Békés Megyei Népújság, 1969. április (24. évfolyam, 75-96. szám)

1969-04-04 / 78 . szám

1969. április 4. 10 Péníel Bánkúti emberek Evek óta figyelemmel kísérem állami gazdaságaink szervezését, termelésük eredményét, s azokat a neveket, melyeket időről-időre, a hatékony munka alapján meg­ismerhet a közvélemény, Pasküj György, Botás Mihály, Hoffmann | György, Krizsán György, Ambrus j Demeter, Szelezsán Péter, Sárkö-1 Ti József, Baráth József és még több, a munkában kimagasló eredményt elért dolgozóról, két­kezi bánkúti és lökösházi mun­kástól hallottam. Az ország leg­jobb tíz kombájnosa között ott; vannak a bánkútiak. A csőtörő-j gép-kezelők versenyében is élen járnak. De nemcsak a közvetlen fizikai munkában nagy itt az él-: retörés, ami az üzemek között kibontakozó szocialista munka­versenyben való aktív részválla­lással kapcsolatos, hanem az em­ber szocialista szemléletének nö­velésében, mélyítésében is. Még frissen él Izinger Pál, az Állami Gazdaságok Országos Központja főosztály vezetőjének Hidasháton nemrégiben tartott előadása, melyben többek között arról szólt, hogy Békés és Csong- rád megye állami gazdaságainak vezetői mennyire fogékonyak a termelés új eljárásai iránt és e fogékonyság alapján miként rangsorolja az üzemeket a helyi és az országos listán. Ebben a nagy-nagy versengésben Bánkút- nak nincs mit szégyenkeznie, mert az ország délkeleti részé­ben — egységnyi területen — ez a gazdaság használt fel legtöbb műtrágyát és végezte el legkoráb­ban — november 13-ra — az őszi mélyszántást. A termelésszervezés ilyen ma­gas fokú izzásának egyszerű a magyarázata. A Bánkúti Állami Gazdaság dolgozói évek óta maxi­mális erőbevetéssel fáradoznak a nyári és az őszi betakarításnál, értékeik fedél alá hozásában. Volt idő, amikor ezt a hallatlan erőfeszítést azért tették, hogy be­bizonyítsák: az ország egyik leg­termékenyebb földjén bevételi veszteség nélkül is megszervezhe­tő a nagyüzemi gazdálkodás. Ezek után vált Bánkút bemutató gazdasággá. Itt rendezik rendsze­resen a gabonatermesztési, a ta­karmánygazdálkodási és a nö­vényvédelmi bemutatókat az egész mezökovácsházi járásnak. Nagyot változott itt minden, aho­gyan I960—62 óta a gazdaság élén álló mai vezetőgarnitúra munká­hoz látott. A kimagasló eredmények forrá­sát Bánkúton abban látom, hogy az állami gazdaság központja kö­rül terebélyesedő majorság lakó­épületeinek 90 százalékán ott a televízió antennája és a postás itt mindennap, minden családhoz el- jutattja a Népszabadságot, a Sza­bad Földet, a Békés megyei Nép­újságot, a Földművelőt és még egy sor képes, rendszeresen meg­jelenő heti folyóiratot. Bánkút valamikor nem tarto­zott az olvasó települések közé. Huszonöt évvel ezelőtt József fő­herceg vadászterülete volt, s mintegy száz család négy- és két- tűzhelyes közös konyhában nyög­te a hercegi pompát. A súlyos örökség felszámolása itt lényegé­ben az elmúlt húsz esztendőre esett. Különösen az utóbbi évti­zedben ide került kommunista vezetők tettek legtöbbet azért, hogy a Bánkúti Állami Gazdaság neve az emberekről való gondos­kodással és a nagyüzemi gazdál­kodás új útjainak keresésével vonja magára a közvélemény fi­gyelmét. Ez a nagyszerű vállal­kozás azért hozhatta meg a várt eredményt, mert Bánkúton jól összehangolt, kétirányú küzdel­met folytattak. A főhercegi öröksé­get jelentő tudatlanság felszámo­lására a tudatosság növelésével és a terméseredmények fokozásával vállalkoztak. Az ilyen kétirányú feladat jó ellátása elképzelhetet­len a politikai hovatartozás tisz­tánlátása nélkül. Az élet tanúsítja tehát, hogy a bánkúti emberek az elmúlt húsz esztendőben minden tekintetben jól vizsgáltak. Károly Korszerű üzemszervezés — Magas termelékenység A Bánkúti Állami Gazdaság Medgyesegyháza és Nagykamarás között félúton terül el. Valami­kor itt ringott a világhírű bán­kúti búza és a bánkúti lófogú kukorica bölcsője. A magyar me­zőgazdaságban korábban betöltött igen jelentős küldetéshez minden tekintetben hű a mai Bánkút. Országosan innen indult el útjá-' ra, hódított magának nagy teret az apró és kerti magvak nagy­üzemi termesztésének szervezése. A jelentős jövedelmet biztosító növénytermesztési ágazatot az utóbbi időben felülvizsgálták. Csökkentették a sok kézi erőt igénylő növények termőterületéi, s a többi állami gazdasághoz ha­sonlóan előtérbe vették a jól gé­pesíthető búza- és kukoricater­mesztést, de meghagytak néhány növényt vetőmag előállítására. Fő figyelmet fordítottak a jól gépesíthető kalászosokra, a kuko­ricára, a lucernára és a napra­forgó termesztésére. A létszám­ban igen erőteljesen gyarapodó állatállomány összes takarmány- szükségletét megtermelték, sót a hozamok alakulása révén helyze­tűik annyira kedvező volt, hogy szemes abrakból és szálas takar­mányból jelentős mennyiséget termelnek eladásra is. A 6417 hold szántó 33,5 száza­lékán termelnek búzát, holdan­ként csaknem 22 mázsa átlagter­méssel. Kukoricával hasznosítják a vetésterület 17,4 százalékát, megközelítően 30 mázsa holdan­ként! hozammal. Ezek a terme­lési adatok jóval felette vannak a megyei eredményeknek. Búzá­ból és kukoricából majdnem 50 százalékkal értek el egységnyi te­rületről nagyobb termést, mint a tsz-ek. Az önköltségek alakulása is kedvező. A búza állami felvásár­lási ára 300 forint körül alakult, s ők egy mázsa búzát tavaly 153,86 forintért termeltek. Hogy a munka intenzitása milyen magas színvonalú, legjobban mutatja az egy mázsa búza termelésére for­dított 1,56 óraszükséglet. A másik fő termék a kukorica, melyet 192 forint mázsánkénti költséggel ter­mesztenek. Tavaly egy mázsa ku­korica már csak 3,2 munkaórát igényelt az előző évi 5,7-tel szem­ben. A növénytermesztés hozama a tavalyi aszályos időjárás ellenére is 2 757 000 forint terven felüli bevétellel zárult. Molnár József főkönyvelő számítása alapján ez az eredmény 6,8 százalékos ter­méknövekedésnek felel meg a tervhez képest 3,6 százalékos költ­ségmegtakarítással. Az állattenyésztés 1968. évi ter­melési tervét másfél millió fo­rinttal szintén túlteljesítette. A tehenészet, a borjúnevelés, a marhahizlalás, a sertéstenyésztés, a süldőnevelés és a sertéshizlalás, a juhászat a jövedelmező ágaza­tok közé tartozik. Komplett állat- tenyésztő telepeket alakítottak és alakítanak ki. Segédüzemágaik közül legna­gyobb a gépesítés. Az állami gaz­daság gépesítettségi foka jól ér­zékelhető azzal, hogy egy traktor­egységre jutó szántóterület nem több 85 holdnál. Egy-egy traktor évi teljesítménye mégis megha­ladja az 1100 normálholdat.. Az egy hold szántóra jutó normál- hold-teljesítmény 9,7. Termelő­szövetkezeti vezetőink jó összeha­sonlítási alapnak tekinthetik eze­ket a bánkúti eredményeket. Ha ezekhez még azt is hozzátesszük, hogy a gépüzem önköltsége álta­lában a tervezett határokon belül alakult, érthetjük meg: a 6417 hold szántóterülethez mért 66,9 millió forint hozam érték alakulá­sát 1968-ban. A gazdaság vezetői 1960 óta egy esztendő kivételével egyre javuló nyereségtöbblettel szervezik a munkát. Tavaly a 3,2 millióra tervezett nyereséget 8,5 millióra teljesítették. Ez azért is tekinthető különösen jónak, mert az egy dolgozóra ju­tó termelési érték 1966-hoz ké­pest 18,6 százalékkal növekedett. Ezen belül a növénytermesztés­ben dolgozók átlagbére 1965-höz képest 33 százalékkal javult és most eléri a kétezer forintot. Ilyen, méreteiben is nagy, sze­mélyes jövedelemnövekedést egyik ágazatban sem értek el. Nem véletlen tehát, hogy 1968- ban a kiemelkedő búzahozammal és igen kedvező költséggel a Bé­kés és Csongrád megyei állami gazdaságok között második hely­re kerültek. Nem volt könnyű a Bánkúti Állami Gazdaság veze­tőinek, dolgozóinak munkája, hi­szen egy évtizeden át tartóssá, hagyományossá vált az eredmény­telen gazdálkodás. Az emberek nem találták meg munkájuk ko­rábbi értelmét. Érthető, hogy fenntartással fogadták az állami gazdaság szervezését, ezért mun­kát nem is igen vállaltak annak idején. Közülük többen egybeve­tették a József főhercegi urada­lomban elburjánzott állapotokat az 1950—1960 között kialakult helyzettel. Az egykori uradalmi cselédek lényegében akkor talál­ták meg helyüket a Bánkúti Ál­lami Gazdaságban, amikor a gaz­daság mai vezetői az üzemi de­mokráciát kiterjesztették, amikor nagy ütemben fogtak hozzá a múltat idéző örökség felszámolá­sához. Ma már rendezett körül­mények között élnek és dolgoz­nak a Bánkúti Állami Gazdaság­ban. Stoll Péteréket mindenki isme­ri Bánkúton. Házaséveiket ura­dalmi cselédként kezdték. Egy­szobás lakásuk négytűzhelyes, közös konyhára nyílott Milyen volt a szobájuk? Milyen lehetett, amikor két szobának volt egy ke­mencéje. Így egy-egy családnak télen csak félkemence meleg ju­tott Takarékoskodott József fő­herceg. Ez a félmeleg nem volt elegendő, melyet az idő közvetlen a felszabadulás után úgy igazolt hogy a felosztott főhercegi birto­kon önálló családi házakat épí­tettek a bánkúti emberek. Stollék a négyes közös konyhából életük delén elsők között rakták meg tágas, két szoba, konyhás, mellék­helyiséges lakásukat Három gyermekük közül kettő a gazda­ságban dolgozik, lényegesen jobb élet- és munkakörülményben, mint annak idején ők. Péter sze­relő, Gyuri pedig gépkocsivezető. Látkép a szarvasmarha telepről. Az állami gazdaságban dolgozó saládok a központi és a lökös­házi majorban megtalálták és megtalálják számításaikat. Hogy ez mennyire így van, tanúsítja az is, hogy évről évre egyre job­ban gyarapszik azoknak a fiata- : oknak a száma, akik itt vállal­lak munkát, s telepednek le a gazdaság központját karéjban ölelő családi házakba. A traktorosok és állattenyésztők öt szocialista brigádba tömörültek. Ezek a szervezetek nagyban hoz­zájárultak ahhoz, hogy a bánkúti és a lökösházi kerületben kiala­kulhasson a mai pezsgő élet A gazdaság vezetői és dolgozói igen eredményes erőfeszítést tet­tek a lakásgondok enyhítésére. Az utóbbi években kétszobás, fürdő­szobás szolgálati lakásokat építet­tek, óvodát tartanak fenn, gyer­mekeikkel az általános iskola fel­ső tagozatát Kevermesen és Med- gyesegyházán járatják, a tanyasi gyermekek részére rendszeresített kollégiumokból. A két község kö­zötti major egészségügyi ellátása jónak mondható. A gazdaságban lakó 130—140 család egészségügyi panaszaira körorvosok ügyelnek, ugyanakkor a gazdaság egy igen jól képzett egészségőrt fizet. A településhez posta, OTP-kiren- deltség, fmsz-üzlet és italbolt tar­tozik. Ezzel a sokoldalú gondos­kodással magyarázható, hogy a bánkúti emberek megszabadultak az élet nagy gondjaitól, jól beleil­leszkedtek mai körülményeikbe és messzemenően kihasználják a dolgozó ember érdekének védel­mére hozott intézkedéseket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom