Békés Megyei Népújság, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-04 / 28. szám

1969. február 4. Kedd A* életmentő vérre most is szükség? van Hárman ülünk az igaz­gatói szobá­ban, a vérkonzerváló állomás főorvosával és a városi Vöröske­reszt titkárával. Amin! hallgatom őket, képek villannak fel előt­tem. A Békéscsabai Faipari Ktsz-ben történt. Aradszki András, egyik fiatal dolgozótársuk súlyos beteg lett, életveszélyes volt. Segíteni kellett, mégpedig vérrel. S a szö­vetkezet dolgozói szinte egy em­berként jelentkeztek. A példa ha­tására a város többi üzemében is megmozdultak a szívek. Most mégis panasz hangzik a kis szobában. Békéscsabán már hagyomány, hogy minden év el­ső hónapjaiban akció indul az üzemekben, a különböző munka­helyeken, a Vöröskereszt fáradha­tatlan aktívái szervezik a vér­adást. — Nem értjük, hogy most mi­ért nem sikerül... — hallom a tompán kongó szavakat. — Az AKÖV például az egyik legveszélyesebb, legtöbb baleset­nek kitett munkahely — mondja a Vöröskereszt titkára. — Még­sem sikerült, Bár a műszaki te­lep példát mutatott, de itt keve­sen vannak, s a központiak közül csak egy asszony jelentkezett. „Mégsem sikerült...” cseng a fülemben, s ismét egy kép jele­nik meg előttem. Messzire visz. Salgótarjánba, az AKÖV-höz. Ott is hasonló gondot okozott nem­rég a véradás megszervezése. Egyik napon azonban súlyos köz­| A tragikussá' lekedési baleset híre terjedt futó­tűzként a vállalat dolgozói köré­ben. Társuk, az egyik jármű ve­zetője életveszélyesen megsérült. „Csak a gyors véradás mentheti meg” — mondták az orvosok. Az emberek megdöbbenten hallgatt- ták, azután minden felszólítás nélkül jelentkeztek. A súlyosan sérült ember 15 liter vért kapott. Megmentették. Azóta, ha vér­adásról van szó, nem kell külö­nösebb agitáció. válható eset ösztönzött De kell-e nekik ilyen ösztönzés, a 8-as AKÖV dolgo­zóinak? Vagy a többi üzemnek? — Sajnos, kevés a tartalékunk — hallom tovább dr. Rucz Lász­lót. a vérkonzerváló állomás igaz­gató főorvosát. — Tavaly janu­árban 303 liter vért vettünk, az idén pedig csak 05-öt. Azután egy telefon következik. — Mennyi a rendelkezésre álló vér? — kérdi egyik munkatár­sától. A választ magam is hal­lom. Íme: Békéscsaba 23, Oros­háza 11, Gyula 10,7 liter. Med­dig elég ez? Nem tudjuk, lehet, hogy több napig, lehet, csak órá­kig, mert jöhet egy olyan eset, ahol nagyobb mennyiségre van szükség. ken múlik Ha nincs tartalék és máshonnan kell beszerezni, a ké­sedelem végzetessé válhat. Folya­matosan kell tehát biztosítanunk a szükséges vérmennyíséget. S hogy ez a folyamatosság a mi megyénkben milyen, azt meg­tudhatjuk a falon levő grafikon­ból. Elég csak egy pillantást vet­ni erre. A piros, kék, sárga, zöld vonalak nyugtalanul futnak a fe­hér kartonon le és fel. Teljesen rapszodikug az évi véradás. Mi­vel mezőgazdasági megye va­gyunk, főleg a falvakra lehet szá­mítani, de ez csak ősszel hoz na­gyobb eredményt. Nyáron a me­zőgazdasági munkák miatt ke­vésbé sikerülnek a véradónapok. Az üzemekben a nyári szabadsá­golások akadályozzák ezt. Így szinte természetes, hogy az őszi­téli hónapokon van a nagyobb Hangsúly. S mivel ősszel a fal­vakban jelentősebb az eredmény, a városokban a véradások az év első hónapjaira esnek. Ilyenkor intenzívebb a szervezés. most mégis Kékcscsahán Még mindig nincs Jong-Kong-i” járvány— Az egészségügyi intézmények intézkedései — A betegségre gyanúsakat orvoshoz keil tanácsolni — Legfantosabb védekezés a tisztaság Helyzetjelentés az influenzáról gondot okoz a Vöröskeresztnek és a vérkonzerváló állomásnak ez a munka. Az elkövetkező időben szinte minden napra, esik egy- , , egy véradás valamelyik üzemben. — Nern vészharangot akarunk Vannak olyan munkahelyek, mint például a férfifehémeműgyár, a téglagyár, a kötöttárugyár és más üzemek, ahol mindig példát mu­tatnak vezetők és dolgozók egy­aránt. Jó lenne, ha ezt a példát átvennék más munkahelyek is, és a maguk ügyévé tennék a vér­adást, sok-sok beteg ember mi­előbbi gyógyulását, életéne’* meg­megkongatni — mondja az igaz­gató —, mert ha kell, tudunk szerezni Szegedről és máshonnan, de szükséges lenne nagyobb tár­sadalmi összefogásra. Az emberi élet megmentése sokszor perce­Az Egészségügyi Minisztérium intézkedése alapján a megyei egészségügyi osztály intézkedett az influenza elleni védekezés meg­szervezéséről. Mivel a fertőzés el­érte már az európai országokat is, feltétlenül szükségesnek lát­szik, hogy az ország területén megszervezzék a védekezést. Az intézkedés előírja a kórhá­zakban, rendelőintézetekben, szü­lőosztályokon, üzemekben, mun­kásszállásokon, diákotthonokban, s más területeken a rendszabályo­kat. Bár jelenleg még nem fedez­tek fel Magyarország területén úgynevezett „Hong-Kohg-i” jár­ványt, ugyanis az influenzaví­rus izolálására irányuló vizsgála­tok eddig negatív eredménnyel végződtek — mégis szükségesnek látszik néhány megelőző intézke­dés. A tájékoztatás szerint módosul a kórházakban a betegfelvétel. Szükség esetén ez korlátozással jár azért, hogy adott esetben biz­tosítsák a szövődményes influen­zás betegek számára a kórházi gyógyítást. Az intézkedési tervben a tanácsok egészségügyi osztályai és a kórházak igazgatói gondos­kodnak a gyógyintézmény esetle­ges belső átszervezéséről. Az egyéb kórházi intézkedések előírják a helyiségek napi fertőt­lenítését, az influenzás betegek lá­togatásának eltiltását; az egyéb osztályokon belül észlelt' gyanús esetekben a 2—3 napig tartó el­különítést. Különösen nagy gon­dosságot követelnek az egészség- ügyi szervek a gyermekkórházak­ban és a szülőosztályokon. Gondoskodtak arról is, hogy a mentését. Kasnyik Judit a fev-ben láttuk Kellemes, szórakoztató és igen tanulságos műsorösszeálítással indult az elmúlt televíziós hét. A lengyel televízió estje kedden dél­után 18 órától 22.20-ig nyújtott nem mindennapi élményt. Emlé­kezetes volt már a. műsor elején a Lengyelországi mozaik, majd A határ című dokumentumfilm. A lóvátett város Mark Twain novel­lájának tévé-film változata találó és az író stílusát is híven követő adaptáció, kiemelkedő színészi alakításokkal. Érdekes volt a Jazz-triptichon, melynek nézői egy lengyel jazzklubba látogathattak el, s a maga nemében a tévéfilm- műfaj gyöngyszeme a Pavoncelló, melyben két kiváló adottságokkal rendelkező művész, Ivanna Kas- perska és Mieczyslaw Milecki vit­te a vezérszólamot. A film Sz. Zeromski, a lengyel irodalom egyik legnagyobb alakjának el­beszélését transzponálta a képer­nyőre, maradéktalanul idézve a Zeromskira jellemző atmoszféra­teremtő erőt, reális — sokszor kendőzetlenül reális — látásmó­dot. Reméljük, a sorozat folytató­dik, előzetes ismereteink szerint a lengyel estet finn, bolgár és svéd est követi majd. A jó heti bevezető után szerdán sem tapasztalhatott a néző meg­torpanást, bár a főműsor, a Tár­sasjáték című tévé-komédia is­métlés volt, a premierkor nagy sikert aratott darab ezúttal is ha­tott, szellemessége, a helyzetko­mikumok pompás kihasználása és több színészi alakítás magas szín­vonala predesztinálta erre. A csütörtöki műsornaptárból a Te* metés — meditációval címmel su­gárzott dokumentumfilm mélyen megrázó és elgondolkoztató, a Schach von Wuthenov kapitány rendelőintézetek munka közben ne legyenk az influenza elterjedé­sének forrásai. Ezért a zsúfoltság elkerülése végett az esetleges jár­vány alatt a rendelőintézetek ki­vizsgálásokat csak heveny megbe­tegedéseknél végeznek. Külön pont ír elő rendelkezé­seket az üzemekre. A fokozott hi­giéniai követelemények betartása mellett az üzemi orvos és az egész­ségügyi segédszemélyzet köteles rendszeresen látogatni a munka­helyeket, hogy időben felderítse a megbetegedetteket; hogy az egész­ségügyi aktívák fel tudják ismerni a kezdeti tüneteket, hogy észlelés esetén időben el tudják végezni a szükséges fertőtlenítést. Mindez különösen vonatkozik az üzemi konyhákra, az étkező- és a tisz­tálkodási helyiségekre. Nagy gond hárul a tanintéze­tekre és a bentlakásos intézetek­re. Különösen fontos' ez az óvo­dákban és a napközi otthonokban, ahol a gyerekek önmaguk a tisz­tálkodás követelményeit nem tud­ják betartani. Tiltják az egészség- ügyi szervek a közt» ivóedény használatát, a megbetegedett gye­rekek iskolában tartását és a már otthon levő influenzás tanu­lók látogatását. Ezzel egyidőben az ápolásra kötelezett személyzet­nek, valamint a takarítóknak kö­telező az orr- és szájkendő vise­lése. Minden intézményre és munka­helyre vonatkozik, hogy az alkal­mazott személyek közül azt, aki­nél vírusos influenzára gyanús tü_ ne' k mutatkoznak, nem szabad munkahelyén foglalkoztatni. v. t. iVépí zenekar, népitáne-esoport alakult a Szarvasi Mezőgazdasági Felsőfokú Teehnikumbau nálkozik lehetőség. A közelmúlt­ban népi zenekar, népitánc-cso- port alakult. A táncosok oktatásá­ra Budapestről jár le koreográfus. Ügy tervezik, hogy már a tava­szi nagy vetélkedőkön részt vesz­nek. Megyénk egyik legszebb okta­tásügyi intézménye, a Szarvasi Felsőfokú Mezőgazdasági Techni­kum. A diákok százai igen szép körülmények között élnek, kényel­mes a kollégiumi elhelyezés és a tanulás egyaránt. A szabad idő jobb kihasználására bőségesen ki­törtél«',' viszont csak szórakoz­tatott, de azt meglehetősen el­nyújtva, sokszor bonyolultan tette és törekvése, hogy a XIX. század elejének Poroszországát jellemez­ze, nem sikerült maradéktalanul. Izgalmas kérdéseket feszeget a Két nap júliusban című tévéfilm — ez a hét a tévéfilmek parádéja volt! —, melyet Rubin Szilárd írt és Esztergályos Károly ren­dezett. Nyaraló, gondtalan fiúk, lányok közé érkezik a néző, a nyári Balaton hűs hullámaihoz. Két fiatal között bomlik ki a cse­lekmény tragikus fősodra, s a fiú önmarcangoló önvizsgálatává szélesül. Jó eszközökkel készített film, közeli képei különösen kife- jezőek, és szükségesek is ahhoz, hogy a fiatalember belső vívódá­sát vizuálisan is, magas fokú mű­vészi szinten fejezze ki. Huszti Péter alakítására bizonyára szí­vesen emlékezik vissza minden néző. A szombat újból egy gyen­ge ' Családi félkört hozott, azt hiszem, az illetékes szerkesztők két fiaskó után felismerik* hogy az egyébként jó riporter, Poór Klári nem rendelkezik azokkal a sajátos követelményekkel, melyek egy ilyen monstre műsor hangu­latos, okos és minden erőltetett- ségtől mentes vezetéséhez szük­ségesek. Valószínű, hogy túl ha­mar dobták mély vízbe, és ez bosszulta meg magát Vasárnap — immár harmadik hete — a Bors a nap legjobban várt műsora. Ez a harmadik foly­tatás, a Vesztegzár a határon, volt idáig a legjobb. Különösen Sztankay István alakítása tetszett, úgy látszik, hogy a harmadik részre végre beleéli magát a ka­landos életű Bors Máté egyénisé­gébe, éüetsorsának nemegyszer meghökkentő fordulataiba. Kár viszont hogy a harmadik részből szinte teljesen eltűnt Dániel Ede, a tartalékos hadnagy alakja (An­tal Imre)* hiszen az első két részben nagyon megszoktuk ezt a funkciójában is fontos alakot. Sztankayén kívül Bujtor István — Zentay őrnagy szerepében — nyújtott alakítása volt még a folytatás erőssége. Sass Ervin «■•a 26. RÉSZ „Kedves Hallgatóim! Tudtuk már a gép körülbelüli helyét, de ahhoz, hogy elérjük... A lámpa! Igen! A kis piros lámpa ebben a pillanatban újból kigyúlt a táv­irányító készülék tetején! Ked­ves Hallgatóim, a Ratoplan új­ból jelentkezett! Boldog vagyok, hogy éppen közvetítésem közben kaptunk hírt a távoli gépről, és így egyszerre világgá kürtölhe­tem örömünket. Tudom azon­ban, hogy velünk együtt önök is azt kérdezik mindannyian: De meddig? — Valóban ettől függ minden. Az atomrepülő megvan, mégpedig, mint az előző jelent­kezésekből időközben kiszámí­tották, az afrikai partok közelé­ben lehetett. Sőt Galambos fő­mérnöktől e pillanatban hallom, hogy a Ratoplan a műszerek jelzése szerint most már a föl­dön áll, mert sem a magassági, sem a sebességi mutatók nem jeleznek semmit!” „Sok mindent szeretné«, még elmondani, de át kell adnom a szót Galambos főmérnöknek, aki közvetlenül fiaihoz óhajt szólni. Át Is adom a mikrofont néki, hallgassák meg az ő üzenetét”. „Drága gyermekeim! Abban a reményben, hogy halljátok sza­vaimat, szeretettel kérlek benne­teket, bízzátok rám magatokat és a gép sorsát. Minthogy átváltot­tatok távirányításra, ebből azt következtetem, hogy egyetérte- tek velem és átadjátok a gép vezetését. Ígéretemhez híven, én haza vezetlek benneteket! Ma­radjatok hát nyugton, hogy én irányíthassam a gépet, és így mi­előbb otthon találkozhatunk, és megbékélve, boldogan ölelhes­sük meg egymást. "Vigyázzatok, indítom a gépet!” „KedvesHallgatóim! Most, hogy átvettem ismét a szót, végtelen örömömre szolgál, hogy elsőnek tudósíthatom a világot erről a meghatóan nagyszerű jelenetről. Itt állok Galambos professzor mögött aki maga szerkesztette távirányítójával íme, innét az Atlanti-óceán közepéről, egy re­pülőgépről egyetlen kis mozdu­lattal bekapcsolja a tőlünk több mint ötezer kilométerre levő Ra­toplan motorjait. S máris az emelő kar után nyúl. Most le­nyomja. Igen, a készülék ma­gasságmérője máris jelez. Ott Afrikában felszállt valahol az atomrepülő és megindul haza­felé!” „Hát nem nagyszerű, nem cso­dálatos a technika, amely íme, lehetővé teszi, hogy az elveszett­nek hitt gépet maga a feltaláló, és az annyi aggodalmat okozó fiúkat maga az apa vezesse haza több mint ötezer kilométer tá­volból? Mi ez, ha nem a techni­ka, az emberi ész és tudás dia­dala? „És most, amikor e nagyszerű percekben meghajtom az elis­merés zászlaját Galambos János előtt, kérek mindenkit, örüljenek velünk, hisz végre, csaknem hu­szonnégy óra izgalmas, keresése után megtaláltuk, és az éter hul­lámain át irányítva visszük haza a tegnap oly titokzatos körülmé­nyek közt megszökött és azóta annyi aggodalmat okozó nagy­szerű gépet, a Ratoplant!” XXIII. FEJEZET Meddig feküdt Gábor itt a kiszáradt forrás partján, nem tudja. Érezte a nap heves tüzét, de csak annyi ereje volt, hogy karját feje alá tegye, másik ke­zét meg tarkójára fektesse védő­pajzsul. Agyán úrrá lett valami tompa bódulat, mintha ismét hatalmas ütés érte volna, és elfeledkezett mindenről. Azt sem tudta, hol van, ’ miért van ott, csak feküdt mozdulatlanul, bénult aggyal, te-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom