Békés Megyei Népújság, 1969. április (24. évfolyam, 75-96. szám)
1969-04-12 / 82 . szám
1969. április 12. 4 Szombat Késett a figyelmeztetés Az idén 303 millió forintot költ beruházásokra a MÁV Szegedi Igazgatósága Az 1969. évi terv: 5 millió 500 ezer tonna árú és 32 millió 700 ezer utas szállítása „Sokszor voltak már bosszúságaim, de ilyen mérhetetlen még soha. Nem tudom szavakban elmondani “kétségbeesésemet, amikor ez megtörtént velem” — írja paprikás hangulatú levelében Szabó Jánosné Békéscsaba, Ihász utca 4, IV. 2 szám alatt lakó olvasónk. Felháborodására az adott okot, hogy a 9-es számú autóbusz előzetes bejelentés nélkül, egyik napról a másikra megváltoztatta útvonalát. Nem a Tulipán utcán, hanem a Temető soron fordult ki a Bartók Béla útra, és így elkerülte a Kötöttárugyár előtti megállót. Olvasónk, jó néhány sorstársáDicséretes gyorsasággal válaszolt Szarvas László, a Békéscsabai Városi Tanács Építési és Közlekedési Osztályának vezetője a csütörtöki számunkban megjelent Majd ... majd ... majd ... című cikkünkre. Ebben azt tettük szóvá, hogy a Népújság munkatársa nem tudott információt szerezni egy közérdekű témában, mert: „Telefonáltunk az említett* osztályra és megérdeklődtük, mikor tudna fogadni bennünket Szarvas László osztályvezető. Az osztály adminisztrátorától azt a választ kaptuk, hogy az osztályvezető „házon kívül van”, de megígérte, hogy amikor visszatér, telefonon értesít bennünket. így is történt. Mire azonban — nagy sietve! — odaértünk a tetthelyre, az adminisztrátor csupán annyit tudott sajnálattal közölni, hogy az osztályvezető ismét eltávozott, jöjjünk vissza negyed óra múlva. Visszamentünk. Üjabb lehangoló közlés: „Temetésre ment...” — Mármint az osztályvezető.” A fentieket azért tettük idézőjelbe, mert szó szerint megegyezik az április 10-én megjelent cikk leglényegesebb részével. A továbbiakban még megírtuk, hogy az osztály azon dolgozója, aki Szarvas Lászlón kívül nyilatkozhatott volna az ügyben, szabadnapos volt. Befejezésül pedig hangsúlyoztuk: az elmúlt hónapokban sokszor kaptunk szíves tájékoztatást Szarvas Lászlótól és munkatársaitól. Most sem azért pahoz hasonlóan, elkésett munkahelyéről. Szaszák Pál, az AKÖV menetrend és díjszabási csoport- vezetője sajnálkozását fejezte ki a történtek miatt. Mentségére legyen mondva, hogy az AKÖV-öt sem értesítették az útépítők, a megálló előtti útszakasz kövezetének felszedéséről. Így valóban egyik napról a másikra kellett megváltoztatni a menetrendet. Viszont állítása szerint már április 2-án, tehát a 9-es autóbusz útvonalmódosítása napján, a kötöttárugyár előtti megállónál felhívást helyeztek el. A megálló megszüntetéséről a tájékoztató felhívás mégis késett Ezért késett munkahelyéről olvasónk is. naszkodtunk, mert az osztályvezető nem ért rá velünk foglalkozni, hanem azért, mert ezt nem hozták az újságíró tudomására. Őszintén sajnáljuk, hogy Szarvas László válaszlevelében rosszindulatúnak nevezte észrevételünket, s a többi között ezeket írta: „...a nevét titokban tartó kartársnő (másutt „szerződnek emlegeti, idézőjelben) személyeskedő stílusban támadja a Városi Tanács Közlekedési és Építésügyi Osztály dolgozóit. A szerző azért nem írta alá a cikket, mert ez a Szerkesszen velünk rovatban nem divatos. Továbbá: pillanatig sem vontuk kétségbe, hogy Szarvas László — munkatársához hasonlóan — indokoltan volt távok Jól tudjuk, azt is, hogy fontosabb dolga is akadhat, mint az újságíró informálása. Az adott esetben például — mint írja — tervtárgyaláson vett részt, míg munkatársa éjszakai légószolgálat után szabadnapot kapott Ismételjük: ha ezt akkor közük munkatársunkkal és későbbi időpontot jelölnek meg, amikor fogadni tudják, egy szót sem szóltunk volna. Ez viszont — Szarvas László is elismeri — nem így történt Reméljük azonban, hogy szóváltásunk ellenére a korábbiakban kialakult jó kapcsolat megmarad közöttünk és köszönjük az ígéretet: „A sértő hangú cikk ellenére, e tárgyban és minden más közérdekű ügyben a jövőben is szívesen állunk rendelkezésükre.” (Szegedi tudósítónktól) Az árufuvarozási tervfeladatok teljesítése, a növekvő személy- szállítási igények kielégítése, valamint a vasutas dolgozók munkafeltételeinek javítása a beruházások növelését és célszerű felhasználását teszi szükségessé. A MÄV Szegedi Igazgatóság területén az idén 5 millió 500 ezer tonna árut kell rendeltetési helyére fuvarozni, valamint 32 millió 700 ezer utast szükséges elszállítani. Éppen ezért az igazgatóság minden esztendőben jelentős ösz- szegeket költ különböző beruházásokra. Tavaly erre a célra 260 millió 740 ezer forintot költöttek. Ebből egyes vasúti vonalak, vonalszakaszok korszerűsítésére 134 ezer, a távközlő- és biztosító- berendezések fejlesztésére, korszerűsítésére 35 millió, a pályaudvarok és állomások fejlesztésére 40 millió, a szociális beruházásokra csaknem 6,5 millió, valamint az oktatási intézmények korszerűsítésére szintén csaknem 6,5 millió forintot fordítottak. Az idén még ennél is többet költenek beruházásokra, hiszen a múlt évinél majdnem 42,5 millió forinttal növekszik ez az összeg. Eíbből a vonalihálózatok korszerűsítésére 177 millió 200 ezer forint, a távközlő- és biztosító-berendezések korszerűsítésére 42 millió 300 ezer, a pályaudvarok és szolgálati helyiségek korszerűsítésére több Feiaikad Fabó szeme, úgy marad karikára nyílva. — Megöl, ha megiszom! Fordít a tol mács. — Nagy ország, nagy pohár... — A tiétek igen, de a miénk kicsi ország, kicsi pohár... Behúnyt szemmel nyeli Fabó és az üres csuprot a lityinánti elé teszi. Telebuktatja a doktornak is, aki alkuszik vele: — Felét most, felét holnap...! — Davaj, davaj...! A doktor is bevágja. Neki könnyű, míg végig ér benne, háromszor lemegy a nap. Mindenüvé nem is jut belőle. Csontó pohara színültig van. Arra már nem férne egy csepp sem. Nem dévánkozik sokat, felhajtja. A lityinánt magának is tölt, nem többet, nem kevesebbet, mint a többinek. Felemeli' a két- decis findzsát és komoly hangon szóL Fordítja a tolmács rögtön. — Ami volt — volt, ami van — van, azt meg próbáljuk jól csinálni... Felhajtja a poharat. Száját megtöri: és ökölbe szorított kézzel tiszteleg. Indul a három ember. A doktor az ajtóból visszafordul. — Valami írást adjon a lityinánt... Éjszaka is sokat mász' kálunk s a végén még náthások leszünk... Int a tiszt és a vasládából odanyomja a kerek bélyegzőt. Erősen látszik középen a csillag és akörül valamilyen írás. Fabónak és Csontónak is le- bélyegzi az ingét és mennek toI mint 47 millió, egészségügyi és I kulturális célokra 9 millijó 650 ezer, oktatási és szociális létesítményekre több mint 26 millió forint jut. Mindez lehetővé teszi, hogy az igazgatóság területén fejlődjenek a műszaki és technikai feltételek, Sugár Kata nevét vette fel a békéscsabai Űttörőház fotószakköre. A munkásmozgalomban jól ismerték: kiváló fotós volt. Szeretett témáit a munkás- és parasztéletből vette. Az úttörőház az ő nevében hirdetett fotópályázatot az elmúlt évben, országosan. A pályázat célja „a fiatalok a fotóművészet sajátos eszközeivel mutassák be hazánk és az ifjúság életét ” Járjuk az úttörőház kiállítási termét, miután • beírtuk nevünket a Látogatási Albumba. Előttünk 1967-től sok magyar és külföldi név sorakozik. E kiállítás, talán a tavaszi iskolai szünet miatt, nem eléggé ismert. Pedig ha nem tudnánk hói járunk, amatőr szemmel nézve méltán hihetnénk, gyakorlott fotóművészekkel van dolgunk! Kilenc úttörőház, 3 megy« úttörőcsapat versenyezett, 170 fotó érkezett Pécs, Űzd, Diósgyőr, Szerencs és Budapest kerületeiből, s a 60 legjobb kép most itt függ a paravánokon. A zsűri tagjai pedagógus vább. Az öreg Fabó a kap|uban kipróbálja. Ügy fordul az őr előtt, hogy lássa az írásos engedélyt Kemény fogással megmarkolja a gitár nyelét a katona és halványát a fejével is biccent. — Drasztutye...! A községháza felé mennek. Csontó meglöki Fabót. — Az mit jelent? — Azt, hogy alászolgája... Nevet a három ember, j Van mit A Nap átver a kopásé fák között, a házak sem nagyon tartják vissza a sugarakat, mert ‘soknak megcsappant a teteje. Belül van az udvaron vagjr távol a másik utcában. Van olyan, amelyiknek a járdára szórta le a gránát és úgy állította a gerendákat, hogy bujkálni lehessen alattuk. Fabónak könnyű. Nem hosz- szú a dereka, Csontónak már nehezebb, mert jobban kinőtt a sárbóL A doktor csak úgyl tud átmászni a gerendák alatt, ha kezével tapogatja a felszakított járdát A gőz leghamarabb Fabóból sípolt ki. Ügy lökte ki a kárját, mintha pisztoly volna a markában. — Itt- sepregettem az utat tizenkilencben... Itt! A doktor legyint. Széles kört kaszál a karjával. — Az volt — volt- Ami van — van... — Csak mondom-... Csontó is a kövesút irányába fordul. — Ebédet hoztam, paszulyletovább javuljanak a vasutas dolgozók munkakörülményei, s ennek eredményeként az igazgatóság szolgálati helyei eredményesen teljesítsék a reájuk háruló áru- és személyszállítási feladatokat. Sziláéi Sándor képzőművészekből állt, Vágréti János, a szakkör vezetőjével élükön. „Szédülök...” ez Kovács Lajos szegedi fotós első díjas fényképe megosztva a pécsi úttörőház kollektívájával. A pesti Dombóvári Sándor „Bújócskája” és „Pihenője” olyan bájos, szívet melegítő és fiatal képek, amit csak gyermekszem láthat meg gyermekekről. A „Győztes nyilatkozik”; egy síverseny 10 éves győztese a mikrofonba beszél; bármelyik országos képeslap címképéül választhatná. Békéscsabai szakkör is remekelt a „Gyermeknap” című képével, ahol is a főtéren az aszfaltrajzoló gyerekeket láthatjuk, s a tanácsháza és a nagytemplom a háttér. Emléklapot mindenki kapott, a legjobb kollekció szerzője már átvette a 400 forint értékű fotó- felszerelést. A békéscsabai úttörőház 5 hónapig tartó, tavaszi- nyári rendezvényei közül a kimagasló kiállítás minden elismerést megérdemel. vest meg morzsás kenyere* tizenkilencben... Én is csak mondom... — Azért...’ A doktorban is megindult a rum járata, parányit csiuklott és a mellére vert. — Az én anyám valódi mosónő volt... Igazi, hamisítatlan mosónő... De subick! Ami volt — volt...! Fabó a pléhdóznit előkotorja a zsebből és cigarettát csavar. A szipkát megszeleltetd és pe- dergetve beledugja a cigarettát. Füstöt fúj a fák felé. — Holnap már mindenkinek mosónő lesz az anyja... Az apja meg olyan, akinek egész életében fát vágtak a hátán... A doktor magasra emelte a hangját. * — Az enyém igazán az volt .. — Tudom... Nem azért mondom,.. A patika ajtaját leverte a huzat. A zománcos tábla a küszöb előtt fekszik hanyatt. A zománc lepattogott róla. de így is látni a kígyót, amelyik a fakanál nyelére csavarodott és a kinyújtott nyelvét bökdösi az elébe tartott tál felé. Akkor sem éri el, ha száz évig szí pakol, mert a kígyó és a tál is zománcból vannak. A doktor áll meg előbb. — Ha hashajtó kell, az se lesz... Mutat a ház belsejébe, ahoi a fiókok egymás hegyén-hátán vannak, a tégelyek kifordított béllel, a tubusok összetörve és a glicerin széles tócsában. Indul be és leül a szemét közepébe. Válogatja az orvosságot és rakja a markába. — Zsák kell annak...! Fabó szembe kucorodik, Csontó a másik szobából párnahuzatot hoz és leteríti a földre. — Ebbe! Az első igazi csuklást Fabó engedi útnak. Rezonálnak a ísSó-vicc — jó vicc... A bor nem, válik vízzé, de a cukorból könnyen lehet só. Ez a látszatra erőszakolt állítás nem légből kapott. Mégcsak nem is természeti ' csodáról van szó, hanem a kereskedelem tréfájáról. Tréfálkozzunk hát mi is egy kicsit! Feleségem a húsvéti ünnepek előtt (de már a bolondos április elseje után) annak rendje és módja szerint megejtette az ilyenkor szokásos bevásárlást. Sok üzletben megfordult, amíg végre összegyűlt min_ den „alapanyag” az ünnepi ev és-ivásra. Vett kristálycukrot is. Legalábbis ez volt ráírva a zacskóra. Legnagyobb meglepetésünkre azonban cukor helyett finom párolt só került elő a jobb sorsra érdemes stanicliből. Hogy semmi kétségünk ne legyen, a küldeményhez a tréfás kedvű kereskedők még egy szétszakadt sószacskót is mellékeltek. Visszavigyerp, —■ ne vigyem, meditáltam magamban, de aztán mégis úgy döntöttem, hogy jó lesz még ez a só, ha 1 kilogramm cukor árába is került. Majd elfogy valamikor. A csoda-csomagot házi ereklyéim közé helyeztem el. Csak egy valami bosszant: cukrot akartam, venni, sót kaptam és most mégis paprikás vagyok, mert borsot törtek az orom alá... bt. Köszönjük a gyors választ! Csoór István: NADÁLY © & pt'O'CQrd’bC&'O'tfoífcCIfo 000 C yerntekfoiősok gyerekekről Beszámoló a Kállai Éva Űttörőház kiállításáról
