Békés Megyei Népújság, 1969. március (24. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-10 / 57. szám

1869. március 9. Miért ran még gond a munkahelyi közérzettel? A Békéscsabai Konzervgyár­ban a múlt évben 135 ki­lepő azzal indokolta távozását, hogy lakóhelyéhez közelebb ta­lált munkát, 88-an családi okokra hivatkoztak, 100 távozó pedig az alacsony bért kifogásolta. Ez a kilépési arány nemcsak a kon­zervgyárra jellemző. A megyében a múlt évben általában növeke- kedett a kilépők száma és na­gyobbik részét a munkások kez­deményezték. Ez is szükségessé teszi, hogy munkaügyi vezetők, de a pártszervezetek és a szak- szervezeti bizottságok is mélyeb­ben elemezzék a távozások okait, mert bizonyos, hogy arra is több fény derülne, hogy milyen a mun­kahelyi közérzet Bizonyítja ezt néhány egyszer-egyszer csak a véletlen szülte szóváltás, amelyek többsége az üzemből történt tá­vozás után zajlott le. „öt évig dolgoztam a gyárban, ebből négy évet egy helyen. A munkám ellen nem lehetett kifo­gás, hiszen többször kaptam ju­talmat. Egyszer aztán új gép ér­kezett, feleslegessé vált a mun­kám és más üzemrészbe helyez­tek. Ezt rendjénvalónak tartot­tam, azt azonban már nem, hogy azóta négyszer változtatták meg a munkahelyemet Januárban hallottam, hogy béremelés lesz, jelentkeztem és is, de az új munkahelyem vezetője elutasított azzal, hogy mit akarok, hiszen csak most jöttem. Az előző éve­ket figyelembe sem vette... Az új helyemen sem kapok több bért de megígérték, hogy; nem fognak ide-oda heiyezgetni.” „Csak egy évig dolgoztam a ré­gi munkahelyemen, bár arra szá­mítottam, hogy sokáig maradok. Most utólag már csodálkozom, hogy ezt az egy évet kibírtam; Talán túlságosan önérzetes va­gyok. de nehezen viselem el, ha minden ok nélkül gorombán, esetleg szitkozódva beszélnek ve­lem. Amikor egyik termelési ér­tekezleten szóvá tettem, azt a választ kaptam: az építőipar nem leánynevelő intézet” „Bérjavítást kértem, nem kap­tam, pedig évek óta ott dolgoz­tam. Ugyanakkor új embereket vettek fel az enyémhez hasonló munkára, de több órabérrel. Igazságtalannak tartottam, ezért léptem ki. Nyíltan megmondom, lehet, hogy egy év múlva vissza­jövök, hiszen szerettem ott dol­gozni: Mint új belépő azonban, akkor már alkudhatok a maga­sabb órabérért.” érzet A türelmetlenség, a gorom­báskodás vagy a szitkozódás sú­lyosan sérti az emberi önérzetet Hány gorombáskodásra hajlamos művezetőnek vagy üzemvezető­nek jutott eszébe, hogyan érezné magát, ha a felettesei ugyan­olyan hangot használnának. Nincs recept arra, hogy a veze­tők utasító, magyarázó vagy kérő hangnemben beszéljenek a beosz­tottjaikkal. ezt lényegében embe­re válogatja. Az önérzetet és az emberi méltóságot sértő modort azonban minden jó érzésű dolgo­zó elutasítja. A számító emberek típusába sorolnák sokan a harmadik kilé­pőt, hiszen már távozásakor azt tervezte: egy év múlva magasabb órabérre alkudozva, visszamegy. Nem biztos, hogy valóban csak számításról van szó. Gyakran előfordul, hogy indokolatlan ked­vezményeket adnak, főleg segéd­munkásoknak, hogy munkát vál­laljanak. Joggal alakult ki ezért, elsősorban régi dolgozókban az igazságtalanság érzése, és ennek reakciója az említett példa lesz. Segítség magánügyekben, ugyancsak vezetői kötelesség Sokszor bizonyította már az élet, hogy milyen nagy szerepe van a napi munkában az otthoni gon­doknak, egyéni ügyeknek. Jobban megy a munka, ha kevesebb a magánélet problémája, éá jobb kedvű a dolgozó, hiszen a gépek mellett a gondolatok nem csapon­ganak a számukra oly lényeges magánügyek felé. Sokszor elég lenne a vigasztaló szó, máskor