Békés Megyei Népújság, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-06 / 128. szám

1963. június 6.

4

Péntek

„Azonosak a céljaink“

Beszélgetés a KNDK nagykövetség munkatársával

An Min-Szu elvtárs. a Koreai ide a kirándulás elmaradt. Dél-ikoricát és ipari növényeket ter- Népi Demokratikus Köztársaság Jelölt amerikai gépek jelentek meg ! mesztünk.

nagykövetének első helyettese. Fiatal ember, csupán 36 éves. Nagyszerűen beszél magyarul. A napokban Békéscsabán járt. A Hazafias Népfront megyei irodájában a párt, a tanács és a Hazafias Népfront képviselői fogadták. Figyelmesen hallgatta Vich- nál Pál tájékoztatóját megyénk múltjáról és jelenéről. Majd egy bőrkötésű noteszt vett elő. Kérdezgetett, s közben jegyzetelt.

— Hogyan tevékenykedik a Hazafias Népfront? Vannak-e a megyében gyenge termelőszövetkezetek? Milyenek a kereseti lehetőségek? Mit termel a megye ipára?

— Hol tanulta a magyar nyelvet? — érdeklődtem meg tőle.

— Itt, Magyarországon — felelte nevetve. — A Budapesti Műszaki Egyetem diákja voltam.

— Hogy került Magyarországra?

A szeméből hirtelen eltűnik a derű. Mutatóujját szarukeretes szemüvegének szögletére teszi.

— Hogy kerültem Magyarországra — kérdez vissza elgondolkozva, s aztán súlyosan tör ki belőle a szó:

— Van egy ilyen történelmi dátum: ezerkilencszázötven június huszonöt. Az amerikai imperializmus befolyása alatt álló reakciós dél-koreai Li Szin-Man- kormány csapatai megtámadták a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot. Én akkor 16 éves voltam. Éppen, hogy vége lett a tana városunk felett. Aki csak tehet- I — Hogy tetszik Önnek MagyarTöbb mint nyolcezer üzemet hatszázezer lakást puszítottak el.

— És a szülei, hozzátartozói? Nem válaszol. Mutatóujja újra

ott matat szemüvege szögletén. Arca most olyan, mintha bronzból öntötték volna.

— Sokan haltak meg — suttogja- — Az ország romokban hevert. De tudtuk, hogy győzni fogunk. És új városokat építünk. Hazánknak szakemberekre van szüksége. Hát így kerültem Magyarországra. A műszaki egyetemen tanultam két évig, aztán visszamentem Phenjanba. Romokból építettük fel a fővárost — Phenjan ma csodálatos, mondja büszkén.

— Üjra visszajött Magyarországra?

— Igen. Phenjanban fejeztem be az egyetemet. Egy ideig egy gépgyárban dolgoztam. Aztán ismét Magyarország következett. Már 5 éve a nagykövetség munkatársa vagyok. Két gyermekem van — teszi hozzá s ujjával is mutatja: kettő.

— Járt már Békéscsabán?

— Nem, de ismerem a megyét.

— Honnan?

— A Népújságból. Rendszeres olvasója vagyok, de január 1-től nem kapja a nagykövetség. Biztosan keveset nyomnak — tréfálkozik. — A maguk megyéjében a mezőgazdaság dominál — folytatja. A Népi Koreának kevés a

évnek. Kirándulásra készültünk, [szántója. Mi elsősorban rizst, kute, fegyvert fogott. Másfél évig' ország?

harcoltam a betolakodók ellen. >— Nagyon — feleli őszinte meg. r

es gyöződéssei. — A magyarok sokat segítettek nekünk: kórház, gyógyszer, élelmiszer — sorolja. — Ezt tette a többi szocialista ország is. És hasonlóképpen cselekszünk mi is. S ez így helyes — szögezi le határozottan —, mert a mi országainknak azonosak a céljai.

Már búcsúzok tőle, de még visszatart.

— A népi Koreát most is provokálják az amerikaiak. De sohase fognak célt érni... Soha!

És keményen megszorítja a kezemet.

Scrédi János

Tanári hangverseny Szarvason

A közelmúltban tartották meg Szarvason az Állami Zeneiskola tanárainak hangversenyét. Az egy éve alakult zenekar remek együttessé kovácsolódott, s áprilisban már nagy sikerrel szerepelt a me.

gyei zenekarok fesztiválján Békéscsabán, a Jókai Színházban.

A szarvasi bemutatkozás is jól sikerült, Corelli, Haydn, Schubert,

Beethoven műveit tolmácsolták a J számára készült történelem tanhangverseny közönségének. 1 könyvek tartalmi újdonsága és

A tárgyalóteremből

Helybenhagyták a sikkasztó felvásárló ítéletét

Révbíró Sándor, a Békéscsaba j szám vette a belet magánosok- és Vidéke Általános Fogyasztási J tói, tsz-ektől, és ily módon jelenés Értékesítő Szövetkezet voltj tös többlethez jutott. A többletet felvásárlója nem nyugodott belej nem számolta_ el a munkaadónak, a Békéscsabai Városi Bíróság áp-i s 1966 elejétől 1968 júniusáig — rilis 14-én kihirdetett ítéletébe, legális keresetén felül — több Az ügy fellebbezés folytán a me- mint 700 ezer forintot sikkasz- gyei bíróság elé került, Elutasítót- tott, a fiktív veteljegyek szazait ták a vádlott kérését és helyben-' állítva ki.

hagyták a városi bíróság ítéletét: a 8 évi szabadságvesztést, kártérítést, valamint a közügyektől 8j ismét évre való eltiltást

Felidézve az utóbbi évek egyik legnagyobb szabású sikkasztását, felmerül a kérdés: vajon

miért kell komoly értékeket bíz- Annak idején, a több hétig tar- "1 kétes egyénekre - alkalmat tó tárgyalás során, többször is ír- tere,7ltv® ezzel .a manipulációra?

tunk Révbíró Sándor bűnperéről. Most röviden idézzük a tényállást. Révbíró a békéscsabai ÁFÉSZ megbízásából juhbelet vásárolt fel az ország egész területén. A megállapodással ellentétben. nem méterre, hanem köteg— Miért nem végezte a szövetkezet vagy más vállalat maga a felvásárlást, amikor is tevékenység Révbírónak — a sikkasztástól eltekintve is — szép hasznot hozott?

B. D.

Élővé tessi a történelmet

Pedagógus-vélemények a reformtankönyvekről

Az

sának,

iskolareform megvalósítá- ervényesülésének számos feltétele, tényezője van. Ezek közöt igen fontos feladatot kap a tankönyv, amely az ifjúság nevelésének és oktatásának elengedhetetlen eszköze, s amely összekötő szerepet is betölt az iskola és a társadalom között. Igen fontos tehát, hogy a tankönyvek mind tartalmi, mind formai téren megfeleljenek a követelményeknek, s a legmegfelelőbb eszközökkel közvetítsék a korszerű ismereteket, a tudást.

Az általános iskolai reformtankönyvek közül talán a történelem tankönyv megjelenését várta a pedagógus-közvélemény a legnagyobb izgalommal. A történelem mint tantárgy ugyanis a legkomplexebb módon kíván hatni a gyermek személyiségére; ismeretközlő és világnézetet formáló erő.

— A felső tagozatos osztályok

erénye, hogy a történelmi komplexitást valósitják meg a tananyagban: a kultúrtörténet, művelődéstörténet, gazdaságtörténet, alkotmánytani ismeretek közlésével a tudat formálásának, a hazafias nevelésnek leghatásosabb eszközévé válnak — állapítja meg Zsilák Mihályné történelem szak- felügyelő, a békéscsabai 2. sz. általános iskola tanára. — S mindezt korszerű didaktikai, azaz módszertani eszközökkel valósítja meg: a gyerekek életkori sajátosságainak megfelelően tárgyalja, s teszi élővé a történelmet — mint tudományt — a diákok számára.

Az ötödikesek például az őskorral, ókorral olvasmányos, gazdagon illusztrált tankönyv segítségével ismerkedhetnek meg, a nyolcadik osztályosok, a „legnagyobbak” anyaga a XX. század, a ma története, amely eleve felkelti érdeklődésüket. Az anyag feldolgo17.

