Békés Megyei Népújság, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-27 / 119. szám
A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1969. MA JÓS 2*„ KEDD Ara 1 forint XXIV. ÉVFOLYAM, 119. SZÁM Lapunk tartalmából: Fock Jenő nyilatkozata az MII munkatársának Rossz tanácsadó Wem a szerelmi féltékenységről akarunk szólni. Ámbár, így tavasz táján, erről is lehetne mondani egy és mást Amiről beszélünk, az nem függ az évszakoktól, viszont hatásában egyértelműen káros jelenség. Szakmai féltékenységnek, pozícióféltésnek egyaránt nevezhetjük. Könnyedén legyinthetnénk rá, s egyetlen tollvonással kipipálhatnánk a gondok közül, ha csupán az emberi gyarlóság, a kicsinyes önzés ártatlan jelensége lenne. Sajnos, több ennél. Politikai — ha tovább gombolyítjuk a fonalat —, gazdasági probléma is. Nemrég egy értekezleten hirtelen vita robbant ki. Jobbára agrárszakemberek váltottak itt kemény szavakat, s többen kijelentették, hogy az a gazdasági vezető, aki vonakodva alkalmaz újabb szakembereket — saját presztízsének védelmére, de a társadalom sérelmére — bűnt követ el! Az ilyen vezető nem örül a nagyobb tudással érkező munkatársnak, hanem remegés fogja el: jaj. nehogy a fejemre nőjön! De hát nem olyan könnyű ám a növekedés. Régi és bevált receptek állnak a féltékeny vezető rendelkezésére. A legkézenfekvőbb: elkedvetleníti az új munkatársat, hátha odébbáll. Ez elérhető kellemetlen beosztással, jól irányzott lekicsinyítéssel, sértéssel. Legjobb azonban mindjárt az elején kitapintani az „ellenfél” gyenge pontját, ha nincs, akkor ki kell találni, s ennek feltüntetésével kell mindjárt leltárba venni. S állandóan emlegetni a meglevő vagy kitalált fekete pontot Ezzel együtt már elismerhetjük tehetségét, szorgalmát, jó indulatát, hiszen biztosítékként mindig odatesszük, hogy: csakhát.... Ezt a csak- hát-ot aztán őrzik, mint a kin- eset. A féltékenységről vitázva úgy tűnik, nemzedéki vitát is folytatunk. Ez a dolog természetéről adódik: az új szakemberek általában fiatalok. Friss elméleti tudással, ifjúi lendülettel vágnak neki az életnek, amelyre készültek. Tény viszont, hogy híjján vannak gyakorlati ismereteknek. Jó, ha ezt számításba vesz- szük, de helytelen, ha ezt választjuk „fekete pontnak”, kizáró tényezőnek, „csakhát”- nak. Mert a gyakorlati ismeretekről nem szokás bizonyítványt kiállítani, szenosztereket kijelölni. Meddig köteles hát cipelni a fiatal szakember ezt a „csakhát”-ot? Egy év, öt év, tizenöt év? Könnyű lenne klasszikus példákat idézni az irodalomból, művészetből, tudomány-történetből. Zseni persze nem születik minden órában. Vezetésre, felelős, „felnőtt “-beosztásba való fiatal azonban bizonyára tübb akadna, mint amennyi jelenleg a képességeinek megfelelő helyen van. A közvélemény értesült már arról a felmérésről, amely adatai szerint a tsz-ek többségében például egyáltalán nincs harminc éven aluli vezetőségi tag. De ismerjük a fiatal műszaki értelmiségiek panaszait is: várjunk, várjunk, fiatalok vagyunk! A félreértés elkerülése végett: senki nem kívánhatja, hogy mindenütt fiatalokat kell főmérnöki, igazgatói vagy tsz- elnöki székbe ültetni, s azokat, akik eddig ott ültek, a „kis- padra” tanácsolni. A tapasztalat éppen azt igazolja, hogy a jó elméleti felkészültségű, nagy gyakorlattal rendelkező szakemberek, a derékhad katonái azok, akiken a legtöbb múlik. Amíg győzik kedvvel és energiával, posztjukon a helyük. De igenis figyelni kell a fiatalokra, akik kellő tudással, hasznos igyekezettel, illedelmesen kopogtatnak a nagyobb lehetőségek kapuján. Nem szabad megengedni, hogy kinevezésük, megválasztásuk egyetlen akadálya születésük dátuma legyen, ha egyébként a felelős, „felnőtt” munkára alkalmasak. Könnyű a felelőtlen, szemtelen, cinikus ifjúságról elmarasztaló véleményt fogalmazni. Akadnak sajnos olyanok, akik példát is szolgáltatnak ehhez. Kecskére valóban nem bízhatjuk a káposztát. De most nem ezekről van szó. Hanem azokról— s bizton hisszük, hogy ők vannak többen —, akik tudást is szereztek a felkészülés időszakában, nem csupán az éveket töltötték. Tudom, egyszerű lenne ellenérveket sorakoztatni. Az idősebb, tapasztaltabb, higgadtabb ember biztonságosabban vezethet, irányíthat. Átmeneti években semmi szükség arra, hogy néhány szeleburdi gyereket beengedjünk a „nagy pályára”, hogy ott zavarjanak bennünket a mozgásban. Node — folytatva a hasonlatot, — valahol meg kell tanulnia „játszani” a gyereknek is. Mint ahogy úszni is könnyebb vízben tanulni, mint a tornateremben vagy a medence partján. Erről van hát szó. Az arra érdemeseket támogatni, bátorítani, türelmesen „edzeni” kell. A féltékenység itt igen rossz tanácsadó. Aki leendő vezetőt nevel, az nem ellenfelet nevel, hanem — utódot. Márpedig egészséges erkölcsi érzékkel rendelkező ember aligha lehet gyermekeire féltékeny. A. J. Sikeresen Földet értek az Apollo—10 utasai Közlemény a 2-ik oldalon Több mint egymillió látogató — Az idei vásáron 54 ország ipari, kereskedelmi körei vettek részt kiállítóként, s most első ízben jöttek kiállítók Kolumbiából és Kanada Ontana tartományából. Az UNIDO pedig ezúttal, Budapesten jelent meg először a Nemzetközi Vásáron — mondotta a BNV befejezése alkalmából az MTI munkatársának adott nyilat, kozatában Droppa Gusztáv, a HENGEXPO vezérigazgatója. A vásáron sok ezer külföldi kereskedelmi és ipari szakember tárgyalt magyar partnereivel és ennek megfelelően alakultak az üzletkötések is. Véleményem sze- nnt azonban a vásárt, illetve annak sikerét sem a látogatók számából, sem az üzletkötések számából és értékéből nem lehet közvetlenül megítélni már csak azért sem, mert az itt megkezdett tárgyalások jó része csak később zárul le és realizálódik. Az értékelés alapja csak az lehet, hogy mennyiben felelt meg a célnak a BNV. — Ha ennek figyelembevételével tesszük fel a kérdést: akkor a válasz egyértelmű. A vásár sikere a magyar népgazdaság sikerét is bizonyítja; az új gazdasági mechanizmus kibontakozását követően ez volt az első Budapesti Nemzetközi Vásár, amely alkalmat adott ama, hogy bebizonyítsuk: vállalataink igyekeznek lépést tartani az egész világon tapasztalható gyors technikai előrehaladással, fokozottabban kívánnak részt venni a nemzetközi munkamegosztásban. — A vásár számos jelentős üzletkötés színhelye volt, a szerződések több milliárd forint értékű export-importra vonatkoznak, de külön figyelemre méltó, hogy bővültek a kooperációkra irányuló kezdeményezések, tárgyalások. Hasznosnak bizonyult a vásár a jó műszaki ötletek, a szellemi értékek cseréjére is. A hazai vállalatok is jobban megismerhették egymás produktumát és nem egy esetben előfordult, hogy egy másik gyár hazai termékében főt fedezték azt, amit egyébként külföldön kerestek és importálni szándékoztak. — Örömmel tapasztaltuk, hogy a BNV hazai és külföldi látogatói nem udvariasságból, hanem őszintén úgy nyilatkoztak: érdemes volt az idei vásáron részt venniük. Megnyílt Békéscsabán a „Zrenjanin és környéke” képzőművésze fi kiállítás Ülést tartott az országgyűlés ipari bizottsága Molnár Ernő elnökletével hétfőn a Parlament Goblein-termé- ben ülést tartott az országgyűlés ipari bizottsága. A tanácskozás része volt annak az ülessorozat- nak, amelyen az országgyűlés állandó bizottságai a kormány felkérésére megvitatják az ipari, ke. reskedelmá és áruszállítási szolgáltatások fejlesztésének irányelveit. Az ülésen részt vett dr. j Beresztóczy Mi klós, az ors zág - | gyűlés alelnöke és Nagy József - né könnyűipari miniszter is. A referátumot követő vitában a képviselők főként a téma ipari I vonatkozásait elemezték, s számos észrevétellel, értékes javaslattal gazdagították a szolgáltatások fejlesztésére vonatkozó elképzeléseket. Vasárnap délelőtt fél 12 órakor nyitotta meg dr. Bodó Antal, a zrenjanini községi tanács társadalmi tanácsának elnöke és Füs- ki Gábor, a Megyei Művelődési Ház igazgatója a „Zrenjanin és környéke” képzőművészeti kiállítást. mely kitűnően reprezentálja a város közelében szervezett écskai művésztelep alkotóinak munkásságát. képünkön: Ezüst György, Mandlc Zdravko, Tivadar Vanyek és Lipták Pál festőművészek a kiállításon. A Zrenjanin című hetilap főszerkesztő-direktora és munkatársai is ellátogattak Békéscsabára. Képünk: a vendegek lapunk szerkesztőségében. Szemben Dusán Cuk főszerkesztő-direktor, jobb oldalról a második Cserei Pál, lapunk főszerkesztője. (Fotó: Demény)
