Békés Megyei Népújság, 1969. március (24. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-15 / 62. szám
1969. március 15. 5 Szombat Hőst vagy mozaikembert? Keresik önmaguk formálásához az ufat Ol vonóink nah ajánljukt Érdekes —■ Az én példaképem a mamám. Becsülöm az erejét, kitartását, rendkívüli ügyességét. Minden problémát megold, munkáját teljes lelkesedéssel és óriási szeretettel végzi. — Az én példaképem nem konkrét személy. Viszont sok ember egy-egy jó tulajdonságát szívesen mondnám a magaménak. — Példaképem a nagybátyám, dr. Renkő Sándor egyetemi docens. Szegény parasztfiúból küzdötte fel magát egyetemi tanárrá. Szeretnénk hozzá hasonlóan élni és dolgozni, s olyan akaraterővel rendelkezni, mint amilyen neki van. — Nem választottam magamnak példaképet. Ha volna is olyan ember, akit követésre méltónak találnék, akkor sem választanám példaképemül, mert nem akarok senkire sem hasonlítani, senkit sem utánozni. — Elgondoltam magamban egy eszményképet, amelyre hasonlítani szeretnék. Tulajdonságait azonban együttesen egyetlen emberben sem tudtam eddig megtalálni. — Nekem a bátyám a mintaképem. Mindig segített nekem, és kettőnk dolgát mindenkor őszintén beszélhetem meg vele. Főiskolás, de a nála tanultabb embereket nem nézi le, becsüli őket. — Az apám szorgalmas, becsületes ember. Szereti a munkahelyét, szereti a munkáját, öt választottam példaképemül. — Medovarszki tanár urat állítottam magam elé \ példaképül. Kitűnő sportoló, nagyszerű egyéniség és igen jó ember. Sportember szeretnék lenni, s olyan izom- felépítésű, mint ő. — Az én eszményképem egy olyan mozaikember, akiben sok ember jó tulajdonsága egyesül. Az esze mondjuk Madame Curie-é, a szíve talán szüléimé lenne. Szívesen választanám hozzá Bajnok tanár úr józan, logikus gondolkodását is. — Sportolót választanék példaképemül. Ahhoz ugyanis, hogy valaki kiváló eredményt érjen el, nagy akaraterővel és önfegyelemmel kell rendelkeznie. — Az én példaképem a szüleim. Még sehol sem láttam olyan tökéletes harmóniát, mint amilyen nálunk van. Figyelem! Építkezéshez férfi segédmunkásokat veszünk fel. Vidékieknek útiköltségmegtérítést fizetünk. Jelentkezni: TÜZÉP V., BÉKÉSCSABA, Kórház u. 1. Méteráru szakmában jártas eladósegédet lelvesz az UNHERZill Kiskereskedelmi Vállalat, Békéscsaba, Szent István tér 9. — Rám különösen Paul Gauguin egyénisége, élete, művészi stílusa hatott. — Nekem nincs példaképem. De fel tudok sorolni olyan tulajdonságokat, amikkel én is szeretnék majd rendelkezni. Például a ! becsületesség, határozottság, szerénység, kedvesség. — Sajnos, nem tudok erre a kérdésre tökéletesen válaszolni, s azt hiszem azért, mert még nincs a jövőmre vonatkozóan kialakult elképzelésem. — Ki a példaképed? — hangzott el a kérdés a Rózsa Ferenc Gimnázium II. f. osztályában, osztályfőnöki órán. S tizenöt lány, huszonhárom fiú egyénisége, tudása, meglátása szerint megpróbálta megfogalmazni a választ. Tizenhat évesek. Kamaszok. Az óra elején még le kellett szidni őket, mert hangoskodtak, rendetlenkedtek, de néhány perc múlva lelkesen, érezhető feszültséggel tárgyaltak, vitáztak a példaképről, a követendő jóról. A legtöbben azt vallották, hogy nincs példaképük — mondja Bajnok Zoltán, az osztályfőnök. — S aztán kiderült, hogy van, de nem egyetlen ember, hanem sok-sok egyén pozitív tulajdonságából állt össze az eszménykép, az, amit követésre méltónak találtak. — Ha már a „követésnél” tartunk: helyénvaló-e ez a felfogás: „nem akarok példaképet választani, mert nem akarok senkit sem utánozni”. A jó példa követése utánzás? Laci: Szerintem igen. Ida: Szerintem nem. A jó elérése, követése mindig más körülmények között és más módszerrel történik. A célhoz mindenki egyénisége szerint, kitartása, akarata alapján jut el. — Mindössze négy tanuló választott példaképül írót, költőt, művészt — mondja Bajnok tanár. — Forradalmárt, hőst, kommunista mártírt, például iskolánk névadóját, Rózsa Ferencet — egyikő- tök sem választotta példaképül. Mi ennek az oka? Piroska.' Rendszeresen járok szavalóversenyre, sokat kell olvasnom, személyesen is ismerek költőket, írókat. Tisztelem őket, de ha példaképet kellene választanom, csak a környezetemben keresnék. Iván: Szeretem Van Gogh-ot, Jack Londont. Szívesen nézem, olvasom műveiket. Mint embert azonban nem ismerem őket, „idegenek” nekem. Hogy választhatnék közülük példaképet? János: Ugyanígy vagyunk a hősökkel is. Tudjuk, milyen • hőstetteket vittek véghez, tiszteljük ezért őket. Megtanuljuk vagy elolvassuk életrajzukat, hogy mikor születtek, hol jártak iskolába, de egy kicsit természetesnek vesszük, hogy vállalták a küzdést, a harcot, akár életük árán is. Mariann: Ezért választunk inkább példaképül „mozaikembert”, akiben az általunk megismert emberek sok jó tulajdonsága egyesül. • Osztályfőnök; ugy látom, maga János fogalmazta meg hogy mi a hiba. Ezek a hősök éltek, vívódtak, szenvedtek, és nemcsak az ellenséggel, de önmagukkal is meg kellett vívniuk a harcot, hogy a félelem, a meg nem értés ellenére vállalják a küzdést. Emberileg eljutni hozzájuk, megérteni őket pedig csak az irodalmon, regényeken, visszaemlékezéseken, verseken keresztül lehet. Olvasnotok kell, hogy minél többet megértsetek a környező világból. Tizenöt lány, huszonöt fiú vallott a példaképéről. Arról, hogy milyen felnőtté akar válni. De a vallomások tanúskodtak arról is, hogy ezek a gyerekek kritikus szemmel figyelik környezetüket, szüleiket, tanáraikat, társaikat. S, hogy több-kevesebb sikerrel, de keresik önmaguk formálásához az utat. Az osztályfőnöki órák a legalkalmasabbak arra, hogy a tanár segítséget adjon diákjai számára az önformáláshoz, az önneveléshez. Ezen az osztályfőnöki órán egy kis lépéssel ismét előreléptek az önnevelésben a II. f. tanulói. Mert őszintén vallottak önmagukról, elképzeléseikről, és szenvedélyesen vitatkoztak, ha úgy érzeték, igazuk van. Tanáraik közül is választottak példaképet. De — ami nagyon tetszett — nem hízelegve, hanem az őszinte elismerés hangján: „Szívesen választanám az én mozaikemberem tudajdonságául Bajnok tanár úr józan, logikus gondolkodását”. A holnap felnőttéinek azonban a társadalom segítségére is szüksége van, hogy a példaképet kereső fiatal minél több követendő jóra találjon. Lipták Judit új szakkönyv Oláh István: Jövedelmező nyűltenyésztés Oláh István több mint egy évtizedes hazai és külföldi gyakorlati tapasztalatait gyűjtötte össze könyvében. Az olvasó, akár kistenyésztő, akár a nagyüzem dolgozója vagy irányítója, választ kap a könyvből a nyúltenyésztés és árutermelés, üzemszervezés-tervezés kérdéseire. A származás, bonc tani és élettani ismeretek alapot adnak a tenyésztési, takarmányozási, elhelyezési, fajtatani tudnivalók megértéséhez. A nyúlhústermelés gazdaságosságát befolyásoló tényezők elemzésével a mű alapot ad az árutermelés és értékesítés megszervezéséhez, ismerteti a házinyúl egészségvédelmének legfontosabb teendőit. A tenyészállatbeszerzés lehetőségeit, a szakcsoportok, a nyúltenyésztő társulatok alakításának, a szakkörök szervezésének, a társulások, szakcsoportok pénzügyi támogatásának módjait is elsajátíthatja a könyvből az olvasó. Incze Ferenc: Levéldisznövények A szobakertészek a természet lelkes rajongói, a felbecsülhetetlen kincsű növényvilág csodálói, akik e gazdag és érdekes világ képviselőivel díszítik otthonukat Gondosságuk és szeretetük célja: mit kell tenni annak érdekében, hogy növényeiknek a legjobb élet- feltételeket előteremtsék; hová helyezzék őket, milyen földbe ültessék, hogyan szaporítsák, az öntözővizet a föld felszínére vagy a cserép alá helyezett tányérba öntsék-e,7 mikor ültessék át? Ezekre a kérdésekre válaszol Incze Ferenc, a Kertészeti Egyetem tanára. A kertészkedésben már jártas olvasót még a tápoldatos növényneve- léssel a növényszekrények és növényablakok készítésével Is megismerteti. Hiányos lenne azonban a mű, ha nem mutatná be a szobai növények gazdag választékát is, amelyek örökzöld levelükkel vagy kúszó-csüngő indájukkal, színpompás virágaikkal díszítik az ember otthonát. Nem tudományos botanikai ismertetők ezek, hanem rövid, érdekes kis összefoglalók. Aki pedig még nem ismeri a növényeket, az a könyv élethű fényképei alapján kiválaszthatja egyéni ízlésének a legjobban tetszőt. Mohácsy Mátyás — Maliga Pál — Gyúró Ferenc: A gyümölcsfák metszésének kézikönyve A metszőolló gyilkos szerszám, ha nem szakszerűen használjuk! Másként kell forgatnunk, ha al- magyümölcsűeket, héjas gyümölcsűeket vagy bogyósakat metsz- szünk. Sőt, szinte mindegyük fa újabb és újabb elgondolás és megoldást követel a metszőtől. Nyugodt lélekkel tehát csak akkor léphetünk ollónkkal a fákhoz, ha megfelelően megismertük a növény morfológiáját, biológiáját és élettanát. A fiatal fa alakító metszése pl. döntő jelentőségű, mert hat a fa egész életére. A termőremetszés során sem mindegy, hogy mikor, melyik vesszőt vagy ágat vágjuk le. Ezért kell többször hangsúlyoznunk : a metszés a gyümölcstermesztés legtöbb szakértelmet igénylő munkája! MG1 NYELŐK rh Ivasom, hogy a malmöi sebészeti klinikán nyelő- múzeumot rendeztek be azokból a tárgyakból, amelyeket a páciensek lenyeltek és az orvosok művi úton távolítottak el. A múzeum büszkesége egy nyköpeni fiatalember gyomrából előkerült gyűjtemény: ösz- szesen 2 és • l/t kilogramm súlyú csavar, szög, kulcs, gomb, gyűrű, pénzérme és egyéb holmi. Valóban minden elismerést megérdemel a svéd legény teljesítménye, de nem kell nekünk ilyen messzire menni rekorderekért. Jómagam számos, nálánál is nagyobb nyelőt ismerek. Itt van például Kropa- vecz Ignácz, aki kétgyermekes családapa és kontírozó könyvelő a Nagyon Vegyes Vállalatnál. E derék férfiú — anélkül, hogy babérokra pályázna — hosszú évek óta, kora reggeltől késő estig csak nyel, csak nyel, s emellett becsülettel eleget tesz hivatali és családapai kötelezettségének is. Általában felesége, született Harsány Hermina tuszkolja gyomrába az első adagot kora reggel: „Már megint pénzt kérsz, Ignácz"! Aki olyan keveset keres, mint te, annak ne legyen szenvedélye, az szívja a lyukas zápfogát!" Vagy: „Ig- nác, már megint nem hoztad föl a pincéből a szenet! Még ennyi hasznodat sem veheti egy szerencsétlen asszony?” /t hitves megjegyzései azon- 1M ban meg sem kottyannak barátunk acélos gyomrának. Legfeljebb annyi hatásuk van, hogy feleslegessé teszik a reggelit. Mintha mi sem történt volna, friss, ruganyos léptekkel indul munkába, egyik kezében aktatáskával és a bevásárlószatyorral, a másikban az ötödik osztályos ifjabb Herminával, aki sajnos nemcsak nevét örökölte édes jó mamájától. Útközben csokiért nyafog, s ha ezt megkapta, kér egy tízest a szülői munkaközösség által rendezett úttörő-karneválra. Végül — csak úgy mellékesen — megjegyzi, hogy este elfelejtette aláíratni az intőjét. A jobb sorsra érdemes atyának már egy fülesre sincs ideje, nyel tehát egy jó nagyot és a villanyoszlop oldalán aláfirkantja nevét a szövegnek: „Kérjük a tisztelt szülőket, hogy a jövőben foglalkozzanak többet..." Nyolc előtt néhány másodperccel végre megszabadul csemetéjétől, aztán futólépésben keresztülstartol az úttesten. Azaz csak startolna, mert hirtelen fék csikordul és egy kis Trabant óriási vezetője, nem éppen barátságos hangon közli vele: Szerinte leginkább a süketnéma és vak púpostevékhez hasonlíthatók némely gyalogosok. Gyors nyelés. Néhány pillanattal később azonban már egy jóval nagyobb, a főnök nyitott ajtaja előtt: „Ö, kedves Kropavecz kartárs, ne siessen annyira, hiszen még alig múlt el a munkakezdés ideje!” élelőtt — kicsi, de kemény sőrétek — sorra-rendre barátunk belsőségébe vándorolnak a következők: Vica, a szép gépírónö azt panaszolja barátnőjének telefonon, hogy megöli az unalom, mert ennél a vállalatnál csupa vén, viszeres pasas dolgozik. Csoportvezetője visszalök elé az asztalra egy rosszul könyvelt számlát s közben aligátor mosollyal megkérdi: „Mondd, neked mennyi időd van még hátra a nyugdíjig? Fáradtnak látszol.” És ha délután van is néhány óra pihenő, a munkából hazafelé menet, az utcán, a boltban ismét munkába állhat Kropavecz megkínzott nyeldeklöje. Csodával határos, hogy a gyenge tévéműsor és a rettegett grízes tészta vacsora után még az ágyban, félálomban is le tudja nyelni hitvese megjegyzését: „Hopcsákné férje, pedig fiatalabb nálad vagy tíz évvel, kétszer annyi nyereségrészesedést kapott, mint te." S ezután végre jöhet a megváltó álom. ropavecz Ignác azonban azt álmodja, hogy főnöke egy strvcctojást tálal föl neki főve, s arra biztatja, hogy nyelje le egyben. De siessen, nincs idő, mert ma reggel is öt percet késett. Békés Dezső