Békés Megyei Népújság, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-04 / 100. szám
Bemutatjuk a Pokolrév Pille Máriáját Jco Sohasem lehetünk elégedettek önmagunkkal Beszélgetés Széles Annával Széles Annát, a Kolozsvári Állami Magyar Színház tagját a Tanácsköztársaság jubileumára készült filmből ismerte meg a magyar közönség. Gazdag művészi eszközökkel formálta meg Pille Mária, a pokolrévi révész leányának alakját, aki — bár apja és bátyja a fehérekkel tart — őszinte ég odaadó hívévé válik a Tanácsköztársaságnak. A fiatal, vonzó és tehetséges színésznővel, akit egy csapásra megszerettek a magyar nézők, életéről, pályafutásáról beszélgetett Kolozsvárott járt tudósítónk. Mai mese Élt Nagyváradon egy törékeny, szőke kislány, aki arról álmodott, hogy egyszer majd feljut a világot jelentő deszkákra. Szülei, amikor tudomásukra jutott leányuk szívé-vágya, gyorsan kivették a balettiskolából. Ezután nyolc évig zongorázni tanult (— Állítólag tehetséges voltam — mondta nevetve), s közben ügyesen elhallgatta, hogy a gyermekkori álom valóra váltásáról nem mondott le. Érettségi után jelentkezett a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Szín- művészeti Intézetbe. A szülők nagy örömére, elutasították. — Képzelje, azért nem vettek fel, mert kicsinek és gyengének találtak. Azt mondták, nem bírnám a tempót, erősödnöm kell... Toporzékolni tudtam volna dühömben, de azért magamban el kellett ismernem: igazuk van a vizsgáztatóknak. És a gyengének találtatott kislány gyári munkásnő lett. Egy esztendeig a nagyváradi műanyaggyárban , dolgozott. Játékokat, köztük babafejeket festett. (A babákat annyira megszerette, hogy még ma is gyűjti őket...) Azután elmúlt egy év, és újra ott állt a felvételi vizsgabizottság előtt. — Higgye el — mondta komolyan —, azon a napon, amikor tudtomra adták, hogy felvettek, én voltam a legboldogabb a világon... 50 oldal vizsgadolgozat Első éves főiskolás volt, amikor — a főiskola hallgatói közül elsőként — Bukarestbe hívták filmezni. — A Tengerparti vakáció című filmben egy szerelmes egyetemista lányt alakítottam. Nemcsak az első filmszerep miatt (azóta már 13 főszerep van mögötte) maradt emlékezetes számomra ez a nyár, hanem azért is, mert ilyen távol akkor voltam először a szülői háztól. Otthon ki( gyámoltalan gyereknek tartottak és nagyon vigyáztak rám. (Hadd pletykálkodjam egy kicsit; a szülei — bár megbékéltek a színésznői pályával — még most sem engedték ki egészen a „szárnyuk” alól. Hol az látogat el hozzá, hogy ízletes hazai falatokkal fenntartsák a „gyámoltalan” kislány erőnlétét. Ott- jártamkor éppen édesapja készítette az ebédet...) Múltak a főiskolás évek. Minden nyár újabb filmszereppel ajándékozta meg. Filmjei révén kitárult előtte a világ. Megismerték Cannesban, Karlovy-Vary- ban és a mexikói Acapul- cóban is. (— A második mexikói utamra már egyedül mentem — mesélte büszkén. — Ügy fogadtak és kísértek, mint egy igazi sztárt...) A fesztiválokon olyan világhírű művészekkel ismerkedett meg, akikért diáklány korában rajongott. (— Mindegyikükkel lefényképeztettem magam, mert különben a barátnőim nem hitték volna el, hogy velük voltam...) A főiskola befejezése után — a vizsgaelőadáson Júliát játszotta és 50 oldalas vizsgadolgozatot írt a két veronai szerelmes drámájáról — a Kolozsvári Állami Magyar Színház szerződtette. Engedjük előre a kis művésznőt A Szamos parti város lakói előtt „A mi kis városunk” Emilyjeként mutatkozott be. Az ott töltött négy esztendő alatt sok szép szerepet kapott. Játszott a Sötétség hatalmában, Méhes György: 33 névtelen levél című darabjában, Tamási Áron színművében, Az énekes ma- dár-ban. Jelenleg Mary Chase: Barátom, Harvey című vígjátékában szerepel és most készül Shaw egyik ifjúkori művének — Fanni első színdarabja — főszerepére. Fellép a rangos, magyar nyelvű kolozsvári irodalmi hetilap, az Utunk stúdiószínpadján is. Széles Anna nem tesz különbséget epizód- és főszerep között. — Minden szerepet egyfellépésemre felelősséggel és őszinte alázattal készülök... Mindezt a közönség is érzi; ezért árad felé a szeretet. Virággal kedveskednek neki, a fiatalok pálya- választásukhoz tanácsot kérnek tőle. ha vásárolni megy, nem kell sorba állnia. — Engedjük előre a kis művésznőt — mondják az emberek egymásnak. Előfordult vele már az is, hogy előadás után az egyik iskola tanulói megvárták és hazakísérték. A kórházi ágyból — Tiszanánára .— Azt hittem, elértették a város nevét, ezért román nyelven kezdtem a beszélgetést. Arra ugyanis még álmomban sem gondoltam, hogy Budapestről keresnek. Mikor aztán tisztázódott, hogy mégsem Bukarestből, hanem Budapestről keresnek, csapot-papot otthagyva, betegséget felejtve, örömmel vállaltam el a felkínált főszerepet. Pille Mária alakja annyira közel került a szívemhez, és úgy megszerettem, hogy Tiszanánán — ha csak egy mód volt rá — még a forgatás után is a filmbeli ruhában jártam... Boldogan újságolta, a Pokolrév bemutatása óta nagyon sok levelet kap Magyarországról. A levelek feladói között — nagy meglepetésére — még egy magyar névrokona is volt. Májusban, ha az időpontokat sikerül összeegyeztetni, ismét hazánkba látogat. A miskolci színház hívta meg Méhes György: 33 névtelen levél Zsuzsika szerepének eljátszására. Széles Anna. a pálya kezdetén álló fiatal romániai magyar színésznő azt vallja, hogy a színész sohasem lehet elégedett, sohasem juthat el a megnyugvás állapotába. Mindig újabb és újabb követelményeket kell állítania önmagával szemben. Ez a határozott hitvallás, hivatásának mérhetetlen szere- tete és tehetsége biztosíték óti Miklós emlékezete ^ A halálmenetben sem tette le a ceruzát Éppen kórházban feküdt. arra' hogy töretlen, szép amikor egyik nap telefo- Pályafutás vár rá. non keresték. Bracsok István Hatvan éve született a költő, aki ma már nemcsak a hazai versolvasók körében népszerű. Neve és híre járja a világot. Versei — a legjobb húsz-huszonöt — világirodalmi érvényességgel rögzítik egy nehéz sorsú nemzedék kálváriáját, a két háború közti Közép- Európa atmoszféráját, haladó erőinek és művészetének próbatételét. Ma már úgy tűnik, a fiatal Radnóti életútja lappangó tervszerűséggel szolgálta a költői kibontakozást, az élmény- és tapasztalatgyűjtést. Árva gyerekként végezte középiskoláit, majd családjával szembefordulva, a neki szánt gyakorlati pálya helyett választotta a szegedi egyetem bölcsészkarát. Itt került kapcsolatba a munkásmozgalommal és a szegényparasztság életének kutatóival. Itt kötelezte el magát a lázadó humánum, a szegényekkel tartó irodalom poétájává. Első kötetét az ügyészség elkobozta. Perbe fogták, elítélték. Ez is erősítette kapcsolatát a munkás- mozgalommal, amelynek avantgardista költészetét fogadta el irányjelzőnek. Költői fejlődésének kezdeti szakaszán formabontó törekvések, nagyfokú elvontság jellemzik. Hamarosan felismeri, hogy a kötött formák megújításával, értékes hagyományokat folytatva fejezheti ki erőteljesebben az ellenforradalmi rendszer elleni tiltakozást. Lábadozó szét című kötetében már egyértelműbben, tisztábban szól, hangja harcosabb, formája higgadtabb. Költészete ettől fogva, még inkább a harmincas évek második felében, állandóan tökéletesedik. Ekkor figyelnek fel édesanyja, hol az édesapja formán szeretek, minden Lehangoló, sőt szomorú késő esti órákban az állomás várócsarnoka. Kedvetlenségre késztet, mint az őszi ólomszürke égbolt, a temető tavasszal, vagy a búcsúzás az ifjúságtól. Ilyen gondolatok kavarognak bennem, ülve az agyonfirkált, megcsonkított fapadon. A falak szürkék és piszkosak. A padlón százszámra elhajított, félig szívott cigaretták csikkjei, gyufaszálak, eldobott, összegyűrt menetjegyek. A már majdnem záró vasúti büfé asztalai körül álldogálló, de inkább dülöngélő emberek, görcsösen szorongatják félig kiivott poharaikat és nézik elhomályosult szemekkel a távozókat. A padokban üldögélő, bóbiskoló utasok vonatra vagy ki tudja mire várnak. Az egyik pádon fekszik valaki. Cipője a pad alatt, feje alatt összegyűrt viharkabát. Egy másikról halk, néha felerősödő párbeszéd: — A sógorom elintézi... nem kell neki semmi... majd meglátjuk... már rég ott lehetnék állásban... nem fizetnek ezek máshol sem jobban... a Csepel csak éjszaka jött... holnap megadom. Az ablak előtt kiskatona néz ki a sötétbe. Szabadkígyósra megy. vagy onnan érkezik? Bámul ki és a háta megett földre pöccinti a cigaretta hamuját. Valahonnan vonat érkezik. A csarnokban egy időre mozgalmasabb lesz az élet. Asszonyok jönnek a hátukon összekötött zsákkal. Talán piacra készülnek? Még ilyenkor is vannak a tanulók részére fenntartott váróteremben. Ülnek az asztalok mellett, előttük kinyitott könyvek, füzetek. Sarokban összehajol egy fiú és egy lány, áhítattal hallgatják a kis zsebrádióból harsogó zenét. Az Omegáék játszanak. A mellettük levő váróteremben, amit kismamáknak tartanak fenn, öreg bácsi szunyókál. Feje előrebillen. Kalapja a lába előtt a földön. Kint az üvegajtókon túl valamivel mozgalmasabb. Az eső, neonlámpák fényesítette acélsíneken tolató és kirakásra váró szerelvények. Monoton zúgással villamos targoncák cikáznak a sínek mellett. Hozzák és viszik a küldeményeket. A csarnok óráján egyet-egyet ugrik a mutató, egy vonással mindig előbbre. A bezárt ajtók mellett öreg vasutas ül. Nézi a fényes, vas országutat, amelyen talán az egész eddigi élete végigrohant. Lehet, hogy állomások, bakterházak és kalandok emlékeit várja vissza a síneken. Ki tudja? Egy rendőr kezében kézilámpával sétál át a termen. Talán most kezdte a szolgálatot, vagy mindjárt befejezi. Aztán jön a vonat. Az is szürke, kopotl, megfáradt. A mozdony erőt gyűjtve pöfékel. Almosán nekilódul a másnapnak. Ott marad az ajtó mellett a vasutas, az alvó a pádon a kiskatona, a rendőr és Omegáék. Csak a hangulat marad szürkén, álmosan velem. Lehet, hogy reggelig. Béla Ottó értékeire költőtársai és kritikusai. Kétségtelen azonban, hogy Radnóti a második világháborút előző évek és a nagy mepróbálta- tás időszakában vált nagy költővé. Fenyegetve érzi létét; a halállal szembenézve vet számot a múlttal és jövővel. Felismeri a harc nemzetközi méreteit. Tudja, hogy a fasiszták külföldi gaztettei is a magyar nép bilincseit teszik súlyosabbá. Szolidáris a szabadságért küzdőkkel s főleg a spanyol szabadságharcosokkal. A háborús fenyegetés, majd a háború eseményei erősítik haláltudatát. Nem hisz abban, hogy túlélheti a háborút, de veszendősége nem befolyásolhatja ítéletében: a fasizmusnak el kell pusztulnia, hogy a magyarság és Európa jövője méltó lehessen az ember névre. Gyűlöli és megveti a fasizmust, de tudja és hirdeti, hogy a nép — a megtévesztett tömegeket is ideértve — nem bűnös, hanem áldozat. Éppen ezért megváltható, becsülete visszaadható. Ebben vállalt szerepet Radnóti a legnehezebb években is. Közben új formákat teremt, illetve ad vissza a modern költészetnek. Klasszikusok tisztaságával beszél, ezt érzi méltónak bizalmához az emberben. Radnóti Miklós hatásának és népszerűségének egyik okát életrajzában kereshetjük. Aki versek sorában jósolta meg halálát, valóban a mártírok menetébe került. 1944-ben a szerbiai hegyek közé vitték, kényszermunkára. A koncentrációs tábor szögesdrótjai mögött sem szűnt meg költő lenhi. Itthon és Európa-szerte idézett verseinek jó része itt született. 1944 végén, társaival együtt, a felszabadító hadsereg elől nyugat felé hajtották. A halálmenetben sem tette le a ceruzát. Utolsó pillanatáig őrizte a művész fegyelmét és hivatástudatát. Csak a gyilkos golyó hallgattatta el. A nyugati határtól nem messze, Abdán találták meg tömegsírba dobott holttestét. Az exhumáláskor, viharkabátja zsebében bukkantak ró utolsó nagy verseire, amelyek egész költészetének fő szól a mait ismételték, a vég előtti leszámolás elszántságával. Ennyiben is nagy világirodalmi példa Radnótié: személyes sorsától függetlenül, az önkifejezést tartotta legfontosabb feladatának. A költői szó megszületését, az igazság kimondását, a hídépítést a jövőnek. Hatvanadik születésnapján sem mondhatunk más mint az évforduló előtt és után: aki Radnóti verseit olvassa, a magyar líra egyik XX. századi teljesítményével ismerkedik. Gyűlölni és szeretni tanul, Radnóti Miklós szándékai szerint. d.
