Békés Megyei Népújság, 1969. április (24. évfolyam, 75-96. szám)
1969-04-21 / 89 . szám
UK>9. április 20. Valamit valamiért MM etekkel- ezelőtt fizették a tr nyereségrészesedést, s azóta alábbhagytak a viták, csendesedtek a szenvedélyek. Most nyu- godtabb hangulatban érdemes a tapasztalatokat elemezni, a tanulságokat megszívlelni. A központi szervek megvizsgálják például a részesedési kategóriák közötti aránykülönbségek mérséklésének lehetőségét. Ha esetleg intézkedésre is sor kerül, akkor minden bizonnyal rendezik a vezető állásúak alapfizetését. Mert a mai alapkeresetek nincsenek arányban a végzett munkával, a vállalati felelősséggel. (A több ezer dolgozót foglalkoztató nagyvállalat diplomás főmérnökének több évtizedes gyakorlattal, alig kétszer annyi az alapfizetése, mint egy közepes szakmunkásé). Az aránykülönbségek csökkentése azonban semmi esetre sem mérsékelheti a vezetők fokozott anyagi érdekeltségét a vállalati nyerség növelésében. A tennivalók nagy része — bárhogyan is döntsenek a központi szervek — a vállalatokra vár. A tapasztalatok szerint ugyanis a legtöbb vitát, a félreértést a merev és gépies gyakorlat okozta. Nevezetesen az, hogy a vállalatok többsége mindenkinek részesedési csoportátlagot fizetett, rendszerint egy összegben az év végi elszámoláskor, függetlenül a végzett munkától. Vagyis a központi rendeletet betű szerint végrehajtották. Szellemét viszont kevésbé, mert a kategóriákon belüli elosztásnál legtöbb vállalatnál egyen- lősdi érvényesült. Ahol már tavaly az év közben bátran tűztek ki valós prémiumfeladatokat a műszaki, gazdasági vezetőknek,! saját kategóriájuk részesedésének j terhére, ott a kategóriákon belül is differenciáltan, személyre szabottan került a részesedési alap| felosztásra. És sok szempontból könnyebb volt megértetni, elfogadtatni az új rendszert. 1. Ha valaki kiemelkedő mim- Icával bizonyíthatóan több millió forintot „hoz” a vállalatnak, a' népgazdaságnak, valószínű, hogy attól senki sem sajnálja a néhány ezer forintnyi jutalmat. Hiszen mindenki előtt nyilvánvaló igazság: valamit valamiért. 2. Minden dolgozó számára ellenőrizhetővé válik, hogy egyik vagy másik vezető nem azért kap többet, mert az „elit” kategóriába tartozik, hanem mert többet is adott. Egyben az is kiderül, hogy a vezetők most saját kategóriájuk részesedési alapja terhére olyan összegeket kapnak, amelyeket korábban a prémium-alapból fizettek. 3. Ilyen esetben az év végén már nincsenek nagy különbségek a kategóriák közötti részesedési arányokban, s a differenciálás a kategóriák között és a kategóriásom belül év közben, a végzett munka arányában, célprérpiumos formában valósul meg. A következetes célpremizálás előnyeit egyébként a III. kategóriába sorolt munkások és alkalmazottak saját nyereségrészesedésük növekedésén közvetlenül is érzékelhetik. A nyereségrészesedés elosztá“ sának mechanikus gyakorlata sokfelé erősítette az egyébként is erős, gyakran a józan megfontolást s a többségi véleményt is tűlharsogó, egyenlSsdi törekvéseket. Félő, hogy az illetékes vezetők a fokozódó nyomás hatására hiába következtetésekre jutnak és még inkább elbátortalanodnak a differenciálás, a markáns anyagi ösztönzés kockázatának vállalásától Pedig a munka szerinti elosztás élvének érvényesülése, s a vállalat létérdeke egyaránt megoldásként a fokozottabb, bátrabb anyagi ösztönzést igényli. A vadászszerencsét illetlenség kísérteni: nem szabad előre inni a medve bőrére. A gazdasági kockázat természete azonban merőben más, vállalása nélkül nincs érdemi eredmény. De tulajdonképpen erre a kockázatra nem is lehet ráfizetni. Ha például az anyaggazdálkodásért felelős szakemberek a felesleges készletek csökkentésével elért eszközlekötési járulék és kamatmegtakarítás igen elenyésző töredékét kapják, úgy, hogy közben, a műhelyek anyagellátása nem romlik, hanem javul, erre senki sem fizethet rá. Hasonlóképpen mindenki jól jár, ha a technológus, a szerkesztő, az üzem- és művezető részére konkrét, a vállalati nyereségben (rövid és hosszú távon) mérhető eredményekért fizetnek célprémiumot — a kategóriájuk részesedési alapjának terhére. A vállalati gazdálkodás fő mutatójának, a nyereségnek a növelése így válik a napi munka, a személyes feladatok szerves részévé. yi vállalatok anyagi ösztönzé” sének tavalyi bátortalanságát a szabályozó eszközök kései megismerése, a kezdeti idők tapasztalatlansága még úgy, ahogy mentette, magyarázta. Az idén azonban már minden lehetőség megvan, hogy a vállalatok nyereségtervével párhuzamosan elkészüljenek az eredményes gazdálkodást szolgáló feladattervek, és ösztönzési rendszerek. Sokfelé például pályázatokat hirdetnek a nyereséget gyarapító javaslatok, intézkedések kidolgozására, megszervezésére. Előfordulhat, hogy a kategóriák közötti részesedési arányokat valamelyest korrigálják, de ez nem érinti az új me- hanizmus ösztönzési rendszerének lényegét, a jövedelmek differenciálásának megoldásra váró feladatát. így most már nincs és nem lehet mentség a lélektelen, a szocialista elveket és az emberek igazságérzetét egyaránt sértő gyakorlatra. K. J. Vízminőség-védelem és Esküt tesznek a munkaügyi döntőbizottságok elnökei, tagjai A vállalati munkaügyi döntőbizottságok tagjai régebben csak addig részesültek jogi védelemben, ameddig funkcióban voltak. A munkaügyi miniszter nemrég megjelent rendelete értelmében most már egy évig azután is védelem alatt állnak. Ezzel összefüggésben esküt is tesznek, mégpedig áz elnökpk és helyettesek A Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság ebben az esztendőben immár másodízben jelentette meg a Körösvidéki Vízügyi Szemlét. A mostani számban az igazgatóság dolgozói olyan témákat fejtettek ki, amelyek nagyban érintik megyénk iparát és mezőgazdaságát. Szabados Tibor a vízdíjak új szabályozásáról, dr. Márki-Zay Lajos a vízügyi hatóság felügyeleti eljárásának fejlesztéséről, Tamás János a műszaki biológia alkalmazásáról, Bazsó Sándor a vízminőség védelméről, dr. Kugyelka János a távlati tervezés szerepe és jelentősége a népgazdaságban, különös tekintettel a vízügyi ágazatra, Pálinkás Lajos és Nagy János pedig az 1969. évi tél végi, kora tavaszi belvízvédekezésről írt igen értékes, figyelemre méltó anyagot. Megkélszerezödöti az exportterv Uj termék: a Körös szoba-garnitúra A Békéscsabai Faipari Ktsz- ben nehézségekkel kezdődött I960. Csökkent a kereslet a hazai piacon, s a szövetkezetnek kellett a készárut raktározni. Az első negyedév végére ismét megnőtt az igény a belföldi bútorok iránt. A hazai vásárló- közönségnek 9 millió forint értékű árut készített az év első hónapjában a szövetkezet. A kedvelt Csaba és Bástya lakószobák mellett új termék került az üzletekbe: a Körös szoba- garnitúra, s május 1-re ismét egy úí típussal szeretnének bemutatkozni a békéscsabaiak. A ktsz külföldre is készít árut, a Szovjetunióba az első negyedévben 3 millió forint értékben 100 lakószoba-garnitúrát szállítottak, s rövidesen elkészül a másik 100 is. Az idei évre szóló termelési tervük 50 millió forint, míg 1968-ban 41 millió forint értékű bútort készítettek. Az idén megkétszereződött az exportterv, a tavalyi 300 helyett 600 garnitúrát szeretnének a Szovjetuniónak gyártani. A közelmúltban kezdődött egy modem szerelőcsarnok építése. A beruházás 6 millió 290 ezer forintba kerül, ebből 3 millió 300 ezer forint az építkezés költsége. Az épület átadási határideje 1969. december 31, s a tervek szerint a jövő tavasszal kezdődik meg benne a termelés. TjáuujhúU, poharak parádéja A héten a Csaba-presszó a szokásos csütörtöki szünnapon is nyitva volt. A vendégek azonban nem kávézni, beszélgetni tértek be elsősorban, hanem azért, hogy megtekintsék az UNIVERZÁL Kisker. Vállalat teríték-bemutatóját. A jó ízléssel összeállított üveg-, porcelánbemutató sztárja az a hódmezővásárhelyi kerámia- étkészlet volt, amely most első alkalommal szerepel a közönség előtt A bemutatón a vállalat felvonultatta az utóbbi időben egyre nagyobb népszerűségnek örvendő kristálypoharakat és vázákat. Nagy kár, hogy ezekből az ellátás nem folyamatos. Ismét kapható viszont a kiállításon is bemutatott olcsó, sav- és rozsda- mentes evőeszköz. Újdonságnak számít a 6 színű csészéből álló, ötletes megoldású kiöntőedénnyel kiegészített feketekávés-készlet. Gulay István: Bolondos tavasz a Területi Munkaügyi Döntőbi-« zottság elnöke, míg a tagok a már! esküt tett vállalati munkaügyi] döntőbizottság elnöke előtt. Az elnökök és helyettesek eskütétele március 24-én kezdődött és] szakmánként május 12-ig tart. A] tagok ünnepélyes eskütételén a] vállalatok, üzemek vezetői is részt] vesznek. A katona inkább mogorva, mint vidám. A többiek oda- odafütyülnek vagy kiáltanak valamit egy-egy jó formájú lánynak, ö szótlanul és ütemesen dolgozik. Egyáltalán nem örül annak, hogy ott kell ásnia a csatornát, ahol a volt kedvese lakik. Amikor ide vezényelték Őket dolgozni, eszébe jutott utolsó beszélgetése a lánnyal. — Sári — mondta. — Nem kell, hogy írjál. Minek. Két év akkor is hosszú, ha írogatunk, akkor is, ha nem. A lány megfogta a fiú gallérját és erősen megszorította, — írok azért — suttogta. — Minden oroszórán. — Hát írjál — egyezett bele a fiú. Azután bevonult katonának, és — azóta nem látta a lányt. Éppen egy éve, és ugyanennyi ideje levelet sem kapott tőle. Mogorván ássa az árkot a fiú, szemébe húzott sapkája alól kiles a házra, aztán gyorsan viszszakapja a pillantását. Káromkodik. A föld vizes, ráragad az ásóra. A többiek nevetnek rajta. Nagyon jó kedvük van. Beléjük bújt a tavaszi fény, átsüt rajtuk, munka közben titokban játszanak. A katona rosszkedvűen végigméri őket. Fent, a parton, a háta mögött áll egy fiatal törzsőrmester, a parancsnokuk. — Mi a baj, Mészáros? — kérdi a katonától. Felpillant, tétovázik, vajon, ■ha megkérné... elmondaná ... elmehetne egy másik brigádhoz ... ? Vagy megengedné, hogy becsengessen ide és érdeklődjék ... ? — Semmi — mondja végül és megvonja a vállát. — Mi lenne? — Rossz kedve van — állapítja meg a törzsőrmester. A fiú bólint. — Az biztos. Az ÓSÓ után nyúl, dolgozni akar tovább. A többiek felkönyökölnek az ásókra, lapátokra és nézik. Mosolyognak. Ugratni próbálják, ö dolgozik, gondterhelt arccal ráncigálja az ásót, nyugodtan, halkan, folyamatosan káromkodik. A társai körül- állják. — Jól áll neki — szól valaki. — Micsoda? A katona belenyomja ásóját az árok aljába, és egyszerűen a beszélőkre dobja a földet. A törzsőrmester, érzi, hogy baj lehet. — Melózni! — mondja. Nyílik a ház ajtaja. A katonák hajlongva dolgoznak. Kilép egy lány az utcára. Szép. Egy pillanatra megáll, nézi a katonákat. Aztán gyorsan odamegy a fiúhoz. Megáll az árok partján. — Szervusz, katona — mosolyog. Mészáros felnéz. — Szia — mondja és végignéz magán. Keze, ruhája sáros. A törzsőrmester pár lépésre áll, csodálkozik. Megáll a munka. Csend lesz. — Élsz még, Sári? — Te élsz-e? — Látod! — mondja a fiú. — Látod, nem? — Látom.
