Békés Megyei Népújság, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-20 / 42. szám

lUüíl. február 20.

Tíz íáncospár ofazik megyénkből Nyíregyházára

A Szaboles-Szatmár megyei KISZ-bizottság Nyíregyházán rendezi meg az idei területi táncversenyt a „C” kategóriában. A vasárnapi versenyen Békés, Borsod, Hajdú, Heves és Szabolcs megye táncospárjai vesznek részt. Békés megyéből 10 pár utazik a Nyírség fővárosába, hogy összemérje erejét más megyék legjobbjaival. Színeinket a békéscsabai Megyei Művelődési Ház, a gyulai Erkel Ferenc Művelődési Otthon és az orosházi Művelődési Ház táncosai képviselik. Nyíri Lajos tánctanár véleménye szerint a nyíregyházi területi versenyről három vagy négy Békés megyei pár juthat tovább az április 13-i országos döntőkre, amely ezúttal Budapesten lesz, a Sportcsarnokban.

Tragédiák

Gyors egymásutánban sorozatos szerencsétlenség rázta meg közvéleményünket. Tűz a százhalombattai olajfinomítóban, vasúti szerencsétlenség Mendén, majd röviddel ezután Herenden, robbanás a répcelaki szénsavgyárban. Több emberéletet és súlyos sérüléseket követelt egyenként is valamennyi. A megrázó események, amelyek mögött az egyéni és családi tragédiák tucatjai húzódnak meg, joggal háborították fel közvéleményünket, szigorú vizsgálást és példás- büntetést követelve. A vizsgálatok még tartanak, annyit azonban összefoglalóan máris megállapíthatunk, hogy a tragédiák — ha külön-külön tartalmaznak is véletlenszerű elemeket — a felelőtlenség, a bűnös gondatlanság szükségszerű követelményei.

A felháborodás tehát jogos. De vajon levonják-e mindenütt a szinte önként adódó tanulságokat? Tavaly országos méretekben növekedett a súlyos és a halálos kimenetelű balesetek száma. A felháborodást kiváltó szerencsétlenség-sorozat, mint nagy felkiáltójel figyelmeztet: emberek legyetek megfontoltak, fegyelmezettek és. lelkiismeretesek a munkában. Szinte beidegződnek helyenként az apróbb figyelmetlenségek, lazaságok. mert évekig bajt nem okoznak. És váratlanul azután — gyakran a véletlenek szeszélyes játéka folytán — a kis hiba is traeikus következményekkel járhat. A másodpercnyi kihagyás és szórakozottság is végzetessé válhat.

Az országra szóló szerencsétlenségeken a közvélemény, az ügyészség rajta tartja vigyázó szemét s így a tényleges felelősök többnyire elnyerik méltó büntetésüket, s a szükséges következtetések, intézkedések sem váratnak magukra. A kis fegyelmezetlenségek viszont gyakran maradnak büntetlenül, a köny- nyebb balesetek kivizsgálatlanul. Ezzel tulajdonképpen a bűnös gondol atlansághoz, a súlyos szerencsétlenséghez ácsolnak hidat. Hányszor olvashatjuk a baleseti jegyzőkönyvekben: felelős a sérült.

Vajon nyugodt-e a művezető, az üzemvezető lelkiismerete a jegyzőkönyv aláírása vagy a büntetőjogi felelősségre vonás alól feloldó bírói végzés kézhezvétele után? Amikor a sérülés, a csonkulás vagy esetleg a halál elkerülhető lett volna a biztonsági előírások betartásával. Nem elég csak oktatni és kérni a szabályos munkavégzést, a technológiai előírások betartását, hanem következetesen meg is kell követelni. Ha a dolgozók életéről, testi épségéről van szó, nincs pardon és nem lehet heCsQiőrtők

Román vendégkarmester Békéscsabán

Szubjektív sorok egy hangversenyről

Az élmény feltétlen és maradandó. A muzsika varázsa a színpadi katarzissal hasonlítható: félelmes, részvétet keltő és megtisztulást nyújtó, döbbenetes folyamat, hatása formál, változtat, töprengést vált ki önmagunkból, önmagunkról és a világról.

A három zeneszerző és a művek idézése a hétfői békéscsabai hangversenyen a zenei élmény ilyen útjaira vitt, és a Budapesti MÄV Szimfonikusok élén a vendégkarmester, Paul Popeseu, a hegedű- művész, Petényi Eszter és a gordonkaművész megyénkfia, Mező

tanulságai

lye alkudozásnak. Amennyiben a műszaki feltételek nem felelnek meg a biztonságos munkavégzés követelményeinek, akkor törvényes rendelkezéseink értelmében nemcsak le lehet, hanem le kell állítani a baleset- veszélyes gépet, műhélyt, üzemet. De ugyanúgy nem szabad munkahelyén hagyni azt a dolgozót sem. aki a figyelmeztetések ellenére önmagát és társait veszélyezteti.

A balesetveszélyes szakmákban, munkahelyeken egyre szélesebb körben alkalmazzák — főként új dolgozóknál — a munkaalkalmassági vizsgálatokat. Mennyi szerencsétlenséget megelőzhetnének — különösen azokon a helyeken, ahol gyakoriak a balesetek —, ha a régi dolgozókat is ellenőriznék ily módon. Körültekintő, sokoldalú munkával meg lehet találni és fel lehet számolni — vagy legalábbis korlátozni lehet — az ismétlődő baleseteket.

A reform nyomán, a nagyobb vállalati önállóság közepette sokféle helyi kezdeményezésre, nagyobb öntevékenységre nyílik | lehetőség a munkakörülmények javításában, a baleseti források felszámolásában. A vállalatok vezetőinek felelőssége is megnőtt a dolgozók egészségét, testi épsé- ¥ gét illetően. Ma már nem mond- g hatják azt, hogy „Kérem, mi : időben jelentettük a veszélyt, de elhárításához nem kaptunk beruházási keretet.” A vállalatok saját hatáskörükben döntik el, hogy mire fordítják fejlesztési alapjukat, bankhiteleiket, és hogy mennyit költenek ebből _ munkavédelmi feladatokra. A S tapasztalatok szerint a munka- 5 körülmények javítására, a ne- ■ héz fizikai munkák csökkenté- ■ sére, a csarnokok jobb megvilágítására fordított befektetések gazdaságilag is jó hatásfokúak, hozzájárulnak a biztonságtechnikai feltételek kialakításához, a törzsgárda megszilárdításához.

A Munka Törvénykönyve egyébként munkavédelmi intézkedési tervek készítésére kötelezd Is a vállalatokat

A százhalombattai tűzhalál nyolc, a herendi vasúti 'szeren- S csétlenség tíz emberéletet kö- j vetelt. Mende és Répcelak után g folytatjuk a sort az egyes ipar- j ágak összességükben nagy szá- : mú halálos kimenetelű balese- • teivel. Csupán az élelmiszeripar- J ban 19 halálos baleset történt j 1968-ban. A Magyar Villamos ’ Műveknél tízen haltak meg a j biztonsági előírások megsértése j miatt Sok, nagyon sok figyelmeztető jel mindenütt Legfőbb ideje cselekedni, levonva a múlt _ tragikus eseményeinek tanulsá- i gait, megelőzni a baleseteket j Kovács József 1

László kitűnő triász Weber, Brahms és Beethoven megszólaltatására.

Weber: Oberon nyitány. A romantikus tündérzene ezernyi szikrával lobog körülöttünk, a zenekar gyönyörű hanghatásokra képes, a dirigens percek alatt csatát nyer. Aztán a két szólista Brahms: Kettősversenyét játssza, mely előtt Balassa Imre mond közvetlen, csevegő hangulatú ismertetőt, anek- dotázva a zeneszerzőről, majd műveiről említve lényeges jegyeket, ismeretei mélységével bűvölve el a hallgatót.

A Kettősverseny az est egyik nagy élménye. Különösen Mező László játéka az, bravúros techni kája mögött teljes érzelmi, értelmi azonosulás; Perényi Eszter hegedűjátékában pedig a fiatal temperamentum motiváló ereje párosul a magas fokú technikai tudással. A kettősből feltétlenül Mező László az érettebb művész, Perényi Eszter néha elhalványul és ilyenkor a gordonka túlzottan előtérbe lép, az összkép és az élmény összessége azonban a két művész számára meleg sikert biztosít

Beethoven III. szimfóniája, az Eroica a vendégkarmester, a Bukaresti. Filmstúdió Szimfonikus Zenekara dirigensének nagy attrakciója volt. A zenekar és a karmester teljes harmóniája jellemezte a szimfónia megszólaltatását, melynek második tétele a hangverseny csúcspontja. Beethoven viaskodása az élettel és a halállal Paul Popeseu tiszta és világos értelmezésében mély drámai erővel szólalt meg a csabai színház színpadán. A művész, akit Európa hangversenytermeiben már sokszor ünnepeltek, körünkben is művészetéhez méltót alkotott.

A következő hangverseny március 17-én lesz, melyen Lehel György vezényli majd a most vendégszereplő MÁV szimfonikusokat

Sass Ervin

Munkácsy Miliály születésnap] án

Százhuszonöt éve, 1844. február 20-án született Munkácsy Mihály, minden idők legnépszerűbb, legismertebb magyar festőművésze. Híre az egész világot bejárta hajdan — első sikerét a párizsi Salon aranyérme kiáltotta világgá, késői művei közül többet rangos New York-i műgyűjtemények őriznek —, de amióta a külföld megfeledkezik egykor felkapott nevéről, azóta is, egyfolytában a legtöbbet emlegetett művész Magyarországon.

Az árva asztalosinas, az eldugott magyar vidéken véletlenül felfedezett zseniális asztalossegéd világhíresség, dúsgazdag európai nagyúr lett — ennek is szól a nem múló csodálat a rendkívüli műveken és a rendkívüli talentumon kívül. Okkal, mert a különös életpálya eseményei sorra kihatottak a talentumra, sorra felismerhető hatásuk a rendkívüli műveken is. A békéscsabai nevelt gyerek, az aradi asztalosműhelyek munkása szívta magába azt a plebejus azonosulást, amit a düsseldorfi, párizsi műtermek fiatal festője fejezett ki lenyűgöző művészi erővel népi realista kompozícióin, ásító inasokat, siralomházi tragédiát, köpülő asz- szonyt és éjjeli csavargókat <neg- jelenltő festményein. És a kényeztetett művész, magas társaságok és előkelő műgyűjtők kedvence vette magára a szalonokban azt a szemléletet, amelyet az idős festő fogott formába késői, fáradt képein, hatalmas pompával berendezett műtermében.

De ne vágjunk a pálya közepébe, időzzünk az évfordulón a korai műveknél, a fiatal és korán érett Munkácsy hatalmas tehetségről és nagy etikai erőről tanúskodó alkotásainál. Az ünnepen főként ezeket ünnepeljük. Az Ásító inas, sajnos, Amerikába származott friss eredetiségét, amely az alig huszonnégy éves magyar festő tehetségéről és emberségéről egyformán meggyőzte a száz évvel ezelőtti külföldi meg a mai hazai műbarátot. A Siralomház fekete tragikumát, amely 1965-ig szintén Amerikában volt, s amely azóta a Nemzeti Galériában mutatja, milyen erényekre kapta a párizsi aranyérmet magyar festője. A Sötét utca ragyogó színvilágára, korát és stílusát meghaladó szépségére emlékezünk ugyancsak 1870-ből, a Poros út sejtelmes színeire és a Kukoricás festőiségére, amelyek a legismertebb Munkácsy-alkotások évtársai. Éjjeli csavargók, Búcsúzkodás, Köpülő asszony — ez a három mű jelenti az életpályán az 1873-as évszámot, a három kompozíció egyfajta plebejus szemlélete, szeretettel és tragikummal megformált kritikai realizmusa. Munkácsy legjobb alkotásaiban a nép festője, az elesettek művésze a magyar piktúra történetében, az elnyomott országnál is elnyo- mottabb plebejusrétegek szószólója.

Festményeinek robbanó feketefehér feszültsége, lobogó foltjainak elevensége, röppenő-lendülő ecsetvonásai — a parázsló pirosak a boldogságos kékek, a tűnődő szürkék szomorúsága — a leg- festőibb festők sorába emelik. Akkor is, annak ellenére is, hogy választott stílusa, a realisztikus alaposságba oldott romantika olykor lefékezi áradó színességét. Azokon a remekeken pedig, ahol a színesség magával sodorja — tobzódó virágcsendéleteken, szép színekben fürdő tájakon —, utolérhetetlen erényeket csillogtat.

Tény, hogy ezeket az erényeket élete végén műkereskedői szempontok, arisztokratikusan finomkodó szemlélet, kemény népi drámákat feledő finomkodás bágyasztotta. A rafinált szalonképek, a bravúroskodó históriai jelenetek egy önmagát elvesztő művészről beszélnek csupán. De ezek a lassan feledésbe süllyedő Mun- kácsy-képek a művészettörténetre, a tudományra tartoznak ma már. A jubileumon a festőnek, embernek friss, az igazán nagy Munkácsy Mihályra emlékezünk.

9. rész

Az időhúzásra vonatkozó célzást nem értettem, pedig szerettem volna egy kis időt nyerni. Jó lett volna végiggondolni helyzetemet, hiszen alighanem jókora csávába kerültem. Ruth kérdéseiből láttam, hogy a bukmékerirodában tett látogatásom hozta a fejemre a bajt. Az ezredesből lett paripaszakértőnek valahogyan felkeltettem a gyanúját. Így kerültem a pácba. És most hogyan mászok ki belőle? Ki segítene rajtam? Hiszen alig ismer itt valaki. Senki sincs, akinek a barátságára és támogatására számíthatnék. Hacsak Ruth nem. De hát nem hiszem, hogy a lány bármit is tehetne értem. Éppoly ágrólszakadt, mint én, és alighanem akadt már egy-két hozzám hasonló szerelme az életben. És akadnak majd újabbak. Sőt, talán már van is valakije, akivel több szerencséje lesz. Jó lenne az egészet végiggondolni, de hogyan?

Búrt akaratlanul is segítségemre sietett Kijelentette:

— Ha most azt mondja, hogy él az ügyvédválasztás jogával, és ezért igényli a huszonnégy

Pintér István:

dallá Úti

órai haladékot, amelyet a törvény ez esetben biztosít, vagyis ha csak egy nap múlva és az ügyvédje jelenlétében hajlandó válaszolni a kérdéseinkre, kijelentését jegyzőkönyvbe vesz- szük, de az esküdtszék ezt magára nézve hátrányosan értékelheti. Megállapítják, hogy igyekezett késleltetni, hátráltatni a nyomozást, és ezért megátalkodott bűnözőnek bélyegezhetik. Az ilyesmi pedig nem kellemes, különösen akkor, ha a tisztelt bíróság tagjai éppen azon meditálnak, hogy húsz vagy huszonöt évi börtönt, avagy pedig viliamosszéket sózzanak-e a nyakába. Szóval, én barátilag azt tanácsolom magának, hogy ne kérje a huszonnégy órás haladékot...

— Ragaszkodom hozzá! — vágtam rá.

Ügy okoskodtam, hogy ha ez az ellenszenves alak valamit barátilag tanácsol, akkor legjobb az ellenkezőjét cselekednem. Igaz, fogalmam sem voit róla, mit változtat a helyzetemen, ha holnap keli folytatnom ezt a tortúrát és válaszolnom ezekre az ostoba kérdésekre. De

azért reménykedtem. Aki időt nyer, életet nyer! Búrt kénytelen volt kiengedni a karmai közül, legalábbis egy napra. Amikor utasította az ajtó előtt álló őrt, hogy egyelőre kísérjen vissza a cellámba, olyan arcot vágott, mint a macska, amely már fogja az egeret, de aztán parancsot kap az oroszlántól, hogy csak másnap fogyaszthatja el a cincikét.

A cellában most valamelyest jobban éreztem magam, mint éjszaka. A poloskáknak csak híre-hamva volt, a falon szétnyomott példányok képében. Ebből — mert éles eszem még ebben a nehéz helyzetben sem hagyott el — azonnal levontam a következtetést, hogy a poloska és Búrt különbözik egymástól. A poloska éjjel dolgozik és nappal alszik. Búrt viszont éjjel alszik és nappal dolgozik. Persze az is előfordult, hogy nincs kedve éjszaka aludni. De rftm tudom elképzelni, hogy akadhat a földön olyan elvetemült és elkókadt nőszemély, akinek kedve lenne egy ilyen alakkal ébren maradni.

Kicsit elszunnyadtam, és ez nem volt rossz. Azt álmodtam, hogy otthon vagyok, Magyarországon és dolgozom Szerszámokat csinálok és a nyakamra jár a diszpécser. Hol ígérget, hol fenyegetőzik, hol pedig sír, hogy dolgozzak gyorsabban. Azt magyarázza nekem, hogy rajtam az egész gyár szeme, sőt, egy élő miniszter is telefonált: mondják meg Kásának, ha nem