Békés Megyei Népújság, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-17 / 111. szám
1M9. május 17. 8 Szombat Gerelyt dobni csodálatos dolog Férfinap Május 20-án este nem mindennapi esemény színhelye lesz az UNIVERZÁL Kiskereskedelmi Vállalat békéscsabai klubja. A vállalat Petőfi Sándor nevét viselő KISZ-alapszervezete „férfi— Hagyd abba fiam a kézilabdázást! Nem neked való. A fiú hallgatott igazgatójára, és inkább az atlétikai pályára ment. Alkalmi konzultáció Szigeti István testnevelő tanárral és egy vas akaratú ifjú — tele 16 évének minden energiájával — futni, emelni, tornászni kezdett Amikor az általános iskola elvégzése után a gyulai gimnáziumba került, az addig kötetlen életritmust kollégiumi fegyelem, közösségi élet váltotta föl. Persze, hogy nehéz volt megszokni. De Skultéti András, a kollégium igazgatója —, aki maga is régi nagy barátja a sportnak — jó irányba terelte a fiatalember ambícóit. Azóta két esztendő telt el, jelleme megerősödött, levetkőzte rossz tulajdonságait és , napot” rendez. A lányok ígérték, egyike lett az iskola büszkeségei- négyedfkFUdat ^ ezzßi hogy felszolgálói minőségben vál- nek. Miniatűr tragédia. Az első szerelem, az első hosszúnadrág áltaifjúsági bajnokság negyedik a nagybetűs dátumok kö_ lyezettje, egy evvel később meg- szerepel. De a sor nem egé- nyeri az ifik veszprémi sereg- szül ki, mert az aranyérem másé. szemléjét, bekerül a magyar if- ------- . j úsági válogatott-keretbe, de pechére, ebben az esztendőben HOBBY lakiak részt az első férfin an sikerében. Ha jó lesz az idő és az eső nem mossa el a tábortüzeket, akkor a fő attrakció a szalonnasütés lesz. Ám a jó falatok kedvelőinek előbb végig kell izgulnia az alapszervezet saját futballcsapatának nem rendeznek országok közötti bajnoki mérkőzését. Nem akarunk viadalt. Nem sokkal később megjóslatokha bocsátkozni, de véle- sérül, éppen akkor, amikor jogos Néhány hete vetette le a kato- ményünk szerint a csapat minden várományosa a magyar ifjúsági wniát Ma még ™nösen tisz- adott gólja srófol egyet a férfinap bajnokságnak. Dacolva a faj da- ^^1 teíáíLozik m elhangulatán. lommal, helyből lendíti 53 meter- kerüye_ az utcán hátratett kézzel- jár. — Mire gondoltál, amikor megkaptad a behívót? — Már vártam. Tudtam, hogy ennek így kell lennie. Persze, nem voltam valami vidám. — És amikor leszereltél? — Nős vagyok. Most várjuk első gyerekünket. Még néhány hét... Persze, hogy nagyon örültem. — Hogyan foglalnád össze katonaél mén y gj dot ? — Az az igazság, hogy kellemesen csalódtam: Sokkal jobb volí, mint amilyet vártam. Ki lehet bírni, ki kell próbálni. — Mit csináltál a leszerelés utáni első napokon? — Amit ilyenkor szokott az ember. Áldomást ittam. Elmentem a könyvtárba, voltam anyá- méknál, sétáltunk és beszélgettünk. Valahogy úgy éreztem magam, mint aki hosszú út után tér haza. — Hogyan sikerült újra beleilleszkedni a civil életbe? — Az könnyen ment. — Visszatérsz régi munkahelyedre? — Igen. Amikor kihirdetik az eredményig torkát valami megmagyarázhatatlan erő folytogatja. — És az idén? — Hallatlan szorgalommal alapoz és közben készül az érettségire. Elhatározta, hogy mégsem katonatiszt, hanem testnevelő tanár lesz. Tehetség. Meglehetősen elcsépelt kifejezés. Mégis ide merem írni, hiszen Rédli Józsefre — mert őróla van szó — ráillik. Semmiben sem különbözik a többi fiataltód. Amikor beszélgettünk, elmondta még, hogy szabad idejében leginkább olvasni szeret, az Új írás és Jókai egyaránt kedvencei. Háború és béke. Vajon mi jut eszébe a két fogalomról? — Ha mindenütt béke lenne és megszűnne a gyűlölet, akkor a pusztítást felváltaná az építés és a sport lenne a népek közti vetélkedés egyik eszköze, nem pedig a fegyverek, — A jövő? — Először sikeresen érettségizni, felvételt nyerni a Testnevelési Főiskolára, aztán vissza Békés megyébe. És közben sokat versenyezni, mert gerelyt dobni csodálatos dolog. (fábián) Nagytakarítás Múlt vasárnap délelőtt 150 fiatal szállta meg a hamarosan átadásra kerülő békéscsabai ifjúsági és úttörőházat. A város üzemeinek, középiskoláinak, hivatalainak KISZ-esei társadalmi munkában nagytakarítást rendeztek az impozáns épületben. A lányok ablakot pucoltak, a fiúk pedig a törmelék elhordásában jeleskedtek. A ház majdani birtokosai egy délelőtt összesen 600 órai munkát végeztek. íme a bizonyíték Már hírt adtunk róla, hogy a békéscsabai Volán-együttes szép sikerrel szerepelt a IV. Szolnoki Kulturális Hetek keretében megrendezett Alföldi Tánczenekarok Fesztiválján. A Szolnok megyei Néplap május 11-i számában mégis így sajnálkozik: „Ha a meghirdetett együttesek közül valamennyi eljön..., de többen távolmaradtak. Nem jelent meg a békéscsabai Volán...” Interjú egy „ Hogy kaphat egyszerre ennyi levelet egy 14 éves lány? A postás a fejét csóválta. Hümmö- gött és csodálkozott. De csodálkozott maga a címzett, a szarvasi Fodor Olga is. Az Ifjúsági Magazinban tette közzé a nevét. Levelezne olyan lányokkal és fiúkkal, akik gyűjtik a cigarettásdobozt. Néhány nap alatt 21 borítékot kapott. Olga a szarvasi 1-es számú általános iskola nyolcadikosa. Leányszobáját színes újságkivágások díszítik. Piros kendőjén a négy Beatles fiú arcképe, minden kérdést megelőzve harsogja: ők az első számú kedvencek. A falról sz|n^s címkéjű üvegek, a mennyezetről pedig különös alakú, a Körösből kihalászott gyökerek csüngenek alá. ' A sarkot, mint valami egzotikus lepkegyujte- mény, a cigarettásdoboz-kollekció ékesíti. Pall- Mall,’Camel, Marlboró, 100 éves. Mintegy 150 doboz. Ír bora Hogy miért éppen' cigarettásdobozt gyűjt? Ez a hobbyja. És most már a mama sem haragszik, ha fölrajzszegezi a falra a gyűjtemény új darabjait. — Változott-e valamit a világ, amíg katona voltál? — Hát persze. Üjabb űrrepülések, Johnson eltűnt a világpolitikai hírekből, a kínaiak pártkongresszust tartottak, megépült az új duzzasztó Békésen. Nem láttam viszont egy csomó kiállítást, filmet, színdarabot... Erre nem tudok mást válaszolni. A változások nagyon viszonylagosak. — Te változtál-e valamit? — Talán komolyabb lettem. Mindenesetre kevesebbet viccelek. — Mit csinálsz szabad időben? Van-e valamilyen hobbyd? — Szeretek a papírjaim közt lenni. Ez könyveket jelent. Szívesen csatangolok fák között, azelőtt komolyan foglalkoztam a madarakkal. Érdekel az irodalom és a képzőművészet is. Ha úgy tetszik, ez a hobbym. — Mire válaszolnál kérdés nélkül? — Huszonnégy éves vagyok, mezőgazdasági technikumi képesítésem van, művezetői beosztásban dolgozom. Hogy egy csipetnyi könnyedséggel fűszerezzem az elmondottakat, elárulom még, hogy szőke vagyok és jobb oldalon választom el a hajam. B. I. Ám a Volán nemcsak, hogy megjelent a tiszaparti városban, hanem még emlékplakettet is kapott a jól sikerült szereplésért, íme a bizonyíték. Békés Dezső: A Bácskától Airikáíg O Előzmények: Krammer József bajai világjáró a 20-as években indult először vándorútra. Bécsen, Párizson és ezer kalandon keresztül eljutott a francia idegenlégióba, ahonnan egy olasz vándorcirkusz és Braun Karcsi segítségével megszökött. Oroszlánetetőnek szegődött s talán rövidesen művészként is fölléphetett volna, ha Ali, az öreg sörényes szét nem tépi a madridi turnén az idomárt. Jóska kedve elment a cirkuszos szakmától és Braun barátjával együtt, búcsúzás nélkül otthagyta a társulatot. — Elhatároztuk, hogy ennyi hányattatás után végre valami szolid, polgári foglalkozást választunk magunknak — mesélte tovább kalandjait a világjáró. De olyan huncut mosollyal, hogy a krónikás sejthette: E foglalkozásra minden jelző jobban illik majd, mint a „szolid” és a „polgári”. Jól sejtette. Krammer József és barátja a bikaviadalok vérszagú arénájának alkalmazottja volt néhány nappal később. No nem torreádori minőségben. Csupán az volt a feladatuk, hogy az istállóból egy szűk deszkafolyosón keresztül, az arénába űzzék a jobb sorsra érdemes állatokat, majd a véres színjáték végén kihúzzák a dögöt. — Mint jó bácskai, sajnáltam a gyönyörű állatokat. Mindig arra gondoltam, mennyi szép borjúnak lehetnének atyjai, ahelyett, hogy áldozatul esnek a nagy döfést őrjöngve váró nézők szeszélyének. Pedig mi, hajtők anyagilag is érdekeltek voltunk abban, hogy a produkció végén a bika maradjon a fűrészporon és ne a torreádor. A dög ugyanis minket illetett — manapság úgy mondják ezt, hogy természetbeni juttatás — süthettük, főzhettük vacsorára. Annyi húst sem azelőtt, sem azóta nem evett Krammer József — saját bevallás aszerint — és éppen ezt unta meg néhány hónap alatt. Fizetni ugyanis nem fizetett jól az aréna igazgatósága s a keservesen összespórolt öltönyök nadrágjai egymás után szűk. nek bizonyult. Pocakot eresztett hősünk s közben már a marhahús gondolatától is irtózott. Egyre többet foglalkozott — Braun Karcsival együtt — azzal a gondolattal, hogy továbbáll. Tervük valóra váltását meggyorsította egy váratlan esemény: — A nézők liitíiüi'n tansa ielezte, hogy a torreádor kardja lesújtott, mehetünk szegény jószág föl. di maradványáért. Még hajlongott, csókokat dobált a csipkés kendőket lobogtató szép donnák felé a torreádor, amikor mi már elkaptuk a dög farkát. Csakhogy ez a dög még élt. Talán talpra is ugrik, ha hirtelenjében meg nem adom szegénynek a kegyelemdöfést a hátából kiálló karddal. 'A szokatlan jelenet azonban a sok ezres nézősereg szeme előtt zajlott le, s egyszerre kiderült, hogy az ünnepelt hős rossz munkát végzett. Kifütyülték. Elképzelheti, milyen dühös volt. Engem okolt mindenért. Azt mondta, megöl, ha még egyszer találkozik velem. Igyekeztem, hogy ne legyen alkalma rajtam gyakorolnia tudományát. Gondoltunk egyet Braun komámmal és áthajóztunk ismét Afrikába. * * * Következik: Jóska egy fényes afrikai hotelben talál — furcsa — állást, barátja pedig „mindent gyógyító” kanalas orvosságot árul az arab piacon. Megtakarított pénzükből szamár- és teveköl- csönaő RT-t alapítanak. Halhatatlanság A békéscsabai Tanácsköztársaság útján javában folynak az útépítési munkák. Az első szakaszon már elkezdték az aszfaltozást is. E művelet úgy történik, hogy előbb alaposan lekenik az utat valami szurok sűrűségű és színű lekvárral. Ez a „lekvár” nemcsak illatával, hanem baljós fényességével is riasztja a járókelőket. Ám egy sietős fiatalember, mit- sem törődve a korlát tiltó jelzésével, merészen átgyalogolt a massza-folyón és szerzett ezzel múlhatatlan fekete foltokat a cipőjére. A szemlélők nagy derültségére hiába próbálta szurokmentesíteni lábbelijét; az ellenállt a legvadabb rúgdosának is. Végül, megelégelve a kárörvendők kuncogását, igyekezett a maga javára fordítani az átkelés nyilvánvaló kudarcát és így kiáltott: — Az igaz, hogy szurkos lett a cipőm, de így az út 100 év múlva is őrzi a lábam nyomát! Ez tény. De vajon mennyit ér az ilyen halhatatlanság?! LÖVEDÉK Méltán keresztelte el ezzel a szóval az Autó—Motor cikkírója a japán Kawasaki repülőgépgyár új motorkerékpárját. Hogy miért? A motor három hengerének űrtartalma 500 köbcentiméter, teljesítménye 60 lóerős és óránkénti sebessége 200 kilométer fölött van! Az egyébként szép vonalú, tetszetős gép feltűnően keveset fogyaszt és nagy gyorsasága bizonyára nem kis örömet szerez majd az országutakat versenypályának használó motorosoknak. Azt még el kell mondani, hogy a „lövedék” nem versenymotor. Rendes polgári használatra rendszeresítették. Csak aztán legyen, aki meglovagolja!
