Békés Megyei Népújság, 1969. április (24. évfolyam, 75-96. szám)

1969-04-04 / 78 . szám

19«. április 4. 5 Péntek Kitüntetések, jutalmazások április 4 alkalmából A tanyákon is emberek élnek Jegyzetek egy író—olvasó-találkozón Bensőséges ünnepség zajlott le tegnap délelőtt Békéscsabán, a megyei tanács vb-termében. Ki­tüntetéseket adtak át azoknak, akik kiváló eredményeket értek el j munkahelyükön. Klaukó Mátyás, a megyei tanács vb elnöke meleg szavakkal üdvözölte a résztvevő­ket, s többek között elmondotta, hogy kitüntetésben részesülni mindig felemelő érzés, nagy él­mény. Csík Péter, az újkígyósi Arany Kalász Termelőszövetkezet elnöke a Munka Érdemrend arany fokozatát kapta. Heszler József, a battonyai gimnázium igazgatója, Kneifei Antal, a Békés megyei Tanács Építőipari Vállalat szocia­lista brigád vezetője, valamint dr. Sebestyén József, a megyei ta­nács munkaügyi osztályának ve­zetője a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, Szombati Pál, a békés­csabai városi tanács dolgozója, Knyihár János, a Selovák Iskola igazgatója, Sebestyén Mihály, a Gyulai Cementipari Vállalat párt­titkára és Kurucz József, a szeg­halmi járási tanács pénzügyi osz­tályvezetője a Munka Érdemrend bronz fokozatát kapta. Bordás Mi- hály, a békéscsabai Lenin Tsz fő- agronómusa Budapesten kapta meg a Munka Érdemrend arany fokozatát. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter kitünteté­sét: a Mezőgazdaság Kiváló Dol­gozója címet Horváth Pál, Nagy Mihály, Csomós István, dr. Szabó Lajos és Garai József kapta. Ki­váló Pénzügyi Dolgozó kitüntetést kapott Nagy Istvánná és Almást János. A Belkereskedelem Kiváló Dolgozója kitüntetést Varga György, a Szocialista Kultúráért kitüntetést pedig dr. Szabó Fe­renc kapta. Április 4-e alkalmából a Békés megyei Rendőrfőkapitányságon is meleg hangú ünnepség zajlott le, ahol Hidas Mihály ezredes adta át a kitüntetéseket. Kiváló Szol­gálatáért Érdemérmet Gyurkó Pál alezredes és dr. Fekete Mihály őrnagy kapott. A Haza Szolgála­táért Érem arany fokozatát Gazsi András alezredes, Takács Zsig- mond főtörzsőrmester, Maláta Mi­hály alezredes, Szekeres Sándor százados és Molnár Antal őrnagy kapta. Ezenkívül négyen az ezüst, hárman pedig bronz fokozatot vettek át az ünnepségen. A köz- biztonsági érem arany fokozatát heten, az ezüstöt négyen, a bronz fokozatot pedig fiatan kapták meg Ezenkívül 10—15 és 20 éves szolgálatukért többen részesültek miniszteri elismerésben. Soron kí­vüli előléptetésben részesült dr. Sarkadi Bálint őrnagy, aki alez­redesi rangot kapott. Tolnai Sán­dor őrnagy szintén alezredes lett, Szabó Antal hadnagyot pedig fő­hadnaggyá léptették elő. A kisipari szövetkezetek legjobb dolgozói is kitüntetésben részesül- j tek, így Áment Ferenc, a Körös- | vidéki Egyesült Cipész Ktsz elnö­ke Budapesten az OKISZ-nál kap­ta meg a Munka Érdemrend bronz fokozatát. A békéscsabai ünnepségen a KISZÖV-nél a Szö­vetkezeti Ipar Kiváló Dolgozója kitüntetést Rudner Ferencnek, a Körösladányi Fa- és Vegyesipari Ktsz dolgozójának, valamint Las- kovicz Marcelnek, az Orosházi Cipész Ktsz dolgozójának Gold­berger János, a KISZÖV elnöke adta át. Az MSZBT-n a megyei elnök, Boros Gergely adta át az MSZBT Országos Elnöksége aranykoszp- rús jelvényeit és okleveleit. A ki­tüntetettek: dr. Pirityi Károlyné, a megyei pártbizottság munkatár­sa, Nemes Ferenc alezredes, Bor­bély Gyula, a sarkadi pártbizott­ság titkára, Kruzslitz Tibor, a Bé­késcsabai Kötöttárugyár igazgató­ja, Butsi Róbert, a mezőberényi gimnázium orosz szakos tanára és Badár János, a békési járási pártbizottság első titkára. Ha az ember több író—olva­só-találkozón vesz részt, ösztö­nösen hasonlítja őket egymás­hoz; hasonlóságokat, s különb­ségeket próbál és vél felfedez­ni. Itt mindjárt meg is kell mondani: az előbbiekből sokkal több van raktáron; s így, bizo­nyos vonatkozásokban általá­nosíthatunk. Az elemezgető tu­dósításnak nincs szándékában fő. és alpontok szerinti felso­rolásokat, megállapításokat ten­ni ; holmi defínicó-gyártásától pedig gyenesen óvakodik. A jó néhány író—olvasó-talál­kozón, amelyen részt vehetett a Emlékezik a Katyusa parancsnoka... Barna, markáns arcú Nyiko- láj Ivánovics Zabelkin. Olyan fiatalos, hogy meg kell kérdez­ni: hány éves volt, amikor Ma­gyarországon harcolt? — Huszonhárom. — Hogyan került a frontra? — önkéntesként vonultam be. rovszk, Ogyessza, Kisinyov, Ro­mánia, Bulgária, Jugoszlávia, Magyarország és Bécs volt az útvonalunk. Magyarországon mint Katyusa-parancsnok vet­tem részt a harcokban, — Milyen magyar helységek felszabadításában vett részt? Szovjet harcosok rohama. A DÓK Fronton kezdtem. Előbb a gyalogosoknál téliesítettem szolgálatot, majd a felderítők­nél. Részt vettem a Sztálingrád alatti csatákban. Utána a III. Ukrán Fronttal Dnyepropet­egy nappal áll a premier előtt, műsoron már akkor is — a Csárdáskirálynő. A Nemzetinél ezen a napon megjelenhetnek a randevúzók, mert ha áram híján nem mu­tatja is az időt — felszerelték az órát. Megindult a postataka­rékpénztári csekkszolgálat is, s fontosságuk szerint bekapcsol­ják az üzemek telefonjait Dél­után a sportcsarnokban nagy­gyűlést rendeznek az ideiglenes nemzetgyűlés budapesti képvise­lőinek megválasztása végett. Kállai Gyula az MKP nevében szól: — A legdemokratikusabb, leg- antlfasisztább tömegek itt van­nak Budapesten, Csepelen, Kő­bányán, Kispesten, Újpesten, rá­juk támaszkodunk... Miközben mi képviselőválasztásra gyűltünk össze, az ország területén for­radalmi harc játszódik le... A magyar parasztság megindította hatalmas harcát a kastélyok és ezerholdak ellen... Gőzmozdony a Körúton Igen, a harc folyik falun is, árosban is. A közéletet most osztogatják a fasisztáktól, igaz- ságszolgálatás elé kerülnek a nemzet sírjának megásói. A zsú­folt népbírósági tárgyalótermek­ben a közönség hangulata fe­nyegető. Este van. Ezek a tavaszi esték Budapesten most korán kezdőd- ■ nek, öt órakor. Az Urániában ■ a Szivárvány című szovjet fii- met játsszák, az Operaházban az Aidát mutatjáák be zsúfolt né­zőtér előtt. A vendég szovjet ka­tonákat és tiszteket tapsvihar, örömtüntetés fogadja. Fél ki­lenckor erősen ritkul a forga­lom. Részegembert nemigen lát­ni, alkoholtilalom van. Az üz­letek jobbára csak délig voltak nyitva. A Körúton a rendbe hozott síneken villamosok he­lyett gőzmozdony vontatta sze­relvények dübörögnek, a Borá­ros tér felé szemetet, törmelé­ket, romot visznek a vagonok, ellenkező irányban burgonyát szállítanak a budapesti népnek másnapi szétosztásra. 1945. április negyediké, szer­da az utolsó perceihez közele­dett. Kint már teljesen elállt a szél. Éjfél felé a szovjet ha­dijelentés közölte a nagy hírt: „A harmadik ukrán arcvonal csapatai, bolgár egységekkel együttműködve, megtisztították Magyarország délnyugati részét, s ezzel Magyarország területét teljesen megszabadították az el­lenségtől.” Röviddel a hadije- lentés után Moszkvában 224 | ágyú össztüze dördült. A sza- • badságot vivő hadsereg tiszte- j letére. ■ Egy újjászülető ország s népe 3 üdvözlésére. — Szeged, Baja, Kaposvár, Dombóvár, Balaton vidéke, Szé­kesfehérvár, Bicske, Budapest, Tata, hogy csak a jelentősebbe­ket említsem. — Rendkívül kemény harco­kat vívtunk Magyarországon. Ismeretes, a németek itt rend­kívül erős ellenállást fejtettek ki. Székesfehérvár például nem is egyszer cserélt gazdát. A mi­eink szerint olyan nehéz volt bevenni ezt a várost, mint nevét orosz embernek kiejtenie. — Amint a kabátján látható, aranycsillag mutatja, ön a Szov­jetunió Hőse. — A Sztálingrád alatti csa­tákban való részvételért tüntet­tek ki vele, 1944 nyarán. A ma­gyarországi harcok során a Nagy Honvédő Háború érdem­rend I. fokozatát kaptam Szé­kesfehérvár felszabadításáért. — Milyen személyes élményei maradtak a Magyarországon töltött háborús időkből? — A háború, sajnos, termé­szeténél fogva nem baráti is­merkedés. A civilekkel alig érintkezett alakulatunk. Egy-két esetre azonban jól emlékszem. Történetesen az egyik Szeged alatti községben tűz ütött ki a lőszert szállító autónkon, s azt vettük észre, hogy több paraszt jön hozzánk és nyomban neki­látnak a tűzoltáshoz. Dombó­várnál meg egy férfi csónakot bocsátott rendelkezésünkre, il­letve ő maga evezett, s úgy kel­tünk át a Kapóson, Komárom környékén egy leány figyelmez­tetett, hogy a németek körül akarnak zárni bennünket és ki­vezető utat ajánlott. Mi nem hittünk neki... Harc árán tudtuk meg, hogy igazat mondott és se­gíteni akart. Kár, hogy nem tu­dom ezeknek az embereknek a nevét... — Járt-e már a felszabadítás óta azokon a magyar helyeken, ahol annak idején harcolt? — Nem is egyszer. Ugyanig újságíró vagyak... S 1952 és 1955 között a Szovjet Tájékoztatási Iroda munkatársaként Budpes- ten dolgoztam. 1962 és 1965 kö­zött pedig az APN (Novsztyi Sajtóügynökség) vezetője voltam úgyszintén Budapesten. De más alkalommal is jártam Magyar- országon. Voltam Békésben, s természetesen meglátogattam Szegedet, Kaposvárt, Dombi- várt, melyek szépségét, meghitt kedélyességét csak békében le­het igazán érezni és élvezni. Amikor a Balaton háborús, ri­deg kép>ét láttam, még gondol­ni sem mertem, hogy a „magyar tenger” valóban olyan szép, mint amilyennek a későbbiek­ben megismertem. — Zabelkin elvtársat milyen alkalomból üdvözölhetjük ismét Magyarországon ? — A Budap>esiti Nemzetközi Vásáron kiállító szocialista or­szágok pavilonjainak sajtófőnö­kei számára rendezett fogadásra hívott meg a HUNGEXPO. Hű­vös ez a tavasz, de más mint az az első, amikor először itt jár­tam. Persze, a háború.... Varga Imre, az APN munkatársa Egy kis megbeszélés. Irány Berlin. tudósító is, a legszembetűnőbb az volt, hogy az emberközelbe kerülő író és a közönséggel va­ló találkozásakor, még csak vé­letlenül sem tudja megütni azt a hangot, azt a tónust, amilyen­nek az olvasó az alkotásokból megismerte, elképzelte. A söté- tebb, a nyomasztóbb hangulatú művek szerzői általában, élő­szóban, ragyogó humorukat csil­logtatják; szójátékaikkal valósá­gos zsonglőr-mutatványokat produkálnak. Míg a vidámítóbb, kacagtató céllal íródott művek alkotói szűkszavúak, s olykor oly’ savanyúak, mint a találko­zást követő vacsorán a birka­paprikáshoz szervírozott ecetes uborka. Az egyik írónk — szerényte­lenség nélkül mondhatjuk, hogy Európ>a-hírű — egyenesen elve­tette az író—olvasó-találkozók­nak még a gondolatát is. Ezt kü­lönben épp>en ilyen alkalomkor mondta, és hogy különben jól érezte magát, azt valamennyi megnyilvánulása, gesztusa bizo­nyította. Később az Élet és Iro­dalomban szellemes, de maró hangú jegyzetben számolt be arról, mennyire nevetségesek az ilyen találkozók. Lehet, bár ne felejtsük el. hogy az író—olva­só találkozókon — írók is van­nak! Szóval: ezek az általános je­gyek. Sematizmus-bontó, úgy­nevezett: „Merészen egyéni” ta­lálkozók csak kivételes esetek­ben fordulnak elő. Szentiványi Kálmán író találkozása a békési Egyetértés Termelőszövetkezet tagjainak egy részével, ilyen rendhagyó volt. A szívélyes üd­vözlés s a tsz rövid, de ügyes bemutatása után az író emelke­dett szólásra. Elmondta, hogy ő főleg munkás-író, mint ahogy ezt A szerencse fiai című regé­nye is bizonyítja; és meg van döbbenve, hogy van ilyen tanya­világ is, meg egyáltalán most jár először a Viharsarokban. Mi is megdöbbentünk egy pillanat­ra, hiszen az író, aki személye­sen ismerte Móricz Zsigmondot, nem mai gyermek már. S ami­kor az egyik sertéstenyésztő a Hajnali madarak című alkotásá­val kap>csolatosan igazán értel­mes kérdést tett föl- megdöb­bentőbbnek látszott. Persze, va­laki megdorgálhatná most az elemezgetőt, hogy azért vigyáz­zunk, nem éppen fontos, hogy minden író eljusson a paraszt­sághoz, s anyagot csupán csak tőle gyűjtsön! No. nem is erről van itt szó; senki sem követeli egy írótól sem, hogy ... Hiszen mindenki arról ír. amiről tud. De hogy egy valaki író fizikai­lag, a felszabadulás után több mint két évtizeddel fedezze föl, hogy a Viharsarokban is élnek emberek, sőt mi több. egészen tűrhetően élnek — „ne döbben­jen meg drámailag.” Hiszen — s ezért is rendhagyó ez a napokban lezajlódott ta­lálkozás — Szentiványi Kálmán író nagyon jól feltalálta magát; szép hangján jól énekelte a bé­kési parasztokkal egvütt azokat a népdalokat, amelyekből a szűkebb haza tájainak szerete- te, mélvből jövő emberi érzé­sek. R föld és a munka szere te te áradt T. F Tárlat a képcsarnokban A Képcsarnok Vállalat békés­csabai boltjában 1969. április 18-án délután 5 órakor újabb miniatűr tárlatot nyitnak. Ez al­kalommal Zirkelbach László bu­dapesti festőművész képeit látja majd a közönség. A tárlat meg­nyitóján Püski Gábor, a Megyei Művelődési Ház igazgatója is­merteti a művész életútját, tö­rekvéseit K. F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom