Békés Megyei Népújság, 1969. április (24. évfolyam, 75-96. szám)
1969-04-04 / 78 . szám
1M9. április 4. 4 Péntek Feltöltik a víztározó holtágakat A tél végi, kara tavaszi belvizek elvezetése után ezekben a napokban nagy munkához lát a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság. A belvizekkel feltöltött csatornákat élővízzel öblíti át Vízr cserét csinálnak azért, hogy a magas sótartalmú belvizet levezessék, s olyan mennyiségű öntözővizet tározzanak be, melyek a nyári esők pótlására szükségesek. Elsőnek a Hortobágy—Berettyón csinálják meg a vizeseiét majd ezt követően a kettős hasznosítású csatornák és holtágak élővízzel való feltöltését oldják meg. Alázatos kérvény az alispán árnak: ff Régi iratokat forgatva, az ember sok érdekes felfedezést tehet A megsárgult, s ma már muzeális értékű dokumentumok nemcsak a megrögzött kutatóknak szolgálnak igazi csemegéül, hanem a mindenre kíváncsi laikusnak is. A közelmúltban a gyulai levéltár alispáni iratainak rendezésekor néhány olyan, eddig ismeretlen kérvény került elő, amelyben a Békés megyéből induló — s ma már országos hírű — művészek „esedeznek” a városatyákhoz kölcsönért Rézmetszőnek is becsületére váló, szép kézírással Sinka István az alábbit írja 1935. február 16- án keltezett levelében. „Méltóságos uram! Egy rövid kéréssel fordulok méltóságodhoz. Nekem igaz, hogy majdnem létkérdésem ez. Könyörgöm méltóságodnak, hogy Himnuszok kelet kapujában című 25 kötetemért, számomra kiutaEni" SZERJÓZSA — csata után, névsorolvasáskor betöltjük holt bajtársunk helyét. HOMLOKÁBA hulló rakoncátlan hajával, meleg barna szemeivel, kisfiús mosolyával olyan volt, mint egy nyurga kamasz. Kevesen tudták róla, hogy a kijevi bölcsészkarról mint másodéves filozófia szakos jelentkezett önkéntesnek. A csatákban bátor volt és önfeláldozó, a harcok közti szünetekben vidám jó barát. Nyugodtabb napokon olyan régi népdalokat énekeli a Volga-anyuskáról és a havas sztyeppékról, hogy még a legkeményebb harcosoknak is könny szökött a szemébe. Mindenki szerette kedves közvetlenségéért, meleg szívéért. Csak ő nem értette, miért ragaszkodnak hozzá. Mindig attól félt, hogy nem olyan, mint a többiek. — Milyen furcsa, hogy kedvelnek a bajtársaim, pedig az igazat megvallva én. alapjában véve átkozottul rossz katona vagyok — gondolta magában. _ A fegyelem, se tetszik túlságosan, de talán az a legnagyobb hibám, hogy sajnálom az ellenséget. Hiába mondják nekem ezerszer is, hogy nácik meg fasiszták; én csak az elbutított embereket látom bennük, akik még az életüket is feláldozzák egy őrült eszméért. A nyakam teszem rá, hogy legalább a fele a pokolba kívánja a Führert a háborújával együtt. Ok is legszívesebben otthon ennék a virslit és esténként szelídebb mesét mondanának a gyerekeiknek, mint amilyen ez az itteni véres valóság. De mit csinálhatunk, ha egyszer gyilkos eszmét szolgálnak. Lehet, hogy egyénenként sajnálom a németeket, mégis harcolok ellenük, fegyverrel a kézben életre-halálra. Tudom, a golyó nem nézi, hogy kit talál el, személy szerint én is áldozatul eshetek, mégis eljöttem, önszántamból. Ha megölnek, számomra örökre befejeződött a világ; de hisz úgyse örök életre születtünk, egyszer mindenképpen meg kell halni. Csak azt a néhány évtizedet vehetik el tőlem, amit még élhetek. Sajnálnám, nagyon sajnálnám, ha idő előtt befejeződne a sok szépet ígérő életem, de most ez az egyetlen becsületes lehetőség; harcolni a teljes győzelemig. Meggyőződésem, hogy nélkülem is megnyernénk a háborút — engem meg könnyen felmentettek volna —, de az olyan életből nem kérek, amit mások ALEKSZEJ SZURKOV harcoltak ki helyettem. Viszont ha majd béke lesz, és meglátom, hogy valaki nem fér a bőrében, akkor személyesen fogom farba rúgni, de úgy, hogy örökre elmegy a kedve a fic- kándozástól. TE JÓ ÉG, vajon hány millió ember halt meg a történelem folyamán erőszakos halállal?!] És mindnek az volt az utolsó! gondolata, hogy a fiaiknak már nem kell háborúzniuk! Mindegy, most bebizonyítjuk, hogy a béke hívei harcban is j legyőzik a háborúpártiakat. Persze, zömükben azok is rendes polgárok. Csak azt tudnám, mi az a hatalom, amely rákényszerítheti a tömegekre a kevesek akaratát. Ha majd béke lesz, sokat gondolkodhatom ezen. í Akár az egész életem ennek a [ gondolatnak szentelem! Sajnos, I addig még néhány ütközetben részt kell venni. Remélhetőleg j már nem tart sokáig! Ilyen ember volt a mi Szer- józsánk, akiről a társai azt tartották, hogy bátor harcos és jó barát. A háború eljétől kezdve részt vett sok kemény csatában; elvtársai már legendákat meséltek róla. A második Ukrán Front csapataival az elsők között lépett Magyarország földjére, s diadalmasan haladtak előre. Sok faluban még ma is emlegetnek egy magas fiatal tisztet, aki megtanult csárdást járni és esténként ismeretlen, távoli tájakról énekelt. Békéscsaba határában egy tanya felé közeledett, amikor egy hátramaradt német az istálló mögül orvul lelőtte. Az ajtóban álló emberek látták, amint a lövés irányába fordult és fájdalmas mosollyal azt kérdi, hogy „no bolond, most már könnyebb a lelked? Aztán lassan összeroskadt, már nem is látta, hogy mi lett az elrohanó náci sorsa. Az emberek borzongó tisztelettel nézték, hogy milyen gyorsan hal meg a szemük előtt egy kócos hajú, nyurga fiatalember. A TANYA MELLETT tevö erdőben temették el tisztességgel. Később elszállították a katonai temetőbe, ahol negyven társával együtt szépen gondozott sírokban pihen. Szerjózsa az életét, a fiatalságát adta a szabadságunkért. Most már a lehetőségeket nekünk kell kihasználnunk. Helyette is. Andódy Tibor amit Bransvetter Béla hírlapíró adott át, az alispáni hivatalnak, méltóztasséh kiutaltatni az érte járó pénzt. Tessék elhinni méltóságos uram, hogy nem zavarnám, de rávisz a kényszerűség." A kérvényhez mellékelt jegyzőkönyv (készült Gyulán az alispáni hivatalban) Sinka Istvánról ad jellemzést, mintegy illusztrálva a fenti mondatokat „Sinka István vésztői lakos, aki földmunkás ugyan, azonban szabadidejében versírással foglalkozik és kérelmet terjesztett elő azért, hogy most semmi munkája nincs és megélni keresete után nem tud." A költő 37 pengő 50 fillért kapott 25 verskötetért. A ma már ritkaság számba menő verseskötetek elkallódtak. Egyetlen egyet sem őriznek belőle a levéltár homályában. A Kossuth-díjas Kohán György, mint festőművész-növendék 1933. október 7-én írt a magas hatóságnak 80 pengő segély kiutalását kérve. A néhány évvel ezelőtt elhunyt, s teljes hagyatékát Gyula városára hagyományozó művész leveléből idézünk. „Egy évig katonai szolgálatot teljesítettem és ez év (1933.) szeptember 23-án szereltem le. Ezalatt a művészi munkát teljesen abbahagytam és legalább két-három hónap megfeszített munkára van szükség, hogy ezen esztendő alatt munkálkodásomban előállott hiányokat pótolhassam ... Ezalatt az idő alatt egy nagyobb tárlat anyagát szeretném előállítani, ami további anyagi bodogulásomat biztosítaná.” A különös sorsú, nagy lobogású Kohán György élete végéig nem szabadult meg az anyagi gondoktól. Kérvénye, látszólag bármilyen jelentéktelen is, de gazdagítja amúgy is nehezen felmérhető hagyatékát. Metykó Gyula Vésztőről indult. Ötödéves festő-főiskolás korában fordult alázatos kérvénnyel az alispán_ úrhoz. Mint írja „Fillér nélkül * vagyok, szüleimtől sem remélhetek, mert ők is szegények”. Később így folytatja kicsit keserűen, de magabiztosan: „A mellékelt bizonyítvány, melyet országoshírü művészünk, Csók István mesterem írt, úgy hiszem, elég garancia arra, hogy tehetségemet egynéhány pengővel megmentsék az elkallódástól.” Levelét egy hatósági szegénységi bizonyítványon kívül (amely a család teljes nincstelenségét igazolja) Csók István kézírással írt sorai egészíti ki: „Metykó Gyula tanítványom kiváló szorgalma és rendkívüli tehetsége folytán egyik a legfényesebb reményekre jogosító ifjú magyar művészeknek. Öt segélyezni nemcsak legmélyebben ajánlom, hanem kérem is neki a kért segítséget megadni, mert személyében a jövő magyar művészet egyik legerősebb oszlopát támogatjuk. Csók István, Budapest, 1932.” Igaza volt a mesternek. Metykó Gyula 28 éves kora óta, tehát 1935-től rendszeresen szerepelt a hazai és külföldi tárlatokon, főként linóleum-metszeteivel és plein-air jellegű tájképeivel. De vajon mi lett a sorsa a szarvasi Molnár Mátyásnak, aki szobrásznak készült? Nevét nem őrzik lexikonok, csak egy segélykérő levél idézi keze munkáját a gyulai levéltárban. „Szegény szülök gyermeke vagyok, szüleim nem bírtak csak 12 éve$ koromig iskoláztatni, s igy cipész-mesterség- re tanítottak ... Mindannyiszor tehetetlen szegénységem akadályozott meg abban, hogy tanulmányaimat folytathattam volna. Magam tartottam fenn magam és a most szükséges 82 pengő 50 fillér tandíjamat több helyről igyekszem összehozni Van valami megindítóan keserű ezekben az „alázatos” kérelmekben. De a sorokon átsüt valamiféle szívdobogtató dac, olyan, amely az öntörvényű világból szükségszerűen kiragadja, magasra emeli a már eleve hátránynyal induló szegény, de tehetséges fiatalembereket. Ma már kicsit kuriózumszámba megy az ilyen jellegű kérvények egy-egy különös körmondata. Mégsem I haszontalan dolog újra olvasni | azokat; mert a korunkat mege- | lőző korról és a korukat megelőző művészekről szólnak. B. I. Azon a napon Azon a tavaszi napon viharos északi szél sepert át az ország felett. Az idő csak késő délután enyhült meg, ekkor a szétzavart felhők mögül a nap is előbukkant percekre. Budapesten már csend volt. Néha-néha hallatszott _ csak harci zaj, a Bécs felé igyekvő szovjet csatarepülőgépek zúgása, az összeszedett és felrobbantott lövedékek döreje. De ez Budapest 830 ezer lakosában — ezen a napon hozták nyilvánosságra az ideiglenes népösszeírás adatait — már nem a halálos rettegést, a háborútól való páni félelmet keltette, csak az éppen elvonult vészt idézte fel bennük. Étlap he'yett — babfőzelék Reggel — hiszen csak alig vonult tovább a front, még vé- reznek a háború ütötte sebek —, ismét a nagy kérdés ébreszti a budapestiek tömegét: mit eszünk ma? Budapesten aznap az élelmiszerjegyekre 550 kalória jut egy emberre. Azaz — még az sem mindig. A reggeli lapok híre miatt parázs a hangulat a pestiek körében. A sokat szenvedett budaiak reakciós közigazgatási kirendeltségvezetője a raktárban hagyta poshadni a tejet, cukrot, élelmiszert, ő maga pedig vidékre utazgatott batyuzni, feketézni. Ugyanakkor a budai kórházakban főtt korpát esznek a betegek, s a Duna jobb partján a csecsemőhalandóság eléri az 54 százalékot Az MKP vezetői haladéktalanul intézkednek. Ebédidőre jár. Egy-két belvárosi étterem már megnyílt, étlap nincs, de a bőséges adag babfőzelék sokakat becsalogat. A maradékot nem dobják ki, estére kisebb vendéglőkben — megfőzik levesnek. Ezen a napon lát nyilvánosságot egy rendelet: finomlisztből tilos kenyeret és péksüteményt előállítani, mert először a jegyes kenyérellátást kell biztosítani. Nehéz az élet. A vízszolgáltatás ugyan már akadálytalan, de villany, gáz nincs, közlekedés is alig. A lapok közük egyes borúlátó „illetékesek” nyilatkozatát, eszerint a hat budapesti híd helyreállítása körülbelül harminc esztendőt vesz igénybe... fó hírek a fővárosnak Ezen a szerdai napon a budapestieket egy sor örömhír is Társastáncosok megyei színvonalversenye Békéscsabán Békéscsabán, a Megyei Művelődési Házban rendezték meg a társastáncosak színvonalversenyét Az EDÜ-re való továbbjutásért két város, Békéscsaba és Orosháza táncosai versengtek. A versenyen három B osztályú társastáncos, 5 C és tizenegy D osztályos versenyzőpár indult A párok jó felkészültségiét igazolják az eredmények, a B kategóriában 3 arany, 3 ezüst és 5 bronz fokozat került kiosztásra. A C kategóriában 4 arany és egy ezüst fokozat talált gazdára, míg a B kategóriában mindhárom résztvevő táncospárt arany fokozattal jutalmazták. Az eredmények alapján a békéscsabai társastáncosok szerepeltek a legjobban, a B kategóriában a Gajdács János—Hrabovszki Márta táncospár (a 611-es ipari iskola és az Űj Gimnázium tanulói), a C osztályban a Krajcsó László— Krajcsovics Márta (a vízmű, illetve a Rózsa Ferenc Gimnázium diákjai), a B kategóriában a Ko- kavecz—Németh Krisztína-páros (mindketten az Űj Gimnázium tanulói) érték el a legtöbb pontszá- mot A májusban megrendezésre kerülő Erkel Diákünnepekre az arany és az ezüst fokozatot elért társastáncosok szereztek meg a továbbjutást. Békéscsabai siker Drezdában A szocialista országok társastánc pedagógusainak Drezdában megrendezett táncversenyén 5. he- helyést ért el a Magyarország színeit képviselő békéscsabai Fel- czáp-házaspár, Felczán Béla és Nyíri Mária. A Czwinger vándorserlegért küzdő versenyzőket a rendezőség meghívta a jövő év március 21-én ismét Drezdában megrendezendő társastánc-versenyre. éri. A MÁVAG-dolgozók nagygyűlésén a kommunista vezetők bejelentik, hogy május 1-től 19 dekagrammra emelik fel a kenyérfejadagot. Nyilatkozik a BESZKÁRT vezérigazgató-helyettese is: „A budapesti lakosság mindennap érdeklődik, meddig kell gyalog járni, amikor nincs cipő és drága a cipőtalp. Nos, jelenleg csak az 55-ös járat bonyolít le forgalmat, de a szénszállítás problémáinak megoldásával, négy héten belül, megindulnak a villamosok!” Ezen a napon megnyílt a Széchenyi-fürdő és a Gerbeaud. Kora délután veszik hírét a Szovjetunió nemes segítségének: kétezer vagon élelmiszert indít a magyar fővárosba, és 250 millió pengős kölcsönt bocsát a magyar kormány rendelkezésére. Három óra felé plakát jelenik meg a házak falain: „A mai naptól este 9 óráig közlekedhet a lakosság az utcákon”. Jó hírek ezek, s a városon szemmel látható öröm lesz úrrá. A Rákóczi úti Guttman-bolt összelőtt portálján a repeszdarabokból összehasogatott „nadrághúzó” emberek mellé öles reklám kerül: „Még nem húzunk, de nemsokára!” A Fővárosi Operettszínház pénztáránál mindig hosszabb lesz a sor. A színház
