Békés Megyei Népújság, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-17 / 39. szám
1909, február IS. 2 Vasárnap Ünnepség Vésztőn az első Parasztkongresszus 25. évfordulója alkalmából (Folytatás m 1. oldalról) nfeta párt azt hirdette, hogy szükség vart a háborúval szemben álló minden eró összefogására, még akkor is, ha az egyes csoportok konkrét társadalmi érdekei ellentétesek is egymással. A szegényparasztságnak meg kell találnia az utat nemcsak a kö- zépparaaztokhoz, hanem a módosabb gazdákhoz is, ha azok a háború, a nácikkal való szövetség ellen vannak vagy az ellen megnyerhetek. Kedves Barátaim!! Bizonyára sokan vannak itt azok közül, akik emlékeznek még rá, milyen nagy vihart kavart ez az álláspont Igen sok munkáság, paraszt-levél, sőt a parasztság sorsát egyébként szívén viselő író, újságíró tagadta a paraszt- egység lehetőségét, szükségességét A Szabad Szó, a Népszava, a Magyar Nemzet, az Üjság, a Független Magyarország és más náciellenes lapok hónapokon, sőt éveken át vitáztak e kérdésről. Ahogyan az országos vita előrehaladt, s hazánk egyre súlyosabban belebonyolódott az idegen érdekekért folyó háborúba: a Szabad Szó hasábjain egyre világosabban kifejezésre jutott a parasztság legöntudatosabb képviselőinek az a felismerése, hogy a független, szabad, demokratikus Magyarország megvalósításának az ipari munkásság mellett a parasztság a legfőbb bázisa. Egyre világosabbá vált, hogy a parasztság akkor védi igazán a maga osztályérdekeit, ha növeli a nemzet ,ellenállóképességét s úgy harcol a nemzeti érdekekért, hogy azzal a népi szociális felszabadulás útját egyengeti. Ahogyan a nemzeti függetlenség védelme, az országnak az idegen háborúból való kilépése érdekében együtt kell haladnia az ipari munkássággal, s a társadalom más haladó rétegeivel: ugyanúgy a parasztság legöntudatosabb . rétegének; a szegényparasztságnak, együtt kell mennie a dolgozó parasztság többi rétegével, a nemzet előtt álló önvédelmi s a parasztság előtt áL ló szociális-kulturális felszabadulás érdekében! És itt már kellős közepében vagyunk annak a hatalmas és rendkívüli szenvedélyes országos vitának, amely a magyar Paraszt- szövetségen belül a Földmunkás Szakosztály megalakításáért folyt A két éven át zajló kemény harcban egyik oldalon a kormány támogatását élvező jobboldali kisgazdapárti vezetők, elsősorban Nagy Ferenc és tábora álltak, akik 1941-ben a Parasztszövetséget azzal a céllal hívták létre, hogy a parasztság demokratikus követeléseit valamiféle „politika- mentes” szervezet keretei között gúzsba kössék. A vitában a másik oldalon a földmunikásság legtapasztaltabb, legbátrabb képviselői, a Szabad Szó táboréi, a A megbecsülés különböző Jeleivel halmozták el az úri világ eltüntetéséért s a szocialista rendszer megteremtéséért élvonalban küzdőket kommunisták, a szervezett munkások álltak, akik a sajtó és az élő szó erejével igyekeztek megértetni a kisparasztokkal, törpe- birtokosokkal, cselédekkel és földmunkásokkal, hogy a Parasztszövetségnek az egész parasztságot átfogó szervezetté, a háborúedlenes harc eszközévé kell válnia, ugyanakkor nekik is a Parasztszövetségben van a helyük: e szervezetet a szegénypa- rasztság érdekeinek is a fórumává kell tenni. Hangoztatták: ki kell harcolni az országos és a helyi vezetésben a parasztság minden rétegének képviseletét, a ezen túlmenően az agrárproletariátus a szövetségien belül önálló szakosztályt kapjon. 1942 tavaszán és nyarán a Kommunisták Magyarországi Pártját és az antifasiszta függetlenségi mozgalmat súlyos csapások érték: egymást követték a letartóztatások. Az új Kállay-kor- mány a korábbinál hathatósabban támogatta Nagy Ferencéket és ez lehetővé tette, hogy késleltessék a földmunkás tagozat létrehozását, halogató politikájukkal értékes időtől fosszák meg a parasztság radikális erőit A szívós kitartásnak beérett a gyümölcse Sztálingrád és Voronyeas meg- gondolkoztatta a magyar uralkodó osztályt, kénytelen volt tudomásul venni, hogy a második magyar hadsereg színe-java idegen célokért a náci német érdekekért „az utóvédek utódvódje- ként” értelmetlenül, szinte teljesen elpusztult, vagy fogságba került, s a nemzet felháborodása nőttön-nőtt Nagy Ferencék halogatása tovább már nem járhatott sikerrel. A Parasztszövetség választmányának 1943. január 29-i ülésén hozott határozattal kénytelen voltak a Földmunkás Szakosztály alakuló közösülését kitűzni. A választmány a szövetség vezetőségéből egy négytagú előkészítő bizottságot küldött ki a földmunkás szakosztály előkészítő munkáinak végzésére. Ennek tagjai: Dobd István, Kovács Béla, Iliás Ferenc, Fekete Imre. Ám de a praktikák ezzel még nem értek véget. Az alakuló ülésre szóló meghívókat csak az utolsó napokban adták postára, arra számítva, hogy így a falu képviselői nem tudnak majd megjelenni. De elszámítottáik magukat. Az alakuló közgyűlésen így ia 120 küldött jelent meg Budapesten az ország különböző részeiből. Még a közgyűlés reggelén, május 9-én is azzal akarták elodázni a megnyitást, hogy nincs meg a belügyminiszteri engedély, holott az ott lapult Nagy Ferenc zsebében. Végül is csak megnyílt a közgyűlés. Csodálatos nap volt! Dobi István előadói beszédében hivatkozott az ipari munkásság példájára, amely a maga erejéből alakította ki szervezeteit „Jóvátehetetlen hibát követnénk el — mondotta —, ha félretolnánk a j most nyíló lehetőséget ha nem lépnénk a szervezés útjára: az öntevékenység útjára.” A közgyűlés vitájában nagy , hatású felszólalást mondott el Vésztő szülöttje és küldötte, Andor Gergely földmunkás. Úgy érzem, negyedszázad távlatából is megmelengeti a viharsarkiak szívét az a tény, hogy az Országos Földmunkás Szakosztály három alelnöke közül egy, Fekete Imre füzesgyarmati földmunkás Békés megye területéről jött. Az országos választmány 15 tagja közül négyen voltak Békés megyeiek: Boldoczki Mihály és Hir- ka János tó tkom! ősi, Hegyesi János füzesgyarmati. Fűfa Albert köröáUdányi földmunkások személyében. Az országos választmány elhatározta, hogy a földmunkás szakosztály hivatalos lapja a Szabad Szó lesz. A határozat szerint a lap állandóan tájékoztatja majd a! falu népét a földmunkás szakasz-1 tály szervező munkájáról, a mun. káskörök csatlakozásáról, s irányt' mutat a helyi és országos szervezési kérdésekben. Íme, hosszú küzdelmes harcok után és azok eredményeként siker koronázta a földmunkásság törekvését Legöntudatosabb vezetői kezdettől fogva tisztában voltak az akkori általános politikai helyzettel, a tudták, hogy a fasiszta háború viszonyai közepette különálló, országos földmunkás szervezetet felállítani nem lehet A lehetséges és egyetlen reális megoldásnak azt tartották, hogy a Parasztszövetségen belül a szegényparasztság megteremtheti saját szervezetét E célkitűzést sikerült elérnie az Országos Földmunkás Szakosztály formájában. Ennek segítségével bízhatott abban, hogy szervezetten kapcsolódhat majd be a látóhatár szélén már felsej ló változásokba: a népi Magyarország megteremtése, s benne az egész parasztság annyira óhajtott társadalmi és szociális felemelésének munkájába™ Ez azonban még messzi volt Küszöbön állt viszont országszerte a szervező munka haladéktalan megindítása. A szegényparasztság megnyerése annak érdekében, hogy a földmunkás otthonolt munkáskörök csatlakozásának kimondásával a Parasztszövetség [ helyi szervezetén belül — ahol csak lehet — alakítsák meg földmunkás szakosztályokat Kedves Elvtársak! A parasztságnak a fasizmus és| a háború elleni harcában, a; földmunkás szakosztály megszervezéséért folyó előkészítő s megvalósító küzdelemben hathatós segítséget adott a Kommunisták Magyarországi Pártja. E segítséget éveken át elsősorban a Szabad Szón keresztül adta, felhasználva a sajtóban rejlő nagy „kollektív szervező erőt”, az abból adódó lehetőségeket A KMP. majd 1943 júniusától utóda, a Békepárt falusi harcát a pártvezetés részéről Donáth Ferenc, a KMP tagja, majd a Béke- j párt központi bizottságának tagja irányította, aki az első időkben 1 a Szabad Szónál dolgozott. Füg-; getlenül attól, hogy később mi-: lyen lett az útja, ezt a történelmi I tényt megemlítem. Szerepét utá-{ na a Szabad Szónál két éven át j jómagam vettem át a KMP, illetve a Békepárt megbízásából,! annak tagjaként Dolgozott a lapnak Iliás Ferenc fertőszentmik- lósi tanító, a Parasztszövetség szervező titkára, 1943-tól a Békepárt tagja, aki a szövetségen be- j lül a beosztása által nyújtott le- j hetőségekkei élve, lelkesen, nagy szorgalommal s eredményesen szervezte az Országos Földmun- i kás Szakosztály előkészítésének és a helyi szakosztályok megalakításának munkáját Mosgősílotlak as illegális röplapok A paraszti közvélemény, elsősorban a falusi szegénység mozgósításában még a Szabad Szónál is fontosabb szerepet töltöttek be; a Békepárt illegális kiadványai. Amit a lapban a háborús terror * fokozódása, a cenzúra miatt még, virágnyelven sem tudtunk megír-! saját nyomdaberendezése, külön ni: azt megírtuk a Békepárt rop- sajtóterjesztő, úgynevezett „pos- iratalban. A Békepárt rendkívül i táaó” csoportja volt Ennek tag- nagy figyelmet szentelt arra, hogy jai voltak: Fehér Zsuzsanna, Me- szinte havonta megjelenő röpira- zei Anna, Pintér Mariann, alakét Horthy rendőrsége 1944 nyár elején elfogott, vérbírósága elítélt, s taiban feltárja a való helyzetet a frontokon, s leleplezze a Hitlerrel cinkos, egymást váltogató kormányok hazaáruló, népelnyomó politikáját A Békepárt falusi névsorában sok-sok ezer név szerepelt E címekre küldtük ki rendszeresen — postai úton — a Békepárt röpirátáit, amelyekben a magyar kommunisták szólhattak a falu népéhez. Miközben mind féktelenebbé vált a háborús terror, a Békepárt rőpiratai, kiadványai jelentették mindenekelőtt a szabad szót, a szabad sajtót hazánkban! Negyed század óta, a dicsőséges Tanácsköztársaság leverése után rengeteg üldözés árán, a kommunista párt ekkor, e röpiratok sok- ezernyi „követe” útján ment ki újra széles fronton a falvakba, s vitte a bátorító, harcba hivó saót annak elnyomott népéhez! A Békepárt falusi vonalának később gáládul kiadta politikai fogolyként a németországi koncentrációs táborokba való elhurcolásra A Békepárt rőpiratai nak rendkívül nagy hatásuk volt a falvakban, Tiszántúl, Dunántúl, sőt az akkor visszacsatolt területeken is. Sok helyen nyilvánosan felolvasták, még többen leírták, sokszorosították a terjesztették ezeket Hisz a Békepárt első, a falu népéhez írt röpirata is ezzel a felhívással fejeződött be: „írd le és add tovább! Testvéri üdvözlettel a Békepárt!” Már az első röpira tban — amely 1943 szeptemberében jelent meg — a Békepárt kötelességének tartotta, hogy leleplezze a parasztság kifosztását