Békés Megyei Népújság, 1969. április (24. évfolyam, 75-96. szám)
1969-04-09 / 79 . szám
1*6». április 9. 3 Szerda Kamatostul megtérül A jó bornak nem kell cégér. tartja a szokás-mondás, de aki figyelemmel kíséri a sajtó, rádió, tv hirdetéseit, az az ellenkezőjéről győződhet meg. Mert igenis, kell a „cégér”. A reklám egyidős az árutermeléssel, s amíg a különböző fogyasztási cikkek áru jellegűek, s a piacon cserélnek gazdát, addig legfeljebb csak korlátozni lehet az árupropaganda jelentőségét, " A fogyasztó igényli » tájékoztatást. A beszerzés lehetőségeinek megsokszorozódó csatornái és a fogyasztási cikkek bővülő választéka egyre áttekinthetetlenebbé teszi a piacot. A vevő tehát alapos és főként őszinte tájékoztatást vár. Szerencsére, már kinőttük a reklám csecsemő korát, amikor a vásárlót arra biztattuk, hogy cipőt a cipő boltból, élelmiszert az élelmiszerboltból szerezzen be. Okosabb és gyakorlatiasabb propagandára van szükség. Am a túlontúl is szabadon értelmezett liberalizmus néha szélsőségekre ragadtat egyes kereskedelmi és termelő vállalatokat. Kiváló minőV ségről, minden igényt kielégítő választékról harsognak a hirdetések, holott a harsány felhívást egyszerűen csak a nem megfelelő áru értékesítési nehézségei mondatták ki a reklám- szöveg megfogalmazóival. Az ilyen „kapitalista fogás” kétélű fegyver, mert nemcsak a hirdető céget járatja le, hanem általában a reklámot is. Nálunk még a kezdeti lépéseknél tart a reklámtevékenység. Legalább is a fejlett tőkés országok virágzó reklámiparához mérve. Ezen végeredményben nincs is mit csodálkozni, de az világos, hogy a szocialista reklám alapvetően különbözik a kapitalista országokétól; kevésbe raffinált és összehasonlíthatatlanul kisebb jelentőségű. A mi reklám-szakembereink még csak az alapműveleteket tanulják, gyakorolják. Nem sokan vannak, de néhány nagyobb ipari és kereskedelmi vállalat már önálló munkakörben foglalkoztat piackutató, reklám-szakembert. Az UNIVERZAL Kiskereskedelmi Vállalat február l-től új munkakört létesített. Függetlenített szakember látja el a vállalati propaganda- és piackutató munkát. A fokozódó igények és a vevőért folyó harc mos4 induló csatározásai inspirálták az UNIVERZAL vezetőit arra, hogy ezután külön szakember csinálja azt, amit régebben — jól-rosz- szul — mindenki csinált, A reklám-szakember tevékenysége átfogja az egész vállalatot, s mintegy katalizátor szerepét tölti be a fogyasztók és a kiskereskedelmi vállalat egésze között. Ehhez az „úttörő-munkához” természetesen ismernie kell a legkorszerűbb eladási módszereket, az árukészletet, a vásárlók lélektanát, a divatos árucikkeket és találékonynak is kell lennie, hogy szinte naponta szolgáljon meglepetéssel a kirakatot szemlélő vagy az üzletbe betérő közönségnek. Vállalataink, üzemeink költségvetésében évről évre nagyobb összeggel szerepelnek a reklám- és propaganda-költségek. Az UNIVERZAL-nál például csaknem 20 százalékkal haladja n-eg a tavalyit. Ez a látszatra tekintélyes költségtöbblet mégis jó befektetésnek ígérkezik, hiszen .06tói megtérül a m-"növekvő forgalomban és a vásárló- közönség elismerésében. Mert ez utóbbi — amit a szak-zsargon egyszerűen csak száj-propagandának hív — alighanem a leghatékonyabb reklám. B. I. Magyar küldöttség utazott az Interparlamentáris Unió tavaszi ülésszakára Az Interparlamentáris Unió magyar. csopcf-Tyínak