Békés Megyei Népújság, 1969. március (24. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-19 / 65. szám

1969. március 19. 3 Szerda PJaig if é Hé kit 1919 mßs űfokttmeniitm kct*£iSi e/ó A Magyar Tanácsköztársaság dunántúli eseményeivel kapcso­latos nagy értékű dokumentum került elő a pécsi levéltárban: Megtalálták az egyetlen baranyai szocialista termelőszövetkezet megalakulás; jegyzőkönyvét. Az eddig ismert történelmi adatok szerint Baranyában nem voltak 1919-ben földfoglaló mozgalmak, nem alakultak termelőszövetke­zetek. A most fellelt érdekes Irat módosítja a helytörténészek ál­láspontját Baranya északnyugati csücské­ben, amely ötven évvel ezelőtt nem került megszállás alá, fek­szik Gödre falu, illetve a mai nevén: Gödrekeresztúr. Az itt működő Béke Tsz elnöke Weisz János amatőrtörténész már ko­rábban tudomást szerzett arról, hogy 1919-ben szövetkezetei hoz­tak létre a Gödréhez tartozó Je- szenszky-uradalom cselédei. Hi­teles bizonyítéka azonban nem volt az eseménynek. A járási művelődési ház igazgatójának, Banna Lajosnénak a segítségével kutatni kezdte a levéltári anya­got, s az a nem várt szerencse érte őket, hogy rábukkantak a gödrei „szocialista termelőszövet­kezet” eredeti alakulási jegyző­könyvére. A jegyzőkönyv tanú­sága szerint 1919. március 27-én huszonnyolc cselédember birtok­ba vette az 1200 holdas Jeszensz- ky-uradalmat és megalakította a tejíanelőszövetkezetet. Az 1919-es termelőszövetkezet mai utódja — a 6350 holdas gödrekeresztúri Béke Tsz — hagyományai közé iktatja az ötven évvel ezelőtt alakult forradalmár közösséget. A szakmunkásképzés helyzetéről Beszélgetés Tóth Pállal, a Békéscsabai 811-es számú Ipari Szakmunkásképző-Intézet igazgatójával A szakmunkásképzés egyik nagy gondja az országnak, különösen pedig Békés megyének. Köztudott, hogy szűkebb hazánkban az ipar a felszabadulás óta mind rohamo­sabban fejlődik. A termelés nö­vekedésének feltétele, hogy jól képzett szakmunkások álljanak rendelkezésre. Olyanok, akik nem­csak a jelenlegi körülmények kö­zött tudnak dolgozni, hanem — kellő megalapozottsággal — képe­sek a fejlődéssel is lépést tar­tani. Ennek feltétele a szakmun­kásképzés színvonalának emelése, aminek az elérésére az utóbbi években — több iskolatípus ki- | nak kötelezettséget kell vállalnia, alakításával — kísérlet folyik. \ hogy a szakmunkásvizsga után a Erről a kérdésről beszélgettünk vállalatnál dolgozik tovább. Per­Emlékkíállífás A Hazafias Népfront községi bizottsága Dévaványán a községi könyvtárban emlékkiállítást ren­dez a Tanácsköztársaság létre­jöttének S0. évfordulója alkal­mából. A kiállításon mintegy 50 tablón elevenítik fel a Tanács- köztársaság dicső napjait. A megnyitót március 20-án, törtökön délután 5 órakor tart­ják. Beszédet mond: Szűcs La­jos községi párttitkár. A kiállí­tást egy hétig tartják nyitva és vendégkönyvet is biztosítanak, hogy a látogatók ebben közöl­hessék véleményüket. Idény előtti öntözés — fillérekért Az elmúlt gazdasági év aszá- j tér, 1968. október 1 és 1969. feb- lyos időjárása nem kedvezett a ruár 28 között viszont csak 154 mezőgazdaságnak. Az öntözéses milliméter csapadék hullott, ötven gazdálkodás a Körösvidéki Víz­ügyi Igazgatóság területén mint­egy 269 millió forint bruttó jöve­delmet hozott. Ha az öntözést ter­helő kiadásokat a bevétel 50 szá­zalékában állapítjuk meg (bőven számoltunk), akkor is a 135 millió forint tiszta jövedelem jó ered­mény. Bár az 1969. évi tavaszi időjárás csapadékosabb, mint az elmúlt két évi volt, a tavaszi öntözésekre való csü” felkészülést még sem szabad el­mulasztani. Ez évben is sor ke­rülhet a gabona öntözésére és a kelesztő öntözésekre. Ha az ötven éves átlagos csa­padékmennyiséget vizsgáljuk, az alábbiakat állapíthatjuk meg: te­rületünkön október 1-től február 28-ig 50 év átlagában 199 rmllimé­— Érdemes szabász, kisapám — mondja: — No, ami azt itletia a dülleszti kj mellét Acél. — Még­hozzá az alsónemű-gyárban... De a terveket, régen, nem én szab­tam eL — Az sem akármilyen meló — szól Molysán Lajos. — Ti is ex­portra dolgoztok, nem? — Most. Azelőtt meg főleg rak­tárra. És. te mi vagy, Lajos? szerb partizánok ezt meg is fo gadtak. Antal elkomorodik. — Mi is azt akartuk,, csak nem sikerült. *** A börtön melletti szobornáí már néhány perce beszél a szó­nok, amikor a tömeg háta mögötl Molysán végignéz saját civil- megáll a busz. Előtte, a járda ruháján. — Ezredes a BM-ben. Nem ismered a rangokat? — Érdekes, így kívülről egy szürke ürgének nézhet bárki. Egyébként, Sanyi, te is az voltál, ugye? Szegő Sándor kényszeredetten szélén parkolnak a Volgák, Zasztava és még néhány gépko­csi. Utasad már ott állnak valahot a sorban és az előadó szavai nyo­mán újra átélik a huszonöt éwei ezelőtt történteket. a párt információs alap« mosolyog: — Az. A Rajk-perig. ján értesültek arról, hogy küszö- Aztán, amikor Szalad Sándort le- bőn áll hazánk fasiszta megszál- tartóztatták, a kádereit is össze- lása. Ez 1944. március 19-én be is szedték. Most, tudod, hogy köz- következett. A börtön magyar, ro- gazdász vagyok, _ mán és szlovák politikai foglyai — Szegény Ervin. Spóner fő- a szerg> partizánok kezdeményező, hadnagy perén, emlékeztek, még Kére hosszú viták után végül is ő vezetett bennünket... úgy döntöttek, hogy nem várnak — Fiúk! Ez a Volga is odatart! tov^bb. Jól látták: a fasiszta meg­lassít mellettünk, kik ülnek ben- szúllás a lágereket, a gázkamrá- be? Nézd csak, Anti! kát, a halált jelenti számukra Kihajolnak az ablakon, s Antal jyjem Volit sok fegyverük. Ami volt rögtön felismeri^ az utasokat. azt a korábbi látogatásokkor Ahogy integet, mondja is a többi- csempészték be látogatóiktól; de eknek. — Ezek Kátiék. Káti egy nagy kiadó főnöke, a nő meg a felesége. És Beáta! A Roszik Beáta! Nem ismeritek meg? Az ő csoportja tartott ki legtovább a Koporsó­hegy után... — Tényleg! Hogy megöregedett. Szevasz, Beáta! Te,... neki nem a Láng Mard lett a férje, a második emeleti házimunkásunk? — De, csak elváltak. Marci ver­seket is írt. Egyik kis ondrójára ma js emlékszem. Hallgassátok csak: „Hol van Tankréd^ az ős kretén? S a Bajuszos, ki lő, s — kaput. Ne hagyjátok ezt már ha­verok, zárjátok rá a Vaskaput!” Székercés letörli bajuszáról a morzsákat, s a versre utalva gyakorlatuk, főleg azoknak, aki két á délvidékről hurcoltak ide már volt a partizánharcokhoz. Va­lamennyiük célja az volt, hogy Vihorlátba jussanak, ahol már te vókenykedtek partizánegysógek Zárkáikban kifeszítették a vasrá csókát, a padlózatból ütőszerszá mókát készítettek a harc kezdeté hez, hogy aztán a lefegyverzett őrség puskáival vessék be magú kát az erdőbe. Ehhez át kellet menniük a város széle mellet! Koporsóhegyen. Hősi harcuk 1944 március 22-én délután négy óra kor kezdődött, amikor az őrök, kiblizéshez nyitották ki az ajtó­kat..? (Folytatjuk) éves átlagban a március havi csapadék 34 milliméter. Ha ez év márciusában az átlagnak meg­felelő csapadékot kapunk, a nyári hidrológiai félévet mintegy 50 milliméteres csapadékhigannyal kezdjük. A talajvízkutak vizsgálatának eredményei sem jogosítanak fel különösebb derűlátásra. 1968 feb­ruárjában a talajvízmélység 295 centiméter volt, 1969 februárjá­ban ugyanez az érték 260. Előreláthatólag ez évünk is aszályos jellegű lesz. Az illetékes vízügyi szervek a jelenlegi belvíz- védekezés mellett felkészültek a kora tavaszi öntözésekre. A ter­melők éljenek az adott lehetősé­gekkel és amennyiben szükségét látják, idényen kívül is öntözze­nek. Az idény előtti öntözésekhez nem kell vízjogi engedély. Nem teli fizetni területi és alap vízdí- íat, csak a felhasznált vízmennyi­ség után számolnak el néhány fil­lért. Előzetes szerződéskötés vi­szont kötelező. Az idényen kívüli öntözési szakszerű krvitelezésé- íez a társulatoknál levő öntö­zéses szaktanácsadók segítséget adnak. Krasznai Ferenc öntözési agronámus Lovaskocsit borítottak fel a száguldó szarvasok A Zselicségben fekvő Alma­melléken hihetetlennek tűnő eset játszódott le a minap: szá­guldó szarvasok felborították az úton haladó lovaskocsit. A helybeli termelőszövetkezet magtárosa, Hazlinger János a reggeli órákban lovaskocsijá­val a korcsánypusztai üzem­egységbe igyekezett.. Amikor a vadrezervátum közelébe ért, hirtelen hat szarvasbika tört elő az erdőből s nagy iramban vágtattak a kocsi felé. A 76 éves embernek csak annyi ide­je maradt, hogy a bakról le- ugorjék, a száguldó állatok máris odaértek és hatalmas szökelléssel átugrottak a jár­művön. Eközben azonban a kocsit és a lovat Ls feldöntöt- ték. Szerencsére sem az idős termelőszövetkezeti tagnak, sem a lónak és a kocsinak nem esett baja. Tóth Pállal, a Békéscsabai 611-es számú Ipari Szakmunkásképző-In­tézet igazgatójával, ami azért is időszerű, mert már tavaly keve­sen jelentkeztek ipari tanulónak, a vállalatok pedig a legtöbb szak­mában jóval több fiatalt akarnak szerződtetni. — Milyen volt a „kínálat” és a „kereslet” aránya? — A mi intézetünkben 1966­ban 231 szakmunkástanuló hely­re még 441 jelentkezési lap érke­zett, 1967-ben 291:454, 1968-ban 344:472 volt az arány, míg az idén 413 szakmunkástanuló helyre mindössze 374-en jelentkeztek. A Békés megyei Állami Építőipari Vállalatnál például a szobafestő­tanuló mintegy 14-gyel, a kőműves 8-oal, az ács 8-cal kevesebb. — Milyen 'most a jelentkezési arány? — A tavalyi helyzet ismétlődik. Az 1960—70-es tanévre a 235 nyolc általános iskolai végzettsé­get követelő szakmunkástanuló helyre eddig mindössze 186 je­lentkezési lap érkezett az iskolá­hoz. Várunk 58 érettségizett fiatalt is, de eddig csak 3 jelentkezett. Az üzemek közben újabb és újabb pótigényt jelentenek be. — Hogyan lehetne teljesíteni az igényeket? — Ha az otthonférőhelyet nö­velni tudnánk, talán megoldódna a helyzet. A vidéki fiatalok közül ugyanis 88-an jelentkeztek, de csak 32 otthonférőhely van Békés­csabán. Ezért az üzemek igényeit a helyben lakó fiatalokkal kell ki­elégíteni. — Tudjuk, hogy Békéscsabán új intézet és diákotthon is épül. Milyen ösztönzéssel segítik elő, hogy a fiatalok jelentkezzenek szakmunkástanulónak? — Valóban, Békéscsabán már épül az új intézet, amelyhez egy 200 személyes szakmunkástanuló-ott­hon is tartozik majd. Az otthon­ban a vidékiek kapnak helyet és bizonyára meg is telik, ösztönző a fiatalok számára, hogy a tanul­mányi eredményüktől függően, 100—400 forint ösztöndíjban része­sülnek havonta. Az utolsóéves ta­nulók a vállalat állományába ve­hetők és megkapják a teljesít­ménybér 60 százalékát. A vállala­tok szerződést köthetnek a fiata­lokkal társadalmi ösztöndíjra, ami havi 250 forint és a teljesítmény­bértől függetlenül is jár. A fiatal­sze az is ösztönző a fiatalok szá­mára, hogy 18 éves korukban már mint szakképzett munkások dol­gozhatnak. Nem ritka az olyan fia­tal szakmunkás az építőiparban, aki havonta az 1500—2000 forintot megkeresi. — És van-e lehetőségük a to­vábbtanulásra? — Az emelt szintű képzésben ré­szesülők három év alatt a szakkö­zépiskola I—II. osztályát is elvég­zik. A szakmunkásvizsga letétele után tehát a szakközépiskola esti tagozatának III. osztályában foly­tathatják tanulmányaikat és két év alatt érettségi bizonyítványt szerezhetnek. A hagyományos szakmunkásképzésben részesült fiatalok különbözeti vizsgával kér­hetik felvételüket a szakközépis­kola esti tagozatára. Ilyen lehető­ségek mellett végső soron a szak­munkástanulók 5 év alatt ugyan­olyan szakközépiskolai érettségi bizonyítványt szerezhetnek, mint a szakközépiskolások, a szakmun­kástanuló idő alatt átlag 300—400 forint ösztöndíjban részesülnek, az utolsó két évben pedig már mint szakmunkások komoly kereseti lehetőséggel rendelkeznek. Nem utolsó szempont, hogy közben fel­becsülhetetlen értékű gyakorlati és termelési tapasztalatot szerez­nek a választott szakmában. — Ilyen — a társadalom és vl egyén szempontjából is előnyös — feltételek mellett mi okozza mégis, hogy kevesebben jelent­keznek szakmunkástanulónak, mint amire lehetőség van? — Szerintem az anyagi megbe­csülés mellett nagyobb társadalmi megbecsülésben kellene részesíte­ni a szakmunkásképzést. Először is javítani szükséges a pályavá­lasztási tanácsadásit, ami főként az általános iskolák pedagógusain múlik. Jobb tájékoztatással, a szakmák jelentőségének megérte­tésével. bizonyára fel lehetne kel­teni az érdeklődést a nem éppen divatos szakmák iránt is. Ilyen többek között a viz-, gáz- és köz­pontifűtés-szerelő. A gázprogram, megvalósításának már ma is ko­moly akadálya a szakemberhiány. Kevesen jelentkeznek villanysze­relőnek, marósnak, esztergályos­nak, parkettázónak. Ki fogja he­lyettük elvégezni a munkát? — fe­jezte be a tájékoztatást Tóth Pál igazgató. P. B. Lesz magyar őrlőn és chasmillon A vegyiszál-gyártásunk késve indult meg és a termelés meny- nyisége elmaradt az európai át­lagszínvonaltól. A fejlesztéssel minél előbb igyekezünk behozni az iparág lemaradását. Végleges­nek tekinthető, hogy körülbelül két éven belül üzemi korszerűsí­téssel megkétszereződik a hazai viscosarost gyártása. A magyar viscosa-gyárban 500 millió forin­tos beruházással több mint 3000 tonna előállítására rendezkednek be. Döntés született arról Is, hogy miképpen használják , ki az oszt­rák—magyar műszálgyártási koo­perációból adódó előnyöket. A nagyközönség számára is sokat jelentő termékekhez például az orlonhoz, chasmillonhoz és a ve- licrenhez hasonló anyagok új üzemben készülnek majd. Az évi 5000 tonnás teljesítményű gyár alapvető gépi felszereléseit az olasz Snia Viscosa cégtől vásá­roljuk meg. A nyersanyagot oszt­rák vállalat szállítja majd, a Nyergesújfalun előállított kész­termék bizonyos hányadának el­lenében. A munkálatok jövőre indulnak és a tervek szerint 1972-ben befejeződik a nagy be­ruházás, amely már komolyabb rangot ad a magyar vegyiszál- gyártásnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom