Békés Megyei Népújság, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-02 / 99. szám

1M0. május 3. 5 Szombat Hatodszor nyerte el a „Kiváló Szövetkezet” címet a Gyulai Általános Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezet Százhetvennyolc-ezer forint jutalmat fizettek ki Majdnem szűknek bizonyult a városi zeneiskola hangversenyter­me, annyian vettek részt a Gyulai Általános Értékesítő és Fogyasz­tási Szövetkezet ünnepi termelési tanácskozásán, amelyet abbéi az alkalomból rendeztek, hogy múlt évi kimagasló munkájuk elisme­réseként hatodszorra nyelték el a „Kiváló Szövetkezet” címet. Paulik János igazgatósági elnök beszámolója után Bnaihna János, a SZÖVOSZ igazgatósági tagja rövid beszédében fejezte ki örö­mét, hogy ő adhatja át a kitünte­tő oklevelet, mint a megye szü­lötte. Több hozzászólás hangzott el, zet vezetőségének és dolgozóinak a kiemelkedő teljesítményért. Dr. Vidó István, a városi tanács elnö­ke is elismeréssel nyilatkozott a szövetkezet munkájáról, amellyel nagyban elősegítette a város la­kosságának jobb ellátását. A hozzászólások után került sor a kitüntetések és pénzjutal­mak átadására. Egy dolgozó az Országos Földművesszövetkezeti Tanács Kiváló Dolgozója kitünte. test kapott, ezenkívül 31 Kiváló Dolgozó oklevelet és a vele járó pénzjutalmat osztották ki. Tizen­két szocialista brigádot és 26 ki­váló egységet jutalmaztak meg. Összesen 159 dolgozó között 178 „Kiváló Építésvezetőség'’lett a gyulai A Hódmezővásárhelyi Közút­építő Vállalat tizenkétszer nyerte el az Élüzem címet. Ebből az al­kalomból rendezett ünnepséget a gyulai építésvezetőség, amely a vállalaton belül az első helyezést érte el a munkaversenyben és ezért Kiváló Építésvezetőség cí­met kapott Az ünnepi beszédet a vállalat igazgatója, Farkas Ferenc tartot­ta. Méltatta a gyulaiak nagyszerű munkáját, amely hosszú idő óta egyenletesen jó. Nagy szerepe van ebben annak, hogy a párt, szak- szervezet és gazdasági vezetők 18 éve együtt vannak. A megemlé­kezés után az igazgató húsz dol­gozónak „kiváló”, Mahó László építésvezetőnek a Szakma Kiváló Dolgozója kitüntetést adta át. A jó munka elismeréseként 60 ezer forint jutalmat osztottak ki az élenjáró dolgozóknak. Két szocia­lista brigád ezüst jelvényt kapott, egy pedig először érdemelte ki a szocialista címet Betongyár épült Nyíregyházán (MTI fotó — Mező Sándor felvétele — KS) amelyben gratuláltak a szövefcke­ezer forintot osztottak szét. Ä Békés megyei MEZÖBER kirendeltség is hozzájárult a Kiváló Vállalat címhez A városi pártbizottság képvise­letében Horváth István fejezte ki el ismerését, a nagyszerű telj ásít' menyért. , B. O. Üzembe helyezték Nyíregyhá­zán az ország első, teljesen ha­zai konstrukciójú és kivitelezé­sű, nagy teljesítményű program- vezérlésű automatikus Transz­Nekem nincs apukám A mu nka ünnepe alkalmával Kiváló Vállalat címmel tüntette ki a MEZÖBER-t a mezőgazda- sági és élelmezésügyi miniszter. Az országos eredményhez jelen­tősen hozzájárult a Békés megyé­ben működő kirendeltség. 1968- ban 122 százalékos tervteljesítést értek el. összesen 160 millió fo­rint értékű mezőgazdasági jelle­gű beruházás tervezésében, lebo­nyolításában, adaptálásában, mű­szaki ellenőrzésében vállaltak sze­repet. Tavaly az előző évhez képest csaknem harminccal nö­vekedett azoknak az üzeméknek a száma, melyek a MEZÖBER- nek adott megbízatás alapján ké­szítették el beruházási program­jukat, adtak megbízatást a kivite­lezés szervezésére. A Békés megyei kirendeltség egyik legszebb 1968. évi munkája a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz-ben épülő 200 vagonos alma­■5» »« ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ «♦ « »♦♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦♦«« A textiláru termelésében és ér­tékesítésében levő gondok igen sok „asztal” között őszi anale meg, a változó minőségű alapanyagellá­tástól a textilipari géppark jó részének elavultságán át egészen a kereskedelmet sokszor nehéz helyzetbe hozó hitelpolitikáig. A textil- és textilruházati ipar húsz esztendő alatt mintegy meghá­romszorozta termelését, ám, két másik adat rögtön megvilágítja, hogy e fejlődés nem volt egyértel­mű. Ugyanis: az egy foglalkozta­tottra jutó termelés ugyanez idő alatt csak 89 százalékkal emelke­dett, s az automatizált szövőgépek aránya napjainkban is csak 26 százalékot ért el. Létszámnövelés­sel, alapvető műszaki tökéletesí­tések nélkül érte el eredményeit a textilipar, s főként utóbbi megha­tározó erő a mai helyzetben, termékösszetételben. A vezető hely a könnyűiparon belül, a keresletnek és kínálatnak hosszú időn át az előbbi javára történt billenése, a korszerűtlen termékeket is hasznosnak ítélő ár­rendszer külön-külön, s együtte­sen még inkább oda vezetett, hogy a textil, és textilruházati ipar a gyártmányfejlesztésben elkényel- mesedett. Árut kínált, azt, amit gyártott. Ám sok esetben nem azt gyártotta, amit a vevő keresett, amit örömmel megvett volna. Az, hogy a dessinek száma csak a legutóbbi két évben emelkedett jelentősen, egymagában is szem­lélteti az éveken át tartó kényel­| hűtőtárolót. Ezt a csaknem 20 j millió forintos beruházást az Élelmezésipari Tervező Vállalat tervezte, s a MEZÖBER szervezé­sében a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat csinálja. Sa­ját tervezőcsoportjuk munkája nyomán — egyedi tervezés — épül a gyulai Munkácsy Tsz gép­műhelye 4—5 millió forint fel- használásával. Ezenkívül részt vett a kirendeltség csaknem 25 szakosított szarvasmarha- és ser­téstelep építésének előkészítésé­ben, a kiviteli munkák ellenőrzé­sében, termelőszövetkezetekben és állaim gazdaságokban egyaránt. Az országos vállalatot ért ki­tüntetés akalmával április 30-án, a Békéscsabán rendezett ünnepség keretében kapta meg a Kiváló Dolgozó jelvényt Kukla Ferenc úttervező és Tarnótzky Béla mű- | szaki ellenőr. mességet, s a piaci hatások lassú érzékelését. A dessin szám vevők által is érzékelhető emelkedése ugyanis csak akkor következett be, amikor a méteráru-forgalom jelentős mértékben csökkent, amikor a kereskedelem importtal teremtett konkurrenciát, tehát — „eső után”. A gyárak ma — s a szemléletváltozásban a sajtó is szerepet játszott — már számol­nak az igényekkel, megkezdték a fölzárkózást, ám korábban ter­melt cikkeik jó része a kereskede­lemben fölhalmozódott. És ez át­vezet a „másik asztalhoz”. Az árleszállítások, a különböző kiárusítások ellenére a textilnagy­kereskedelmi vállalatok raktárai­ban a szükségesnél jóval nagyobb készletek vannak. Többségükben olyan áruk ezek, amilyeneket csak igen nagy mértékű árcsök­kentéssel lehetne eladni, ám a je­lenlegi árkockázati alapok, s más pénzügyi eszközök erre nem ad­nak lehetőséget. Sőt, a tartósan meglevő nagy készletek miatt a kereskedelmi vállalatok pénzügyi helyzete kiegyensúlyozatlan. Igen sok esetben a nyakunkon levő in- kurrencia miatt nincsenek pénz­ügyi — hitel — lehetőségeik a kurrens áru beszerzésére, rende­léseik lemondására kényszerülnek a gyártó üzemeknél, tartozásaik rendezésére újabb és újabb ha­táridőket kémek. A szolid fejlődést célzó restrik­tiv hitelpolitika szükségességét senki nem vonja kétségbe. Ebben az esetben azonban e restriktiv Egy szoba tenyérnyi virágoskert az ajtó előtt. Bent az alig néhány négyzetméternyi területű szobá­ban, régen festett fal, mellette heverő. A falon, a heverő felett képeslapokból kivágott színes sztárfotók, beat-zenekarok meg­fagyott mosolyú muzsikusai. A kisasztalon reggeli maradékok. A lány 15 éves, ül a heverőn, birkó­zik a szavakkal és könnyekkel: — Akkor még csak két éves voltam. Lehet, hogy képzelődöm, de úgy érzem, hogy emlékszem apámra. Anyám soha nem beszélt róla. Pedig nagyon szerette és még most is visszavárja. Nem mondja^ de én tudom. Ö mesélte, hogy még ötvenhatban elment. Egyszer a . szekrényben kutatva, találtam egy levelet... ötvenhét- ben írták, Angliából jött: „Na­gyon vigyázzatok magatokra, ne­kem jó helyem van, nemsokára küldök pénzt, sokait gondolok rá­tok. Apa.” Ügy olvastam 10-szer, százszor az iskolában, az utcán, odahaza hitelpolitika merev alkalmazása, illetve annak elodázása, hogy a készletek egy részét csak jelen tős állami áldozatok árán lehet fölszámolni, odavezet, hogy ösz- szeszűkülnek a textilkereskede­lem értékesítési lehetőségei. Ez pedig nem lehet gazdaságpolitikai cél. Annak az ellentmondásnak a fölszámolása, hogy áru és kapaci­tás bőségesen van, de keresett áru, eladható áru kevés, hosszú ideig nem halasztható, még ha en­nek anyagi következményeit kese­rű pirulaként is kell lenyelni. A hitelpolitika finomítása, az árrendszer egyszerűsítése mellett — erre a textiláruknál május 2- től érvényes az új forgalmiadó kulcs — azonban sok olyan teen­dő is van, ami kizárólag a keres­kedelmen múlik. Így az iparral szembeni igényesség növelése, az áruk minőség szerinti átvételének fokozása, az áruelosztás területi szervezetének tökéletesítése, a fo­gyasztók megváltozott igényeit fi­gyelembe vevő áruszerkezet biz­tosítása stb. Hiba lenne, ha a for­galom akadozásának, lassú nőve- ^ kedésének a fogyasztói panaszok-* nak okait a kereskedelem csakis* külső tényezőkben, állami intéz-1 kedésekben, s az ipar magatartá-4 sában keresné. Van ilyen veszély * A vevő, amikor vásárolni akar,* a boltba nyit be. Nem azzal törő- * dik, mi van a kulisszák mögött,« hanem azzal: mi van a pulton, J pénze ellenértékeként megkap- ♦ ja-e, amit keres. És ma még sűrűn ♦ „szűk ruhát” adnak rá... elbújva, hogy senW se lásson. Még anyám sem. Akkor tudtam meg, hogy nekem is van apám.. Nagyon boldog voltam, Minden­kinek megmutattam a levelet. Azután már nem csúfoltak többé, sőt mintha irigyelitek is volna egy kicsit, hogy az ón apukám kül­földön van és majd sóik mindent küld nekem. Ahogy telt az idő, egyre rosz- szabb lett, mert amióta megtud­tam, hogy nekem is van édes­apám úgy, mint a többi lánynak, azt szerettem volna, hogy velem sétáljon végig a városon és, hogy mutogassam barátnőimnek, hogy elvigyen a cukrászdába, moziba vagy elkísérjen a gyárba, vagy ott várjon az ajtóban, ha vége a műszaknak Érdeklődni kezdtem mindenütt, hogyan lehetne üzenni neki, haza­hívni. Mert több levél nem jött, pedig nagyon vártam. Még a télen írtunk egy dolgo­zatot a szülőkről. A tanító néni megdicsért, azt mondta: Nézzétek meg a Lévai Ibolya dolgozatát, milyen szépen ír az apukájáról. Nem emlékszem, már pontosan, de itt van a piszkozat: „Nekem miért nincs apukám? Hisz a tár­saim oly vidáman mesélnek az apukájukról, én meg olyan egye­dül érzem magam. Nem is tudom elképzelni milyen lehet az apai szeretet. Talán, ha nekem is len­ne apukám, megértenének engem, és én lennék a legboldogabb a világon.” Anyu se őszinte hozzám. Fél az emberektől, talán azért mert na­gyot hall. Nem beszél senkivel. Takarít házaknál meg az iskolá­ban, elmegy korán reggel és csak este jön haza. Mindig egyedül va­gyok. Csak a levéllel beszélgetek, mintha az értené. Hallottam, hogy a Vöröskereszt már sok apukát, anyukát megtalált. Meg­próbálom én is, írok! Tessék mondani, megtalálják? Béla Ottó VIDIA KERESKEDELMI VÁLLALAT TELEPE Békéscsaba, Szerdahelyi út azonnal belépéssel w m keres felvételre. port Betongyárát. Az új beton- gyárat az Építőgépgyártó Válla­lat műszaki gárdája tervezte és a berendezések a vállalat gyárai­ban készültek. Precíz elektroni- Uus mérlegrendszerét a Hódme­zővásárhelyi mérleggyár készí­tette. Az új BR—60 típusú auto­mata betongyár az országos transzportbeton-hálózat egyik fontos állomása, az építkezések legkorszerűbb kiszolgálója, amelynek gazdaságosságát bizo­nyítja, hogy 3—5 év alatt meg­térül a beruházási összeg. Az új gyár idei tervében 40 ezer köbméter transzportbeton elké­szítése szerepel. Képünkön: az új betongyár a cementsilókkal. Virágzik a lila orgona Békéscsa bán A természet gyorsan pótolta a mulasztást. A háromhetes tavasz- késés. ellenére május elsejére Békéscsabáin több házikertben kinjrílt a jellegzetes májusi virág, a lila orgona. Egyébként megyénk virágdömpinggel köszönti a nem­zetközi munkásság nagy ünnepét. A rétek messzire virítanak a tar­ka mezei virágoktól, s felöltötték rózsaszínű díszruhájukat a japán­birsek, a perzsiai dísz-szilváink. * — Gyere velem kék ibolyát szedni — kérlelte a fiú lányt. A lány mosolyogva, boldogan bó­lintott igent, mivel nagyon sze­retett kettesben ibolyázni. Az erdő felé menet a fiú átkarolta a lány derekát és a belső forrá­ságtól kiszáradt torokkal sut­togta: — A világ végéig el tudnék igy menni Veled .., Visszafelé jövet ibolya nem volt náluk, de azért nagyon elé­gedettek voltak. Pilledten anda- logtak a főtérig, ahol a lány szembefordult a fiúval: — Kísérj el hazáig, itt lakom alig száz méterre... A fiú elképedve bámult rá: — Olyan messze? Hogy kép­zeled? Ringj csak haza egye­dül ...Na szia,.. Ö. Kovács István

Next

/
Oldalképek
Tartalom