Békés Megyei Népújság, 1969. április (24. évfolyam, 75-96. szám)

1969-04-12 / 82 . szám

1969. április 12. 4 Szombat Késett a figyelmeztetés Az idén 303 millió forintot költ beruházásokra a MÁV Szegedi Igazgatósága Az 1969. évi terv: 5 millió 500 ezer tonna árú és 32 millió 700 ezer utas szállítása „Sokszor voltak már bosszúsá­gaim, de ilyen mérhetetlen még soha. Nem tudom szavakban el­mondani “kétségbeesésemet, ami­kor ez megtörtént velem” — írja paprikás hangulatú levelében Szabó Jánosné Békéscsaba, Ihász utca 4, IV. 2 szám alatt lakó ol­vasónk. Felháborodására az adott okot, hogy a 9-es számú autóbusz elő­zetes bejelentés nélkül, egyik napról a másikra megváltoztatta útvonalát. Nem a Tulipán utcán, hanem a Temető soron fordult ki a Bartók Béla útra, és így elke­rülte a Kötöttárugyár előtti meg­állót. Olvasónk, jó néhány sorstársá­Dicséretes gyorsasággal vála­szolt Szarvas László, a Békés­csabai Városi Tanács Építési és Közlekedési Osztályának veze­tője a csütörtöki számunkban megjelent Majd ... majd ... majd ... című cikkünkre. Ebben azt tettük szóvá, hogy a Népúj­ság munkatársa nem tudott in­formációt szerezni egy közérde­kű témában, mert: „Telefonál­tunk az említett* osztályra és megérdeklődtük, mikor tudna fogadni bennünket Szarvas László osztályvezető. Az osztály adminisztrátorától azt a választ kaptuk, hogy az osztályvezető „házon kívül van”, de megígér­te, hogy amikor visszatér, tele­fonon értesít bennünket. így is történt. Mire azonban — nagy sietve! — odaértünk a tetthely­re, az adminisztrátor csupán annyit tudott sajnálattal közöl­ni, hogy az osztályvezető ismét eltávozott, jöjjünk vissza negyed óra múlva. Visszamentünk. Üjabb lehangoló közlés: „Teme­tésre ment...” — Mármint az osztályvezető.” A fentieket azért tettük idé­zőjelbe, mert szó szerint meg­egyezik az április 10-én megje­lent cikk leglényegesebb részé­vel. A továbbiakban még meg­írtuk, hogy az osztály azon dol­gozója, aki Szarvas Lászlón kí­vül nyilatkozhatott volna az ügyben, szabadnapos volt. Befe­jezésül pedig hangsúlyoztuk: az elmúlt hónapokban sokszor kap­tunk szíves tájékoztatást Szarvas Lászlótól és munka­társaitól. Most sem azért pa­hoz hasonlóan, elkésett munka­helyéről. Szaszák Pál, az AKÖV menetrend és díjszabási csoport- vezetője sajnálkozását fejezte ki a történtek miatt. Mentségére le­gyen mondva, hogy az AKÖV-öt sem értesítették az útépítők, a megálló előtti útszakasz köveze­tének felszedéséről. Így valóban egyik napról a másikra kellett megváltoztatni a menetrendet. Viszont állítása szerint már ápri­lis 2-án, tehát a 9-es autóbusz útvonalmódosítása napján, a kö­töttárugyár előtti megállónál fel­hívást helyeztek el. A megálló megszüntetéséről a tájékoztató felhívás mégis késett Ezért ké­sett munkahelyéről olvasónk is. naszkodtunk, mert az osztályve­zető nem ért rá velünk foglal­kozni, hanem azért, mert ezt nem hozták az újságíró tudomá­sára. Őszintén sajnáljuk, hogy Szarvas László válaszlevelében rosszindulatúnak nevezte észre­vételünket, s a többi között eze­ket írta: „...a nevét titokban tartó kartársnő (másutt „szer­ződnek emlegeti, idézőjelben) személyeskedő stílusban támad­ja a Városi Tanács Közlekedési és Építésügyi Osztály dolgozóit. A szerző azért nem írta alá a cikket, mert ez a Szerkesszen velünk rovatban nem divatos. Továbbá: pillanatig sem vontuk kétségbe, hogy Szarvas László — munkatársához hasonlóan — indokoltan volt távok Jól tud­juk, azt is, hogy fontosabb dol­ga is akadhat, mint az újságíró informálása. Az adott esetben például — mint írja — tervtár­gyaláson vett részt, míg mun­katársa éjszakai légószolgálat után szabadnapot kapott Ismételjük: ha ezt akkor köz­ük munkatársunkkal és későbbi időpontot jelölnek meg, amikor fogadni tudják, egy szót sem szóltunk volna. Ez viszont — Szarvas László is elismeri — nem így történt Reméljük azonban, hogy szó­váltásunk ellenére a korábbiak­ban kialakult jó kapcsolat meg­marad közöttünk és köszönjük az ígéretet: „A sértő hangú cikk ellenére, e tárgyban és minden más közérdekű ügyben a jövő­ben is szívesen állunk rendelke­zésükre.” (Szegedi tudósítónktól) Az árufuvarozási tervfeladatok teljesítése, a növekvő személy- szállítási igények kielégítése, va­lamint a vasutas dolgozók mun­kafeltételeinek javítása a beru­házások növelését és célszerű felhasználását teszi szükségessé. A MÄV Szegedi Igazgatóság te­rületén az idén 5 millió 500 ezer tonna árut kell rendeltetési he­lyére fuvarozni, valamint 32 mil­lió 700 ezer utast szükséges el­szállítani. Éppen ezért az igazgatóság minden esztendőben jelentős ösz- szegeket költ különböző beruhá­zásokra. Tavaly erre a célra 260 millió 740 ezer forintot költöttek. Ebből egyes vasúti vonalak, vo­nalszakaszok korszerűsítésére 134 ezer, a távközlő- és biztosító- berendezések fejlesztésére, kor­szerűsítésére 35 millió, a pálya­udvarok és állomások fejleszté­sére 40 millió, a szociális beru­házásokra csaknem 6,5 millió, va­lamint az oktatási intézmények korszerűsítésére szintén csaknem 6,5 millió forintot fordítottak. Az idén még ennél is többet költenek beruházásokra, hiszen a múlt évi­nél majdnem 42,5 millió forint­tal növekszik ez az összeg. Eíbből a vonalihálózatok korszerűsítésére 177 millió 200 ezer forint, a táv­közlő- és biztosító-berendezések korszerűsítésére 42 millió 300 ezer, a pályaudvarok és szolgálati helyiségek korszerűsítésére több Feiaikad Fabó szeme, úgy ma­rad karikára nyílva. — Megöl, ha megiszom! Fordít a tol mács. — Nagy ország, nagy pohár... — A tiétek igen, de a miénk kicsi ország, kicsi pohár... Behúnyt szemmel nyeli Fabó és az üres csuprot a lityinánti elé teszi. Telebuktatja a doktornak is, aki alkuszik vele: — Felét most, felét holnap...! — Davaj, davaj...! A doktor is bevágja. Neki könnyű, míg végig ér benne, háromszor lemegy a nap. Min­denüvé nem is jut belőle. Csontó pohara színültig van. Arra már nem férne egy csepp sem. Nem dévánkozik sokat, fel­hajtja. A lityinánt magának is tölt, nem többet, nem kevesebbet, mint a többinek. Felemeli' a két- decis findzsát és komoly hangon szóL Fordítja a tolmács rögtön. — Ami volt — volt, ami van — van, azt meg próbáljuk jól csinálni... Felhajtja a poharat. Száját megtöri: és ökölbe szorított kézzel tiszteleg. Indul a három ember. A dok­tor az ajtóból visszafordul. — Valami írást adjon a lityi­nánt... Éjszaka is sokat mász­' kálunk s a végén még náthá­sok leszünk... Int a tiszt és a vasládából odanyomja a kerek bélyegzőt. Erősen látszik középen a csil­lag és akörül valamilyen írás. Fabónak és Csontónak is le- bélyegzi az ingét és mennek to­I mint 47 millió, egészségügyi és I kulturális célokra 9 millijó 650 ezer, oktatási és szociális létesít­ményekre több mint 26 millió fo­rint jut. Mindez lehetővé teszi, hogy az igazgatóság területén fejlődjenek a műszaki és technikai feltételek, Sugár Kata nevét vette fel a békéscsabai Űttörőház fotószak­köre. A munkásmozgalomban jól ismerték: kiváló fotós volt. Sze­retett témáit a munkás- és pa­rasztéletből vette. Az úttörőház az ő nevében hir­detett fotópályázatot az elmúlt évben, országosan. A pályázat cél­ja „a fiatalok a fotóművészet sa­játos eszközeivel mutassák be ha­zánk és az ifjúság életét ” Járjuk az úttörőház kiállítási termét, miután • beírtuk nevünket a Látogatási Albumba. Előttünk 1967-től sok magyar és külföldi név sorakozik. E kiállítás, talán a tavaszi iskolai szünet miatt, nem eléggé ismert. Pedig ha nem tudnánk hói já­runk, amatőr szemmel nézve mél­tán hihetnénk, gyakorlott fotómű­vészekkel van dolgunk! Kilenc úttörőház, 3 megy« úttörőcsapat versenyezett, 170 fotó érkezett Pécs, Űzd, Diósgyőr, Szerencs és Budapest kerületeiből, s a 60 leg­jobb kép most itt függ a paravá­nokon. A zsűri tagjai pedagógus vább. Az öreg Fabó a kap|uban kipróbálja. Ügy fordul az őr előtt, hogy lássa az írásos enge­délyt Kemény fogással meg­markolja a gitár nyelét a kato­na és halványát a fejével is biccent. — Drasztutye...! A községháza felé mennek. Csontó meglöki Fabót. — Az mit jelent? — Azt, hogy alászolgája... Nevet a három ember, j Van mit A Nap átver a kopásé fák között, a házak sem nagyon tartják vissza a sugarakat, mert ‘soknak megcsappant a teteje. Belül van az udvaron vagjr tá­vol a másik utcában. Van olyan, amelyiknek a járdára szórta le a gránát és úgy állította a ge­rendákat, hogy bujkálni lehes­sen alattuk. Fabónak könnyű. Nem hosz- szú a dereka, Csontónak már nehezebb, mert jobban kinőtt a sárbóL A doktor csak úgyl tud átmászni a gerendák alatt, ha kezével tapogatja a felszakított járdát A gőz leghamarabb Fabóból sípolt ki. Ügy lökte ki a kárját, mintha pisztoly volna a marká­ban. — Itt- sepregettem az utat ti­zenkilencben... Itt! A doktor legyint. Széles kört kaszál a karjával. — Az volt — volt- Ami van — van... — Csak mondom-... Csontó is a kövesút irányába fordul. — Ebédet hoztam, paszulyle­tovább javuljanak a vasutas dol­gozók munkakörülményei, s en­nek eredményeként az igazgató­ság szolgálati helyei eredménye­sen teljesítsék a reájuk háruló áru- és személyszállítási felada­tokat. Sziláéi Sándor képzőművészekből állt, Vágréti János, a szakkör vezetőjével élü­kön. „Szédülök...” ez Kovács Lajos szegedi fotós első díjas fényké­pe megosztva a pécsi úttörőház kollektívájával. A pesti Dombó­vári Sándor „Bújócskája” és „Pi­henője” olyan bájos, szívet mele­gítő és fiatal képek, amit csak gyermekszem láthat meg gyer­mekekről. A „Győztes nyilatko­zik”; egy síverseny 10 éves győz­tese a mikrofonba beszél; bárme­lyik országos képeslap címképéül választhatná. Békéscsabai szakkör is remekelt a „Gyermeknap” cí­mű képével, ahol is a főtéren az aszfaltrajzoló gyerekeket láthat­juk, s a tanácsháza és a nagy­templom a háttér. Emléklapot mindenki kapott, a legjobb kollekció szerzője már át­vette a 400 forint értékű fotó- felszerelést. A békéscsabai úttö­rőház 5 hónapig tartó, tavaszi- nyári rendezvényei közül a kima­gasló kiállítás minden elismerést megérdemel. vest meg morzsás kenyere* ti­zenkilencben... Én is csak mon­dom... — Azért...’ A doktorban is megindult a rum járata, parányit csiuklott és a mellére vert. — Az én anyám valódi mosó­nő volt... Igazi, hamisítatlan mosónő... De subick! Ami volt — volt...! Fabó a pléhdóznit előkotorja a zsebből és cigarettát csavar. A szipkát megszeleltetd és pe- dergetve beledugja a cigarettát. Füstöt fúj a fák felé. — Holnap már mindenkinek mosónő lesz az anyja... Az apja meg olyan, akinek egész életé­ben fát vágtak a hátán... A doktor magasra emelte a hangját. * — Az enyém igazán az volt .. — Tudom... Nem azért mon­dom,.. A patika ajtaját leverte a hu­zat. A zománcos tábla a küszöb előtt fekszik hanyatt. A zománc lepattogott róla. de így is lát­ni a kígyót, amelyik a fakanál nyelére csavarodott és a kinyúj­tott nyelvét bökdösi az elébe tartott tál felé. Akkor sem éri el, ha száz évig szí pakol, mert a kígyó és a tál is zománcból vannak. A doktor áll meg előbb. — Ha hashajtó kell, az se lesz... Mutat a ház belsejébe, ahoi a fiókok egymás hegyén-hátán vannak, a tégelyek kifordított béllel, a tubusok összetörve és a glicerin széles tócsában. Indul be és leül a szemét kö­zepébe. Válogatja az orvossá­got és rakja a markába. — Zsák kell annak...! Fabó szembe kucorodik, Cson­tó a másik szobából párnahuza­tot hoz és leteríti a földre. — Ebbe! Az első igazi csuklást Fabó engedi útnak. Rezonálnak a ís­Só-vicc — jó vicc... A bor nem, válik vízzé, de a cukorból könnyen lehet só. Ez a látszatra erőszakolt állítás nem légből kapott. Mégcsak nem is természeti ' csodá­ról van szó, hanem a kereskedelem tréfájá­ról. Tréfálkozzunk hát mi is egy kicsit! Feleségem a húsvé­ti ünnepek előtt (de már a bolondos ápri­lis elseje után) an­nak rendje és módja szerint megejtette az ilyenkor szokásos be­vásárlást. Sok üzlet­ben megfordult, amíg végre összegyűlt min_ den „alapanyag” az ünnepi ev és-ivásra. Vett kristálycukrot is. Legalábbis ez volt ráírva a zacskóra. Legnagyobb meglepe­tésünkre azonban cu­kor helyett finom pá­rolt só került elő a jobb sorsra érdemes stanicliből. Hogy semmi kétségünk ne legyen, a küldemény­hez a tréfás kedvű kereskedők még egy szétszakadt sószacs­kót is mellékeltek. Visszavigyerp, —■ ne vigyem, meditáltam magamban, de aztán mégis úgy döntöttem, hogy jó lesz még ez a só, ha 1 kilogramm cukor árába is került. Majd elfogy valami­kor. A csoda-csoma­got házi ereklyéim közé helyeztem el. Csak egy valami bosszant: cukrot akartam, venni, sót kaptam és most még­is paprikás va­gyok, mert borsot törtek az orom alá... bt. Köszönjük a gyors választ! Csoór István: NADÁLY © & pt'O'CQrd’bC&'O'tfoífcCIfo 000 C yerntekfoiősok gyerekekről Beszámoló a Kállai Éva Űttörőház kiállításáról

Next

/
Oldalképek
Tartalom