Békés Megyei Népújság, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-09 / 130. szám

Fiiadéi fi Mihály: II szavak udvarát kutatom A szavak udvarát kutatom s mint méhesünk csöndje áhítat rejlik a szavak mélyén ha szólni kezd a lélek e rejtelem a szavak udvarát kutatom a a titkot amely rabul fogott ml van a szavak mélyén fojtogat a kérdés s hasztalan kutatom a szavak udvarát erők függnek a mennybolíozatról fojtogatja gégém egy régi-régi ének s mintha még ma is hallanám fokosok füttyét farkasok vonyításait fenyők halk dalát f egy zárt tanyai vegetáció dobott' közétek emberek mi van a szavak mélyén kutatom mint első ősöm ki ott felejtette nyelvét a tutajon míg ködmőnét kifújta üresre egy gálád fergeteg „ugye én is magyar vagyok azért” hallik vissza hangom réveteg egy szérűskert felől ahol tót dalokat dalolt nekem anyám a Tranaszciusz alvad tvér-dallamát ma is tudom a ' szavak udvarát kutatom kutak mélységét azt az első szót amely fölemelt. s amíg azt az egy szót meg nem leltem amelyet majd mindenki megért addig e kaviccsal cserepes számban bár a fellegeknek éneklek csupán a szavak udvarát kutatom 1969. Vihar Béla: Pillanatkép a vonatablakból Leánysereg a távoli mezőben, némán szedi a hagymát, paprikát; virít a kötény, görnyedez a hát, s a lemenő nap sugarával szőtten, mint ős-szertartás fölszentelt papnői, hódolattal így hajolnak meg ők, a Földanya arcára leboruHan, a Munka örök eszméje előtt. a segédleteik (kérdőívek, gyűjtőlapok, térképek), me­lyek a gyűjtés lebonyolítá­sához szükségesek. Természetesen egy rövid cikkben nagyon nehéz lenne összefoglalni ennek a sokirányú munkának min­den aprólékos mozzanatát, a gyűjtés sikere érdekében a társadalmi érdeklődés és tá­mogatás igénye miatt né­hányról azonban szükséges szólni. A nyári hónapokban ugyanis önkéntes gyűjtők sokasága az egész megyében Békés megye földrajzi ne­veire vonatkozó információ­kat szerez. A gyűjtés csak helyszíni bejárás segítségé­vel történhet, sikere nagy­részt attól függ, hogy a megkérdezettek válaszaik­kal segítsék a gyűjtés ered­ményes befejezését. Mond­ják el gyűjtőiknek, hogy a jelenleg hivatalosan köz­igazgatásilag elnevezett ut­cák, utak, terek (piac- és vásárterek), közök, sikáto­rok, zugok, hidak, összefüg­gő kertrészek, kocsmák, vendégfogadók, boltok, mal­mok, művelődési intézmé­nyek, külön megnevezett je­les épületek, objektumok, fák vagy a külterületeken található dűlőnevek, dom­bok, halmok, nevezetes ku­tak, erdők, erdős részek, ir­tások, erek, töltések, náda­sok, nevezetes tanyák, lege­lők, legelőrészek tudomásuk szerint eredetileg milyen természetes nevet viseltek, melyekről az adott táj­egység történelmi viszo­nyaira következtetni lehet. A gyűjtök ezeket az in­formációkat gyűjtőlapokon rögzítik. Egy-egy földrajzi név kialakulásának útját ma már csak úgy lehet nyo­mon követni, ha az adott név történetét különböző korszakokban tudakolják meg. (Hogy hívták a vonat­kozó neveit az első világhá­ború előtt, a két világhá­ború között, valamint után stb.) Biztos földrajzi név­nek csak az a név minősít­hető, amelynek esetében több adatközlő ad azonos vagy hasonló felvilágosítást. Előfordulhat az is, hogy te­rületnek nincs is ma köz- igazgatási neve, csak a föld­rajzi név segítségével lehet tájékozódni. Számolnunk kell azzal is, különösen azokon a területeken, ahol több nemzetiség képviselői talál­hatók, hogy bizonyos föld­rajzi nevek alapvető nyelv- ismeretet és nyelvmagyará­zatokat is kívánni fognak. Ez esetben különösen gon­dosan kell a földrajzi név magyarázatát megadni. A gyűjtés közben az is felve­tődhet, hogy a földrajzi ne­vek „közigazgatási hovatar­tozása” esetleg problémát okoz. Elvként már most sze­retnénk hangsúlyozni, hogy a jelenlegi közigazgatási ál­lapotok figyelembevételével kell végezni a gyűjtést, ez azonban nem jelenti azt, hogy a földrajzi név ma­/rso /!