Békés Megyei Népújság, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-01 / 26. szám

J969. február 1. 5 Szombat Második éve készítik a biológiai preparátumokat A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat gyulai természettudo­mányi előadótermében második éve működik egy szakkör, mely­nek tagjai biológiai preparátumo­kat készítenek. Alakulásuk után az első évben az egyszerűbb mikroszkópé preparátumok ké­szítését sajátították él, az idén viszont már rovar-preparálással foglalkoznak. A szakkör az álta­lános iskolák felső osztályaiból szervezi tagjait, vezetőjük Gyar- mathy Zsolt tanár. A szertárak biológiai anyaginak bővítését tűzték ki célul, ugyanakkor megismerkednek a rovargyűjtés eszközeivel is, és a maguk készí­tette felszereléssel bonyolítják le gyűjtőútjaikat. A szakszerűen tárolt bogár­Balogh Ferenc önálló fotókiállítása Salgótarjánban Balogh Ferenc fotóművész, a Megyei Könyvtár csoportvezetője január 26-án (kiálló fotókiállítá­son mutatkozott be a salgótarjá­ni megyei művelődési ház klub­termében. A kiállítást Veres Mi­hály, a Nógrádi Fotóklub elnöke nyitotta meg, a kiállított képeket pedig Réti Pál, a Népművelési Intézet Képzőművészeti Osztályá­nak vezetője értékelte. A kiállítást megelőző napon Balogh Ferenc, a Nógrádi Fotó­klubban előadást tartott az akt- fényképezésről. A kiállításra ké­szített katalógusban Kaszta Ro­zália festőművésznő írt előszót A tervek szerint a tárlat anyaga először Szegeden, majd Békéscsa­bán is a nagyközönség elé kerül anyagot rendszertani csoporton­ként dolgozzák fel és eközben is­merkednek meg a preparálási módszerekkel. A foglalkozásokról naplót vezetnek, melyben részle­tesen rögzítik az elvégzett mun­kát Reflexiók cikkeinkre: Döntsenek a Csudahallaiak Lapunk augusztus 25-i számá­ban „Csudálatos állapotok Csu- daballán” címmel riportot írtam. Ebben szóvá tettem a megye ha­tárán tapasztalható elmaradott körülményeket és a gyomai ta­nács merev elzárkózódását Az elmúlt öt hónap alatt több­szöri levélváltásra, bizottságok A közúti balesetek 1968. évi mérlege Megyénk területén 1968. évben 1114 közlekedési baleset történt, 230-cal több, mint az elő­ző évben. Harminchat ember meghalt, 748-an szenvedtek sérü­lést. A becsült anyagi kár meg­haladta a 2 millió forintot. A legtöbb baleset — 701 — június és november hónap kö­zött történt. A gyorshajtás 139, az ittas ve­zetés 57, elsőbbségi jog meg nem adása 127, a szabálytalan átha­ladás az úttesten 74, a gondat­lan, figyelmetlen vezetés 175, a műszaki hiba 40, a követési tá­volság be nem tartása 31 esetben okozott' balesetet, mely az össz- baleseteknek több mint 80 szá­zaléka. A legtöbb baleset — 254 — Bé­késcsaba területén történt, míg az orosházi járásban 183, a gyu­lai járásban 210, a szarvasi já­rásban 132, a békési járásban 126, a szeghalmi járásban 127 és a mezőkovácsházi járásban 83 esetben okozott balesetet a KRESZ szabályainak megszegése. Lófogatosok 57, kerékpárosok 210, motorkerékpárosok 396, sze­mélygépkocsivezetők 215, teher­gépkocsivezetők 134, autóbuszve­zetők 19, traktor- vontatóvezetők 64, s egyéb gépjárművezetők 19 esetben okoztak balesetet. E pár ismertetett megyei adat érzékelteti azt a súlyosbodó hely­zetet, ami megyénk közúti közle­kedésére jellemző. Az elmúlt évi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a balesetek nagyobb része a forgalomban részt vevő embe­rek figyelmetlen, gondatlan és de még mindig sodródott befelé a szárazföld belseje felé. — Hát nem adsz innom? — nézett fel szemrehányóan a fiú a heverőről. Látszott sápadt, el­gyötört arcán, hogy kegyetlenül szenved. Gábor maga is meg­ijedt, mikor ránézett. — De mindjárt — mondta za­vartan —, csak a gépet vittem magasabbra. Rosszul vagy? Odalépett öccséhez, és megfog­ta homlokát. Forrónak érezte. No, még. csak az hiányzott, hogy ez beteg legyen! — Nincs lázad? — kérdezte halkan. — Mert akkor nem ad­hatok vizet. Ügy érezte, ez jó kifogás lesz a vízhiány eltitkolására. Elég, ha ő tudja. Minek a másikat még ezzel is kínozni. Csak jobban kí­vánná. Lám, ő is, alig tud be­szélni. De a kicsi nem hagyta magát. Annyira azért nem volt beteg, hogy megfeledkezett volna kéré­séről, belenyugodott volna min­denbe. — Nem vagyok lázas, csak a gyomrom meg a fejem...! És szomjas vagyok kegyetlenül. — Van még egy adag tejünk. Igyál tejet! — kínálgatta Gá­bor. — Tej nem kell, vizet adj! — Vizet nem adhatok, itt van, egyél almát, ez jól oltja a szóró­ját — nyomta Imre markába az utolsó jonatánt. — Vizet szeretnék inkább — mondta Imre erőtlenül­__ 0e ez jobban rendbe hozza a gyomrodat — ajánlgatta tovább a gyümölcsöt Gábor. Magának is nehezére esett már a beszéd, azt hitte, kiég a torka, ha le nem öblíti. A tejből öntött magának egy keveset, azt kortyolgatta. Jól esett neki a hideg ital, szinte új erőre kapott tőle. Valóban, mi­kor is ettek utoljára? Bizony még reggel Amerikában. És az­óta mennyi minden történt! Igen emlékszik reá! Éppen ebéd­hez kellett volna készülődni, mi­kor jött a vihar. Most már má­sodszor zavarja meg útjukat. És mindig az Atlanti-óceán felett. Nem volt jó véleménnyel a föld e tájáról, de már mindegy. Fő, hogy túl vannak rajta. Az óceá­non, de itt van még Afrika. És ki tudja, vajon mit rejteget még számukra ez a földrész...? XXI. FEJEZET Űj, furcsa tájait, ismeretlen területek felett száll a gép. A szákiás, kavicsos terület las­san mind homokosabbá válik. Nem kétséges, hogy a Szahara fölé sodorta őket a szél. Lent izzik, szikrázik minden a kora délutáni napsütésben. Szin­te az üvegen át is érezni a fe­kete földrész forró, száraz lehe­letét. Mintha a gép automata hőszabályzója sem bírná a benti levegőt tovább hűtögetni, a kinti forróság szinte elönti az egész gépet. Mintha a tüzes légtöme­gek külső ölelése átforrósodna a falakon. Vagy csak azért érzik így, mert a belső forróság is gyötri őket? (Folytatjuk) szabálytalan magatartásából ered. Téves az a szemlélet, hogy a gép­járműállomány szaporodása miatt emelkedik ez a szám. A balese­tek 1968-ban az előző évihez vi­szonyítva 26 százalékkal, míg a gépjárművezetők száma csak 7,3 százalékkal emelkedett Az intézkedések nem hozták meg a kívánt eredményt A bal­esetek számának aggasztó emel­kedése mindannyiunkat figyel­meztet. Még nagyobb és fokozot­tabb óvatossággal kell közleked­ni. Mindezek mellett külön em­lítést érdemel a kulturált, udva­rias közlekedés, amivel megyénk területén még igen sok a prob­léma. A közúton sok az erő­szakos gépjárművezető. Ezek a vezetők zavart idéznek elő a for­galomban, más járművezetők megbotránkozását váltják ki, lé­nyegesen megbontják a forgalom harmonikus áramlását. Nem vé­letlen tehát a statisztikai adat, ami jelzi a közlekedés biztonsá­gának gyakori, súlyos veszélyez­tetését. Bizonyított, hogy az idő­nyereség — ami az erőszakos, to­lakodó, durva vezetési móddal el­érhető — nem éri meg a kocká­zatot. Nincs szó arról, hogy a gép- járművezetők ne törekedjenek úticéljuk gyors elérésére. Egyik fő követelmény a közlekedésben éppen az, hogy gyors legyen. A gyorsaság azonban semmiképpen sem mehet a biztonság rovására. Ésszerűen, a szabályok megtar­tásával, körültekintő óvatosság­gal is lehet gyorsan haladni. Az erőszakos tolakodás előbb-utóbb megbosszulja magát, éppen ezért nem engedhető meg. A gépjárművezetéshez nem ele­gendő csupán a gépjárművezetői engedély. Felelősségérzet, lelkiis­meret, embertársaink szeretete és tiszteletben tartása, megbecsülése is szükséges. Ezek a tulajdonsá­gok kellenek ahhoz, hogy ne tör­ténjék baleset. Ezek a tulajdonsá­gok állítják meg a munkában le­vő gépjárművezető szeszes itallal teli poharát emelő kezét. A megelőzésnek, a közlekedési fegyelem megszilárdításának, a közúti forgalombiztonság védel­mének napjainkban egyre inkább társadalmi üggyé kellene válni. A gépjárművezetés napról napra nehezebb lesz. Egyre több olyan pluszismeretre, tani és morális alkalmazkodási készségre lesz szükség, amivel a rettegett „káoszt” elkerüljük. 1969-ben újabb több ezer gép­jármű jelenik meg utóinkon, me­lyeknek vezetői a tanulóidőszak után, jogosítvány birtokában is­merkednek meg a forgalom gya­korlatával és veszélyeivel. Ezért figyelmezteni kell egy­mást, megfelelő önfegyelemmel saját és mások testi épségére vi­gyázni, mert csak a nagyközön­ség hathatós és egyöntetű elha­tározása és közreműködése előz­heti meg a balesetek további emelkedését. Békési Imre r. szds. tárgyalásaira került sor, de saj­nálatosan érdemi intézkedés má­ig sem történt. Ha csak az nem, hogy egy esetben a megyei ta­nács elutasította a ballai rész Túrkeve városhoz való átcsatolá­sát. Azonban úgy látszik, hogy a Nagykunsági Állami Gazdaság ballai kerületének lakói és a Táncsics Tsz dolgozói és vezetői, akiknek 6<M5 holdjuk van a me­gyében, nem nyugodtak bele az elutasításba. Űjból jelentkeztek, még megalapozottabb kérelmük­kel több mint 500 ballai tanyai lakos érdekében. A napokban újból felkerestem a megyei tanácsot és dr. Gulyás Páltól felvilágosítást kértem a „ballai ügy” jelenlegi helyzeté­ről. — A csuda ballai ak többéves problémája és kérése ismert előttünk — mondotta Gulyás Pál. — Űjból napirendre került a több mint 9000 holdnak Tűrke- véhez való átcsatolása. Sajnos, bizonyos merevség tapasztalható az illetékes tanácsi vezetőknél, hi­vatkoznak különböző elgondolá­sokra. Az igazság az, hogy Túr- kevéhez hét, Gyoméhoz föld­úton 25, kövesúton pedig 45 ki­lométerre levő ballaiak nem na­gyon érdekeltek semmiféle el­gondolásban. Számukra az volna a jó ha a málladozó iskola, a földes út és más nehézségek megszűnnének. Ennek Túrkevé- hez való tartozás a feltétele. Egyébként jó részüket érzelmi szálak is kötik a városhoz. Befejezésül hangsúlyozta dr. Gulyás Pál: — A megyei tanács vezetői nem erőltetik az átcsato­lást. de ha azt kéri az ottani la­kosság nagy többsége, úgy nem zárkóznak el előle. Most már tehát marad az egyetlen járható út — amit ed­dig is javasoltunk —, hogy Gyó­nta község és a szarvasi járási tanács illetékesei a túrkeveíekkel együtt hallgassák meg a lakosság véleményét. Saját sorsukról döntsenek a legilletékesebbek, a csudaballai- ak. Pankotai István Még egyszer mecénáskeresőkről" Arra a riportra, mely lapunk­ban „Mecénás kerestetik” cím­mel jelent meg, s az építők mű­velődési házának irodalmi szín­padáról szólt, több megjegyzés, hozzászólás, vélemény érkezett. Ezek alapján ki kell javítanunk egy, az idézett írásban levő tárgyi tévedést. Az építők kultúrottho- nát Juhász Gyula Művelődési Háznak tituláltuk, holott Munká­csy Mihály Művelődési Ház a ne­ve. Csupán az említett irodalmi I a szakkört beolvasztják a tavaly ősszel megindult jól működő di­ákklubba. Az epi tők szakszervezete me­gyei bizottságának titkára Knei- fel Antal szerint, baj volt az is, hogy a munkásszállás és általá­ban az építőipar sajátos területén nem tudták megfelelően kiaknáz­ni a csoport tevékenységét, nem tudták úgy igénybe venni a fia- ^ tatokat, hogy ez tovább lelkesí- színpad kapta elneveztet j‘ú-| tette volna munkájukat. Így az- hász Gyuláról. | 4311 voltak periódusok, amikor Mint Szombati András műve- szinte öncélúvá vált — és gyen- lődési ház igazgatótól megtudtuk,; Snu is — az irodalmi színpad a vezetőség eredetileg sem kíván- munkája. ta feloszlatni az irdalmi színpa­dot, csupán a színpad vezetőjé­nek dotációját kívánták meg­szüntetni. Szoboszlay Sándort ar­ra kérték, hogy továbbra is ve­zesse a csoportot — társadalmi munkában. Tervezték azt is, hogy Mindehhez csali azt tudjuk hozátenni: reméljük, a Megyei Művelődési Ház támogatásával — az összes érdekeltek megelégedé­sére — megoldódnak a Juhász Gyula Irodalmi Színpad problé­mái. Rendet teremtettek a Mezőhegyesi Kendergyárban November 30-i számunkban, „Az üzemi demokrácia és a közös vagyon védelmében” címmel, foglalkoztunk a Mezőhegyesi Kendergyárban végzett NEB-vizs- gálat tapasztalataival. Cikkünkre Fehér Lajos, a Szegedi Rostkiké­szítő Vállalat vezérigazgatója vá­laszolt Idézzük a levelet: „A Békés megyei Népi Ellenőrzési Bizott­ság, illetve az újságcikk megál­lapításai alapján, az alábbi intéz­kedéseket tettem: A vállalat tulajdonát képező j juhok be nem vételezéséért, téri-! tés nélküli felhasználásáért, jog- j totón villany áram-fogyasztásért, j a bizonylati fegyelem megterté-1 sóért és az ellenőrzés elmulasz­tásáért a kendergyár vezetőjét fegyelmi büntetésben részesítet- vezetésmódszer- j tem és kártérítésre köteleztem. „Megrovás” fegyelmi büntetést kapott a gyár főkönyvelője is. Mindkét vezető — 1968. év után járó — prémiumát jelentős ősz- szeggel csökkentettem, élve az utólagos elbírálás jogával. A gyárvezető részére, 1963-ban jog­talanul engedélyezett garázs használatát azonnali hatállyal megszüntettem. A művezetővel szemben hozott fegyelmi határo­zatot — mivel az jogellenes volt — a gyárvezető időközben már módosította. Szintén kártérítésre köteleztem az üzem két dolgozó­ját jogtalan villanyáram-fo­gyasztásért. A kendergyárban tényként megállapított fenti szabálytalan­ságokat, és a gyárvezető vezetési módszereiben, a dolgozókhoz | való viszonyában meglevő hibá­kat, a tett intézkedéseket, javas­latokat az üzem gazdasági, párt­ós szakszervezeti vezetőivel kí­vánjuk ismertetni, az üzem egész munkájának megjavítása érdeké­ben. Kérem tájékoztatásom tu­domásulvételét, s egyben megkö­szönöm a lapban megjelent bí­rálattal adott segítségét.” Kiemelt bérezés, 44 órás munkaidő, házgyári épületek szereléséhez budapesti házgyárakba alkalmazunk kőműves, ács, vasbetonszerelő, asztalos és lakatos szakmunkásokat, gépkocsivezetőket, kubikosbrigádokat, férfi és női segédmunkásokat. Állandó jelleggel szakmunkás, képző tanfolyamokat indítunk. Vidékieknek szállás van. Minden szombat szabad. Jelentkezés személyesen a 43. sz. Állami Építőipari Vállalatnál Budapest, XI., Dombóvári út 17—19. (4-es. 41-es, 43-as, 47-es villa­mossal.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom