Békés Megyei Népújság, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-02 / 124. szám
/ l*m. Jfinins 1. Vasár na, Életbe lépett az íj vasúti menetrend Aki utazás előtt érdeklődik — elkerüli a bosszúságot Június 1-én 0 órakor életbe lépett az 1970. május 31-ig érvényes új vasúti menetrend. Megyénk vasúti közlekedésében lényeges változás nem történt, mivel a menetrend szerkesztői — megfelelő tájékozódás után — úgy ítélték meg, hogy az eddigi menetrend jól bevált. A legfőbb változás, hogy a budapesti Keleti-pályaudvarról 15.10 órakor induló Wiener-Walzer gyorsvonatra szeptember 28-ig — akárcsak más esztendőkben — most sem szállhatnak fel belföldi utasok. Ehelyett a Keletiből 14.00 órakor induló gyorsvonatot vehetik igénybe. Azt tanácsoljuk: az utasok utazás előtt ne sajnálják a fáradságot arra, hogy megtudakolják vonatuk indulásának pontos idejét. Csak így kerülhetik él az esetleges bosszúságokat. (P.) SZÓVAL ÉS TETTEL Az idei műszaki fejlesztési hetek várakozáson felül jól sikerültek. Csaknem két és fél ezren vettek részt a negyvennél több előadáson. Az érdeklődésre jellemző, hogy alig volt olyan, amely után ne hangzottak volna el kérdések, egyetértő vélemények, sőt egy-egy vita során olykor még' ellenvélemények is valamely részletkérdésben. A hetek erényei közé tartozott az is, hogy az idén mór tizennégy előadást megyénkben műszaki és gazdasági szakember tartott. Jól vizsgáztak. Ebben szakmai felkészültségükön felül az is közrejátszott, hogy helyi ismereteik szinte kimeríthetetlenek, s így az általános elvek és módszerek ismertetése mellett a köznapi gyakorlat kincsestárából is hasznosítottak. Ezzel máris olyan közvetlen kontaktust teremtettek a hall. gatósággal, hogy az utolsó szót követően egymás után lendültek magasba a kezek. így történt ez a Magyar | Elektrotechnikai Egyesület megyei szervezetének rendezésében tartott egyik előadáson is, amelyen Trefil Károly, a DÁV Üzletigazgatóság vezetője tájékoztatta j a megjelenteket a megye energia, ellátásáról. Amint hallottuk, a villamosipar korrwlyan számol megyénkben az új enegiahordozó: a födgáz elterjedésével. Ám nemcsak versenytársat látnak benne, | hanem egyúttal olyan alapanyagot [ is, melynek felhasználásával a villamos energia termelésénél most I és a jövőben jelentősen csökkenthető a szénszükséglet. A földgáz, mint napjaink versenytársa, nem ejti kétségbe őket. Sőt, megjelenése élénkebb versenyre ösztönöz abban, hogy még jobban odafigyeljenek a fogyasztók növekvő igényeinek kielégítésére. A előadás és az azt követő vita i tanulsága egyértelmű volt: a vil- I lamosenergia-ellátás tervszerű fejlesztése éppúgy helyénvaló és szükséges, mint eddig. S bizony hasznos volt ezt ezen a szakmai megbeszélésen is tisztázni, mivel nem feledhetjük, hogy a háztartási gépek, rádiók és televíziók, a különböző ipari és mezőgazda- sági gépek és berendezések nagyrészt mégis csak villamos energiával működnek. S ahogy nő a számuk, úgy növekszik a villanyáram iránti igény is. Es erre jó idejekorán gondolni, s ehhez igazítani a fejlesztési terveket. Érdekes, figyelmet felkeltő előadást tartott a Kner Nyomda építési és gépi beruházásáról Há- romszéki Pál, a nyomda műszaki vezetője. A tájékoztató címe után ítélve az ember unalmasnak ítélné az ilyen tervek, számok és speciális szakmai kérdések tömkelegét felsoroló ismertetőt. Egy pillanatig sem volt az. Nem, mert az előadó nemcsak a magyarázatra, a szavakra és adatokra szorítkozott, hanem élt a szemAz iskoláért és a közösségért dolgozott Négy évtizedes pedagógusi szolgálat után, az idei tanév végén nyugdíjba vonul Dévai László, a lökösházi általános iskola igazgatója. A tanévzáró ün. nepélyen még elbúcsúztatja a nyolcadikosokat, de végzős diákjaival együtt most ő is elköszön az iskolától. Megszámolni ' is nehéz volna, hogy az évtizedek során hány gyereket vezetett be a tudomány rejtelmes világába. 1947 óta tanít Lökös- házán. Először a község határában levő Bánhidi-major iskoláját vezette. Mindennapjai éveken át egybeforrtak a tanyai emberek életével. Jó tanácsért, okos szóért hozzá mindig bizalommal fordulhattak. Nagyszerű vezetője volt a szétszórt tanyai közösségnek. Sokan emlé- kezenk még ma is az első tanácsválasztásra, amikor ő szervezte a Bánhidi-majorban a szavazást Kora reggel még alig ébredeztek a község lakói, amikor a tanyasiak Dévai László vezetésével egységesen, szervezett rendben megérkeztek a sza- vazóumához és hitet tettek a jobb élet mellett A termelőszövetkezet szervezésekor is rengeteg munkát vállalt magára. A későbbi eredmények igazolták, hogy nem jártak rosszul azok, akik Dévai László tanácsára léptek a közösbe. Pedagógiai értékét egyik kollégája az alábbi történettel érzékeltette: — Amikor a dolgozók iskolájában az utolsó vizsgák után bankettet tartottunk, odajött hozzám egy idős tanítványunk és azt mondta: tudja, tanár úr. maga nagyszerűen tanított, de ahogy az igazgató bácsi beszélt, azt élvezet volt hallgatni. Nála éreztem először a szép versek izét. És olyan lelkesedéssel foglalkozott velünk, hogy szégyelltünk volna készületlenül jönni az óráira. Később részt vett a dolgozók gimnáziumának szervezésében. Nem kis érdeme van abban, hogy idén már érettségi vizsga lesz Lökösházán. 19<51-ben az Oktatásügy Kiváló Dolgozója címmel tüntették ki. Évek óta tanácstag, jelenleg tanácselnök13. A nehéz, bronzveretes kapu kelletlenül kinyílt és a „Szolgálati bejárat” feliratú tábla azonnal elvesztette mágikus megközelíthetetlenségének látszatát. — Kit keres? — kérdezte a méltóságteljes, fehér pofaszakállas portás. — Liberdej Gordeicsot — mondta Tyihonov. A portás ugyan nem értette — nem is érthette — a nevet, de visszakérdezni nem akart. A lépcső felé mutatott. Tyihonov meg sem állt a Ili emeletig. A hosz- szú folyosóra tömérdek ajtó nyílt, de Sztasz viszonylag köny- nyen megtalálta az „Inspektor” feliratot. Az ajtó azonban zárva volt. Tyihonov megpróbálta lenyomni a kilincset. A folyosón takarítónő jelent meg vödörrel, kefével: — Miért rángatod, fiacskám! Zárva van! Marianna Ivanovna süteményért ment. Mindjárt jön. Ülj le, várd meg. Tyhonov leült a vörösbársony díványra és nézegetni kezd. te a színészek falra erősített fényképeit. Vele szemben jól sikerült felvétel örökítette meg „a Kabard-Balhas Anionon Szovjet Szocialista Köztársaság érdemes művészét. K. M. Sztavickijt, Luxemburg grófjának szerepében”. Sztavickijen remek cilinder díszlett, sudár alakjára szmoking feszült. Sétabotot tartott, esőköpenyét átvetette a vállán. „Jóképű fiú, annyi szent.” Tyihohelyettes. Olyan ember, akit nehéz lesz pótolni az iskolában és a közösség életében is. A jövő terveiről a következőket mondja: — Hosszú idő után először nyaralhatunk nyugodtan a párommal. Utána Debrecenbe költözünk, ott vettünk egy kis szövetkezeti lakást. Fiam és unokáim is ott élnek. Van egy kevés lemaradásom az olvasnivalók terén, azt megpróbálom behozni. Biztosan hiányozni fog az iskola. Tudom, munka nélkül élni sem tudnék, ezért majd megpróbálom valahol hasznosítani magam. Bizonyára új lakóhelyén is szükség lesz nagy élettapasztalatára, igaz emberségére. A. T. léltetés módszerével is. Ez pedig — egy kis képzelőerővel — azon- I nal láthatóvá tette azt, hogy is j néz majd ki voltaképpen ez a ' nyomda a mintegy 330 millió fo- j rintos beruházás befejezése után, amikor az 1966. évi 2400 tonna címke és doboz helyett évente j 9100 tonnányit állít elő. Hogy ez I a fejlődés milyen sokat jelent majd a csomagolástechnika fej- j lesztésében, az vitán felül áll. Ad_ dig azonban sok mindennapi , gonddal és vesződséggel jár a rekonstrukció, az a fáradozás, amíg a tervekből valóság lesz. Ezért is volt rendkívül hasznos ez a tájékoztató, mert nemcsak ismertette a témával a hallgatóságot, hanem megismertette, így elérte azt a célját is, hogy az előadás után szinte egy tucatnyi kérdés hangzott el. Ez azt tanúsította, hogy a kérdezők a fejlődés gondját a magukénak érzik. Kicsendült mindegyik felszólalásból, hogy ki-ki tenni akar azért, hogy a beruházás minél tökéletesebb legyen. Kétségtelen, hogy ugyanezt a tettvágyat keltette fel az érdeklődőkben és a hallgatókban megyénk többi szakemberének előadása is, hiszen, ahogy mondják: valamennyien nagyon jól tudják, hol szorít a cipő a termelésben és a műszaki fejlesztésben. Más, tartalmas és tanúlságos rendezvényekben is bővelkedtek az idei műszaki fejlesztési hetek. Többek közt három tapasztalat- cserét szerveztek, s ezek szintén jól szolgálták a műszaki propagandát, a vélemények kölcsönös kicserélését. Szintúgy sokban segítették a műszaki haladást a különböző kiállítások és bemutatók, amelyeken a látogatók korszerű mezőgazdasági gépeket, védőgázas hegesztőkészülékeket és korrózió- védelmi berendezéseket láthattak működés közben. Persze az előadásoknak, a tapasztalatcseréknek és a bemutatóknak akkor lesz meg az igazi haszna, ha most már minél több hétköznapi tett követi ezeket a műszaki fejlesztés kisebb és nagyobb feladatainak megoldásában. Ehhez mindenképpen megfelelő kiindulópontot jelentettek a hetek rendezvényei, s azok az országos és megyei szaktekintélynek örvendő emberek, akik kész örömest adták tovább gazdag ismereteiket. Podina Péter Javul a sörellátás A hiánycikkek listáján gyakran szereplő — és nyáron főszereplő — a sör, és ez rengeteg bosszúságot okoz a szomjas közönségnek. Az Országos Söripari Vállalat békéscsabai kirendeltségén a héten arról tájékoztattak bennünket, hogy lekerül a hiánycikk-listáról ez az ital. A tervek szerint az idén 200 ezer hektoliterrel több sör kerül hazánkban a fogyasztókhoz, mint tavaly, sőt az előirányzottnál is többet szeretne forgalomba hozni a vállalat. Csehszlovákiából, Lengyelországból és Jugoszláviából együttesen 500 ezer hektoliter sört importálunk. Jugoszláviából május 27-én érkezett az első szállítmány: 60 ezer üveg a békéscsabai kirendeltségre, amely a megye területének 60 százalékát látja el sörrel. A fogyasztók máris megkedvelték a tartós (40 nap szavatosságú) jó jugoszláv italt. Szántén a közelmúltban öt vagon sör érkezett megyénkbe Csehszlovák! á- bal A békéscsabai kirendeltségen az import sör elosztása, szállítása mellett naponta 45—50 ezer palackot töltenek meg Kőbányai világossal. Reméljük, az idén valóban javul a sörellátás, s megszűnik ez az „örökzöld” téma. Lottónyeremények A Sportfogadási és Lottóigazgatóság közlése szerint a 22. játékhéten öttalálatos szelvény nem érkezett. Négy találatot 48 fogadó ért el, nyereményük egyenként 75 466 Ft. Három találata 3932 fogadónak volt, nyereményük egyenként 473 forint. A kéttalá- latos szelvények száma 122 702, ezekre egyenként 18 forintot fizetnek. A nyereményösszegek a nyereményilleték levonása után értendők. Geerglj /J&CE/=OtU>/rOrm: XASSM FERENC nov elismerően bólogatott, majd gyorsan hozzátette gondolatban: „Az alibije azonban nincs rendben, Luxemburg polgártárs!” Tyihonov felkelt, megnézegette a többi fényképet is. Anna Bukova „Pepita szerepében, Duna- jevszkij Szabad szél című operettjében”. A „Carmen” kölnivíz címkéjéhez hasonlított: kézé. ben legyezőt tartott, fürtjei a nyakára göndörödtek. „Az isten küldte ezt a szenvedélyt” — gondolta Sztasz. A folyosó végén megtalálta Pankovát is „Alisé szerepében a My fair Lady-mu- zikelből”. Alisé itt már nem a tépett kis csavargólány: előkelő dáma, szigorú, okos szemekkel. No-no... A folyosó végén meredek vaslépcsőre nyílt az ajtó. Sztasz leereszkedett és váratlanul a kulisszák mögött találta magát. A színpad felett dolgozó munkás most rekedten, kiabálni kezdett: „Szerelők! Szerelők, ti csibészek, vegyétek már le a Holdat!” Hangja tovagörgött a nézőtér üres hordójában. „Nevetséges, hogy mennyire nem gondolkozunk el a bennünket körülvevő jelenségek igazi lényegén — gondolta Tyihonov. — Még csak nem is feltételezzük, hogy lehet egy fordított oldaluk is. Előre beskatulyázzuk az embereket és az eseményeket is. A színházba mindig ünnepre jövünk, az űrrepülőtérről mindig rakéták indulnak, a színész mindig nemes és szép, a rendőr pedig hamis és goromba!” Sztasz visszamászott a lépcsőn. Az inspektori szoba ajtaja nyitva állt. Tyihonov bemutatkozott a terebélyes íróasztalnál ülő idős asszonynak. — Szeretnék megnézni néhány dossziét... — Alkotóit? — Tessék? — Tyihonov nem értette a kérdést. — Az alkalmazottak vagy a színészek anyagára kíváncsi? — A színészekére. — Miről van szó? Közlekedési szabálytalanság? — Á, ddhogy! — Sztasz elnevette magát. — Egyszerű szakmai kíváncsiság ... — Név szerint kinek az anyaga érdekli? — Hát... Csak úgy vaktában, ha átnézhetnék néhányat... — Értem, értem — hunyorgott Marianna Ivanovna. — Abban a szekrényben mindent megtalál. — Ne haragudjon, kérem. Már nemegyszer előfordult: érdeklődtünk egy bizonyos Petrov felől és máris kész a séma: vagy Petrovot lopták meg, vagy Petrov lopott el valamit. Egyszóval valamiféle lopási ügybe keveredett ... Az inspektor elnevette magát: — Jól van, jól van. Pontosan ilyesfajta történetet mesélt nekem Alekszandr Visnyevszkij, a nagy színész, ha jól emlékszem 1920-ban ... Lásson munkához. Tyihonov leemelt néhány dossziét. Bukova Jelena Nyikolajevna. Született 1932-ben. Főiskolát végzett. Másolat a diplomáról. Kilencsoros jellemzés, önéletrajz, ugyancsak néhány sorban. „Istenemre mondom, egy varrógéphez részletesebb leírást mellékelnek. Abban legalább benne van, mire jó a gép, s mire nem jó!” — zsörtölődött magában Tyihonov, majd visszatért az önéletrajzhoz. Szabályos, kidolgozott kézírással íródott, nyilván minden sietség nélkül. De íme, egy másik papírlap, Bukova szabadság kérelmével. A kapkodás látható jelei: kusza betűk, befejezetlen szavak. A sorok azonban itt is iskolásán egyenletesek. (Folytatjuk)