az anyagi segítség, talán kérés nél­kül is. és harmadszor, ha kell — s ha lehet — a közbenjárás... Lé­lektelen és bürokratikus gondol­kodásra vall, ha valaki mereven elválasztja egymástól az otthoni és a munkahelyi életet. A z iparvállalatok legfontosabb törekvése, hogy gazdaságo­sabb munkával, egyre jobb mi­nőséget termelve teljesítsék ter­veiket. Ennek egyik feltétele, hogy olyan munkásgárda alakul­jon ki, amely ragaszkodik a gyár­hoz és amelynek törekvése a gyár hírnevének emelése is. Ez is indokolja, hogy mielőbb és mindenhol jó munkahelyi közér­zet alakuljon ki. Kovács András Szilágyi Hona grafikusművész kiállítása pénteken délután a nemzetközi nőnap előestéjén nyüt meg Békéscsabán, a Képcsarnok Vállalat boltjában. Szamuely Ti­bor sógornője, a Magyar Tanács- köztársaság bukása után emigrá­cióba kényszerült művésznő, a természet és az alkotó ember nagy barátja 40 tájkép-akvarellel mutátta be hazánk legszebb tá­jait: a Duna-kanyart, Lillafüre­det, a Szalajka-völgyét, Szilvás­váradot, a Bakonyt.., A kiállítóművész munkásságát Gera Éva festőművész méltatta. A városi nőtanács képviselői vi­rággal köszöntötték Szilágyi Ilo­Tvelőzefes „Családi gondjaim voltak, több­ször kértem segítséget, de eluta­sítottak. Több társammal együtt olyan választ kaptam, hogy a magánügyekhez semmi közük a vállalatoknak.” IV éhány jellemző válaszból ’ idéztem, jellegében egymás­tól eltérő .eseteket soroltam. A kilépők közt volt konzervgyári segédmunkás, építőipari szak­munkás, férfi és nő, fiatalabb és idősebb. A tanulságok — úgy vélem — viszonylag egyszerűen levonhatók. Emberi tulajdonság, hogy ha valakit sokszor és magyarázat nél­kül helyezgetnek' az üzemen be­lül, lassan bizonytalankodni kezd, jól vagy rosszul dolgozik-e, bíz­nak-e benne? És felötlik gondo­latéiban, hogy szükség van-e rá egyáltalán? Szeretne olyan munkahelyet, amely biztonságos, ahol tialakul a jó munkatársi, sőt baráti kör és vezetőit is meg­ismerheti. Gyakran természetes az áthelyezés, hiszen ezt a műsza­ki fejlesztés indokolja. Ha lehet, azonban minél ritkábban kerül­jön sor erre, különösen azok ese­tében. akik több éve dolgoznak az üzemben. S ha mégis más munkakört kénytelenek keresni számára, legalább mondják meg, miért volt erre szükség. A ma­gyarázatra joggal igényt tartanak a régi dolgozók. "Vegyük a másik példáit. Az ™ emberi, a vezetői hangnak és módszereknek nagy hatása van a légkörre, sokszor ettől függ a jó vagy rossz munkahelyi köz­Shakespeare: Lear király. (Kedd, 19.10). Háromfelvonásos tragédia közvetítése a Nemzeti Színházból, felvételről. A nagy drámaíró tragédiáját hazánkban is már igen sokszor állították szín­padra, s a mostani, amit a tele­vízió is műsorára tűzött, abban különbözik az eddigiektől, hogy a Lear-legenda érzelmi szimboli­kái helyett erőteljesebb hangsúlyt kap az értelmi, erkölcsi dráma, a családi mese mögött éles kontú­rokkal sejlik fel a tágabb való világ, a társadalmi színtér, kita- pinthatókká válnak a társadalmi erővonalak is. A darabban gyak­ran — különféleképpen — emle­getett vakság, a maga fiziológiai lényegén túl, más jellegű vaksag plasztikus megjelenítését is segí­ti: a felismerési, a választási kép­telenséget. A dráma így a hálát­lanság érzelmi indíttatású konflik­tusa helyett egy, tervei sikertelen­ségén elbukó férfit, tragédiáját állítja a középpontba. A Vörös­marty Mihály fordította szöveget Mészöly Dezső a mai követelmé­nyeknek megfelelően dolgozta át. Illyés Gyula: Fáklyaláng. (Pén­tek, 20.00). Tv-játék. Az 1963-ban készült televíziós feldolgozás is­métlését láthatjuk. A Fáklyaláng egyik legértékesebb drámánk. A második felvonásban. Kossuth és Görgey vitájában éri el' a mű tetőpontját, s ez a része egyben egyedülálló alkotása is drámairo­dalmunknak. Újra találkozni egy nagy élménnyel, mindig izgalmas. A tv-játék ismételt műsorra tűzé­se hatéves élményt elevenít fél. Kossuthot Bessenyei Ferenc, Gör- geyt Ungvári László alakítja. Apa. (Szombat, 15.55). Magyar film a Húsz év legjobb 12 magyar játékfilmje sorozat legújabb da­rabjaként Alig több, mint a két éve készült el Szabó István filmje, s hogy helyet kapott a legjobbak között, az nem véletlen. A történet egyszerű, szűkén személyesnek tűnő: egy gyermek (később, mint fiatalembert láthatjuk) felnöveke­dése, s kapcsolata apja emléké­vei. Nincs kétség afelől, hogy nem egy család történetéről szól a film, hanem húsz év történelméről, ró­lunk, az egész országról kis és nagy eseményeivel, kudarccal és sikereivel — jelképszerű utalások segítségével. Az emlék-apát Gá­bor Miklós, a fiút Bálint András alakítja. A nagy manőver. (Szombat, 21.20). Angol film. A mozik 1963- ban mutatták be a második vi­lágháború egy érdekes epizódját feldolgozó angol filmet. Hőse egy kis egyszerepes színész, akit a kutya sem ismer. S végre ő is fő­szerephez jut, s nem is a színpa­don, hanem az életben. Feltűnően hasonlít ugyanis Montgomery tá­bornokhoz, s az angol titkosszol­gálat — a németek megtéveszté­sére — eljátszatja vele az Észak- Afrikában szemlekörutat tevő tá­bornok szerepét, hogy a norman­diai partraszállást ily módon is leplezzék. Az izgalmas film va­lós eseményeken alapszik. A. Gy. „Hamarosan eljövök a körös-völgybe Is festeni... Megnyílt Szilágyi Ilona grafikusművész kiállítása Békéscsabán nát, aki kérdéseinkre készséggel I mese”. Hol szeret leginkább fes- válaszolt: í teni? — Budapesti kiállításairól már 1 — a Szovjetunióban, Ausztriá­többször olvastunk. Hogy áll a bánj Csehszlovákiában, Bulgáriá- vidékkel? ban és másutt sok szép tájat lát­— Békéscsaba az első a vidéki városok közül, ahol bemutathat­tam munkám egy részét. Örülök, hogy épp a Tanácsköztársaság évfordulója előtt a Viharsarok egykori központjába jöhettem. Egyébként állami gazdaságokban — ahol mint festő heteket töltöt­tem a dolgozók körében — már több alkalommal bemutattam festményeimet. Meggyőződésem, hogy csak az alkotó munka hoz­hat megbecsülést ezen a pályán is. Eleinte bizalmatlanul fogad­tak például Tarcalon. De amikor látták, hogy hajnali ötkor velük megyek a mezőre és estig dolgo­zom, később már ők adták a tip­peket: a határnak melyik a leg­szebb része, hol érdemes festeni. — A kiállítás azt mutatja, hogy a művésznő a természet „szerel­j tam. De most célul tűztem, hogy Magyarország valamennyi termé­szeti szépségekben gazdag táját felkeresem. Hisz idehaza is sok a látnivaló. Én a magam szerény eszközeivel szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy hazánk min­den táján sok a szépség. Hama­rosan eljövök a Körös-völgybe is. Érdekelnek az alföldi tájak s hal­lom, hogy a Körösök mentén bő­ven akad megörökíteni való. — További tervei? — Szeretnék még sokat festeni idehaza és külföldön ' is. Hazánk felszabadulásának 25. évforduló­jára. „Üti jegyzetek” címmel egy önálló kiállításra készülök Buda­pesten. Ezen a baráti országok legszebb vidékeit mutatom be, a nyáron pedig számomra eddig is­meretlen, újabb tájakat keresek (Ary) A tárgyalóteremből * A szemük élőit fulladt meg; Roszik János 56 éves endrődi bérfűrészelő kisiparos, a tárgya­lást megelőzően hónapokat töltött kórházban. Rossz idegállapotára panaszkodott és azt mondta az orvosoknak, hogy az augusztus 15- én történt eset óta álmatlanság­ban, étvágytalanságban szenved. Valóban súlyos beteg, mint ahogy a tárgyaláson is bizonygat­ni próbálta? Az orvosi szakvéle­mény szerint nem.. Nyomott han­gulatát, zaklatottságát köznapi nyelvem fogalmazva egyszerűen lelkiismeretfurdalásnak nevezhet­jük. Ez pedig természetes reak­ció részéről, hiszen egy életerős fiatalembert, kétgyermekes csa­ládapát taszított a halálba augusz­tus 15-én. Annak idején, a rendőrségi ki­hallgatások során elismerte, hogy belelökte a Körösbe Baktai Gé­zát A bíróság előtt viszont egy ideig tagadni próbált. Egyszer azt állította, hogy nem tud világosan visszaemlékezni semmire, máskor arról beszélt, hogy ő csak ráijesz­tett Baktai Gézára, aki a rendőr­ségtől való féltében vetette magát a habokba — ruhástól. Döntően esett latba Szmola Má­té vallomása, aki szemtanúja volt a tragikus eseménynek. Szmola tíz évig dolgozott Roszik Jánosnál és egészen a bűntényig jó barát­ságban voltak. Jellemző, hogy az első rendőrségi kihallgatásokon még ő s azt állította, hogy Baktai Géza ijedtében ugrott a vízbe. Ké­sőbb azonban lelkiismerete pa­rancsára — őszintén elmondott mindent s igazát szilárdan állította a bíróság előtt is. A szembesí­téskor sem ingott meg Nem így Roszik, aki végül elismerte: csak azért próbálta szépíteni tettét, mert félt az igazságszolgáltatás-' tök De md is történt augusztus 15- én az endrődi Körös parton? Ro- szücnak is és Szmola Máténak is ott fékszik a kertje, egészen a partig lenyúlnak a gyümölcsösök. Ezen a hajnalon is kínt dolgozgat­tak mindketten az egymáshoz kö­zel eső birtokukon. Amikor ta­lálkoztak, Roszik elpanaszolta, hogy — mint az elmúlt napokban is több ízben — az éjszaka meg­lopta valaki szőlőtőkéit A homok­ban idegen lábnyomokat látott, és néhány letépett, elhullajtott fürt is bizonyítja a tojlvajlást. Szmola a panasz hallatán arra hívta fel a figyelmét, hogy tőlük nem mesz- sze, egy fiatalembert látott hor­gászni. Talán az látogatta meg kora hajnalban, a gazda kiérkezé­se előtt a gyümölcsöst. Ügy határoztak, hogy mindket­ten odamennek hozzá és felelős­ségre vonják. Baktai Géza hiába bizonygatta, hogy ő nem lopott semmit — tás­kája valóban üres volt! — Roszik János nagy hangon a rendőrséggel kezdte fenyegetni,' majd hirtelen megtaszította a víz szélén ácsorgó embert Szmola így vafflott a tárgyalá­son: „A fiú kapálódzásán látszott, hogy alig tud úszni. Ennek elle­nére nem a partra igyekezett visz- sza, hanem a folyó közepe felé tartott. De néhány méter után már ezt kiáltozta: megfulladok! Roszik még mindig rendőrt akart hívni! s csaló akkor kurjantott segítségért, amikor már a víz közepére ért és elmerült a szerencsétlen ember”; Ezután percekig dermed ten állt a parton a két férfi. Végül Szmola ledobta magáról a ruhát és oda úszott, ahol Baktait elnyelték a hullámok. De már nem találta meg. Roszik Jánost gondatlanságból elkövetett emberölésért, másfél évi szabadságvesztésre ítélte a Szarvasi Járásbíróság. (Az ítélet nem jogerős). * Hadd fűzze hozzá a szomorú krónikához a tárgyalás hallgatója, hogy Baktai Géza cigány volt. A vádlott és a koronatanú szavaiból jól kiérződött, hogy éppen ezért, eleve előítélettel közeledtek hozzá. Tolvaj lássál vádolták, anélkül, hogy meggyőződtek volna állítá­suk igazáról, sőt Roszik még arra is följogosítva érezte magát, hogy ilyen brutális módon igazságot szolgáltasson a „jöitt-ment”-nek. Megdöbbentő, hogy milyen élén­ken hatnak még az öröklött előíté­letek, mire képes a „birtokot” vé­dő zsugoriság, s milyen keveset érhet azok szemében az ember­élet, akik tétlenül nézték a harma­dik pusztulását. Békés Dezs"

Next

/
Oldalképek
Tartalom