Békés Megyei Népújság, 1969. április (24. évfolyam, 75-96. szám)

1969-04-03 / 77 . szám

1969. április 3. 5 Csütörtök Nyugalomba vonul a nyughatatlan ezermester újító (Tudósítónktól) Tíz megvalósult újítási javaslat, félszázezer forintnál is több gaz­dasági eredmény — ez Dinya Elek főművezető „újítási mérlege”. Per­sze csak papíron. A gyakorlatban ugyanis se szeri, se száma a ki- sebb-nagyobb újításoknak, módo­sításoknak és ötleteknek, amelye­ket be sem nyújtott újításként, mert — úgymond — minek, ha már megcsináltam? Negyvenhárom évvel ezelőtt, úgyszólván gyerekként kezdett dolgozni a Békéscsabai Kötöttáru- gyárban, a kelmekikészítő üzem dolgozóinak mostani kedves Elek bácsija. Ilyen hosszú ideig bizo­nyította be, hogy a munka szere­tető tőle elválaszthatatlan. A jobbra, többre, korszerűbbre irá­nyuló törekvést természetesnek tartja. Újításaival, ötleteivel gya­korta olyan nehéz helyzetekben is segítségére sietett vállalatának, amikor a drága importgépek be­szerzése még szinte lehetetlen volt. Újítói tevékenységének ér­tékét e körülmény a sokszorosára növeli. Nehéz volna e helyütt „kapás­ból” felsorolni, hogy az örökmoz­gó és tevékeny Elek bácsi hány­szor részesült anyagi és erkölcsi elismerésben. Hirtelenjében csak annyit sikerült megtudnom, hogy kétszer nyerte el a Könnyűipar Kiváló Dolgozója kitüntetést s to­vábbi hat kitüntetése is van. Azt már a családjától tudom meg, hogy a ház körül is állan­dóan újít, fúr-farag, kertészkedik szőlészkedik, nyári szabadsága idején meg a méheit „legelteti” a Gúti-erdöben... Most már a nyugalom évei kö­vetkeznek. Elek bácsinál persze ez csak „elméletben” van így. Vi­szont nyugodtan hódolhat ismét régi hobbyjának, amelyet már művészi tökélyre emelt. Ez pedig a madárpreparálás. Nagy-nagy szakértelemmel és ambícióval mű­veli ezt az aránylag ritka tevé­kenységet. A békéscsabai múzeum természetrajzi terme kiállítási anyagának háromnegyed részét ő rendezte be, a saját maga által ejtett vadakból. A jól megérdemelt nyugalomba vonulása emlékezetes dátumokhoz fűződik. Felszabadulási ünnepünk előestéjén hagyja abb® a munkát, „hivatalosan” viszont május 1- től lesz nyugdíjas. (—kazár—) „Magyar” erdők IVyugat-Gurópában Magyar „származású” erdőket telepítenek az idei tavaszon Nyu- gat-Európa síkságain. Az erdősí­téshez szükséges tölgymakkot a Mecseki Erdőgazdaság exportálta Belgiumba, Svájcba és a Német Szövetségi Köztársaságba. Az er­dőgazdaság Dráva-menti terüle­tein ugyanis óriási makktermés volt tavaly. A jó minőségű'makk — értékes cikk Nvugat-Európá- ban: a belga, svájci és nyugat­német erdőgazdaságok hat és fél dollárt fizettek mázsájáért Rejtvény-tavasz, 69 15. rejtvényünk Ady Endre egyik verséből idézzük ezt a két sort: „Lldérc üli meg a jegenyét, S benn, babonás házban kigyúlnak.” Kérdésünk: mi a vers címe? Rejtvény tavasz, 69 15. 1969. április 3. MEGÉRKEZETT a 12 literes Házgyári épületek szereléséhez felveszünk állandó budapesti munkára vasbetonszerelő, ács, kőműves, lakatos, asztalos, toronydarus, hőszigetelő, parkettás és festő SZAKMUNKASOKAT, KUBIKOS BRIGÁDOKAT, FÉRFI ÉS NŐI SEGÉDMUNKÁSOKAT. Kiemelt bérezés, 44 órás mun­kahét. Minden szombat szabad. Vidékieknek szállásról gon­doskodunk. Útiköltséget térítünk. Jelentkezés személyesen a 43. SZ. ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALATNÁL Bp. XI., Dombóvári út 19. földgáz­vízmelegítő (FKV 6/B típus) AZ UNIVERZÄL Kiskereskedelmi Vállalat orosházi és békéscsabai edény bolt j ába 1 Ara: 2320,— Ft. A Műszaki Anyag- és Gép­kereskedelmi Vállalat április 8-án, kedden Békés­csabán a MÉH Vállalatnál, Sal- lai u. 6 sz. alatt gépek, moto­rok, műszerek, műhelyberen­dezések stb. becslését, illetve lebonyolítását végzi. fl Tanácsköztársaság Békés Mgvéken Szociálpolitikai tervek, intézkedések SZINTE minden város, község direktóriuma első helyen foglal­kozott a lakásínség megoldásával. Gyulán március 27-én Réti László élvtársat bízták meg a la­kásprobléma teljes megoldásával. Igen széles körű jogokat biztosí­tott a direktórium az ő számára, ezzel is kifejezésre juttatva a la­kásügy fontosságát Joga volt a lakások, üzlethelyiségek, raktár- helyiségek rekviráláaára, a lakó­kat bizonyos lakóhelyiségek át­adására kötelezhette, hivatalokat kitelepíthetett. A feladatok meg­oldásához karhatalmat is igénybe vehetett A békéscsabai forradalmi direk­tórium első számú feladatának te­kintette „a békéscsabai nyomorú­ságos lakásügyek rendezését”. 2 családtaggal bíró családnak 3 családtaggal bíró családnak 4 családtaggal bíró családnak Háromnál több szobára senki­nek nem lehet igénye A SZARVASI direktórium is igen radikálisan nyúlt a lakás- kérdéshez. A Szarvasi Hírlap 1919. április 13-i számában a Lakásügyi Bizottság (a városi di­rektórium bizottsága volt) fel­hívta a város háztulajdonosait, hogy „A tulajdonukban levó lak­részeket ezen felhívás megjelené­sétől számított nyolc nap alatt, de legkésőbb .folyó év április 20-ik napjáig a Lakásügyi Bizottságnál jelentsék be”. A direktórium áp­rilis 21-én kelt és a budapesti Pénzügyi Népbiztossághoz címzett fogalmazványa szerint” a házak szocializálására szóló rendelet kiterjesztését Szarvas városára is célszerűnek tartjuk”. A kiterjesz­tés nem valósult meg, így tehát a lakásuzsora, melynek elharapó- zása indította erre a kérelemre a direktóriumot, tovább terjedt. Van adatunk arra, hogy a házak, lakások kommunizálása Szarvason is megkezdődött A Mezőberényi Munkástanács 1919. március 29-i ülésén kimond­ta a lakások rekvirálását „a haj­lék nélküli családok részére”. A tanács, a városi mérnök indítvá­nyára, házhelyeket méretett ki, „azok sorshúzás útján lettek vol­na szétosztandók, az arra rászo­rulók között”. A TANÁCS ügyesen kapcsolta össze a lakásprobléma megoldá­sát a munkanélküliség csökkenté­sével. A házhelyül szolgáló tel­kekről a talajvizet csatornázással akarták elvezetni, elsősorban a munkanélküliek munkájával. Más helyeken is találkozunk házhelyek kimérésével, osztásá­val. A portához jutottaknak kö­vetkező problémája az építőanyag beszerzése volt, amely hiánycikk­ként jelentkezett. A Tanácskormány, valamint a megyei direkóriumok, amikor a lakásügyet első helyen tárgyalták, a lakásigény szükségessége mel­lett a dolgozó egészségvédelmét tartották szem előtt. Az egészség­telen odúkban lakó munkások egészsége veszélyeztetve volt. „Minden orvos a legnagyobb bor- zadállyal gondol arra, amikor el­hívják egy cselédhez, olyan szo­bába, amelynek sem világossága, sem levegője nincs, ahol 9—10 ember alszik minden éjszaka úgy, hogy a legborzalmasabb bu­dapesti nagyvárosi nyomortanyák, menedékhelyek is messze mögötte maradnak a bérlakások mögött. Ilyen körülmények között pi&zok­1919 március végén felhívással fordult a direktórium a háztulaj­donosokhoz, hogy jelentsék be felesleges szobáikat. Április ele­jén sajnálattal állapítja meg, hogy kevés a felajánlott lakás (400 igénylő számára csupán 250). Azt is megállapítja a direktórium, hogy a gazdák, az „úri osztály” szabotálta a bejelentéseket, 5—6 szobából egyet jelentettek felesle­gesnek, a többiben 2—3-an laktak, míg a proletárok egy szobában 10 —13-an, Április 2-án szigorú fel­hívás jelent meg: aki nem jelenti jbe 24 órán belül a lakását, rekvi- rálni fogják. A lakásbizottság a lakásrendeletet április 9-én meg- I állapította, hogy ki mire jogo- ! sült: 1 szoba, 1 konyha 2 szoba, 1 konyha 3 szoba, 1 konyha ban, szennyben és azon kívül rosszul fizetett munka mellett a béresnek az egészségügyi állapo­ta elképzelhetően rossz.” Békés megye direktóriumai rö­vid, egyhónapos működésük alatt a lakásprobléma megoldásában a tervezgetésig és néhány gyakor­lati rész megoldásáig jutottak. Sem az egészségügyi helyzeten, sem a lakásviszonyokon a Ta­nácsköztársaság rövid fennállásá­nak ideje alatt vátoztatni nem le­hetett. Ezt a helyzetet a Tanács- köztársaság a múltból örökölte, s a Horthy-korszak alatt még csak súlyosbodott A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG­NAK rendkívül sok problémát meg kellett oldania. Le kellett raknia a szocialista gazdasági és társadalmi rend alapjait, a dolgo­zók szociális, anyagi és egészség- ügyi helyzetét meg kellett javíta­nia Le kellett küzdenie a nyers­anyag- és energiahiányt Ki kel­lett fogni a belső és külső táma­dást Így az adott körülmények között a feladatokat csak részé­ben tudta teljesíteni. Gádoroson már április 27-én megjelentek a román megszálló csapatok. Öcsödön 5 hétig állott fenn a proletárdiktatúra, ez ke­vés volt ahhoz, hogy „a kommu­nista rendszer a maga valójában kibontakozhassék.” Pusztaföldvá­ron 35 napig volt hatalmon a munkásosztály. ÖSSZESSÉGÉBEN megállapít­ható: 30—40 nap nem sök egy vá­ros, község, megye életében, kü­lönösen kevés ahhoz, hogy pótolni lehessen évszázados lemaradást, hogy meg lehessen valósítani olyan tervet, amelyek teljesen újat akartak és mást akartak. (Folytatjuk) Dr. Lovász György Állni vagy ácsorogni? Csaknem 40 kilométert utazott Körösladánytól Békéscsabáig Fekete Gyula, csak azért, hogy közölje« e cikk szerzőjével: ő nem áesorgott, hanem csak né­hány másodpercig állt az úttest szélén március 13-án és eköz­ben érte a baleset. Mert szorgos munkásember volt világ életé­ben — fűzte hozzá —, sohasem volt Ideje, hajlama az ácsorgás- ra. Éppen ezért úgy érzi, hogy az újság megsértette, kigúnyol­ta. Munkatársai, ismerősei az­óta is kajánul emlegetik ezt az egy kifejezést. Mielőtt tovább mennék, hadd idézzem röviden Fekete Gyula látogatásának az előzményét. A március 18-i számban, a közle­kedésrendészet tájékoztatója alapján, tudósítottam az olvasó­kat az előző heti balesetekről. Köztük arról is, hogy egy figyel­metlenül vezetett személyautó hátulról nekiszaladt az út szé­lén parkírozó gépkocsinak, ami viszont rágurult az előtte „ácsorgó” Fekete Gyula lábára. Jómagam nem voltam jelen a balesetnél, a szűkszavú rendőr-“ ségi jegyzőkönyv pedig csak annyit árult el, hogy Fekete Gyula a gépkocsi élőt tartózko­dott. Önkényesen használtam tehát az „ácsorgó” kifejezést, de nem egészen véletlenül. Az ember valahogy úgy képzeli el, hogy aki hosszabb ideig tétlen­kedik az úttesten, annak na­gyobb esélye van egy ilyen bal­esetre. Bűnösnek tehát nem ér­zem magam, s hogy ennek elle­nére mégis foglalkozom nyilvá­nosság előtt látogatóm kifogásá­val, annak egyéb oka van. Örülök, hogy fölkeresett és ■zzel ismét ráébresztett, hogy milyen nagy hatalma van az írott szónak, milyen szép és ugyanakkor nehéz feladat ár­nyalatokban gazdag nyelvünk használata. Mert a Magyar Nyelv Értelmező Szótára szerint valóban különbség van aközött, hogy valaki áll vagy ácsorog. És nemcsak, talán nem is első­sorban időbeli különbség, ha­nem— ha szabad ezt mondanom — tartalmi. Az ácsorog szót így értelmezi a szótár: „Tétlenül, bámészkodva, látható cél nélkül, vagy valakire hosszasan vára­kozva álldogál, erre-arra lé­zeng”. Azonban még jobban megvilágítja e sző jelentését, hangulatát a szótár egyik iro­dalmi példája: „Átkozott naplo- pók, mit ácsorogtok itt!” Fekete Gyula, a kőrösladányi tsz lakatosa természetesen nem lapozta fel az értelmező szó­tárt. Csípős nyelvű munkatár­saihoz hasonlóan, ösztönösen ér­zi az ácsorog szó ízét, hangula­tát és — be kellett látnom — joggal találta sértőnek. Hiszen március 13-án nem bámészko­dott, lézengett, hanem munka után hazafelé Igyekezett a csa­ládjához. Csak egy pillanatra állt meg az országút szélén, hogy körültekintsen, s ekkor ér­te a baleset. Intelemként könyveltem el a látogatását. De jó lenne, ha szüntelenül élne a felelősségtu­dat mindannyiunkban, akik nrp-nap után a nyilvánosság előtt használják gyönyörű, érzé­keny nyelvünket. A pongyolán fogalmazó szónok, újságíró, elő­adó nemcsak a hallgatók, olva­sók szépérzéke ellen követ el merényletet, hanem sokszor meg is hamisítja a tényeket. Súlyo­sabb eset, ha éppen ez a célja. De ez már nem a nyelvhelyesség témakörébe tartozik, B. D.

Next

/
Oldalképek
Tartalom