Szaveljev arcát nehéz, bronz színű pír öntötte el. Jobb lett volna hallgatni... Sztasz az orra alatt dünnyögött, az ujjait tanulmányozta, végül megszólalt.

— .Nem tűnik el. Ma nem volt szerencsénk. Holnap elcsípjük.

— Ne mondd! — csodálkozott Sarapov. — Azt mondod, holnap elcsípjük? Vagy holnapután, igaz? Vagy egy hét múlva? — Leplezetlenül haragossá vált a hangja: — A címet tudjátok?

— Milyen címet — kérdezte Tyihonov és Szaveljev egyszerre.

— A helyőrségi fogdáét.

— Mellesleg, szívesen eltölte- nék ott egy nyugodt hetecskét — mondta Sztasz epésen.

— Pihenni szeretnél? A munkádat már elvégezted?

— Azt mondtam elcsípjük, tehát elcsípjük.

— Nono! — csóválta a fejét Sarapov.

Az ügyeletes lépett az irodába.

— Vlagyimir Ivanics, telefon- távirat Leningrádból, Tyihonov címére.

Sztasz felkelt a díványról, az ügyeleteshez lépett, elvette a táviratot.

— Parikova valóban Lenin- grádban volt — mondta csodál, kozva. — Az édesanyja krónikus beteg. Pankova felszállt a moszkvai vonatra...

Sarapov gondolkodott, majd így szólt:

— Várd meg a pályaudvaron és hozd ide. — Elhallgatott, majd így folytatta: — Gondolom, lesz mit mesélnie. De ne

Oi/ayyy ifoŐMl-Gevrgcj ifeUuM.

Uh

ßr

maevMMwe&m

\/3PCEaBCE'rCJY7 ttxzo/rorr»: UTASs/h FaRenc\

törj ajtóstól a házba. Beszélgess vele az életéről... A Nyakiglábat pedig holnap kerítsd elő...

— Hát..

— Semmi hát. Kerítsd elő és pont.

Tyihonov még egyszer figyelmesen áttanulmányozta a telefontáviratot, majd pillantása a bepárásodott ablakon pihent meg:

— Kilenc óra áll rendelkezésünkre, Szaveljev.

— Mihez?

— A Nyakigláb kéziekerítésé- hez.

— Tréfálsz?

— Eszembe sincs. Van otthon telefonod ?

— Nincs.

— Akkor küldj valakit a feleségedhez. Figyelmeztesd, hogy csak holnap mész haza. — Sztasz papírlapot vett elő az íróasztal fiókjából, számoszlopot írt a papírra, majd elgondolkozva Sza- veljevre pillantott, aki elbóbiskolt a széken.

— Sztasz, hallod-e! Nagyon éhes vagyok.

— Együttérzésem. Én is.

— Lemehetnénk a büfébe, könnyebb lesz utána a munka.

Tyihonov órájára nézett:

— öt perccel múlt négy ed tizenegy. Éjszaka nincs büfé.

— Ezt jól kitalálták, — düny. nyögte elégedetlenül Szaveljev. — Ne feledd: az éjszakai élet a bűnözés melegágya! — vont vállat Sztasz. — Ami engem illet, gyilkolni tudnék az éhségtől. Képzelj el magad elé egy hatalmas nyársat rablópecsenyével. Utána egy üveg vörös bort...

— Ne folytasd!

Tyihonov előhalászott a zsebéből egy rubelt és némi aprópénzt :

— Vedd a sapkád és szaladj, a Gorkij utcán nyitva van a Csemege. Végy valami jót. Addig én előkészítem a munkát,

Szaveljev szemmel láthatóan nem égett a vágytól, hogy útnak eredjen a farkasordító hidegben, de ahhoz sem volt túl nagy kedve, hogy étlen-szomjan üljön egész éjszaka...

Tyihonov felhörpintette a teáját, majd a felvágott maradékait papírba gyűrte és széles mozdulattal a papírkosárba hajította.

— Kosárlabdázol? — kérdezte Szaveljev.

— Jól van, eleget ültél a habáraidon! Rá se szolgáltál a vacsorára. Nemcsak kenyérrel él az ember.

— Hát ez igaz — dörmögte Szaveljev. — A te brigádodban nyugodtan adhatnának tejet, vagy valami más védő italt.

— Ülj csak le szépen, és ahogy Odesszában mondják: fülelj ide. Felírtam erre a cédulára a telefonszámokat, és, testvériesen megfeleztem veled. Vedd a kagylót és kezdd.

Véget ért a nyomozás ötödik napja.

SZOMBAT

Sztasz felállt, kihúzta magát, öklével megdörgölte a szemét, s lassan, óvatosan megfordult fejében a gondolat: ma talán minden befejeződhet, s végre alhat... Szaveljevhez lépett, gyengéden megrázta:

— Ébresztő, öreg! Negyed kilenc!

Szaveljev megrázkódott, felült és még csukott szemmel közölte:

— Szépet álmodtam...

Az arca gyúródott volt, karikás a szeme. Szaveljev vörös hajába túrt:

— Sztasz, nincs egy tükröd? Szörnyen nézhetek ki.

— Láttál már angóra nyulat? A hasonlóság egészen rendkívüli.

— Ami téged illet, mo6t te se vagy éppen kiköpött Mastroiannl — jegyezte meg Szaveljev. — Sztasz, mennyit alhattam.

— Jó másfél órát. Induljunk, öreg. A vonat 9.10-kor érkezik. Fél tízre itt vagyok. Te pedig hozd egyenesen ide.

(Folytatjuk)

zása, koncepciója szinte kínálja a tanár számára a feldolgozás változatosságát, a történelem „életre- keltését”.

A pedagógusok általában elégedettek az általános iskolai történelem tankönyvvel. Formai kivitelezésük (a tankönyv szövege és illusztrációja közötti összhang megteremtése, a több színnyomású, gazdag illusztrációjú nagyalakú könyvek, az életkornak megfelelő betűtípusok alkalmazása) nagyban segítik az ismeretek közvetítését, tartalmi kimunkálásuk azonban nem mindig megfelelő. „Az ötödik osztály történelem könyvéhez viszonyítva például * hatodikos anyag bosszantó „ugrás” — mondja Kovács Klára, aki a békéscsabai 1. számú iskola ötödik és hatodik osztályában tanítja a történelmet. — Hatalmas anyagot kell tárgyalnunk, elsajátíttatnunk a tanulókkal. A tankönyv egyes részei ráadásul túl részletesen tárgyalnak egy-egy eseményt (például: az erdélyi fejedelemség függetlenségi harcait, vagy a három részre szakad Magyarország életét), még jobban zsúfolva a történésekben amúgy is túltengő tananyagot. Hiányzik viszont a történelmi komplexitás, páldául a tárgyalt kor művészet- történeti kitekintése.”

Kitűnőnek tartja viszont az ötödik osztályos tankönyvet, amely nem részletez feleslegesen, a tárgyalt kort olvasmányos, színes formában dolgozza fel, hozzásegítve közben a tanulókat az alapfogalmak elsajátításához.

A gyakorló pedagógusok véle- nénye szerint a reformtankönyvek korszerű vizuális eszközökkel, gondolatébresztő feladatokkal, okos rendszerezéssel segítik a történelem oktatását, s ennek eredményeképpen a diákok fokozottan érdeklődnek a tantárgy iránt.

„A reformtankönyvek nem véglegesek. Az Országos Pedagógiai Intézet és a Művelődésügyi Minisztérium figyelemmel kíséri a pedagógusok gyakorlati tapasztalatait és véleményét, s majd ezek alapján dolgozzák át ismét az arra rászoruló tankönyveket.

Általánosságban — úgy érzem — elmondhatjuk, a történelem reformtankönyvei beváltották a hozzájuk fűzött reményeket: egyrészt munkaeszközzé váltak (az óra első percétől az utolsóig „kézben van” a tankönyv, a megfigyelési szempontok, szemléltető ábrák stb. segítik — kiegészítik a tanár magyarázatát), másrészt kivívták a tanulók érdeklődését a történelem iránt, akik megszerették ezt a tantárgyat.”

Lipták Judit