Békés Megyei Népújság, 1969. április (24. évfolyam, 75-96. szám)
1969-04-21 / 89 . szám
I 1969. április 30. Vasárnap As író is tudja, hogy »A tanyán is emberek élnek99 Hozzászólás a Népújság április 4-i számában megjelent cikkhez Az 196S őszén rendezett megyei könyvhetek keretében, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a SZÓ VOSZ és az írószövetség kezdeményezésére Takács Imre költővel, Molnár Zoltán és Szentiványi Kálmán íróval 13 író—olvasó találkozót szervezett a megyei könyvbarát bizottság — nagy sikerrel. A 13 találkozóból tizenegy alkalommal rendeztünk a „fehér foltokon" találkozót, éppen az írók kezdeményezésére, arra való tekintettel, hogy „a tanyán is emberek élnek”. A legtöbb, tanyavilágban rendezett találkozón éppen Szentiványi Kálmán vett részt, hogy csak a tótkomlóst, kardoskúti és csabaszabadi tanyai emberekkel való találkozókat említsem, melyről a Népújság is hirt adott. Éppen az említett sikeres találkozók folytatása volt a tótkomlóst Viharsarok és a békési Egyetértés Tsz ■ meghívása nyomán létrejött újabb találkozó a tanyavilágban élő emberekkel, melyet az író örömmel fogadott. Nos, ami „megdöbbentő", hogy a cikkíró kedvenc szavaival éljek, éppen az. hogy szerinte az író most járt először a Viharsarokban. (Az iró szerint ebben az évben először és nem életében.) Azt hiszem, a cikk olvasása közben az a csaknem kétszáz ember is „megdöbbent” velünk együtt, akik az őszi találkozókon a kora esti órákban kezdődő, éjszakába nyúló baráti beszélgetéseken vitatták meg az íróval a tanyavilág problémáit és a világ eseményeit. Az íróval történt személyes beszélgetés is arról győzött meg bennünket, hogy nagyon is érdekli a tanvai emberek élete, s éppen ezért fogadta örömmel a Viharsarok tanyavilágban élő lakossággal való találkozóra szóló újabb meghívást. Szeretném azt is elmondani, hogy Szentiványi Kálmán azok közé az írók közé tartozik, akik nem ma tudták meg, hogy „a tanyán is emberek élnek", mert az ország különböző részén, számos eldugott községben és■ tanyavilágban találkozott már olvasóival, s nem Békésen fedezte fel a felszabadulás után több mint két évtizeddel, hogy a Viharsarokban is élnek emberek. Ezt nem ez a cikk akarja bizonyítani, bizonyítják azok az emberek, akik az eldugott régi tanyai olvasókörökben, lámpavilág mellett, órákig beszélgettek vele. Hogy jól feltalálta magát az iró a békési emberek között, ezen sincs mit „megdöbbenni” hiszen az ellenforradalom alatt is jól feltalálta magát a karhatalomban. amikor a tollat a fegyverrel cserélte fel. Ezek után nem meglepő és „rendhagyó” az a megnyilatkozása sem, hogy a békési parasztokkal együtt énekelte azokat a dalokat, amelyből a szűkebb haza tájainak szeretete, emberi érzések, a föld és a munka szeretete áradt. Mint említettem, nem vitatkozni akarok a cikk írójával, csupán az olvasók aton részének kívántam más oldalról is bemutatni Szentiványi Kálmán írót, akik csak a cikk alapján ismerték meg, s amely bemutatás túlsáoosan „foghíjas” volt az előzmények ismerete hiányában. Krisztoff Anrtrásné a Tanácsköztársaság Békés megyében A Vörös Hadsereg harcai a Viharsarokban 20 A MÁJUS eleji újjászervezés eredményei megmutatták a szocialista rendszer erejét, hiszen a május 2-i válság után alig három héttel már a kitűnően irányított Vörös Hadsereg lett a kezdeményező. Az erők korábban szétforgácsolása helyett a hadseregfőparancsnokság oda vonta össze az egységeket, ahol a legnagyobb eredményt lehetett elérni. Megmutatkozott, hogy a forradalmi “hadseregek a támadó hadműveletekben a legerősebbek. Az események fényesen igazolták a hadsereg szervezeti átalakulása során május elején bevezetett intézkedéseket. A Viharsarokból kikerült vöröskatonák számára mindezekkel együtt további fontos új vonást is hoztak a Salgótarján környéki harcok: a nógrádi ipari pro- letáriátus, soraiból kiállított munkászászlóaljakkal együtt küzdve, egymást becsülve, pecsételték meg a falusi és a városi szegénység szövetségét, a munkáshatalom védelmében. A 6. vörös hadosztály létszáma a Salgótarjánt eredetileg védő 80. dandár és a nógrádi munkásszázadok, az acélgyári zászlóalj időleges besorolásával május l9-én 23 ezer 287 főt mutatott. Május 20-a után az átszervezések miatt ez a szám mintegy a felére