Békés Megyei Népújság, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-22 / 44. szám

196#. február 22.

4

Szómba,

Zippzárfityegő, érmegomb, műanyag fiola készül Gyomén

Beindult a műanyag-üzemrész több mint tíz embernek ad mun- Gyotnán, a Viharsarok Halászati kaalkalmat. Gyomán azonban —

Tsz kezelésében. Egyelőre műanyag fiolákat gyártanak kamillatea-tabletták számára, ötletes díszítésű zíppzárfityegőket a fiatalok számára és díszgombokat a legdivatosabb fazonokból, sárgarézből pénzérmék formájában. Az új műanyag-„üzem” egyelőre alig

iparban szegény vidéken — ez is sokat számít, ráadásul a halászati tsz-nek jó mellékjövedelmet hoz. A Viharsarok Tsz vezetői — igen ötletesen — olyan termékeket gyártanak, amelyek a hiánycikk- listán szerepelnek, nagyüzemek termelésében nem kifizetődők.

A tárgyalóteremből:

Taxifuvar játékpisztollyal

November 5-én, éjszaka fél kettő tájban, a békéscsabai téglagyár portájához rendeltek egy taxit. Frankó István gépkocsivezetőt furcsa kéréssel várta Filipinyi László, 19 éves fiatalember: „Táviratot kaptam Dévaványáról, anyám a ravatalon fekszik. Azonnal haza kell utaznom, de nincs

Jól sikerült év után —

it jaltit erőpróba előtt

Az utóbbi esztendők egyik legjobb hangulatú műszaki konferenciáját tartották meg február 19-én a Békés megyei Állami Építőipari Vállalatnál. Korábban a hasonló tanácskozások szinte állandó visszatérő refrénje a különböző anyagok hiányára való hivatkozás volt, ami nemegyszer jól leplezte a különböző műszaki és munkaszervezési mulasztásokat és hibákat. A mostanin csak elvétve került szóba ilyesmi, s azért is magukat és nem másokat okolták.

S ez már abból a szemléletváltozásból fakad, amelyet itt is magával hozott az új gazdaság- irányítási rendszer. Ez különben nemcsak a gondolkodásban, hanem mindenekelőtt a munkában mutatkozik meg.

Drienyovszky János, a vállalat igazgatója beszámolójában elmondta, hogy tavaly az elhatározott két legfőbb feladatot sikeresen végrehajtották. Vagyis arra törekedtek, hogy egyrészt minél jobban kielégítsék a fizetőképes építési igényeket, másrészt megfelelőképpen hozzájáruljanak az állami összjövedelemhez, s egyúttal dolgozóik reáljövedelmének növeléséhez.

De beszéljenek erről a számok.

1968:

a rekorderedmények esztendeje

Az új árakon számolva a tavalyi termelési érték 363 millió forint volt, 65 millió forinttal több az 1967. évinél. Ám nem- j csak ebben fejlődtek. Abban is, hogy az év végére 394 millió forint lett a befejezett építmények állománya, ami viszont 86 mii- lió forinttal haladta meg a ta- j valyelőtti teljesítményt.

S, hogy mindez így alakult, an- j nak megvan a maga magyarázata. Az anyagellátás szinte kifo- j gástalan volt, legfeljebb csak néha hátráltatta a termelést egy- i egy anyag hiánya vagy késedelmes érkezése. Az Is segítette a | munkát, hogy tavaly már mind több korszerű szerkezetet és előregyártott vasbeton-terméket, használtak fel az építkezéseken. Ezzel egy év alatt 8,2 százalékkal növelhették a gépek teljesít-; ményét, könnyíthették a nehéz i fizikai munkát. S az sem volt mellékes körülmény, hogy a második félévben már hatezer köbméter transportbetonnal látta el a munkahelyeket a központi betonkeverő-telep Az idén 16—18 ezer köbméter anyagot várnak erről a telepről az építkezésekhez.

Az is bebizonyosodott, hogy a szocialista munkaverseny mire képes, ha megfelelő cél van előtte. A KMP 50. évfordulójának tiszteletére kezdeményezett munkaversenyben 139 brigád vett

részt, s mivel a műszaki félté-1 lékkai növekedtek. Egyes anyatelek javultak, nagyrészt telje- j gokból háromnegyedévre, sőt egy

sítették vállalásaikat. Tovább fej lődött a szocialista brigádmozgalom is, mert a már egyszer, illetve többször címet nyert 34 kollektíva mellett újabb 40 kelt versenyre egymással.

A tavalyi rekordok számát növeli a lakásépítkezés is, mert az 1967. évinél 187-tel többet, azaz 702-t építettek fel. A hiba csak az volt, hogy ebből 383-at a negyedik negyedévben adtak át, ami nemcsak torlódást, hanem jogos minőségi kifogásokat is okozott. Az idén — a múlt év tapasztalataiból okulva — tervszerűbben akarják a lakásépítési

évre elegendő mennyiségek halmozódtak fel. Márpedig ez amellett, hogy felesleges pénzügyi megterhelést okoz, azért Is kedvezőtlen, mert a raktározást és a társadalmi tulajdon védelmét is nehezíti.

így is jó évet zártak az építők. Ennek legkézzelfoghatóbb bizonyítéka az elért nyereség, amely háromszorosa a tavaly kifizetettnek. A vállalat vezetői nem is rejtették véka alá, mivel jól tudják, hogy a gyors és immár százszázalékosnak tekinthető tájékoztatás természetszerűleg csak javíthat az emberek hangulatán

programot teljesíteni. De legalább munkáján. Az átlagos nyereilyen következetesség szükséges ahhoz Is, hogy az egyik évről a másikra tervszerűtlenül áthúzódó építkezéseket a minimumra csökkentsék és a tavalyinál sokkal jobban növeljék a munka termelékenységét.

Az idei fejlődés kulcsa a termelékenység növelése

Kiszámolták, hogy a tavalyi termelésnövekedésnek csak 52,3 százaléka származott a munka termelékenységéből, a többi a létszámbővülésből keletkezett. Ezen az arányon feltétlenül változtatni ^ kell — hangzott el a beszámoló- j ban is, a vitában is.

Van rá lehetőség bőven, mivel ; a múlt évben nemcsak rekordok \ születtek, hanem kedvezőtlen tü- : netek és jelenségek is előfordul- ; tak. Az egy munkásra jutó tel- 1 jesített munkaórák száma — ; fegyelmezetlenségből, műszaki és : szervezési hiányosságokból jóval alacsonyabb volt, mint a minisztériumi átlag. Sokat rontott a termelékenységen a mintegy ötven százalékos munkaerő fluktuáció. Emiatt körülbelül háromezer munkanap esett ki a termelésből.

Ez az előzővel, valamint a garanciális és hiánypótlási tevékenységgel együtt bizony néhány millió forinttal lefölözte a vállalat bevételeit. Ezért határozták el, hogy az idén a termelésnövekedésnek legalább 58—60 százalékát a termelékenység emelésével kell elérni, mert csak így valósulhat meg az idén tervezett 400 —420 millió forint befejezett termelési érték.

Az átlagos nyereség =

30,6 napi keresettel ; s

I Az eredmények növelésének, a j I gazdálkodás javításának azonban S I más lehetőségei is vannak. Ezek • ! közül a készletgazdálkodás igé~ g ' nyel az eddiginél jóval nagyobb . 1 figyelmet és gondot. Erre figyel- !

meztet mindenekelőtt az, hogy ta- ! , valy az anyagkészletek 22 száza- *

segrészesedés 30,8 napi keresetnek felel meg.

De nemcsak kimondták a régóta várt jó hírt. Azt is közölték; mindent megtesznek azért, hogy március közepéig kifizessék mindazoknak, akik megtermelték.

Íme, a műszaki konferencia jó

nálam pénz. Vigyen el, otthon rendezem a számlát”.

Az öreg taxis szíve meglágyult és — a gyakorlattól eltérően — vállalta a fuvart, hitelbe. Megelégedett annyival, hogy megnézte az utas igazolványát.

Mezőberénytg a gépkocsivezető mellett ült Filipinyi, ott azonban kérte, hadd üljön hátra, mert fáradt, egy kicsit szunyókálni szeretne. Frankó István természetesen méltányolta a kérést. Nem is sejtette, hogy mi következik ezután.

Gyoma határáig — látszólag — tényleg aludt az utas. Attól kezdve azonban firtatni kezdte, hogy járt- e már a taxis Budapesten, a Dunántúlon, s mi lenne, ha Dévavá- nya helyett a fővárosba mennének. Frankó István eleinte nem tulajdonított jelentőséget az érdeklődésnek. Röviddel később viszont volt oka rá, hogy megrettenjen. Az eddig barátságos, álmos hang, hirtelen ráreccsent a hátsó ülésről: „Vigyen Pestre! Ha okoskodni mer, keresztüllövöm!”

Csak úgy, vezetés közben, hátrasandított és úgy látta, a félhomályos kocsiban, hogy a fenyegetés komoly, hiszen az utas markából egy pisztoly csöve meredt az oldalának. Felrémlett emlékezetében, hogy néhány évvel ezelőtt — főleg Budapesten — sorozatban követtek le támadásokat taxisofőrök ellen. Jobbnak látta, ha látszólag teljesíti a parancsot, de közben azon törte a fejét, hogyan szerezhet segítséget. Remélte, hogy a gyomai AKÖV-kirendeltség kapuját nyitva találja és gyorsan behangulatának többek közt ez volt »»RgF'Ä/* u+d^,rra- 01101 leg~

alabb ©jj^lrort tsl-á-l.

a magyarázata. Lehet hát újrázni. Igaz, ez már nehezebb lesz, de nem lehetetlen. Csak — amint nagyon sokan mondták a tanács, kozáson — még jobban meg kell fogni a munka végét és a forintokat

Podina Péter

A kapu zárva volt, de éppen akkor ért oda egy szembe jövő kerékpáros. Frankó István a másodperc

tört része alatt határozott: beletaposott a fékbe és azzal a felkiáltással, hogy defektje van, kiugrott

a kocsiból. Még mindig fenyegetőzve, kiszállt utána a támadó is, de a harmadik ember jelenléte később visszahúzódásra késztette. Amikor aztán Frankó István odakiáltott az AKÖV kapujában megjelenő éjjeliőrnek: „Telefonáljon rendőrért!” Filipinyi László kikapta a hátsó ülésről fényképezőgépét, és eltűnt egy sötét mellékutcában

Így rakódott össze a vallomások

mozaikjából az éjszakai támadás története a Szarvasi Járásbíróság tárgyalásán. Az akkor oly vakmerő Filipinyi dadogva-hebegve azt bizonygatta, hogy részeg fővel követte el tettét. Különben sem volt olyan komoly az egész, hiszen játékpisztolyt szorongatott a markában. Az utóbbi igaz, Frankó István is kissé szégyenkezve forgatta a bűnjelként felmutatott riasztópisztolyt, amit bármelyik játékboltban meg lehet vásárolni 18 forintért. Pedig nem volt oka a szégyenkezésre, hiszen a nappali világításnál egy óvodást sem riasztó „fegyver” a kocsi félhomályában mást is megtéveszthetett volna.

Azt természetesen nem fogadta

el védekezésül a bíróság Filipinyi' nek, hogy még ma sem tud számot adni cselekedetéről. Tettét meglehetősen ravaszul követte el és november ötödiké előtt sem mutatkozott makulátlan jellemű embernek. Egy alkalommal már 400 forint pénzbírságra ítélték garázdaságért és munkahelyén is kötekedő, megbízhatatlan munkásként ismerték.

Enyhítő körülményként értékelték viszont fiatal korát, töredelmes megbánásét és azt, hogy a tett elkövetését követő napon, mindent meggyónt szüleinek, akik ki is fizették az AKÖV-nek a különös fuvar díját.

öthónapi szabadságvesztésre és 1000 forint megfizetésére ítélték. A szabadságvesztést 3 évi próbaidőre felfüggesztették.

Békés Dezső

11. rész

Ruthra néztem. A szeme most

kékebbnek és szebbnek tűnt fel, mint valaha. Ha ma este elmerülhetek Ruth szépségében, bánom is én, mi jön azután! Es különben is: Ruth nem akarhat rosszat nekem, a két úr pedig az ő ismerőse. Hogy milyen szálak fűzik hozzájuk? Van-e jogom a múltja után megítélni egy hölgyet?

Igent mondtam. Az urak Ruth kíséretében azzal az ígérettel vonultak el, hogy legkésőbb délután ötkor visszatérnek a bíróság szabadlábra helyezési engedélyével és az óvadék letételéről szóló nyugtával.

Még öt óra. Fogalmam sem volt, mennyi telhetett el belőle, mert a karórámat persze elvették. Ügy tetszett, hogy már két teljes napja várok, s közben nem sötétedett, be. Igazán minden okom megvolt rá, hogy utáljam az ébresztőórákat, de most sokért nem adtam volna, ha ott ketyeg egy előttem azok közül, amelyekre én szereltem fal a kallantyúkat.

Végre az őr bedugta az orrát a cellába.

— Jöjjön!

Pintér István;

doltá Uii

— Szabadlábra kerülök? —

érdeklődtem.

— Mr. Búrt hívatja, hozzá kell kísérnem magát.

Ebből arra következtettem, hogy a magabiztos ügyvéd szavának több a füstje, mint a lángja. Véleményem azonban tüstént megváltozott, amint beléptem Búrt szobájába. A falon levő óra pontosan ötöt mutatott. A »»bábán ott ült Forster, otthonosan, mintha csak a saját dohányzójában lenne. Amikor meglátott, feiálR és kezet nyújtott.

— Üdvözlöm, Mr. Kása. Hogy szolgál az egészsége?

Ügyet sem vetett Burtra, aki kék volt a méregtől. Természetesen egészen másmilyen, mint Ruth szeme, amelybe ismét alkalmam volt elmerülni, amikor az ügyvéddel együtt ott ültem óbban a vendéglőben, ahol a lány vért ránk. Velünk volt Lewis is, de egyelőre hagyta, hogy jól kibeszélgessük magunkat Ruthtal. Sok mondanivalóm lett volna neki, de csak kettesben. Köszönetét rebegtem az ügyvédnek meg az újságírónak a gyors és sikeres kiszabadításért.

— Ne köszönjön semmit — mondta Lewis. — Ha számításaim beválnak, nagyszerű riportot kanyaríthatok a dologból, az FBI pedig kénytelen lasz megtéríteni Forster úr ügyvédi honoráriumát, mert bebizonyítom, hogy magát nemcsak hogy ártatlanul, hanem botrányos módon adták az idegeneket ellenőrző rendőrség kezére. Az óvadékot pedig mindenképpen visszakapjuk, még az esetben is, ha tévedtünk volna, és maga a villamosszékben végzi...

— Mert, kedves barátom — vette át a szót az ügyvéd •—, elkészülhet erre az eshetőségre is. Óvadék ellenében szabadlábra helyezték, de az eljárás folytatódik. A közvéleménykutató intézet adatgyűjtése szerint átlagosan csupán kétévenként fordul elő, hogy az Egyesült Államokban ártatlanul végezzenek ki embereket. Ebből következőleg egy gyors valószínűségszómítás alapján az ön esélye mindössze százhuszonkilenc az egyhez. Mármint a kivégzésre.

*

Nagyon jól éreztem magam szabadlábon, de már kezdett az idegeimre menni a Lewis— Forster kettős. Megengedtem magamnak egy epés megjegyzést:

— A bostoni derbin Cunci- mókust százharmincegy az egyhez adták, mégis ó nyerte meg a versenyt...

Ruth nevetett...

— Ugyan, szívem, te nem vagy ló. Ti magyarok — folytatta a lény *— nagyon sze-