/ ind jobban teltkar- /Ifi csúsodó alakom szemet szűrt éle­tem párjának, aki e kétség­bevonhatatlan tényálláshoz az 6 kedves, közvetlen mo­dorában megfellebbezhetet­len fensőbbséggel a követ­kezőket jelentette ki: — A lustaságodat még csak elszenvedem valahogy, de azt már nem tűröm, hogy annak leple alatt hor­dóvá dagadjál! Hogy né­zünk majd ki egymás mel­lett? Egy normális méretű nő, meg egy óriási luftbal­lon! Ez így nem megy to­vább, sportolni fogsz! De nem úgy ám, hogy a heve- rőn fekve nézed a tv-ben a Dózsa—Fradi meccset! Min­dennap reggeli torna, ezen­kívül válassz magadnak va­lami olyan sportot, ami il­lik a korodhoz és fogyaszt is! Futball kizárva, ahhoz nagyon kopasz vagy és nem szeretem, ha kinevetnek. Eddig tartott a szózat és valószínűleg minden vala­mirevaló férj egyetért ve­lem abban, hogy ilyenkor mese nincs, hiszen a tartós családi béke fenntartása legalább olyan nehéz, mint a világbéke megőrzése. Akik ismernek, tudják, mennyire szeretem a csendes békes­séget és ezért elindultam az új sportsikerek felé. egelőször a reggeli l-f tornával kezdtem. Igaz, hogy a Pető- fi-rádió igen korán vezé­nyel, de. hát a karcsúságot sem adhatják ingyen. Mondhatom, először nagyon meg voltam elégedve ma­gyarázatánál ne térjünk ki azokra a közigazgatási vál­tozásokra, melyek befolyá­soló tényezők lehettek. Nem képzelhető el a me­gye földrajzi neveinek si­keres összegyűjtése a taná­csi apparátus hatékony tá­mogatása nélkül. Ennék a támogatásnak elsősorban abban kell megnyilvánul­nia, hogy a gyűjtéshez szükséges belterületi térké­peket az önkéntes gyűjtők rendelkezésére bocsássák, amelyekről azok vázlatokat tudnak készíteni a település utcáira, tereire, földrajzi helyeire vonatkozóan. Békés megye föld­rajzi neveinek összegyűjté­sétől természetesen nem le­het gyors sikert várni. Ma­gának a gyűjtésnek körül­tekintő elvégzése is hónapo­kat, esetleg éveket igénylő feladat, nem is beszélve az összegyűjtött adatok nép­rajzi, nyelvészeti, történel­mi, helytörténeti kontroli- vizsgálatának elvégzéséről.A munka mégsem tűnik feles­legesnek, s nagyon remél­jük, hogy kamatoztatni fog­ja a belefektetett szellemi energiát. Ebben a sok em­bert mozgató munkában még jobban megismerhet­jük szűkebb hazánk törté­nelmi fejlődését, s olyan bi­zonyító hagyatékot adunk múltunkról, amely a mi ko­runk nemzedékének hagyo­mányokat tisztelő voltát, szorgalmát is igazolni fogja. Takács László gammal, egész kecsesen lök- Különben mindennek az új döstem a kezem előre, ol- bakancs volt az oka, úgy dalt, még a fejkörzésben is törte a bal lábam gyűrűs alig szédültem, de aztán jött a kérlelhetetlen végzet. Amikor ugyanis elhangzott a vezényszó, hogy „karokat csípőre, mély térdhajlítás”, a gyakorlat második felé­nek teljes végrehajtását fülsértő hang repesztette ketté. A légáramlat válto­zásából aztán rájöttem ar­ra, hogy nemcsak a gyakor­lat repedt ketté, hanem a legkritikusabb részen a pi­zsamám is. Mondhatom, dicstelenül vonultam el. Persze nejem rögtön kiver­te a huppot, hogy énrajtam minden szétmegy és miután gyors leltárt csinálva meg­állapította, hogy több a reg­geli torna, mint a pizsamá­im száma, e sportágat szám­űzte karcsúsító módszereim közül. Maradt tehát az új sportágválasztás. Miután rendkívül tek bolyongani, úgy gondol­tam, legjobb lesz felcsapni természetjárónak. Nem mondom, az asszony úgy megszívta a fogát, hogy a tömés is kijött belőle, ami­kor megkapta a felszerelé­sem számláját, de egy kez­dő amatőr sportoló nem kaphatja ingyen a túrista- bakancsot, hátizsákot, sátor­ujját, hogy kénytelen vol­tam túrám megszakítani és egy kicsit megpihenni, el­végre nem tehetem tönkre magamat. st/t indenesetre túlszi- f II gorú nejem valami más, újabb sport­ág felé irányította léptei­met. Mondtam neki, hogy válasszuk együtt, nehogy megint kifogása legyen. Hosszas mérlegelés után — azzal az indokolással, hogy úgyis jól el szoktam vetni a súlykot — a kalapácsve­tés mellett döntött. Büszkén magamnak, hogy a hír hallattán aggo­dalmaskodó ránc gyűrődött Zsivótczky Gyula homlokán. (Nyilván tisztában volt ve­le, hogy minden sportág­ban otthon vagyok.) Aggodalma most az egy­szer felesleges volt, mert -ZeJe,~ már az első dobási kísérlet­nél forgás közben elszédiíl- tem és elfelejtettem elen­gedni a kalapácsot, minek következtében csúful hasra- rántott. De