Békés Megyei Népújság, 1969. április (24. évfolyam, 75-96. szám)
1969-04-10 / 80 . szám
T9«», április 10. 4 Csütörtök Egy nyertes a sok közül A Békés megyei Népújság közvéleménykutatása alkalmából több értékes nyereményhez jutottak a kérdőív kitöltői. Képünkön az egyik nyertes, Percze László né békéscsabai asszony átveszi Klavács Jánosnétól, szerkesztőségünk dolgozójától az élelmiszer kiskereskedelmi vállalat ajándékkosarát. Enyém... tied... — kié? — A közelünkben pár hónapja építkeztek — mesélte a vonaton egyik férfi az útitársának. — Egy üzletet korszerűsítettek. A ház körüli munkában egy marék cementre lett volna szükségem, gondoltam kapok tőlük. Kérésemre azt válaszolták, hogy az anyag társadalmi tulajdon, minden dekára vigyázni kell. Igazuk van — gondoltam, s még el is szégyelltem magam. Aztán elkészültek a munkával, „levonultak”, három zsák cement pedig még hosszú ideig az épület előtt hevert, megázott, tönkrement. Más: javulni kezdett az idő, a határban ismét megkezdődött a munka: talajerőutánpótlás, magágykészítés, porhanyítás. Egyre több gép tűnt fel a szántóföldeken — s némelyik napokig ott is maradt. Nem valószínű, hogy ez a levegőzés használt a tárcsának vagy a vetőgépnek, különösen azért, mert közben néhány napig eső áztatta. A történet, ■ a mezőgazdaságABBAN AZ IDŐBEN, amikor Kovács Dezső tanulta a kovács- mesterséget, nemcsak a tüges vasat, hanem az inast is verték, hogy edződjön. A gazdájának négy hold szőlője és 22 hold erdeje volt, mégis — vagy talán éppen azért, hogy többet szerezhessen — hetenként 21-szer, azaz naponta háromszor adott puliszkát neki és a társainak. Legalább 60 éve már ennek, mert Kovács Dezső most 77 éves, de az ifjúkori rossz emlékei még alig halványultak el benne. Egy azonban bizonyos: jól megtanulta a szakmát. No nem azért, mert verték, éh ezt ették, hanem mert tetszett neki a mesterség és jól tudta, hogy csak akkor lesz belőle ember, ha ért is ahhoz, amit csinál. Amikor felszabadult, vándor- botot vett a kezébe. A régi időknek megfelelően csak úgy gyalogosan indult a világnak. Kolozsvárott, Nagyváradon, Bécsújhelyen és Belgrádban dolgozott Katonának Nagyszeben be hívták be, majd onnan az Isonzóhoz és Piavéhoz került. Így tanult meg négy nyelvet: a románt, a németet, a szerbet, az olaszt. Később az ötödiket is, a szlovákot De azt már akkor, amikor Dévavánváról a békéscsabai piacra járt a portékáját eladni. Dévavanyai műhelyének aűaből vett példa sajnos nem egyedülálló. A szereplők, a körülmények változnak, de a lényeg azonos: a társadalmi, tulajdont képező anyagok, alkatrészek, felszerelések néha azért mennek idő előtt tönkre, mert mostohán bánnak velük, gondatlanul kezelik azokat. A zsákban megkötött cement, a határban rozsdásodó gép vagy a gyár udvarán hagyott szerszám miatt keletkezett károk értéke jelentős összeget tesz ki. A társadalmi tulajdon ilyen jellegű károsítása, túl az illető munkahelyeken, mindannyión- kat érinti. Ahol termelőszövetkezetben — ilyen hanyagságok miatt — komoly összeget kell fordítani a gépek felújítására, ott a tagok jövedelme Is kevesebb lesz. Személyes és közös érdek Is tehát, hogy meglevő értékeinkkel jó gazda módjára bánjunk, az „enyém” helyett a „miénk”-ről van is szó. T. I. pítási éve: 1919. Bélyegzőjének dísze egy patkó, kovácsszerszámokkal, amit jobbról ás balról egy-egy lófej határol HAMAR RÁJÖTT, hogy nagy keletje van a kaszaüllőnek, a kaszaverő meg a kőműves-kalapácsnak. A legjobb minőségi vasból készítette ezeket. Bele is verte a KD monogramot és bélyegzővel ellátott írást adott a vevőinek, hogy 3 évi jótállást vállal érte. Így vált híres emberré Kovács Dezső Békés, Szolnok és Hajdú megye városaiban, községeiben, ahová vásárokra járt. Mivel pedig precíz ember volt, minden fontosabb adatot feljegyzett magának. Tudja például, hogy azelőtt évenként 10 ezer kaszaverő kalapácsot adott éL „Azelőtt” alatt a felszabadulás előtti és utáni éveket érti. Ahogy megjelentek és egyre jobban szaporodtak az aratógépek és kombájnok, úgy csökkent a kaszaverő kalapács és kaszaüllő iránti kereslet. — Tehát a kombájn veszi el a kenyerét? — kérdezem. Mosolyra derül: — Az venné, ha ma is tudAutóbuss/a! a tanyák között Kedden este Nagykopáncson lépett első alkalommal a közönség elé új műsorával a KISZ Megyei Történelmi Színpada. A Szép sző a tanyán című összeállítás a költészet napi ünnepségekre készült és a tanyai lakosság előtt hangzik majd el. A KISZ KB dicsérő oklevelével kitüntetett történelmi színpad tagjai ma a szeghalmi járásba, Kertészszigetre látogatnak el, hogy a helyi, valamint a cserepespusztai és akasztópusztai emberek előtt mutassák be a XX.“századi írók, költők műveiből összeállított műsort. Április 11-én Árpádtelepre és Tatárpusztára látogatnak. A Ró- zsási Állami Gazdaság dolgozói 12-én este fogadják a szép szó követeit. A 13-i program szerint a Dénesmajorba és Kisnyékre autóbuszoznak az ifjú előadók. Turnéjukon elkíséri őket az arany oklevéllel kitüntetett Volán együttes is. Bár a témához nem kapcsolódik szorosan, de el kell mondanunk azt, hogy a Történelmi Színpad egyik alapító tagját, Szaffián Bélát, jó munkájának elismeréséül a KISZ Békés megyei Bizottsága 1 hetes NDK- úttal jutalmazta. Napirenden a politechnikai képzés Köröstarcsán, a községi tanács legutóbbi végrehajtó bizottsági ülésén az iskolai politechnikai képzést, a munkára nevelést tárgyalták meg, s e napirend előadója Vári Imre, az általános iskola igazgatója volt. Az illésen második napirendi pontként a helyi Petőfi Termelőszövetkezet elmúlt évi gazdálkodási eredményeit értékelték. A vb-ülés alkalmából az általános iskola a községi tanács nagytermében kiállítást rendezett, melyen bemutatták az óvodai gyakorlói foglalkozásokon készült eszközöket, játékokat, valamint az általános iskolások által készített munkadarabokat. A kiállítás nagy érdeklődést váltott ki a vb-tagok és a meghívott vendégek körében. Különösen a lányok munkái tetszettek, akik a szabás-varrásban jeleskedtek. S. I* nék annyit dolgozni. De ahogy csökkent a kereslet, úgy fogyott az erőm is. — Tavaly mennyit adott el? — Tavaly? — kérdezi és fellapozza a mindentudó füzetét: — Hétszázat — válaszol és olvassa tovább: — Hetven piacon voltam, megittam összesen négy liter bort és 30 pohár sört MINDIG Ö HORDTA és viszi ma is a portékáját a vásárra. Eközben megtett 150 ezer kilométert kerékpáron, 25 ezret pedig Dongó-motorral. Élete során 11 hold földet szerzett meg egy szép házat, amiben él a családjával Déva- ványán. — Volt néha 2—3 tehenünk, sok csirkénk, kacsánk, malacunk. Nem éheztünk soha, de nem is fogunk, amíg van egészségem és a kezemet fel bírom emelni — mondja bizakodóan. Büszke arra, hogy a felszabadulás után is mindig megbecsülték a községben. — Rendes munkát adtam ki a kezemből, jól bántam az inasokkal és semmilyen társadalmi munka alól nem vontam ki magam — indokolja, s ennek tuHatvan éve kovácsmester Új alapszabályt készítenek a fogyasztási és a kisipari szövetkezetek F ejlődésének rendkívül fontos időszakát éli a magyar szövetkezeti mozgalom. Gazdaságirányításunk új rendszerének megfelelően, szocialista szövetkezetpolitikánk egységes elvei szerint, magas szintű jogszabályok és nagy horderejű gazdaság-politikai intézkedések nyitották meg az utat a szövetkezetek működésének újabb fellendüléséhez. Először a mezőgazda- sági termelőszövetkezeti mozga- lomban kezdődött meg és ment végbe ez a folyamat. Az a kormányhatározat pedig, amelyet egy hónappal ezelőtt hozott a Minisztertanács, a fogyasztási és a kisipari szövetkezetekre nézve tartalmaz jövőt formáló intézkedéseket. Ennek a határozatnak az a leglényegesebb tartalma, hogy az új körülményekhez igazodva szabályozza egyrészt az állam és a szövetkezetek viszonyát, másrészt a szövetkezeti szövetségek szerepét, rendeltetését.# Mindkettőt úgy, hogy akadálytalanul és következetesen érvényesülhessen a szövetkezetek önálló, vállalatszerű gazdálkodása, belső életük demokratizmusa. Hogy ez a cél elérhető legyen, ahhoz természetesen szükséges a fogyasztási és a kisipari szövetkezetek eddigi alapszabályának módosítása is. Ezért hatalmazta fel a kormány az Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetek Országos Tanácsát, s az pKISZ Választmányát, hogy ne kötelező érvényű irányelveket és mintát adjon a szóban forgó szövetkezeteknek, új alapszabályuk kidolgozásához. A közelmúltban mindkét testület közzétette az irányelveket és a mintákat, s most a szövetkezeteken a sor, hogy elkészítsék alapszabályukat. A minták — mivel nem kötelező jellegűek — alkalmasak arra, hogy valamennyi szövetkezet tagsága a helyi viszonyoknak legmegfelelőbb adapszabályt alkosson magának, természetesen az érvényes jogszabályok szellemében. Magától értetődik, hogy mivel a fogyasztási és a kisipari szövetkezetek más-más gyakorlati, gazdasági célokat szolgálnak, egymástól eltérő feladatok megoldására vállalkoztak, az ebből lajdopítja azt, hogy 12 évig volt! községi tanácstag. I Legszívesebben azért újra és! újra az ifjabbkori emlékeihez* kanyarodik vissza, amikor még J hintókat vasalt. Akkor a hintó I olyan volt, mint ma az autó. De? sokat gyönyörködött ezekben a! munkákban t Az ő műheyében hármasban isi kovácsoltak, ami pedig ritkaságt számba ment. A műveletet al vejével, Kéki Jánossal és aiz? unokájával, ifjú Kéki Jánossal! most ismét bemutatja. Csak úgyt csillog közben az öreg szeme. I Amikor abbahagyja, ráteszi rán-t cosodó, széles kezét az üllőre: I — Valamikor úgy megzúgat-t tam, hogy a Himnuszt eljátszot-í fa — tréfálkozik, a hangjába* azonban egy kis szomorúság ve-í gyűl. I A VEJE ÉS AZ UNOKÁJA* is az ő tanítványa volt, de mind-! ketten „elpártoltak” tőle. Azaz! az élet szakította el őket ettől J a sok szép napot megért, régit műhelytől mert egyre kevesebb! a kaszaverő kalapács és a ka-! szaüliő iránti kereslet. Az őmű-J helyük már a termelőszövetke-♦ zetben van. De a maga idejében! Kovács Dezső kovácsmester is* becsülettel eleget tett a köte-í lességének. Ezért a KIOSZ nem-I rég az ötvenéves kisipari mun-I kásságáért jelvénnyel tüntette! ki. 4 Pásztor Béla ♦ fakadó különbségek alapszabályaikban is kifejezésre jutnak. Éppen az egységessé vált szövetkezetpolitikai elvekből következik azonban, hogy az alapszabályok leglényegesebb vonásai megegyeznek a két ágazatban. A z új alapszabályban ki fej e- zésre kell jutnia annak, hogy a szövetkezet gazdája, tulajdonosa, a tagság. A szövetkezet minden ténykedése a tagok alapvető érdekeit szolgálja. Az összes fontos kérdésekben a tagok döntenek. Ök határozzák el a szövetkezet megalapítását, készítik el az alapszabályt, döntenek tagfelvételi ás kizárási ügyekben. Az ő hatáskörükbe tartozik a követendő üzletpolitika. meghatározása, a vezető testületek megválasztása, elmozdítása, a mérleg jóváhagyása, a tiszta nyereség felosztása. Ezeket a jogaikat közgyűlésükön gyakorolják a tagok. Ha a szövetkezet méretei, taglétszáma szükségessé teszi, akkor a közgyűlés szerepét rész- közgyűlés és küldöttgyűlés töltheti be. A részközgyűlések elé utalt kérdésekben az az indítvány emelkedik határozottá, amely az egyes részközgyűlések szavazatainak összegezése után elnyerte a megfelelő többséget. Minden tag anyagilag is érdekelt ä szövetkezet munkájában. A korszerű igények kielégítése megköveteli a szövetkezet saját anyagi alapjainak növelését. Ezért kívánatos, hogy a tagok az eddiginél nagyobb mértékben járuljanak hozzá szövetkezetük működéséhez. Ezáltal természetesen fokozódik anyagi érdekeltségük is. önállóan dönt a tagság arról is, hogy a kölcsönös előnyök alapján, a külön-külön rendelkezésre álló anyagi eszközök jobb hasznosítása érdekében, milyen gazdasági együttműködést, vállalkozást hoz létre más szövetkezetekkel. E rősíteni, szélesíteni a demokratizmust a szövetkezet életében, gazdálkodásában: olyan követelmény, mely a szövetkezés lényegéből fakad, s az új körülmények között még nagyobb jelentőségű, mint bármikor volt. Az alapszabály akkor lesz jó, ha ez az elv és szándék végigvonul benne. A választott vezető testület, s a különféle bizottságok egyaránt a közgyűlésnek felelősek minden tevékenységükért, még akkor is, ha egyes esetekben ez a felelősség közvetett. Nem „felettes” szerveknek, hatóságoknak, hanem a szövetkezet tulajdonosainak hatáskörébe tartozik tehát bármilyen beosztású szövetkezeti vezető. Mind a fogyasztási, mind a kisipari szövetkezeteknek más lett a viszonya a megyei, illetve az országos szövetséghez. Megszűnt az úgynevezett „központkényszer”, a szövetségi tagság önkéntes. Hogy belép-e a szövetkezet a szövetségbe, arról a tagok összessége, a közgyűlés dönt. A szövetségek és tagszövetkezeteik között nincs alá-, illetve fölérendeltség. A szövetkezetekre kötelező erejű határozatot nem hozhatnak a szövetségek, állásfoglalásaik ajánlás jellegűek. Alapvető elv, hogy a szövetkezetekre kötelezettséget csak a jogszabályok, az alapszabály, valamint saját választott testületeik által hozott határozatok, s önkéntesen kötött szerződések állapíthatnak meg. A következő hónapokban minden fogyasztási, illetőleg kisipari szövetkezetben elkészítik az új alapszabályt. Ez a munka akkor lesz igazán eredményes, ha az egész tagság részt vesz benne és csorbíthatatlanul érvényre juttatja szövetkezet- politikánk elveit, amelyekre az említett kormányhatározat is épült G. P.
