Békés Megyei Népújság, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-18 / 40. szám
1969. február 18. 4 Kedd ben lábbuk A meteorológia nem könnyű mesterség. Az utóprognózis sem az, gondolom milyen lehet az előrejelzés. Szóval nem könnyű. Ezt be kell látnom. Különösen az Európa-bajnokság után egy héttel, ahol az ember a harmadik napon már meg sem rebbent a sztárhullás láttán — jóval edzettebben ülünk a készülékek előtt. Várunk. Mire várunk? Gondolom, a meglepetésre. Garmisch-Partenkirchenben ez gyorsan ment; végül is a jég síkos, és az ember mindig remélhet. Ez történhetett szombaton is. Jött a Sodrásban, a „magyar új hullám” nyitó filmjeinek egyike, amely újra — sokak számára először bizonyította, hogy a kiváló filmalkotások felett sem múlik az idő. A délután további programjára nézve pedig azt, hogy jogosan reménykedünk. Tehát reménykedtünk. Egészen a Made in Hungary I. részéig. Pedig sztárok voltak és jég sem volt. Tart a műsor. Ambrus Kvri énekel. Taps. Kimegy. Dobos énekel, belead apait-anyait. Taps. Kimegy. Es így tovább. Egy szám, egy taps. Esetleg kettő. Udvarias elnéző hangulatban folyik a műsor. Semmi ováció, semmi fütty. Tévedés ne essék, nem az anarchiát hiányolom, még csak annak sem örültem volna jobban, ha a közönség a székekből - barikádot épít és az „Amikor én még kis srác voltam” dallamára mirelit-zöldséggel dobálja az előadókat. De valami lelkesedés! Emlékszem a nyári táncdalfesztiválra. ahol a zsűrit páncélozott termekben kelett őrizni a népharagtól. Akkor minden vérre ment. A tapasztalat bizonyítja, hogy abban sincs sok köszönet, ha valami egyformán tetszik vagy egyformán nem tetszik minden korosztálynak. Ráadásul az is csak mérsékelten. Sajátos törvényszerűség ebben a műfajban. A lényeg persze nem ez. Az azonban mégiscsak igazság, a szerzők hite ellenére, hogy a közönségnek sem tetszik minden táncdal egyformán. A szombati műsorból hiányzott valami: egy eredeti, újszerű. nem bevált receptek szerint komponált szerzemény. A Made in Hungary kötelez Hasonló a Kiváló Áruk Fórumához. És yajon a szombaton hallott 24 táncdalból melyiket mernénk a világpiacon ezzel az emblémával forgalmazni: — Készült Magyarországon? A vasárnapi műsorban Szabó Sípos Tamás: Magyarázom a mechanizmust c. rajzfilmsorozatának VIII.. azt követően pedig a „Bors” kalandfilmsorozat befejező részét láthattuk. „Örömmel” állapíthatjuk meg: a szocialista krimi után meghonosodott nálunk a szocialista „kalandfilm” műfaja is. Meglepetések sajnos nem értek sem a film egésze után, sem a befejező részben. Ne vitatkozzunk most a szerző és a rendező által produkált logikátlanságok és irrealitások fölött: a film az enyhén erőszakolt happy and ellenére is elnyerte a tizenévesek rokonszenvét és bevonult a Ten- kes—Orion—Angyal triász közé. Az est fénypontja vitathatatlanul a Sammy Davis európai körútjáról készült NSZK-film. A kiváló néger énekes alighanem végleg elnyerte az őt kissé felületesen ismerő magyar közönség sze- retetét is. Az egyórás, ragyogó ritmusú filmösszeállításban olyan szuggesztív egyéniséget ismerhettünk meg, akire feltétlenül érvényes a filmben elhangzott megállapítás: „Csodálatos lesz a premiered. Csodálatosnak kell lennie! Hiszen te csodálatos vagy'” Hétvégi összefoglalónkat a Made in Hungary-vel kezdtük: vegyük innen a mottót is. A szombat esti műsor egyik számának címe volt: „Rosszabbul is végződhetett volna.” Gondolom, ezzel egyetérthet a táncdal szerzőpárja (Lovas—Szenes) — és a kétnapos tévéprogram nézője is. Bencsik Máté Nem volt hiábavaló a fáradozás Fejlődő üzemágak Bucsán (Tudósítónktól) Zsúfolásig megtöltötték az új művelődési ház nagytermét a község legnagyobb családjának, az Új Barázda Tsz tagjai elmúlt hét zárszámadó közgyűlése alkalmából, melyen Szöllösi Gábor tsz-elnök ismertette az egyéves munka mérlegét. A gazdaság minden egyes részletét érintő beszámolóból az alábbi számok ragadták meg legjobban a pártatlanul szemlélődő és hallgatózó emberek többségét. Állattenyésztésből 5 milliós bevételhez jutottak, növénytermesztésből — a nagy aszály ellenére is — ennek duplájára tettek szert. E számok mellett eltörpülnek az elnöki beszámoló azon adatai, melyek egymillió forintos műtrágyavásárlásról és hárommillió forintos takarmányvásárlásról szólnak. Eltörpülnek, de részesei voltak az eredményeknek; éppen úgy, mint azok a gépek, melyekre nyolcmilliót költöttek egy esztendő alatt. A rendszeresen dolgozó tagoknak 19 ezer forint évi átlagjövedelmet nyújtott a közös. Ha hozzáveszünk még egy adatot: mely szerint 460 ezer forint földjáradékot is kifizettek, akkor bízvást mondhatjuk, hogy fáradó, zásuk nem volt hiábavaló. Szilárd Ádám A TIT megyei irodalmi-nyelvi szakosztályának terveiből Antológia kiadására készülnek az írókor tagjai A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Békés megyei irodalminyelvi szakosztálya munkatervében az irodalmi-nyelvi ismeretek terjesztését jelölte meg mint legfontosabb feladatát. Az elmúlt színművészek fellépésével teszik élményszerűbbé, úgyis, hogy irodalmi klubesteket szerveznek. Az irodalmi-nyelvi szakosztály érdeme, hogy a megyében élő írók, költők részvételével megalakították a Békés megyei írók klubestet rendez és a megyei tanács anyagi támogatásával még ez évben irodalmi antológia kiadását tervezi. Kőműveseket, kubikosokat, segédmunkásokat 15 éves kortól is, valamint komplett brigádokat is keresünk állandó budapesti munkára, kiemelt teljesítménybérben. Szállást, étkezést, utazási jegyet, szabad szombatot biztosítunk. Jelentkezés : Április 4 Magasépítő és S-ereiöipari K sz, Budapest, VIII., Aurora u. 23. Munkaügy. év tapasztalatait összegezve idén ; arra törekednek, hogy a világiro- R minden hónapban i dalmi és az esztétikai előadások , , ^ _._J„ .... ______ I számát növeljék, ezért új soroza- { tokát állítottak össze, külön a munkások, külön a mezőgazdasági dolgozók, az értelmiség és az ifjúság számára. Már az elmúlt esztendőben is kitűnt, hogy a munkások körében kevés irodalmi-nyelvi előadás hangzott el, de a falusi előadások száma is csökkent. Most az olvasó népért mozgalom célkitűzéseivel összhangban a megyei szakosztály nagyobb és hatékonyabb együttműködésre törekszik a könyvtárakkal. Arra számítanak, hogy ez az együttműködés elsősorban író—olvasó-találkozókban realizálódik. A szakosztály azt is tervezi, hogy a tanyai ismeretterjesztést a paraszti életet ábrázoló irodalmi alkotások bemutatásával gazdagítja és ezeket az esteket rendszeresen filmek vetítésével kötik össze. Az ifjúság irodalmi ismereteinek bővítéséhez a társulat megyei művészeti szakosztályának közreműködését kéri úgyis, hogy irodalmi órákon a tananyagot A könyvhónap rendezvényei után Szép és figyelemre méltó megtiszteltetés érte Orosházát, megyénk egyik legenergikusabban fejlődő városát. Az országos rendező szervek ebben az esztendőben — és Békés megyében először — itt demonstrálták a mezőgazdasági könyv és szaksajtó hónapjának megnyitó ünnepségét. Neves közéleti személyiségek, dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, dr. Soós Gábor miniszterhelyettes, a mezőgazdasá. gi tudományos élet számos reprezentáns?, szakkönyvírók és kiadók, a mezőgazdasági szaksajtó avatott hozzáértői találkoztak megyénk vezetőivel, a nagyüzemekben dolgozó politikai és szakmai irányítókkal, hogy visz. szápillantsanak a közelmúlt eredményeire. Az ünnepélyes megnyitót különféle szakmai konzíliumok követték, melyeken a téma legjártasabb hazai művelői adtak tájé. koztatást a tudományos életben és a gazdaságpolitikában elért fejlődésről. A rendezvénysorozatban volt valami különlegesen megkapó: a témák iránti érdeklődés. A megyei rendező szervek egy meghívóra nyomták a másfél héten át tartó programot. Ez az egy meghívó nem hánykolódott el, sőt a gyakori kézbevételtől, forgatástól megbaráz- dásodott. Az érdeklődés mindvégig változatlanul nagy volt, hiszen a szakmai előadások olyan témakörökből hangzottak el, melyek leginkább foglalkoztatják megyénk gazdasági életének szervezőit. A kukoricatermesztésről dr. Rajki Sándor, a Magyar Tudományos Akadémia Martonvásá- ri Kutató Intézetének igazgatója Orosházán beszélt először. Ez azért is volt jelentős, mert dr. Rajki Sándor pusztaföldvári születésű. Csaknem három évtizede érettségizett a város, annak idején felső mezőgazdasági iskolájának nevezett intézetében. Sorolhatnánk tovább a szakmai program előadóit. Dr. Magas Lászlót, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettesét, aki a sertéstenyésztés időszerű kérdéseiről, dr. Gyúró Ferenc, a Kertészeti Egyetem docense a házikertekben folyó gyümölcs- és zöldségtermesztésről, dr. Somos András akadémikus, a Kertészeti Egyetem tanszékvezető tanára a hajtatásos zöldségtermesztésről és Zlatica Vaneková csehszlovák vegyészmérnök pedig a foszforsav-észterek jelentősége a növényvédelemben címmel mondott igen értékes előadást. És valamit a hallgatóságról: nem is annyira „hallgatott", hiszen szakmai berkekben — különösen az utóbbi években — számottevően nőtt a hozzáértés, sok hasznos, vitára érdemes tapasztalat gyűlt össze, amely a mostani összejöveteleken közös ügyünk szolgálatában kibontakozott. Előremutató viták voltak. Az országos mezőgazdasági szakkönyv és szaksajtó hónapja az alkotó emberek vélemény- és tapasztalatcseréjének hasznos fórumává vált. Amikor kimondjuk értékét, feltétlen arra gondolunk, hogy a mezőgazdasági termesztés, a népgazdaság eme fontos ágazatának előbbrevitelé- hez időközönként feltétlen szükségesek az ilyen és az ehhez hasonló megbeszélések. Ezt a gyakorlati életben dolgozó állami gazdasági és termelőszövetkezeti szakembereink hangoztatják. De nemcsak hangoztatják, hanem szervezik is a városi, járási szakember-klubokat, növekvő módon érdeklődnék a Magyar Agrártudományi Egyesület programja iránt. Szakembereink rájöttek arra, hogy a mezőgazdaság fontosabb termeléspolitikai ügyein nemcsak alkalomadtán, hanem állandóan rajta kell tartani figyelmüket. Az országos mezőgazdasági szakkönyv és szaksajtó hónapjának rendezvényei is erre mutattak. Dupsi Károly A Műszaki Anyag- és Gépkereskedelmi Vállalat február 18-án (kedden) Békéscsabán a MÉH Vállalat Sallai u. 6. sz. alatt gépek, motorok, műszerek, műhelyberendezések stb. becsesé*, illetve lebonyolítását végzi. 7. rész Eszembe sem jutott, hogy én itt nem mutathatok meg semmit. Mehetek Ponciustól Pilátusig, akkor se lesz eredménye. Bár az is lehet, hogy Poncius és Pilátus nem is kapott bevándorlási engedélyt Amerikába, s kérvényüket ötször is elutasította a bécsi amerikai konzulátus, mint négyszer az enyémet. Winston úr legyintett. Felemelte a telefon- kagylót, közölte a pénztárral, bogy készítsék ki a járandóságomat, öt percen belül ott vagyok érte. öt perc múlva ott is voltam a pénztárban, fél óra múlva pedig abban a vendéglőben, ahol Ruthtal szoktam találkozni. Most délelőtt a helyiség egészen más képet mutatott, mint délután szokott. A fő különbséget abban találtam, hogy délutánonként én érkeztem előbb, s én vártam Ruthra, most viszont fordítva történt: Ruth már ott üldögélt. Kék szemét meglehetősen elborultan emelte rám. — Téged is? — Engem is! — feleltem, és megértettem, hogy őt is elbocsátották. Néhány mondatban kölcsönösen beszámoltunk egymásPintér István: doltálíit nak elbocsátásunk körülményeiről. Az ő főnökét is felkereste valaki, aztán a főnök hivatta Ruthot, s kiadta az útját. Tudomására jutott, hogy Ruth „nem kívánatos személyekkel tart kapcsolatot”. — Egy ilyen vén bakkecske, micsoda aljas! — jelentettem ki fennhangon, hogy a szomszéd asztalnál ülő kísérőim is megértsék, kiről beszélek. Ruth pompás lány volt A kettőnket ért csapások csak megerősítették elhatározásában. Most már nem törődött azzal sem, hogy nem tudunk megszabadulni a „tanúktól”. — Tudok egy pompás kis szállodát! Itt van nem messze, a 77. utcában... — súgta. Válaszul leheletfinom csókot nyomtam a bal fülére. Pillanatnyilag az esett hozzám a legközelebb. Ittunk még egy kortyot, aztán karonfogva elindultunk. A négy férfi tisztes távolságban, de folyvást jött utánunk. Rájuk se hederítettem. Ruth fekete haját, kék szemét, karcsú nyakát csodáltam, s boldog voltam. Ruth határozott léptekkel vezetett a szálloda felé. Felrémlett bennem, hogy ez a biztonság előző látogatásokat feltételez, amelyek hasonló céllal, csak nem velem zajlottak le. Ezzel azonban nem törődtem, mert végtére is nem Cuckeről volt szó, s ebben a pillanatban rajta kívül senkit sem tudtam utálni. A szállodás nem volt bürokrata: hamar átsegített a formalitásokon. Kért egy tízdollárost, s ideadott egy kulcsot — Harmadik emelet, balra... A liftesfiú nem volt több tízévesnél, felvitt bennünket a harmadik emeletre. Balra fordultunk, bedugtam a kulcsot a zárba, megforgattam, majd belülről tettem ugyanezt. Aztán magamhoz szorítottam Ruthot, s megcsókoltam. Csók közben úgy éreztem, mintha időtlen idők óta tartanám karjaimban. Később, amikor a kábulatból felocsúdtam^ már felmértem, hogy csak néhány másodpercig tartott az egész: mindössze két gombot tudtam kigombolni Ruth blúzán... — Kinyitni!!! — dörömböltek hirtelen az ajtón. Azt hittem, hogy talán hamis tízdollárossal fizettem a tulajnak. Becsaptak vele valahol, s a többi pénzem közé tettem. Ha nem tudja az ember, hogy melyik pénze hamis, könnyebben túladhat rajta. Átkozott pech, éppen most kellett ennek a bankónak a kezembe akadnia! Persze, a szállodás is lehetett volna annyira tapintatos, hogy vár, amíg távozunk... Juszt se nyitom ki! Aki ilyen