még ez is jobb volt, mint forogni, amit ki nem állhatok zsenge gyer­mekkorom óta, amikor is kikészültem a ringlispilen. Persze, erre gondolhattam kiázott a talpam is, hogy alig tudtam ráállni. Nyil­vánvaló, hogy míg o lábam pihentettem, a meghűlés el­len is védekeztem, ahogy csak tudtam... /t kezdeti sikertelen- ségek nem vették *" el nejem kedvét, újból és újból esküdött rá, hogy csak a sportolás ad­hatja vissza legénykori ala­komat. Így aztán nekem már csak annyi dolgom ma­radt, hogy tovább próbál­kozzam. Meg is tettem, melyről a következők ta­núskodnak: A lovaglással próbálkoz­va nem sok sikerem volt, mert megszoktam már, hogy mindig átesünk a ló túlsó oldalára és így nem is tud­tam a nyeregben maradni. Aztán megpróbáltam meg­vívni a főnökömmel, de olyan tust kaptam, hogy felmondás lesz belőle. Az akadályfutásról eleve lemondtam, mert az egész élet ebből éli. A jégkorong­hoz puha voltam és kanál­lal szedtek össze a palánk tövében, amikor motorra ültem, már az első kanyar nem vett be, minek követ­keztében fél évig nyomtam az ágyat és tovább híztam, futásra viszont nem tudtak rávenni, mert attól csömör röm lett még negyvennégy nyarán, a keleti arcvona­lon. Már úgy látszott, hogy nincs megoldás, amikor egy szép őszi napon nejem sár­ga bőrtokot akasztott a nya­kamba és kijelentette: — Ez biztos fogyókúra! A vadászat sportja napi 20— 25 kilométeres gyaloglással jár... Nemcsak puskával, töl­ténnyel is ellátott, és a va­volna, akkor nem ér ilyen lapot, kulacsot és a többi kudarc, így meg új sporágat dászati idény kezdetén bi- nélkülözhetetlen természet- kell választanom mert azt zahodva bocsátott útnak: járó kelléket. ugye mondanom se kell, — Mire vége lesz a sze­— Egy jó túrán három ki- hogy én még egyszer nem Honnak, lót is fogyhatsz, olvastam a fogom meg a suszterkala- mekkai Zarándok című na- pács nyelét se. pilapban — segítette rám p ihihetik, a továb­nejem a hátizsákot egy szép / > biakban sem volt vasárnapi hajnalon. Ma- valami könnyű a gunk között szólva, meg választás, bármilyen sokol- kell vallanom, hogy a mi- dalú sportember vagyok is. nusz háromkilós perspek- Ez az átka annak, ha Pá­tivá egy cseppet sem lelke- lúki betűre kiolvassa a Nép- sitett, mert még egy lépést sporíoí' a vé9én mindenhez sem tettem természetjáró f' . élsportokról mar eleve le­mivoltomban, de a hátizsák mostam, mert a sikertelen kalapácsvetés után egy ki­csit kikapcsolódtam (fél li­ter konyak erejéig), és ha­zaimbolygásom közben be­billentem a kanálisba. Ott aztán megutáltam a vizet, túlságosan nedves az ne­kem. Persze, nejem külső sugalmazására („a víz fo­gyaszt!’’) csak beerőltetett egy vízilabda-csapatba. Rá is fizettem. A küzdelem he­vében valahogy lemaradt rólam az a kis darab fehér szíja már mélyen beleette magát deltás vállaimba. Pa­naszkodni nem mertem, mi­nek romboljam azt a kis te­kintélyem és — búcsúcsók a homlokomra után — ru­ganyos léptekkel kivánszo- rogtam a természetbe. Saj­nos az, hogy a beütemezett három kiló lement-e rólam, sohasem derült ki, mert amikor kétségbeesett nejem rendőri segédlettel — a szép hangom után — megtalált egy eldugott kis vendéglő nemű. én szégyelltem szólni lágy ölén, senkinek sem ju- és csak akkor másztam ki tott eszébe, hogy utána- fogvacogva a vízből, amikor olyan leszel, mint az ujjam! fi z én szezonom azonban csak ad­dig tartott, míg a drága jó célzóvíz segítségé­vel az első hajtőt le nem terítettem. Megmaradt, de azért kaptam másfél évet. Amikor szabadultam, ló­gott rajtam a bevonuláskori ruha, nejem pedig a kapu­ban várva diadalmasan for­gatott meg tengelyem kö­rül: — Na látod, ugye, hogy egy asszonynak mindig iga­za van? Bambán bámulhattam rá, mert magyarázóan hátba vágott: — Hát nem érted, hogy végeredményben csak a sportolás következménye­ként fogytál le? Mit mondhattam volna? Csak nem rontom ej o vi­szontlátás örömét? Magunk közt szólva azért sokkal célravezetőbb lett volna egyszerűbben étkezni. mérje az „eltűnt” súlyát, már mindenki elment. Ügy Űgyt mint odabent. Asztalok Balogh Ferenc felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom