Nem állnak reflektorfényben; sem idejük, sem kedvük nincs a nyilvános közszereplésre. Kicsit félárnyékban élnek és legtöbben úgy vagyunk, hogy csak a kitüntetés vagy a törzsgárda-jelvény átadásakor gondolunk rájuk. A „tanácsi középkáderok” egy- egy kis közösségért felelősek és némi túlzással azt mondhatnánk, akkor dolgoznak jól, ha személyük, munkájuk nem beszédtéma. Valahogy úgy van ez, mint ahogy az egészséges ember sem vesz tudomást a veséjéről. Csak a beteg szervezet érzett vagy vélt fájdalma késztet szólásra. Vajon honnan merítenek erőt ezek a „sok foglalkozású” emberek? Mi ambicionálja őket, hogy a közélet e kevésbé látványos területén is a közösség javára tegyenek? Válasz helyett álljon itt egyikőjük filozófiai bölcsasségű és őszinte okfejtése: Nem vagyunk mi különleges emberek csak egy kicsit fáradtak. Nem áhítozunk a mártírkoszorú után és tudjuk, hogy a történelemkönyvbe sem kerül be a nevünk'aranybetűkkel. Kicsit polihisztornak kell lennünk és ha néha erőn felül vállalunk, nemigen kérjük számon az elismerést. Különben is, árnyékból nézve a fénybe, jobban kitűnnek a kontúrok. És napszúrást sem kapunk. Jó lenne időnként mozdítani a közérdeklődés rangot, elismerést adó reflektorain. Nem lenne haszontalan végigpásztázni a periférikus területeket, hogy a félárnyékban szerényen meghúzódó emberek a mindennapok meleget adó fényébe kerüljenek. Nemcsak elismerésként, hanem emberségből is; hiszen a tűzhelyen hülő vacsora, a férjet váró asszony kimondatlan panaszkodása és a piramisként emelkedő tisztségek idegőrlő volta segítségért kiált. Brackó István Ötvenhat év a tükör előtt sítő Szövetkezet vezetői. A múlt évhez hasonlóan az idén is sokat várnak a szövetkezet felvásárlási szakemberei a kötegyáni baromfinevelő és a sarkadi tojástermelő,™10 csirkét adott, illetve ad le a vetve az idén 60 társu- fogyasztási és értékesítő szövetkezetnek. Továbbá 19 ezer hízott társulástól. A kétegyházi lás 62 tagja közül már a múlt évben is jó néhányan tenyésztő-[libára és 800 mázsa árutojásra jás-leadással is foglalkoztak, [kötöttek szerződést a szövetkezet- 1968-ban 30 ezer tenyésztői ást ad. ; tél. Szeghalmon a fő utca mellett egy kis üzlet húzódik meg szerége kézzel húzza végig a borotvát a fenőszíjon. Amikor az utolsó nyen. Az ajtó felett a fodrászok j vendég is elmegy, kiteszi a táblát; zárva. így néhány perc időnk jut arra, hogy jobban körülnézzünk ősi jelképe és a céh címere, a sárgarézből készült tányér. Bent az üzletben a szokásos kép fogadja az érkezőt. A fal mellett körben székek, előtte a kis asztal tele újságokkal, folyóiratokkal, képeslapokkal. A borbélypult feés elbeszélgessünk a község legrégibb kisiparosával. Musti Sándor 1913-ban kezdte a fodrászmesterség tanulását Debrecenben. Amikor felszabadult, ■■«■■•«■■■■■■■■a■■■■»••< 21. — Ks most következtek a zállodák. Erre gondoltam és íejfájást kaptam: körülbelül kétezer beosztott! Keresztet vetettünk és munkához láttunk. Információink szerint az ügyeletes munkások, villanyszerelők, satöbbi másnaponként dolgoznak, 8.30-tól 20.30-ig. Végre! A Baj kállai kezdtük, ez van közelebb a buszhoz. Tizenkét szerelőt találtunk. Hatan dolgoztak hétfőn, szerdán és pénteken. Négyén harminc éven aluliak. Közülük kettő magasnövésű. Egyik a szomszédházban lakik. Nyi- kita Alekszandrovics Kazancev azonban a Szuharev utcából jár be. Szuharev utca 36. öt perc a cirkusztól. Ennyi az egész. — Ez igen! — bólintott Sara- pov. — Jó munka volt. — Elnevette magát: — Neptun...! Megszólalt a telefon. Sarapov felvette a kagylót. — Szaveljev? Hol vagy? Vezesd egyenesen hozzám...! A fekete kabátos, magas növésű fiatalember kissé sápadt volt, de egyébként nyugodtan viselkedett. Csak a kezei árultak el Idegességet, ahogy a sapkáját szorongatta. A falnak dőlt, mint OHbagyy ífeU&A.-Gemryij {fel***. lett két tükör, előtte fodrászszé-I réÖ .szokása szerint vette a kis ba- kek. Az ősz hajú mester, akinek tyuját és elindult, hogy más váro- haját 68 év festette fehérre, für-1 s°k lakóival és szokásaival ismerkedjen, és tovább gyarapítsa a szakmai tudását. Megfordult Budapesten, Nagyváradon, a Dunántúl nagyobb városaiban és 1932- ben telepedett le végleg Szeghalmon. Azóta borotválja a község lakóit. Nem látszik meg a 68 év — Az ár! — Ez nem ár — mondta megvető fintorral Kazancev. — Tudom, tudom, Kazancev _ _ polgártárs. Csak mi hittük elő- S a mozgásán. Naponta még most is ^■11 IBilHIIll aki független a jelenlevőktől. Szaveljev, bal kezében a Nyakigláb táskájával, karonfogta: — Jöjjön csak, jöjjön. Üljön le. Hosszú beszélgetés lesz. A fiatalember dühösen elhárította a figyelmeztetést; — Ne lökdössön. Nem vagyok süket! — Akkor jó — mosolygott bé- keszeretően Szaveljev. — Ha leülne, mégis jobban hallaná az elvtársakat. — Életem nagy álma! Sarapov és Tyihonov hallgatagon méregette. Sarapov szólalt meg elsőnek. — Mi van a bőröndjében, fiatalember? — Mi közük hozzá? A holmim. A saját holmim — hangsúlyozta a szót. — És miért olyan haragos? /VG&rorm: zass/u — Talán megszokták, hogy itt mindenki könnyekbe tör ki? „Az istenért, csak engedjenek szabadon !” — Nem. Akinek nincs félnivalója, az nem sopánkodik. Szóval, mi van a bőröndben? — Ha van ügyészi felhatalmazásuk, megnézhetik. — Határozat. Határozatnak nevezik, nem felhatalmazásnak. Ami az ügyészt illeti, rövidesen itt lesz. Személyesen óhajt megismerkedni önnel. Kazancev idegesen felugrott, felpattintotta a táska nikkelezett zárját. A bőrönd kinyílt, vezetéktekercsek, szerszámok, srófok. A bőrönd fedelén külön zseb: ékony, hosszú nyílás, amelyből csillogó fém kandikál elő. Tyi- honovot cserbenhagyta a lélekjelenléte: szőr azt, hogy ár lehetett... — mondta Sztasz és Szaveljevhez fordult: — Hivasd be Pankovát a szembesítésre és kerítsd elő Buko- vát. Kazancev7 a bal szélen ült, mellette még ketten. Pankova belépett az irodába és Tyihonov arra gondolt: olyanok a szemei, • 10—13 órát dolgozik, egyedül. Felcsillan a szeme, amikor a falon függő mesterlevelét mutatja, amit 1930-ban érdemelt ki. Egy másik elismerő oklevél arról szól. hogy 1925-ben Budapesten sikeresen végezte el azt a tanfolyamot, melyen parókakészítést, színházi fodrászatot tanult. Néhány órás szabad idejét arra használja fel — mint Diana szobrának: nagyok, : am* kicsit rokon is a ázakmájá- szép formájúak, de nincs pupil- 5 V£ű , hogy otthon a kis kertjé- lájuk... i hen hozza rendbe a fák lombját, — Vegye szemügyre figyelme- , nyesegesse a vadhajtásokat a szosen ezeket ez embereket. Nyu- ; fűjén. Szeretne ni ég sokáig dol- godjék meg, ne idegeskedjen. ; Sózni, mert úgy érzi, hogy a rend- Emlékezzen vissza, látta már : szeres munka, az emberekkel va- va.1 amelyikiiket? s rri]nQ0nn'3pos találkozás, 3 Pankova sokáig nézte hol az ; na6yvűág híreinek kicserélése az, egyiket hol a másikat, majd a : f^.megvédj az oregedestol, műn- harmadikat, és Tyihonovnak úgy ; kakeptelensegtol. ... tűnt: kerüli Kazancev tekinte- ■ ,A beszélgetésünk megkezdése tét. Az sem kerülte el figyelmét, : “ fn^fe t. ™Vlduldo a alt három hog, Kazancev egyre sápad.,». “«KiK tJS- Nem. Egysüket sem isme- : ujra kitárul az ajtó és gyors moz_ rém — mondta lassan Pankova, : dulattai kerül fel a hab az arcra, majd valamivel szilárdabban ■ villan a borotva és pillanatok hozzátette: — Egyikük sem Nyi- j a]att készül el a borotválással. ki— • Kéri a következőt. (Folytatjuk) • Béla Ottó
