Békés Megyei Népújság, 1969. április (24. évfolyam, 75-96. szám)
1969-04-11 / 81 . szám
IMS. április 11, 3 ■ Péntek ^r,„ Olvasók véleménye: Hz adminisztrációról és a munkásnők helyzetéről Az utóbbi napokban két érdekes hozzászólás érkezett címünkre. A levélírók a március 15-én megjelent, Ha beteg a gépírónő és az április 2-án közölt, Két asszony téglát rak című vezércikkel kapcsolatban fejtették ki véleményüket * »* Az előbbi újságcikk dr. Zalai Lajos gyomai olvasónkat késztette vitára. Az szerinte is elítélendő, hogy a gépírónő betegsége miatt, késedelmet szenved az ügy intézése, mert néhány sor szöveget sem hajlandó rápötyö^tetni a nyomtatványra az illetékes előadó. Nem ért egyet azonban a cikk „hangvételével” általában és konkrétan néhány következtetéssel. A cikk hangvételével kapcsolatos kifogását megalapozatlannak érezzük, hiszen senki sem olvashatott ki belőle ilyesmit: „úgy véli (mármint az újságíró), a szakmunkások valami magasabb rendű kasztot képeznek, amire a részfeladatokkal megbízott adminisztrátorok irigykedve néznek fel.” Mi csupán azt mondtuk, hogy a hiányosan képzett — például: gimnáziumi érettségi után íróasztal mellé került és még kellő gyakorlatot sem szerzett — és csupán apró részfeladatok ellátására képes adminisztrátorok, irigykedhetnek hasonló korú szakmunkás barátaik keresetére. Köztudott ugyanis, hogy ezeket a kis pozíciókat nem fizetik — mert nem is fizethetik —, meg úgy a vállalatok, intézmények, mint a szakmunkásokat. Következtetéseinkkel azért szállt vitába dr. Zalai Lajos, mert szerinte egyoldalúak. Az íróasztalok számát — szerinte — elsősorban úgy csökkenthetjük, ha tovább ésszerűsítjük az ügyvitelt, és egyszerűbb, érthetőbb jogszabályokat alkotunk. Ebben tökéletesen igaza van. Éppen ezért köszönetét mondunk tartalmas leveléért A békéscsabai Kutasi Cézáné nem vitatkozó szándékkal vetette papírra levelét. Néhány olyan ténnyel egészíti ki a Két asszony téglát rak című írást, amiről mi nem tudhattunk. Kinyomozta például, hogy azt a két rakodónőt, akiket a cikk írója munka közben mefigyelt az ablakból, Hazai Ilonának és Szabó Lajosnénak nevezik. Mindketten a 8-as számú AKÖV szocialista brigádjában dolgoznak és megbecsült tagjai o kollektívának. Ennek megfelelően szépen is keresnek, de Kutasi Gézáné, mint hajdani munkatársuk, egyetért velünk abban, hogy a téglapakolás nem nőnek, családanyának való. Jómaga is ezért tanulta meg a gépkocsivezetést. Örömmel olvastuk levelében, hogy a vállalat megbecsüli a nehéz fizikai munkáit végző nőket, s amennyire tudja, segíti is őket. Példa erre a nőnapi jutalmazás és a múlt évben létrehozott fürdő. B. D. gyengébb tapasztású volna a mész, hullana a nyakukba. — Azt mondja, lecsukat benneteket, hogy belezöldültök. Karakas doktor nyújtja a nyakát. — Azt mondd meg neki, hogy a kölyköket mink is fenéken rúgnánk, ha utunkba kerülnének ... Alig maradt ép ház a községben, megfizettük az adót betyárul...! Végigméri a doktort. Lábától a feje búbjáig. Még mindig kemény, a hangja is dörren, mint a puska. — Azt mondja, te leülhetsz...! Ott a szék. Még hosszabbra nyújtja magát a doktor és könyékkel megbillenti Fabót. — Mondd meg neki, köszönöm, de nem fáradtam el... Fabó visszabillenid könyékkel. — Üljön le, mert a tyúksze- mire lép ... ! Nem mozdul a doktor. A lí- tyinánt teleszívja magát levegővel és megindul a szobában újra. Az ablaknál megáll. Kívül parasztkocsi zörög az úton. A ház előtt megrántja a gyeplőt a kocsis és dirigál a lovaknak: — Hó! Nyolc-tíz ember köpi a markát. Emelik a kocsi hátulját, billentik ki az egyik hátsó kereket és csapófákkal hengerge- tik fel a döglovat a derékba. Dörgölik az orrukat, mert nagy a bűz. Nem ízlik a lityinántnak sem, mert becsukja az ablakot. Csak azt várja meg, míg lóval felcsapófázzák a kocsit és a kereket tengelyvégre akasztják, bele a szeget és a zsíros kalapú paraszt nógatja a lovakat tovább. — Naaa! Hátra tett kézzel jön vissza. Amit mond, nem is a többieknek mondja, csak magának, a beállott csendnek és a csapófát cipelő parasztoknak: — Harasó... harasó ... ! A telefonon babrál. Nézi a kheki színű kagylót. Ügy szól a tolmácsnak, hogy nem veszi fel tekintetét a telefonról. Kemény, jéghideg a hangja. — Azt mondja, hogy holnap reggel hat órára öt vágó marhával jelentkezzetek nála. Fabó megvakarja az állát. Herseg a többnapos szakáll. Villog a szeme, amikor megszólal: — Húsz birkát kap ... Tud a lityinánt is számolni, még pedig prímául és gyorsan. A behajlított kezével int Fabó- nak, valószínű az a japánoknál sem jelenthet mást. — Huszonöt! Bólint Fabó. — Reggel hatra itt lesz... A lityinánt nem mosolyog. Ügy látszik, a padlásra jár nevetni. Kemény, sziklaember. Olyannak hat, mint a kovácsüllő, hatalmas tönkön, ami mellett a nagykalapács olyannak tűnik, mint a bolhapiszok. A telefon mellől Fabó elé lép. Megberzeli a többnapos szakál- lát, onnan a doktorhoz, annak is, Csontóé a leghosszabb, mert azt körme közé is tudja kapni. A tolmács fordítja a dörgést megint: — Holnap reggel hatkor mind a 'hárman megborotválkozva jelentkeztek ... Nem gyászolunk! Mehettek! Indulnak. Az ajtóból visszarendeli az embereket. A tolmácsnak dirigál, aki pattan és gyors kézzel a szalma alól de- mizsont húz elő. Az ablakból egy findzsát és azt teletölti rummal. Felveszi a lityinánt és Fabónak nyújtja. — Idd meg! (Folytatjuk) fX'í era százéves. kétszáz ( /ií is van vagy még több * — közli készségesen, akár egy idegenvezető Jánosi Imre cukrászmester, a gyulai „Száz éves cukrászda” tulajdonosa. A falon vékony rámában gépírásos szöveg: „Művészettörténeti értéke miatt iparművészeti emlék”. — Én vagyok az ötödik segéd, aki a tulajdonostól megvette a cukrászdát. Negyven, évvel ezelőtt jöttem ide. Most nekem van egy kis tanulólányom, Puskás Ilonka, az idén szabadul. Jánosi mester feketekávét főzet Ilonkával, a törökös kávé a „Száz éves” specialitása. Persze. csak az egyik. Régi, sárga lapu receptkönyvek kerülnek elő, még Reinhardt József mester írogatta ösz- sze őket 1870 táján. Ezek a kis füzetek őrzik a „Száz éves” igazi titkait: a linzertorták, a mogyorótorták, a krumplis-stanglik és a puha mézesek receptjét. Titkokat kérni merészség és tapintatlanság — de Jánosi mester már túl van ezen a világon. A „Száz éves” híre csak jobb lesz attól, ha a titkaiból is megmutat valamit. — Például a mogyorótorta receptjét. Diktálhatom: Tessék: „Végy 24 latt cukrot, 24 latt mogyorót, 20 tojás fehérjével kikavarni, kis citromot adni hozzá”. Ez a krém leírása. Általában csak a receptek lényegét jegyezzük fel. A súlymértékek a 12 fiókos, kétszáz éves dolgozó asztalon sorakoznak egymás mellett. Hitelesítési évszámuk: 1802. A lat és a font tört részei. — A régi receptek elkészítésénél csak ezeket használjuk. Különben a bécsi lat 17.502 gramm, a bécsi font pedig 0.56 kilogramm. A „Száz éves”-hez illenek a régi mértékegységek, mert az a régi GYULÁN a mesék csodát ortaj at készítő csodacukrászt. A műhelyből a márványasztalokkal és nádszékekkel berendezett cukrászdába lépünk. Délelőtt gyér a forgalom, délutánonként azonban megszállják a fiatalok a őrzi, mellettük üvegajtajú vitrin, a cukrászda házimúzeuma. Kincsei közt aranyszélű porcelán csészék, ezekből valamikor haboskávét ittak a vendégek, sörös korsók az 1700-as évekből, szokatlan formájú poharak tucatjai, rézből formált edények, tálcák. És az emlékkönyv, a legújabba 1945-től írnak a vendégek. Sok ezer bejegyzés közül egy: „Szép a szép, és megbecsülve érték marad örökké”. A cukrászda és ai gyulaiak dicsérete, akikről köztudott, hogy híven őrzik a város hagyományait, ezt a „Száz éves cukrászdát” is, ahol elmerenghet a vendég egy-egy félórára az élet dolgain. Sass Ervin (Fotó: Esztergály) Jánosi mester az ara nyszélű porceláncsészével. recept csak úgy válik mai specia- „Száz évest”. És milyen jól asz.- litassa, ha lattal és fonttal mér- szeilienek! Az öreg, romantikus jük a hozzávalót. hangulatú cukrászda és a lányok a” mester mosolyog, és olyannak nevetése, látom rézüstjei, kézi cukorőrlő Az egyik sarokban oklevélmalma és súly ócskái között, mint gyűjtemény: a mesterek tudásál A BETON- ÉS VASBETONIPARI MÜVEK LÄBATLANI ÜZEME férfi segédmunkásokat keres betonelemgyártói munkára. Bérezés: 8—10 forintos teljesítménybéres órabér. Munkásszállást és napi egyszeri étkezést biztosítunk térítés ellenében. Heti 44 órás munkahét, kéthetenkénti szabad szombat. Jelentkezés naponta 8—12 óráig az üzem munkaerőgazdálkodási irodáján. Puskás Ilonka cukrot őröl az őri kézimaim oa.
