Békés Megyei Népújság, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-29 / 148. szám
Nagy sikerű hangverseny Békéscsabán Szép számú közönség Metropolitan-beli sikerére előtt került sor június 21- gondolunk) ezúttal azon- és este — az Országos Fii- ban kiváló dalénekesként harmónia és a Megyei Mű- csillogtatta művészetét, velődési Ház Itözös rende- Gazdag repertoir-ja a tűzésében — Agay Karola rágénekektől a romantiku- (ének), Gergely Ferenc (or- sokig terjedt. Régi magyar gona) és Szendrey Karper dalokkal és egyházi éne- IÁszló (gitár) h'angverse- kekkel kezdte műsorát, nyére Békéscsabán, a ka- majd Pergolesi, Grieg és tolikus templomban. A fel- Schubert-művekkel folytat- tűnően nagy érdeklődés va két virágének előadásá- a neves művészek mellett val búcsúzott a közönség- a koncerteken ritkán hall- tői. Interpretálásában kü- ható hangszereknek is Ionosén a magyar dalok és szólt virágénekek hatottak leGergely Ferenc műsora nyűgözően, azonban a népklasszikus darabokra épült, szerű, sokaktól hallott Már a bevezető Vivaldi énekszámok is jól sikerül- concerto előadása is min- tek. Szerencsésen egész: tej^- denkit meggyőzhetett a te ki műsorát a gitárkísé- nagyszerű művész kvalitá- rét. sairól, arról, hogy hangsze- Szendrey Karper László rének kiváló ismerője. Saj- gitárművész önálló dara- nos, már az első szám al- bokkai is bemutatkozott a kaiméval kiütköztek a te- csabai közönségnek. Farkas rém akusztikai, valamint Ferenc: Régi magyar tán- az orgona hangszín problé- cok című művének tolmá- mái. Különösen a II. tétel csolásában feltűnt kiváló gyors forte-piano váltásai- ritmikai megoldókészsé'*», ban hatott ez bántóan, az egyes táncok változó amikor a visszhang nagyon ritmusához, stílusához va- zavarta a műélvezetet. ló alkalmazkodása, míg egy Liszt egyik legnépsze- Bach és egy Bartók átirat rübb orgonaművének a bemutatásával mintegy iga- B-—A—C—H fantáziának zolni kívánta hangszeré- műsorratűzése szerencsés nek a klasszikus és modern választás volt még akkor is, zene területén történő al- ha a békéscsabai hangszer kalmazhatóságát. A Bach tuttija a megszokottnál ki- átirat művészi megoldása sebb hangerősséggel ren- a legkiválóbb gltárművé- delkezik. Szívesen meghall- szék (Segovia, Yupanki) gattuk volna a fugát is! színvonalán állt. Bach C-dúr prelúdiuma, Feltűnt, hogy a kevésbé valamint egy régi egyházi szerencsés akusztika mel- ének témájára rögtönzött lett is milyen jól érvénye- improvizáció volt a műsor sült a szólógitár hangja, befejező száma. Talán ez Bár tapssal nem fejez- utóbbi műben ismerhettük hette ki elismerését a kö- meg leginkább Gergely zönség, mégis egy szép Ferenc művészetének igazi hangverseny élményével arcát, amikor szabadon él- távozhatott, várva a jövő hetett a hangszer lehetősé- hónapban esedékes újabb geivel, hiszen szinte ötlet- koncertet, amelyen másik szerűen állíthatta össze el- kiváló orgonaművészünk: képzelt változatait. Agay Pécsi Sebestyén szerepel, Karolát eddig inkább cs^k Sándor Judit énekművész operaénekesnőként ismer- társaságában, tűk, (elég, ha a new yorki Dr. Papp János Rémes történet > Mindig csendes, nyugodt perceket jelent számomra, ha a feleségem elvonul vásárolni. Ilyenkor sorra veszem terveimet, megnézem mennyi dugipénzem van es főzök magamnak egy feketét soron kívül, mert ugye egy tilos fekete jobban esik, különösen, ha azt magam főzöm a kedvem szerint és amíg iszom, csak a jóízű kortyolásomat hallom, nem az örökös kisérő-szöve. get. hogy „rengeteg kávét iszol”, „tönkreteszed a szívedet”, „ez csak rossz szokás”. Azon a „vásárlási napon” éppen ittam a dugi- kávét, és nagyokat szippantgattam a cigarettámból, amikor a folyosón váratlanul felkoppantak feleségem energikus léptei, de most a szokottnál gyorsabban, s néhány pillanat múlva valósággal berontott a szobába. Lihegve tört ki belőle a kiáltás: — Ellopták a pénztárcámat! — a kezében levő cek- kert a fotelba dobta. — Ebben volt! — És férfinak is dicsőségére váló" káromkodást eresztett meg. Rövid szemle és töprengés után megkockáztattam : — De, kisfiam, ebből a cekkerből nem lehet, csak úgy elemelni a pénztárcát, hacsak le nem tetted valahol. — Nem tettem le, sehol és nem „csak úgy”, hanem „amúgy” lopták el. — És sok volt benne? — Az összes. Emlékszem, hogy egy fiatal férfi sokat settenkedett körülöttem. — Talán tetszettél neki. Egy kicsit eltűnődött, csak azután szólalt meg: — Ugyan, miket beszélsz. Nem tetszem és már senkinek. — Nono, az nem biztos. — Pillantásom a sublótra esett. Ott feküdt a pénztárca a nagy hamuzó mellett. — Mondd, kisfiam, az a fiatalember, hogy nézett ki? — Magas, sötéthajú, szép nagy szemekkel és mosolygós, kedves arccal. Szóval: olyan jóképű. Nem is úgy nézett ki, mint egy tolvaj. — Hanem, mint egy szívrabló, ugye? Megnyugtatlak, nem is volt rabló, mert a pénztárcádat el sem vitted. Tessék, nézz a sublótra, ott van. Sikoltott, felkapta a pénzárcát, a cekkert és szó nélkül elrohant Én pedig megkönnyebbülten sóhajtottam fel, mert nagy izgalmában észre sem vette, hogy kávét főztem, ftémes lett volna, ha észreveszi. (v. i.) A mérnök autóval ment az elnökért. Befaroltatta a kocsit a kapubejáró salakos útjára és nyomkodta a dudát. Válogathatott a mérnök ezekben a riasztó szerszámokban, mert volt belőlük bőven. A villanyos kürtöt nem nagyon kedvelte, mert sokszor berekedt és olyankor csak nyöszörgött. A pirosgumijú labdát használta leginkább. Minden nyomásra szuperált és olyanokat bódult, mint a ka- nászkürt. Volt még egy harmadik is, amit a motorhoz kapcsolt a mérnök és úgy szólt, mint a vonata istentelen éles füttyel. Ilyenkor a kocsit hajtó magyar riadtan kapta fel a fejét és azon csodálkozott, hogy a kőúton mit keres a vonat? Böde Jóska kapuja előtt előbb csak a labdát nyomogatta, utána a kürtöt és legvégül a fütyülök Olyan kitartóan, hogy az utcában végig kinyíltak az ablakok. Kihajolt az ablakon az elnök és nekieresztett hanggal túlkiabálta a dudák vinnyogó hangjait. — Hallgattasd már el, mert azt hiszik, hogy itt a világ vége... A mérnök ránevetettt az elnökre. — Na, mit szólsz hozzá? Böde Jóska szólni sem tudott, mert az autó rettenetes tákolmánynak tűnt. A magas, görbehátú masina úgy nézett ki, mint a tiíreszúrt büdösbogár. A küllős, rikító sárgára festett kerekekkel és a karosszéria fölé kifeszített sátorlappal inkább ekhós szekérnek tűnt, mint autónak. Reszketett, ahogy dübör- gött benne a motor. Elől a vizes kupaknál sistergett a gőz, a laposnyílású kipufogó csövön olyan füstfelhőt prüszkölt Ki magából, hogy sötétségbe került az utca fele. Böde Jóska rimánkodva könyökölt ki az ablakon. — Legalább a motort állítsd le! A mérnök legyintett. — Nem lehet, komám, mert még baj van a gyújtással... Reggel is megtudtuk ... Inkább siess, mert itt hagylak...! öde Jóska nagyon megijedt az autótól. Ezzel megtenni tíz kilométert két személynek és két vadászpuskának, kicsit sok lesz! Töprengett magában, de csak nekiindult s mikor kijött, meglátta a kék zománcfestékkel rápingált óriási nyilat is. A hegye a motorháznál kezdődött és a vége a csomagtartónál úgy ágazott szét, mint a kiterített legyező. Ügyes kéz pingálhatta fel, de a betűket is, ami a nyíl alá volt írva, fénylő lakkfestékkel: KÉKNYlL. Jóéka megállt a kocsi mellett és kereste a nyílást, amin a kocsiba bújhat. Az ajtó körvonalait látta, de kilincset rajta egyet sem. De hamar kinyílt, mert a mérnök ezt is prímául megcsinálta. Belülről kalapáccsal oldalba kólintotta és úgy csapódott ki, hogy az egyik sarkáról az ajtó rögtön le is billent. Szörnyülködött az elnök. — Szét hull! — Ez? Bújj be és ne törődj semmivel! — Van sámlid? — Minek? — Nem éri el a lábam a hágcsót... A givitás után magyarázta a mérnök. — Nyolcas van a kerékben, laposnyolcas... — Nem lehet kivenni? — Lehetne... — Hát akkor miért nem reparálod ki? — Biztonságból.. így biztos nem alszok el... Böde Jóska meghúzta az üveget, mert a Kéknyíl cu— Az ágy sem alacso- nappali közértet. A tégla- darui beengedte az észak- nyabb, mégis felmászol rá... gyár környékén már tájé- Tól nekiiramodott szelet. — De ott gatyábavan kozódni is tudott. A kocsi Csapkodta a firhangot és az ember. hátulján csörgött valami. a lógó lebernyegeken ke— Vetkőzz le! Ha neked Ügy érezte, mintha üres resztül vinnyogva kariszúgy jobb... tepsit kötöttek volna a sa- toít ki s be. Közben két kislegény is roglyahoz zsákkötözö mad- közelebb húzódott a A kéknyíl Csoór István novellája mérnökhöz és a fülébe kiabált. — Ez milyen gyártmány? — MÉH! megállt a Kéknyíl mellett. Piros képpel, piros nyakkendővel és olyan csodálattal nézték a járgányt, hogy még a szájuk is tát- va maradt. A mérnök kiszólt hozzájuk. — Iskolába mentek? — Igen. — Szánjatok be, srácok, elviszlek benneteket... A bátrabbik szólt, a nagyobbacska, a deltásabb: — Kösz, sietünk...! Böde Jóska olyan nagyot nevetett, hogy a ház felborzolta a hátát. Bele is kapott mindjárt a szél és éles fújással leseperte a sátorponyva avult tetejére. Még akkor is kacagott, amikor bepakolta a fegyvert a mérnök vadászpuskája mellé és a bőrbakóját a mérnök bőrbakója mellé. Valahogy felkecmergett a kocsira. Alig huppant le az ülésre, nyisszantott a féder és kínjában laposra nyúlt, mint a vízben áztatott kifli Sági István rajza zaggal. A volán mellől sűrűszemű füst csapódott szemük közé, nem győzték a kicsordult könnyeiket tö- rölgetni. Az ablak előtt gumira akasztott kabala majom ugrált olyan bolondos ritmusban, azt hitte, menten kiveri az üveget. Az első sárhányó rángatta a vállát, mintha sónto volna. ffzt már nem állhatta ^ szó nélkül. Atkiabált a mérnökhöz. — Az mi? A mérnök mielőtt szólott volna, megnyomta a fütyülős gombot és az éles hangú visítástól két asszony szétrebbent a kövesúton. Ijedtükben majd átugrottak a széles árkot. Az idősebb asszony megállt és apró kereszteket húzgált a homlokára. A virgoncabbik csak nevetett, Jóska meg lehúzódott a kocsi derekába, nehogy felismerjék. — MÉH? Az, minden darabját onnan vettem... D aj nélkül kiértek. ** Nem történt az úton semmi különös csak annyi, hogy a kiszállásnál az elnök az egyforma bőr bakókat összecserélte, amiben a töltények voltak. Jóska a hídnál ereszkedett le « hullámtérbe, a mérnök pedig tovább hajtott és a következő rámpánál elnémította a motort. Fütyörészett. Csak akkor komorodott el, amikor töltött. A puskában úgy lötyögött a töltény, mint harangiban a nyelv. Mikor megrázta, lepottyant a lába elé s úgy feküdt a puha hóra, mint vetett ágyra a menyecske, aki pendelet a kanapén hagyta... Az elnök még dudorá- szott is magában. Akkor harapott a szájába, amikor a lenyakazott fűzfák aljában csőre akart tölteni. A patron nem akarta az ipaz- ságot. Az istennek sem ment bele, de még féltéglával sem tudta beleverni. A mérnök puskája tizenkettes volt, az elnöké tizenhatos. A fácánok ott kaparták ** a havat az orruk előtt, a nyulak két lábra álltak és akkor sem inaitok el, amikor a két ember káromkodott. őszintén, igazán, mint az az ember, akinek nem jutott dinnyeföld... Beleszitt a fogába a mérnök. — A másik oldalba ülj! — Ott jobban bír? — Tudod, a balansz miatt... Egyikőjük sem volt vékony dongájú. A húst hússal ették a cseresznyepaprikát cseresznyepaprikával. A mérnök túráztatta a motort, Jóska meg egy lapos üveggel megkocogtatta a hátát. — Szilva! Lenyelte a mérnök a vágyát, pedig a szeme majdnem az üveg után ugrott. — Kocsiban nem iszom... — Hát erre is érvényes a KRESZ? Beharapta a szájaszélét a mérnök, de nem szólt semmit, hanem a hosszú- nyelű kapcsolón rántott egyet, kuplungolt és a kocsi nekiugrott az útnak. Jóska meg az első ülés támlájának, pont oda, ahol egy félmarék afrik csüngött ki a kopott bőr alól és egy rozsdás szárú acélrugó, ami a kucsmát is le- bökte a fejéről. Amikor feleszmélt, elhagyták már a templomot és az éjjelSzokolay Sándor Csendéit*