csökkent. A CSFHFK és románok érintkezésének szétválasztása és a szovjet csapatokkal való kapcsolatteremtés érdekében a Hadseregfőparancsnokság május 25-én elkezdte a Kassa—Eperjes irányába tervezett északi hadjárat előkészítését, a III. hadtestre és a 3. hadosztályra építve elsősorban. A Vörös Hadsereg a támadást május 30-án meg is kezdte a Sajó és az Ipoly torkolata között. A szívós csehszlovák ellenállás bátor leküzdésében a 6. hadosztály példásan helytállt és két dandárja lendületesen előretörve nagy győr lmet aratott: Június 6-án elfoglalta Kassát. A Vörös Hadsereg támadása megállíthatatlanul folytatódott. A 6. hadosztály 101. gyalogezredének egyik kü'önítménye iúnius 9-én négy génnuskával úiabb bravúros haditettrt haitott végre: vonaton behatolt Eperjesre és birtokba vette a várost. Június 10-e után az északi arcvonal megszilárdult, a vörös támadás megállt. A párizsi békekonferencián a csehszlovák hadsereg súlyos veresége láttán feltételeket akart szabni a Tanácsköztársaságnak A Vörös Hadsereg vezetése azon az állásponton olt. Nvugat-sizlová- kia irányában kell tovább folytatni az ellenség visszaszorítását, utána pedig erős támadást kell indítani a Tiszántúl felszabadítására, a román megszállók ellen. JUNIUS 18—22-e között a 6. hadosztály eredményesen védte ki a csehszlovák ellenlökéseket. Az elekiek brigádja összeforrott kollektíva, egészséges szellem, tenniakarás. Így jellemezhetnénk az eleki Lenin Tsz Ságvári Endre szocialista brigádját. A brigád mindössze 3 éves múltra tekinthet vissza. Ká- szián Miklós brigádvezetö ^ m.eg- nutatta a versenynaplót, amelybe az elvégzett munkát és az ered— Már egészen elfelejtettelek — lódít a fiú. — Te mondtad, hogy ne írjak! — Hát persze. Jársz valakivel? — Nem tudom ... A törzsőrmester odalép hozzájuk. Köszön a lánynak, bemutatkozik. — Elmehetnek — mondja a fiúnak. — A közeibe. Majd a srácok dolgoznak. A katona a lányra néz. Aztán a házra. Csillan a szeme, elmosolyodik. — Bemegyünk? A lány tétován bólint. A fiú kiugrik az árokból. — Kösz’ — mondja a törzsőrmesternek, és elindulnak. Becsukódik mögöttük a kapu. A katona megmossa a kezét, aztán leülnek a konyhában. A lány a fiú csizmáját nézi. Csupa sár — Jársz valakivel? — kérdi ismét a fiú. — Azt hiszem, igen. — Hiszed? A lány bólint, Az ablakon túlra néznek'egy ideig mind a ketten. A fiú érzi, hogy itt nincs keresnivalója. Szégyelli magát, maga sem tudja, miért. — örülsz most, Sári? — kérdi a lánytól. — Ner. különösebben. — Mire gondolsz? — kérdi a fiú. — Semmire ... Elmúlt. A katonában mintha összeomlana valami. Azért mégis azt mondja: — örülök neki. Így természetes. Már menne. A lány feláll, ő is zavarban van. A katona is felkel. Elköszönnek egymástól. A fiuk csoportba verődve állnak és nézik, amint közeledik. Kutatják az arcát. Hiába. Nem tudják leolvasni róla, hogy arra gondol: „Pedig átkozottul szép lett volna ... ! ” A törzsőrmester odalép hozzá. — Nem kell elkeseredni. Ez különben is bolondos tavasz. Nem gondolod? A fiú is így gondolja. Legyint egyet. Aztán — mit tehetne! — furcsán elmosolyodik. — Pedig átkozottul szép lett volna ... ! — mondja. A törzsőrmester bólint, Azután, szinte egyszerre, mindketten széttárják a karjukat. ményeket írták. Termelési tervük ] 1968-ban 849 824 forint volt, ezzel j szemben 1 millió 198 861 forint értékű árut termeltek. A brigádot tizenkét dolgozó alkotja A terven felüli bevételből személyenként 26 849 forint jut. Ez másfél évi keresetnek felel meg. Kászián Miklós, Gesztermájer Antalné; Turla Jánosné és a többi növény- termesztő 7—8 hónap alatt érte el lezt a kimagasló íredmenyt. » A munka mellett más irányú {vállalásra is jutott idejükből. Néhány évvel ezelőtt köztük dolgozott Madalina Karácsony IS-es veterán, aki betegsége miatt ment nyugdíjba. A brigád elvállalta, hogy az idős ember háztáji kukoricáját gondozza és betakarítja. Tavaly év végén és 1969 első hónapjaiban a szövetkezet vezetése *sajtóterjesztési feladattal bízta meg Kászián Miklósékat. Személyes példamutatásukkal — valamennyieknek jár a Népszabadság és a Békés megyei Népújság — sokakat meggyőztek az olvasás, a politikai tisztánlátás jelentőségéről. Sok előfizetőt gyűjtöttek. Brigádnaplójuk mindezt színesen tükrözi, akárcsak a szabad idő töltését. Fényképek tanúskodnak arról, hogyan érezték magukat egy-egy kiránduláson, mozilátogatáson, s mivel ismerkedtek meg a politikai oktatáson. A kollektíva legfrissebb tervei között szerepel a kétegyházi Béke Tsz legjobb növénytermesztő szocialista brigádjának kihívása termelési versenyre 1969-ben. A magyar—szovjet barátság jegyében szeretnének együttműködni egy Ktjev környéki kodhoz kommunista brigádjával. > Puju János Kiállítás a Békéscsabai Képcsarnokban Pénteken délután nyitották meg a Képcsarnok békéscsabai fiókjában Zirkelbach László, budapesti festőművész kiállítását. A művész tanulmányútjai során bejárta Franciaországot, az NDK-t. 1949- től a Magyar Kommunista Párt ♦ Dekorációs Osztályára került grafikusként, 1956-tól fest újra intenzívebben, ettől kezdve rendszeresen vesz részt kiállításokon is. 1967-ben rendezi meg első önálló gyűjteményes kiállítását a Képcsarnok Derkovits-termében. Benkhardt Ágost egykori növendéke gyakran megfordult a miskolci művésztelepen is. Itt fejlődött ki a természeti látvány iránti festői érzéke. A kiállításon bemutatott képei a művész j szenvedélyes tájszeretetét fejezik jki, lágy színei a természet har i móniáját, az évszakok szépségét 1 idézik. Püski Gábor, a békéscsabai j Megyei Művelődési Ház Igazgatójának megnyitó szavai után baráti beszélgetés alakult ki a kdál lító művész és a tárlat látogatói között. 24-én az antant nyomására, a diplomáciai tárgyalások eredményeként, a tanácsok országos gyűlésének határozatára, érvénybe lépett a fegyverszünet az északi fronton. Ugyanazon a napon ellenforradalmi megmozdulások kezdődtek a fővárosban és a Duna—Tisza köze déli részén, amelyeket a proletárhatalom hívei gyorsan levertek. A fegyverszünettel a szovjethatalom breszt-litovszki békéjéhez hasonló erőnyerési lehetőséget akartak találni a Tanácsköztársaság vezetői. Bár az antant nem adott megfelelő garanciákat, június 29-én a Forradalmi Kormányzótanács elrendelte a Vörös Hadsereg visszavonulását a demarkációs vonalakra. A döntés- a Vörös Hadsereg katonáinak túlnyomó részében elkeseredést váltott ki, hiszen ők a győzelmek folytatását kívánták. A 6. hadosztály politikai biztosa éppen 5 ezer főre szolgáló gyalogsági felszerelést szerzett be a fővárosból, hogy azzal a Szlovák Tanácsköztársaság kassai vöröskatonáit felszerelhesse. A 6. hadosztály “harcosaival a parancsnokok nem is merték közölni azonnal, hogy a súlyos áldozatokkal elforlalt területeket harc nélkül fel kell adni, mert a hangulat nagyon megromlott volna. Csak annyit mondtak, hogv a Tiszához viszik a hadosztályt, s ezt általános öröm fogadta, a hazatérés reményétől táolálva. A belső ellenforradalmi erők. a volt katonatisztek, a jobboldali szociáldemokraták a kialakult helyzetet aknamnoVHi-v ro°'*‘4,°okí- tésére használták föl. Ez a 6. hadosztálynál is jelentkezett. A 101. tüzérezred tisztjei például titkos gyűlésen fogadták meg, hogy ha az ellenség soraiban magyar fehér tisztek is lesznek, nem fognak harcolni ellenük. Amikor az ezred politikai megbízottja a gyűlést látogatókat le. tartóztatta, Böhm Vilmos őket helyezte vissza s a politikai biztost küldte el „hatalmi túlkapás” miatt. A VISSZAVONULÁST elrendelő döntést Stromfeld Aurél sem fogadta el, s lemondott a vezérkari főnökségről, utóda az ellenséggel együttműködő Julier Ferenc lett. A Hadseregfőpa- rancsnoksóg éléről később távozó Bő“hm helyébe Landler Jenő lépett. A visszavonulással egyidejűle« átszervezett Vörös Hadseregben a mi 6. hadosztályunk a Hadseregfőparancsnokság közvetlen alárendeltje lett, a III. hadtestből kikerült, s vasúton újra a Duna—Tisza közére, Abony környékére vitték. Július 10-én a vezérkarban Julier körül csoportosulok előterjesztették a tiszántúli támadás tervét. Adott esetben ez nem volt feltétlenül szükséges. Julie- rék kifejezetten olyan hadműveletbe akarták belevinni a Vörös Hadsereget, amelyben az biztos vereséget szenved. Más kérdés ugyanakkor, hogy a tiszántúli — s köztük a viharsarki — vöröskatonák alig várták a napot, hogy szülőfalujuk, saját földjük felszabadítására indulhassanak. A Forradalmi Kormányzótanács a tiszai támadás tervét több megfontolásból — ma már tudjuk, hogy helytelenül — elfogadta, nem gondolt a várható egyesült antanttámadásra. Szabó Ferenc (Folytatjuk)