képviseletében Nagy Miklós és Darvasi István országgyűlési képviselők Becsbe utaztak, az IPU tavaszi ülésszakára. (MTI) Miért sír sok kondorost kisgyermek? — Miért sír a kisgyerek? — Mert nem mehet óvodába. — Miért nem mehet? — Mert nem veszik fel. — Miért nem veszik fel? — Mert kicsi az óvoda. — Miért kicsi?.. Ha kisgyermektől kérdeznénk ezt, valahogy így hangzanának a válaszok, ilyen kérdezz — felelek játékot játszhatnánk. De ez nem játék! Nagyon is komoly kérdésként hangzott el nemrég egy megyei tanácskozáson, ahol a tsz- asszonyok helyzetéről volt szó. A kondorosiak elmondták, hogy tavasszal sokan elmennének dolgozni a tsz-be, de nem mehetnek, mert nincs kire hagyni kisgyermekeiket, az óvodába pedig nem veszik fel. A fenti kérdezz — felelek tehát mégis lezajlott ezek után, csakhogy egészen más formában. Óvoda, mely nem öregbíti a község hírnevét Hosszú, sárga épület az óvoda Kondoroson. Ha a színe nem ilyen lenne, az ember parasztházTervek Gépjavító Tröszt árok. A csonka fák megperzselt újjal böknek az égnek, végighasított törzsök millió szilánkot hajtott, de azok már nem szúrnak, mert hegyüket levitte a tűz. — Merre mentek a madarak? A Tisza felé, a szekerek után? Bebújtak a fűbe és behúzott nyakkal nézik az eget? A szomszéd ház felöl utolsót lobbantott a nap. Megmutatta magát a fény, mint a fellángoló gyertya, amelyik már csonkig égett A gyerek-fény a szaladó leventék után nézett Csontéval együtt. Akkor fordultak a híd felé. Hatot számolt meg és hat légpuskát. Később hat apró pukkanást hallott. Utána rohantak vissza és az utcákba bekiabáltak. — A hídon lelőttünk egy kozákot... ! A fény nem nézett arra többet. Elbújt az erdő mögött és behúzott nyakkal igyekezett arra, ahol nem szól a puska. Ahol nem bukik le a kozák mellre szorított kézzel. Azt sem akarta látni, hogy gyűlik tócsába a piros vér, issza a föld, issza a kő és a gazdátlan ló orrával bökr dösi a megmeredt lovast. Azt sem, amikor az oktalan állat feltartott fejjel belenyerít a megkövült csendbe és égnek vágott farokkal vágtat végig az utcán. A kengyel verte a horpaszát és patkói szikrákat csiholtak az út kövén. De nagy az ember, óriási! Fényt is tud csinálni. Nagyobbat, mint a Napé, fényesebbet és hangot is ad belé, szelet, ami odacsergeti a gyereket a falhoz és a felnőttet az árokba. A vonat hídját robbantották előbb. Vakított a fény és az ébredő csillagok lábát megperzselte. A hangjába belekapaszkodott a szél és együtt vágtattak fel. A csillagokat megijesztették és azután süvítettek tovább. Csontót látták a kiskapuban és a két gyereket, amint kuporogtak a sarkukon. A nagy embert vállon taszították és a kucorgó gyerekeket nyakon legyintettók. A kövesút hídja még nagyobb lángot gyújtott, szelet is erősebbet eresztett ki, de az már csak hason fevő embereket talált, nem tudta csak a kabátjukat borzolgatni: A pulykazugS híd csak utánozza a többieket. Gyenge hanggal, gyenge széllel és olyan fénnyel, ami mellett a nagybetűt is aprónak lehetett látni. Csontó ugrott fel előbb. Ferkó a fal tövében feküdt és tenyerét a fülére tapasztotta, Sanykó a járda szélén ült és a sötétben is világlott az arca, mint a viasz. — Tudsz beszélni? Rázta Ferkét. (Folyt, következik) A Gazdasági Bizottság megtárgyalta és elfogadta a MÉM-nek a Mezőgazdasági Gépjavító Tröszt munkájáról és fejlesztéséről készített jelentését A vizsgálatot az tette időszerűvé, hogy az utóbbi évek gazdaságpolitikai intézkedéseinek hatására alapvetően megváltozott a tröszt egész tevékenysége. A mezőgazdasági erő- ás munkagépek döntő többsége ugyanis a gépállomásoktól a mezőgazdasági termelő üzemek, elsősorban a tsz-ek tulajdonába került. A közös gazdaságok ezzel egyidőben hozzáláttak saját javító műhelyeik kiépítéséhez. A tröszt üzemei tavaly 340 millió forint értékű munkát végeztek a mező- gazdasági járművek szerviz-szolgáltatásával és javításával. Sok esetben már' gyárszerű módszerekkel, sorozatban újították fei a gépek szerkezeti egységeit, fő darabjait Tavaly 18 féle traktorhoz és 84 féle mezőgazdasági munkagéphez 1 milliárd forint értékű alkatrészt gyártottak, elsősorban olyan szerkezeteket, amelyeket külföldről kellett volna behozni. 700 millió forintos árbevételt eredményezett az élelmiszer-gazdaságban szükséges gépek és berendezések gyártása. A vállalatok 200 nagyteljesítményű gépi berendezést készítettek egyebek között az erdészeti, a faipari üzemek és az állattenyésztő telepek megrendelésére. A GB által elfogadott jelentésből kitűnik, hogy a mezőgazdasági gépek eladása miatt minimálisra csökkent a gépjavító szervezet által végzett mezőgazdasági gépi munka aránya, olyannyira, hogy a megmaradt 1500 traktort és az 500 gabonakombájnt már nem is tudja megfelelően kihasználni. A megoldás lehetőségét a tárca az érdekelt szervekkel együttesen vizsgálja meg. Ugyanis bizonyos számú géptartalékra kedvezőtlen adottságú tsz-ek kiszolgálása miatt még szükség van. nak nézné. Ki hinné, hogy ebben ] a látszólag kis épületben egyszer- : re 115 kisfiú és kislány játszik, | pihen — már amennyire a lehetőségek engedik — egész nap. Az udvarokra általában jellemző ilyenkor tavasszal, hogy kopárak, de ez az udvar szinte nyomasztóan hat. Nemrég szenet hoztak, mégpedig vontatóval, s alaposan felszántották vele. A széles kerekek nem kímélték a díszbokrokat sem, amelyeket tavaly nyáron, talán éppen a kis óvodások ápol- gattak nagy gonddal, szeretettel. — Nagyon bánt bennünket — mondta özv. Kiss Lajosné vezető óvónő — de nemcsak ez, hanem az is, hogy jókora területet elvettek tőlünk a takarékszövetkezet építése miatt. Pedig ott még virágoskertünk is volt. Az udvar most olyan kicsi, hogy nem tudom, hogyan játszhat majd a nyáron itt ennyi gyerek. A benti kép sem vigasztaló. Hatalmas termek és szinte semmi más. Az ajtókra táblát kellett kitenni: szülők csak eddig kísérhetik a gyermekeket! S ez érthető, mert mi lenne, ha a 115 gyerek édesanyja vagy édesapja egyszerre jönne el, és a tenyérnyi előszobákban akarná öltöztetni, vetkőztetni gyermekét. Toldozni, foltozni kár... — Igaz, hogy sok gyermeket nem tudtak felvenni az ősszel? — Sajnos, így van, és ez évről évre megismétlődik. Ilyenkor tavasszal pedig az óvodát szinte naponta ostromolják a szülők. Az ősszel 19 gyermeket nem tudtunk felvenni, ez a szám most még nő, mert az előrejelzések szerint 28— 30 kicsit kellene még elhelyezni, amint megkezdődik a tsz-ekben a munka. Igaz, a tanács tavaly segített a szolgálati lakás átalakításával, s így egy 25 fős csoporttal növelhettük a létszámot, de ez is kevésnek bizonyult. — Mi lenne a megoldás? — Szerintem ezt az épületet már kár lenne tovább toldozni- foltozni. Ennyi gyermeknek új óvoda kellene. S ha figyelmbe vesszük, hogy a gyermekgondozási segély nyomán növekszik a születések száma, ez lenne a legsürgősebb tennivaló, mert a jövőben csak súlyosbodnak a gondjaink. Idény napközi nem lenne jó? Nem hiszem, hogy a kondorosi tanács vezetői nem szeretik a gyermekeket. Az ellenkezőjére mutat az is, hogy Mokrán János vb-titkár szerint az idén 90 ezer forintot fordítanak az óvoda korszerűsítésére. S hogy érdemes-e toldozni-foltozni, arra itt is i csak ez a válasz: nem. De mást nem tehetnek, új óvoda építésére belátható időn belül nem tudnak pénzügyi fedezetet biztosítani. A vb-titkár szerint, ha valóban annyira megnő az igény a tavasz- szal, ideiglenes megoldást lehetne találni, de csak a nyári hónapokra. Helyiség híján ugyanis csak az iskolában tudnák elhelyezni az idény-napközit. Persze ehhez a tsz-ek segítsége is szükséges, mert őszintén szólva erre a tanácsnál sem gondoltak, és anyagi fedezetet nem biztosítottak. Amiről a tsz-elnök nem tud Volt már erre példa más községekben is, csakhogy nem vált be, mert az asszonyok kora tavasztól késő őszig akarnak dolgozni, s nemcsak a nyári hónapokban. Bár, ha más lehetőség nincs, ez is segít rajtuk. Ám a tsz-ek sem gondoltak erre. — Van-e a szövetkezet asszonyainak gyermekelhelyezési gondjuk? — Ilyenről nem tudok — válaszolta Ladnyik Mihály, a Dolgozók Tsz elnöke. — Nem hiszem, hogy lenne, mert akkor szóltak volna. Két ajtóval arrébb gyors statisztikát csináltunk Lábát György névéi, aki többek között a családi pótlékot tartja nyilván. A tsz trójainak 57 óvodás-korú gyermekük van. S később kiderült az is, hogy az itt kapott nevek közül egy gyermek sem jár óvodába, nem vették fel, mert nincs hely. A Dolgozók Tsz-ben is vannak tehát ilyen gondok, s hogy az elnök miért nem tud róluk, az talány. Tény, hogy mint mondotta:. Segíteni nem tudnak, mert nincs helyiség, sem anyagi fedezet erre. Hasonló a helyzet a Lenin Tsz- ben is. Pedig a mostani óvodások zöme is tsz-tagok gyermeke. Mi lenne tehát végül is a megoldás? Valóban egy új óvoda építése. A következő éveket tekintve az lenne a célszerű, ha a tanács, a tsz-ek és más szervek összeadnák az ehhez szükséges pénzt. Nemcsak azért, hogy ne sírjon sok kondorosi gyermek, hanem azért is, mert megéri. Kasnyik Judit Üzeni be helyezték a göd—munkácsi 400 kilovoltos távvezetéket Kedden este kilenc órakor üzembe helyezték a Göd és Munkács között épült 400 kilovoltos távvezetéket Természetesen az üzembe helyezést megelőző vizs- gálatok során mindezeket már korábban többszörösen is kipróbálták. Miután most is mindent rendben találtak, egyetlen gombnyomással átváltották az eddigi 200 kilovoltos feszültségről a 400 kilovoltos feszültségre, amivel gyakorlatilag megnégyszerezték a vezeték teljesítőképességét Ezt az első 400 kilovoltos távvezetékünket az Országos Villamos Távvezeték Vállalat, a gödi állomást pedig a Villamos Erőmű Tervező és Szerelő Vállalat építette. Az alkalmazott készülékek zöme hazai gyártmány, csupán a 400 kilovoltos túlfeszültség-levezetők és a bolygótekercsek nagy teljesítményű megszakítói származnak a Szovjetunióból. Erre a csaknem 900 millió forintos beruházással létesített új távvezetékre azért volt szükség mert villamosenergia-behozata- lunk rendkívül gyors ütemben növekszik. Jellemző erre, hogy míg 1953-ban csak valamivel több, m nt 200 millió kilowattórát hoztunk be, villamosenergiaimportunk 1968-ban már meghaladta a 2400 millió kilowattőöíV
