Békés Megyei Népújság, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-17 / 39. szám
W69. február 16. 5 Vasárnap Megtartotta évi közgyűlését a MÉK Tegnap déleim Békéscsabán, a Csaba Szálló télikertjében tartotta közgyűlését a Szövetkezetek Békés megyei Értékesítő Központja. Török Imre, a MÉK igazgatója számolt be az elmúlt évi felvásárlási, értékesítési munkáról, illetve az idei feladatokról. Elmondta, hogy a nyári aszály és a hirtelen jött őszi eső miatt nem tudtak annyi zöldséget, gyümölcsöt felvásárolni, mint amennyit terveztek. A vártnál mintegy SS százalékkal kevesebb, összesen 3200 vagon burgonyát és egyéb zöldséget szállítottak a szerződéses partnerek. Bár egyéb forrásból még mintegy 500 vagonnal egészítették ki a készletüket, felvásárlási tervüket így is csak 75 százalékra teljesítették. A megye lakosságának az igényét zöldségből ennek ellenére ki tudták elégíteni, téli almából vi- j szent a kívántnál kevesebb jut a boltokba, ráadásul e cikk minősége gyenge és ára is elég magas. Az exportra küldött 865 vagon áru mindössze 65 százalékos terv- teljesítést jelent. Nyereségtervét lényegesen túlteljesítette a MÉK. Az idei feladatokról szólva Török Imre hangsúlyozta, hogy október végéig szerződéssel lekötötték a tervezett felvásárlási mennyiség zömét. Az idén is a megye ellátását tartják elsőrendű feladatuknak, mintegy 1200 vagon árut biztosítanak e célra. Még szélesebb körű, közvetlenebb kapcsolatot akarnak kialakítani a termelőkkel és továbbfejlesztik bolthálózatukat is. Egyebek mellett Békéscsabán, a Kulich Gyula Lakótelepen nyitnak — egy közö6 gazdasággal együtt — üzletet.------------------------------------A modern társ... A fürdő párákkal teli pihenőjében két idősebb néni fekszik. Elpilledtek a jó meleg víztől, s most élvezik a semmittevést, a pihenést. Bőségesen van erre idejük. mindketten túllépték már a nyugdíjkorhatárt. Az. eszmecsere azért élénken folyik kettőjük között, nem is lennének asszonyok, ha nem így lenne. A harmadik, a fiatalabb valamivel távolabb fekszik. Eleinte nem is figyel a csevegésre, csak amikor a „horgolás’- szót hallja. Szeret kézimunkázni. S most tnár odafigyel. — Juliskám, van egy új horgolást mintája? — kérdi az egyik matróna. — Hogyne volna —■ szól készségesen a másik, — Kell-e? — Már hogyne kellene. Tudja, e horgolás mellett olyan jól el lehet beszélgetni. — Beszélgetni? Kivel? Hiszen maga egyedül van! — Kivel-klvel, hát magammái! — Nem jó az! — csóválja ftjét a másik. — Megszokja, aztán az utcán is magában beszél. — Na és aztán? Nagyon is jó beszélgetni... — Ne tegye, mert azt hiszik még, nem egészen ép az elméje... — Bánom is én, mit hisznek! Legalább nem érzem magam oly egyedül. Próbálja meg maga is. Meglátja, milyen jól lesz! — Tudja mit? Nem próbálója! Hogy aztán azt higgyék, hogy bolond vagyok? Van nekem egy jó kis zsebrádióm, ha már nagyon egyedül érzem magam, bekapcsolom. Még az utcán is így járok. Akkor nem vagyok egyedül... Hirtelen mindketten elhallgatnak. A pihenőre nagy csönd telepszik, aztán nagy sokára megszólal az első... — És mondja, mennyibe kerül az a zsebrádió?... (Kasnyik) tem. hogy a jelen pillanatban szívből utálom Cucke urat, de tüstént megváltozna róla a véleményem, ha puszta jótékonykodásból felajánlaná magándetek- tívjeit Csánkó védelmére. Végtére is az a szegény öregember sokkal inkább rászorul, hogy megóvják tőlem. A behemótok azonban semmi jelét nem adták, hogy a gazdájuk más munkát adott volna nekik, s emiatt kénytelen voltam megint elkísérni Ruthot a buszmegállóig. Ezúttal megvártam, amíg felszáll, s megbizonyosodtam róla, hogy ketten követik. Aztán én is felszálltam a metróra, szintén változatlanul dupla diszkí- sérettel. Nagyon tetszett a gondolat, hogy ha én lénnék Csánkó, most nem kellene az életemet féltenem, hiszen éjjel-nappal vigyáznak rám. Ez egészen megnyugtatott. Odahaza az ablakon át ismét megbizonyosodhattam róla, hogy ezen az éjszakán sem hagynak ebek har- mincadjára. Az ágyban nyújtózkodva, eszembe jutottak a kallantyúk, s kénytelen voltam azt is belátni, hogy mégsem én vagyok Csánkó. De jó is lenne, ha nem kellene mindennap nyolc óra hosz- szat csavaroznom azokat az izéket! Bár úgy lenne öttalálatosom a lottón, mint ahogy ez a kívánságom teljesült! Másnap három órát sem dolgoztam! Valaki felkereste Winsten urat a kalitkájában, majd a látogató távozása után, a munkafelügyelő egyenesen hozzám jött, s betuszkolt a : szentélyébe. — Menjen a pénztárhoz, vegye : fel a járandóságát, és elmehet! g — mondta. Nagyon nehezen jutottam eh- * hez az álláshoz, munkanélküli ■ segélyre nem voltam jogosult, _ s ■ így csapósként ért az elbocsátás. : Teljesén érthetetlen volt szá- : momra, miért adják ki az uta- ■ mat. Akármennyire utáltam is a ■ kallantyúkat, saját jól felfogott » érdekemben valamennyit a ki- : vánalmaknak megfelelően erősí- ■ tettem fel. Éppen ezért kíván- • csian faggatni kezdtem Winston ! urat, hogy kifogásolta-e valaki a : munkám minőségét. — Érdeklődtek maga felöl — ! közölte hidegen a munkafelügye- S lő. Nem látszott rosszindulatú- ; nak. Megpróbáltam jobb belá- • tásra bírni. — Azért bocsátanak el, mert | érdeklődtek irántam? Ezért ma- j x'adjak munka nélkül? 5 — Az érdeklődő azt tanácsolta, ; hogy holnap már ne itt kelljen ; érdeklődni magáról! — mondta • szelíden Winston. — Ez minden, : amit mondhatok. Igazán sajná- : lom, hogy valakinek az útjába s került. Magának, vmint külföldi- ; nek, kétszeresen kellene vigyáz- • nia, hogy kikkel találkozik, mí- S lyen kapcsolatai vannak.» Most már nem bírtam ural- ■ kodni magamon. Kiabálni kezd- ! tem: — Azért, mert Ruth nem enge- ; delmaskedett Cuckenek, engem ; tesznek az utcára? Hát mit gon- 5 dóinak maguk? Majd én megmu- ! tatom! 5 (Folytatjuk) Árak, mérések, minőség — Hol fizet „sokat" a vevő? — Sárga tészta, tojás nélkül? - Kétszáznyolcvanezer forint plusz — Ki képviseli a fogyasztó érdekét? Beszélgetés Rózsa Imre elvtárssál, az ÁKF megyei vezetőjével Mint ismeretes, az új gazdaság- i irányítási rendszer bevezetésével módosul t az Állami Kereskedelmi Felügyelőség munkája is. Az áru- ; forgalomban bevezetett kötetlenebb árak, a,vállalati hatáskörök növekedése, 'a „többcsatornás” árubeszerzés nagyobb hibalehetőséget feltételez, vagyis több tévedés fordulhat elő ezáltal a kereskedelemben. Erre számí tott a kor- : many, ezért a vásárlók érdekében bővítette az ellenőrző szervek feladatkörét. Az ÁKF munkája [ módosul többek között azzal, hogy j figyelemmel kell kísérnie az előállít^ és szállító vállalatok tevékenyegét, melyek az áruforgalommal kapcsolatosak; több szabálysértési esetben hatóságként járhat el; a bírság összegét a korábbi 3000 fortritról 5000 forintra szabhatja ki; s ugyancsak felhatalmazták arra, hogy elvonhatja a jogtalan nyereséget és Indokolt esetben gazdasági bírság kiszabását javasolja. A napokban megkértük Rózsa Imre elvtársat, az Állami Kereskedelmi Felügyelőség Békés megyei felügyelőségének vezetőjét arra, hogy adjon tájékoztatást az elmúlt év tapasztalatairól, valamint az új kereskedelmi feladatokkal járó problémákról. tél Egyébként se lenne sok értelme, hiszen minden kereskedelmi vállalat és szövetkezet tudja, hogy azt, amit a fogyasztók kárára „tudatosan” téved, vissza kell fizetni. Bizonytalanság viszont volt, különösen a vendéglátói szakmába és az építőanyag szakmában.1 Elsősorban a szövetkezeteknél, aminek az is az oka, hogy szakemberben nem állnak a legjobban. — Beszélne-e az ellenőrzések konkrétabb tapasztalatairól? — Igen. Menjünk sorba A vendéglátásnál például legtöbb baj a kalkulációval volt. A vizs- j gált szövetkezett melegkonyhás j egységeknél összesen körülbelül 7 i —8 ezer forintos eltérést talál- . tunk. A rossz ármegállapítás mi- . att csupán öt községnél a szállodák 15 ezer forintot „tévedtek” az igénybe vevők kárára. A legsúlyosabb hibát a tüzelő- és építőanyag szakmában fedtük fel. A hozzá nem értés és a felületesség a vásárlók kárára a szövetkezeti TÜZÉP-telepeken majdnem 280 ezer. forintot „eredményezett". Ezek csupán az árak be nem tartásából eredtek. — Milyen minőségi kifogásokat észlelt az ÁKF? — Milyen ellenőrzéseket folytattak 1968-ban és milyen hibákat észleltek a kereskedelemben? Elsősorban a fogyasztói érdekvédelemre gondolunk. — Az év kezdetén már rögtön azt tartottuk legfontosabbnak, hogy az új gazdaságirányítási rendszerrel kapcsolatos kereskedelmi feladatok végrehajtását ellenőrizzük, s ebben segítséget adjunk az egységeknek. Hétszáz vizsgálatot folytattunk le, ami azt jelenti, hogy egész évben a bol~ tok egyharmadát ellenőriztük. Mi természetesen a fogyasztói érdekvédelmet tartottuk szem előtt Néztük az árreform végrehajtását, a tüzelő és építőanyag, a száraz tészta, a szesz, a presszókávé árát és minőségét, a szállodák tevékenységét, a mérőeszközök ellátottságát, használatát — A tapasztalat? — Az állami élelmiszer-, ruházati és vegyesiparcikk szakma területén különösebb problémák nem voltak. Sok hibát találtunk j viszont az állami vendéglátóiparban, ideértve az Utasellátót is, valamint az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek kereskedelmi tevékenységében. — Mik voltak ezek a hibák? — Sok baj volt az elmúlt évben a fogyasztói árak be nem tartásával, a mérésekkel és az áruk minőségével. — És az ok? — Az új rendelkezéseket általában nem értették mindenütt meg a kereskedelmi dolgozók. Sőt, tudjuk, hogy még a szakembereknél is gondot okozott ez. Rosszul értelmezték az árjegyzékeket. El lehet képzelni ezt a gondot, hiszen csupán megyénkben több mint kétezer árucikk árát helytelenül rendezték. Általában mindig ott voltunk a boltokban, segítettünk, de így is előfordultak hibák. — Az AKF-vizsgálatok nem észleltek olyan esetet, hogy valaki saját zsebére akarta kihasználni az új irányítási rendszer „lehetőségeit”? — Ilyet nem tapasztaltunk. Persze visszaélések voltait, de ezekre én inkább azt mondanám, hogy olyanok követték el, akik: korábban is megpróbáltak visszaélni munkakörükkel — A vállalatok nyereségnövelése érdekében nem próbálkoztak fogyasztói érdekeket megsérteni? — A minőséget a fogyasztód árral összefüggésben vizsgáltuk. Azt állapítottuk meg, hogy a kávé és a szesz kivételével a hibák elsősorban az ipari tevékenységből erednék. — Miért veszi át a kereske- ! delem a gyenge minőségű árut? — Mielőtt elmondanék néhány példát, előre bocsátom, hogy ennek alapvető oka az, hogy a kereskedelmi dolgozók nem rendelkeznek olyan szakmai felkészültséggel, amely segítené őket abban, hogy felfedjék a rossz minőséget. Egyszerűen nincs ilyen j szakember a kereskedelemben. De j mondok inkább példákat. Amikor j ■vizsgáltuk a száraz tészták minőségét, mi magunk sem tudtuk rá- I nézésből megállapítani azt, hogy I az előírásoknak megfelelően ké- ! szí tették-e. Amikor elvittük _ a mintát vegyvizsgálatra, kiderült, j hogy egyes szövetkezetek által ! készített száraz tésztákban nincs \ meg az előírt tojásmennyiség. j — A piacon árult és házilag 1 készített tészták mindig sokkal drágábbak, mint például a kon- I zervgyári tészta. Ebből azt feltételezzük, hogy több is bennük a tojás... — A feltételezésbe én nem szólok bele, az viszont igaz, hogy ezekben a tésztákban — legalábbis a megvizsgált esetek többségében — nem volt meg az előírt tojásmennyiség, a konzervgyári tésztában viszont minden esetben benne volt. — Ez talán azt jelenti, hogy festik a tésztát? — Nem tudom. Én a vizsgálat eredményét ismerem csak. — Mi a helyzet a ruházati cikkek és az építőanyag minősége körül? — Furcsa esetekkel találkoztunk, elsősorban a szövetkezeti boltokban. Sok ruházati cikk árjelző címkéin nincs rajta a MEO- pecsét, és természetesen - ezzel együtt hiányzik az osztályozás is. Mondanom sem kell, hogy ez még visszaélésre is alkalmat ad. De ha azt számoljuk, hogy az elmúlt évben a megyében levő három nagykereskedelmi lerakathoz 4500 minőségi reklamáció érkezett, akkor érezhetjük, hogy az előállító iparnál nincs minden rendben.^ A kifogásoknak a többsége a cipőkre vonatkozik. Az építőanyagnál az történt, hogy, mivel különböző helyekről szerzik be — sokszor az ország másik végéről —, nem is tudják minden esetben a minőséget el— Nem találkoztunk ilyen esetlenőrizni. Mi magunk is hajtottunk végre leosztályozást, amivel körülbelül 200 ezer forintnyi felesleges összeg klfizettetósétől óvtuk meg a lakosságot. Megvizsgáltuk három téglagyárban a téglák minőségét. Az eredmény kimutatta, hogy az első osztályúnak minősített téglák mintegy 20 százaléka csak másodosztályúnak felel meg. — Mit tapasztaltak a méréseknél? — Az élelmiszer és a vendéglátó egységekben van a legtöbb mérési hiba. Ezt általában a társadalmi ellenőrökkel együtt ellenőrizzük. Ezekről sajtón keresztül rendszeresen beszámolunk. A helyzet javul-, de azért még mindig nem megnyugtató. Az élelmiszeriparban még az előrecsoma- golás és a kiszolgálás esetében is sokszor fordulnak elő hibák. — Mire hivatkozik ilyenkor a boltos? — Általában arra, hogy a szállító sem hozza a papíron leírt mennyiséget, aztán a raktárak nedvességére, az „elcsepegés” miatti kálóra, valamint a mérlegek pontatlanságára. Sok esetben elfogadható ez, de mégsem érthetünk vele egyet, hiszen a vevőt ezzel mindenképpen megkárosítják. — A vizsgálataik nyomán milyen intézkedéseket tettek? — Az év kezdetén — tudva az egységek átállási problémáit, —v türelmesebbek voltunk. Elsősorban segíteni akartunk. Ennek ellenére az elmúlt évben 103 esetben alkalmaztunk felelősségre vonást, ami pénzbeli bírságot, figyelmeztetést ■ vagy a vállalathoz és hatóságokhoz való „ügy-átutalást” jelentette. Legtöbb ezek közül a vendéglátó és az építőanyag szakmákra esik. Az utóbbinál a 43 ellenőrzés folytán 23 felelősségre vonás volt. — Hogyan fogadják a kereskedelmi vállalatok és szövetkezetek ezeket az intézkedéseket? — Az általunk előirt intézkedésnek eleget tesznek. Ezzel nincs is baj. Azt viszont kifogásoljuk, hogy ezek a kereskedelmi szervek a saját ellenőreiket nem „biztatják” arra, hogy a fogyasztói érdekvédelmet is tartsák szem előtt. Elsősorban vállalati érdekből ellenőriznek és azt a szemléletet tartják, hogy a fogyasztók érdekét az ÁKF képviselje. Valahogy olyan elvet vallanak, mintha a fogyasztók megkárosítása bocsánatos bűn lenne. Ezért nincs — elsősorban a szövetkezeteknél — önkezdeményezés az ilyen vizsgálatokra. Nem csodálkoztunk tehát, ha a fogyasztód érdekvédelem, terén nincs- lényeges javulás, amit a legutóbbi megyei tanács vb-ülé- sén is megállapítottak. Viszont nagyon sok segítséget kapunk a KÖJAL-tól, a minőség- vizsgáló intézettől, a rendőrségtől, a szakszervezetektől és a tanácsoktól — fejezte be nyilatkozatát Rózsa Imre elvtárs. Varga Tibor Kitüntetések Szombaton délelőtt Békéscsabán, a megyei tanács épületében Klaukö Mátyás, a megyei tanács vb-elnöke az Elnöki Tanács megbízásából kitüntetéseket nyújtott át. Kurusta János, az orosházi járási tanács személyzeti és oktatási főelőadója a Munkaérdemrend ezüst, Marosán Mihály, a Kétegyházi Községi Tanács V. B. elnöke a Munkaérdemrend bronz fokozatát kapta nyugalomba vonulása alkalmából.
