Békés Megyei Népújság, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-01 / 98. szám
í ma szíj ált az újjáépítés elkerül-1 nalról futtatnák. Ettől az egy hetetlenségét, szükségességét. A kérdést akként fogalmazzák színvonaltól pedig Mezőhegyes majdnem olyan messze van. a gazdaságirányítás új rendsze- j mint Makó Jeruzsálemtől, rének jelenlegi pénzügyi politi-1 Adatok. . adat- és jelentéshaljelenlegi pénzügyi ; kája nem teszi lehetővé a Me- j mázok tanúsítják, s erről Mező- zőhegyesí Állami Gazdaság re- j hegyesen szívesen adnak tájékonstrukciójának gyors megváló | sítását. Saját anyagi forrásaiból I meglevő gondjaik megoldása is lehetetlen, nem beszélve az új j építkezésekről. j Ezeket látva. Mezőhegyes ve- I zetői a rekonstrukció megvalósításához két alternatívát jelölnek koztatást. hogy ez az állami gazdaság az ország egyik legmostohább munkahelyét és technikai körülményeit hordozza. Jogos a kérdés: ha egyszer az eszküzellátottság itt a leggyengébb, mitől és kitől születnek !t kiállítási nagydíjak, a serlegek, meg. Az egyik: az állami gazda-j az arany-, az ezüst- és a bronz- ságot rangjának megfelelően ki-, érmek, a plakettek, és az okle- emelten kellene kezelni, vagy, velek? Nem másból, mint a me- pedig _ hosszabb lejáratú hitelek j zőhegyesi ember helytállásából, folyósításával kellene segíteni az | olyan vasakaratú és szorgalmú itteni igen sürgős munkát. az itteni nép. hogy a mostoha A körülmények kellően alátá-! körülmények között is országra- masztják a mezőhegyesiek kéré-1 világra szóló termelési eredméállattenyésztési központ épül Peregpusztán. áflömány'ra mondották azt « németek: ezekkel már a vágóhídon sem érdemes időt tölteni. Lényegébe*! ezzel az állománnyal és a Magyar Népköztársaság kormányának támogatásával indult el Mezőhegyes a szocialista fejlődés útjára. Az állami gazdaság vezetősége ma is nagyra értékeli Benézik Sándor Kossuth-díjas, volt kanászszámadó, Varga Imre volt gulyásszámadó, Izinger Pál igazgató, Felszeghy László főállattenyésztő, Lukács Béla főag- ronómus, Mészáros Pál volt juhászszámadó, Keserű János igazgató, Kúti Ernő főagronómus munkásságát, akik a mezőhegye- si embert jellemző szorgalommal és munkaszeretettel vetették meg a mai növénytermesztési és állattenyésztési eredmények alapját. Mezőhegyes lényegében az előbb említett gazdasági helyzetből nőtt naggyá, vált ismét fogalommá a magyar gazdatársadalom körében. A ma Mezőhegyese régen túlnőtte a Gluzek Gyula idején produkált eredményeket. A század- fordulón betakarított 5—5,5 mázsa búzatermés helyett holdanként ma már aszályos időjárásban is biztonságosan termelnek 21—22 mázsát, szemes kukoricából 26—27. cukorrépából 200, lucernaszénából pedig 38,5 mázsái. Termelési körülményeik azonban egyáltalán nem irigylésre méltóak. A gazdaság gépparkjának 20 százaléka 15 éves traktorokból áll. Vajon hol üzemeltetnek még K—25-ös Zetorokat? Ezekből a gépekből Mezőhegyesen még akad egy tucatra való. A gazdaság összgépállománya 156 traktor, mely lényegében 14 típusra tagolódik. Korszerű gazdaságszervezés hogyan képzelhető el ennyi típussal és olyan sok kiöregedett traktorral? Korszerű munkagép — a kombájn kivételével — nincsen. A műszaki színvonal szinten tartására évente csaknem 15 millió forintot költenek. A termelésben elfáradt gépek és eszközök karban tartása Mezőhegyesen rendkívül sokba kerül. A gazdaság vezetőségének keze ugyanakkor kötve van, mert a fenntartásra előirányzott összegből új gépet és eszközt nem vásárolhat. Jól látták Mezőhegyes vezetői, amikor a helyzeti tények alapos ismeretében napirendre tűzték a Mezőhegyes! Állami Gazdaság rekonstrukcióját. A gondolat ilyen értelmű felvetésére talán hamarább is sor kerülhetett volna, mivel időközben gazdasági életünkben egy sor intézkedés jelent meg a gazdaságszervező munka korszerűsítésére. Ettől a gazdaságtól korábban azért vonták meg a többi állami gazdaságnak folyósított beruházási hiteleket, mivel Mezőhegyest az országban mindenki komplett, korszerű gazdaságnak ismerte. Gluzek Gyula idejében cukorgyára, kisvasűtja, kendergyára volt ennek a mezőgazdasági kombinátnak. Ma viszont csak termőföldje és omladozófélben levő majorságai vannak! Az állami beruházás volumene — korszerű állattenyésztő telepek építésére, modern gépsorok termelésbe állítására — a növénytermesztésben is elmaradt az újonnan szervezett és alakult állami gazdaságok műszaki színvonalától. A termelőmunka beindítására a főhatóság elsősorban ezekbe a gazdaságokba csoportosította anyagi eszközeit. Jutott ugyan néhány szerfás- épület Mezőhegyesre, de ezek mára ugyanúgy elavultak, mint a századforduló körül épített istállók, magtárak, ólak, lakások. Megdöbbentően határozat. A jelenlegi beruházási politikában az üzemek ilyen irányú kérelmét versenytárgyaláson futtatják. S ha valamelyik állami gazdaság a mezőhegyesinéi jobb beruházási ajánlatot tesz, a Magyar Beruházási Bank annak adja a pénzt az új telep megépítésére. Ha ezen a versenytárgyaláson a Mezőhegyesi Állami Gazdaság kapná meg a beruházás megvalósítását, akkor az előbb említett sertéskombinát megépítése azt jelentené, hogy a következő négy esztendőben fejlesztési alapját teljes egészében ide, erre a célra kellene koncentrálnia. Vagyis, nem építhetne semmi mást, még szolgálati lakásokat sem! Pedig a szarvasmarha-tenyésztés korszerű épületeinek készítése is sürgős lenne. Országos szerveink most már mind tisztábban látják a rekonstrukció elkerülhetetlenségét. Ezért is írtak ki tervpályázatot egy évenkénti 1100 hízó szarvas- marha neveléséhez szükséges korszerű épületkomplexum tervdokumentációjának összeállítására. A 700 szolgálati lakás újjáépítése is indokolt lenne. Ezeket a lakásokat most már csak a válaszfalak tartják fenn. A Mezőhegyesi Állami Gazdaság vezetői nem valami nemzeti ajándékot kérnek az előbb említett rekonstrukció megvalósításához. Cserébe évente csaknem 800 vagon kenyérgabonát; a jelenleginél 140 vagonnal több húst és egymillió literrel több tejet adnának. Ezek a számítások konkrétan alátásének mérlegelését. Egyrészt a történelem is bizonyít, mely szerint a ma omladozó és az össze- dőlés határáig jutott épületeket annak idején banki hitelből — közép- és hosszú lejáratúakból — építették. Másrészt az Agrár- gazdasági Kutató Intézet adatai, az Élelmezésipari Tervező Vállalat statikusait igazoló tények nap mint nap tanúsítják, hogy a Mezőhegyesi Állami Gazdaság rekonstrukciója elkerülhetetlen. Kérdés, megéri-e az újjáépítés? Pénzügyi szerveink ezzel a megéri-e mértékkel mérnek. Ennek az értékítéletnek azonban csak .akkor lenne létjogosultsága. nyékét produkál. Megérdemelnék, hogy róluk, eredményükhöz mérten gondoskodjanak. A gazdálkodás eredményei három év átlagában a 225—235 millió forint halmozott termelési értéket mutatják, évenkénti 24— 26 millió forint nyereséggel. Az egy dolgozóra jutó termelési érték 1966-ban 99 ezer 800, 1967- ben és 1968-ban ef^aránt 107 ezer 200 forint volt. növeli ennek értékét, hogy a viszonylag legkedvezőtlenebb állóeszköz-ellátottság mellett a fizikai dolgozók létszámát három év alatt öt százalékkal csökkentették, az átlagkeresetet pedig 12,5 százalékha a beruházás megszervezéséért | Kdl nov ^élversenyző üzemeket egy színvo- i -A gazdálkodás fejlesztése nagy lehetőségek előtt áll a rekonstrukcióval. A gazdaság vezetői elsősorban a műszaki színvonal növelésére gondolnak, hiszen az automata-gépsorok termelésbe állításával, a legmodernebb mezőgazdasági technika alkalmazásával jelentősen csökkenthető lenne az önköltség. A korszerű szállító járművek beszerzésével, ezek szervezett és magasfokú kihasználásával a jelenlegi ilyen értelmű költségek 15—25 százalékkal lennének alacsonyabbak. De beszélnek arról is, hogy az ország egyik legtermékenyebb területe öntözéssel a jelenleginél kétszerte többet is teremne. Az 1969. évi jövedelem ennek folytán . két és fél—háromszorosára is növekedhetne. Az öntözővíz egyedüli, szinte kimeríthetetlen forrása lehetne a Maros. Csakhogy Mezőhegyes és a Maros között több tízkilométeres a távolság. Vízügyi szakemberek szerint ahhoz, hogy a Csanádi lőszhát, s benne a Mezőhegyesi Állami Gazdaság öntözővizet kaphasson kétszer, esetleg háromszor kellene átemelni a vizet. Mezőhegyes területe ugyanis magasabban fekszik, mint a Maros nyári vízszintje. A gazdaság pártszervezete és szakszervezeti bizottsága jelentős munkát folytat a termelésok az a 15 millió forint, melyet évente a régi. a szaná- j liesítésére évenként csaknem fél- lásra és lebontásra igazán meg- j millió forintot költenek. A téli érett épületek foltozgatására for- i fialtatás azonban még így sem dítanak. Tulajdonképpen ezért is magas a Mezőhegyesi Állami Gazdaság termékeinek önköltsége, mert sokba kerül az elavult épületek fenntartása. Ma nincsen Mezőhegyesen egyetlen gazdasági épület, ahol e gazdaságnak szánt szerepet: a korszerű mezőgazdasági technika bemutatását láthatná az ember. Az egy évszázadot élt istállókba ezeket be sem lehet vinni, mert félő, hogy a gép üzemelése közben keletkező rezonancia előbb temeti maga alá az ott tárolt értékeket, mint azt az Agrárgazdasági Kutató Intézet kimutatta. Ä tejtermelés Mezőhegyeshez mért viszonylagosan alacsony színvonala — 3600 liter tehenenként —, az egy kocára jutó malacszaporulat lényegében tehát ezért kedvezőtlen. A 15 évvel ezelőtt épített szerfás istállók és ólak ideiglenes télehetséges, mert a szerfás fiaz- tatók fűtése tűzveszélyes. Az állami gazdaság rekonstrukciója 1967-ben elkezdődött. Az állami gazdaságok központja engedélyt adott egy 500-as kocatelep és évenként 10 ezer hízósertés kibocsátására alkalmas épületkomplexum építésére. E rekonstrukció keretében épül az első korszerű, 432 férőhelyes tehenészet. a központi gépjavító és 50 kétszobás, fürdőszobás lakás. Ezek a létesítmények 1969 második felétől szolgálják majd a termelést. A gazdaságirányítás új rendszerére való áttérés a beruházás vonatkozásában nehéz helyzetbe hozta Mezőhegyest. A rekonstrukcióban előirányzott további építkezés: 1100 férőhelyes kocatelep és évi 22 000 hízott sertés kibocsátására alkalmas sertéstelep megépítésére még nincsen i Korszerű, új szolgálati lakások épülnek a kerületekben dolgozóknak. kenység növelésére, a szocialista brigádmozgalom fejlesztésére. Az 57 szocialista címért versenyző brigádnak nagy része volt abban, hogy nyereségrészesedés címén az 1968. évi eredmény alapján 32,1 munkanapra járó keresetet fizethettek ki. Az anyagi ösztönzés differenciálására tett javaslatot a gazdaság vezetői figyelembe vették. Ezért a kerületek között a helyi eredményektől tették függővé a nyereség- részesedés összegét. Az ó-mező- hegyesi kerületben ilyen előzmények után fizethettek ki 34,1 munkanapi keresetnek megfelelő összeget, ami a komlósfecskési kerületben nem lépte túl a 23-at. A kerületekben folytatott eredményes gazdálkodás címén most, május 1-én élüzemeket avatnak. Az ó-mezőhegyesi, a kamarási és a csatókamarási dolgozók, továbbá az évente 70 vagon minőségi húsárut készítő vágóhídiak, az új építkezésben kiemelkedő teljesítményt nyújtó építészet és a lucernaliszt-készítő üzem büszkélkedhet a megtisztelő Élüzem címmel. A kerületekben folyó élet ma már jóval gazdagabb, mint évekkel ezelőtt volt. A művelődés előmozdítására kulturális központokat, kerületi művelődési házakat építettek, kézi könyvtárakat tartanak fenn és üzemi orvosi rendelőt csináltak. A gazdaság nyereségéből jelentős összeget fordítanak kulturális és sportcélokra. A lehetőségekhez mérten messzemenően gondoskodnak a dolgozó emberről s mind többnek teszik lehetővé a Balaton partjára épített üdülőben a jól végzett munka utáni pihenést. A Mezőhegyesről alkotott kép csak úgy lehet egész, ha mindezekhez még hozzátesszük a gazdálkodást segítő intézmények munkáját: a mesterséges termékenyítő állomást, a kísérleti telepet s azt a kiterjedt gyümölcskertészetet, amely különösen az utóbbi időben emelt két—három fejmagasságot ezen az üzemen. A gazdaság valamennyi vezetője és dolgozója már benne él a rekonstrukcióban. Bár ennek megvalósítása ma még csak papíron van. Mégis nap mint nap abban a tudatban állnak munkába, hogy az ország mezőgazdaságáért és a népgazdaság élelmiszer-ellátásáért oly sokat tett Mezőhegyesi Állami Gazdaság kérése végre valahára eljut az illetékesekhez és Mezőhegyes a közeli jövőben élheti majd az újjáépítés gondját és ennek örömét.