eredményező. Hitler háborúját kiszolgáló Jurcsek-féle beszolgáltatás! rendszert. A mozgalom fő támasza Békés megye volt 1943 őszutóján, a parlament összehívása után a Békepárt kiadta híres 64 oldalas „Memoran- dum*’-át, melyben újból leleplezte a Kállay-kormány nemzetve- szejtó politikáját, a az ország megmentésére harcba hívta a tömegeket: „Emlékiratunkat nem címeztük semmiféle hatalmassághoz sem: nem is nekik szánjuk. Mert hiába nézünk körül a mai Magyarország hatalmon levő urai között: nem látjuk sehol azokat, akik a magyar nép érdekeit képviselték, s akik bírnák is az ország bizalmát De látjuk a munkásság, parasztság és értelmiség soraiban a magyar nép hűséges és igazi fiainak növekvő seregét azt a névtelen tábort, amelynek katonái cím és rang nélkül, a mindennapok áldozatos harcaival bizonyítják, hogy ők ennek a nemzetnek hivatott vezetőik, akik rászolgáltak népünk bizalmára. Hozzájuk szólunk! Emlékiratunkat nekik szánjuk fegyverül, hogy még következetesebben, még keményebben, még vértezettebben vívják harcukat a magyar néppel a magyar népéit” A Békepárt említett memorandumát eljuttattuk az országgyűlés németellenes érzelmű képviselőihez, demokratikus meggyőződésű közéleti emberekhez, az ipari munkásság és a parasztság képviselőihez, a földmunkás szakosztályok országos és helyi vezetőihez, a Szabad Szó legismertebb paraszt levelezőihez. Hadd említsem itt meg hegy Békés megye területén a következők kapták meg a Békepárt memorandumát: Boldoczki Mihály, Karkus Mátyás, Kovács János földmunkások Tótkomlós!, Papp János földmunkás Békéé, Cseszkó János és Cseszkó Sándor Békássá tuson, Bohus Pál Med- gyesegyháza. Cserhényi Pál Szarvas, (aki Cserei Pállal, a Békés megyei Népújság főszerkesztőjével azonos, a jjaerk. megjegyzése), Vaszkó Mihály kisgazda, Tímár Gergely Endréd, Hegyesi Gyula földmunkáaköri elnök Szeghalom, Pardi István, Andor Gergely, Kiss Gergely itt Vésztőn. Összesen tizennégyen, ami azt is tükrözi, hogy a függetlenségi ellenállási mozgalom falusi frontján, kiváltképpen a földmunkás szakosztályok létrehozásáért folyó harcban fő támaszunkat a Viharsarok, s ezen belül is Békés megye képviselte! Tűzön-vízen át harcolni kell, v észt ölek! A vésztői földmunkás-gyűlést aj szervezők a Parasztszövetség keretén belül addig megalakult földműn kásasztályok országos kongresszusának szánták: demonstrációnak a földmunkás- mozgalom erőpróbájára és bátorítsanak a mozgalom továbbszé- ; lesítésére, új meg új szakosztá-1 lyok alakítására! Az országos szakosztály vezetői, élükön Dobij Istvánnal és Iliás Ferenccel, a választmány több tagjával a vésztői találkozó alapos előkészítésére széles körű szervezkedésbe kezdtek. Az előkészítésben kiemelkedő szerepet játszott két vésztői öntudatos, tapasztalt agrárszocialista: Pardi István földmunkás, a helybeli munkásegylet elnöke és pénztárosa, Andor Gergely kisbirtokos, akit az országos szakosztály alakuló ülésén kitűnő szónoknak ismertünk meg. E két vésztői vezető becsületes, a parasztság érdekeiért tűzön-vízen harcolni kész, szocialista meggyőződésű ember, azóta is, ma is köztiszteletben állnak. E vezetők ' örömmel fogadták a Vésztőre tervezett országos talális elkezdték a szervezkedést. Az előkészítés sikeresen haladt. Ezt a kormány is jól látta: ezért igyekezett akadályokat gördíteni a találkozó elé. A földmunkás gyűlés engedélyezése körül ugyanaz a játék ismétlődött meg, mint háromnegyed évvel korábban az országos szakosztály közgyűlése előtt A csendőrség fenyegetése, a szervezők meghurcolása azonban nem használt Végül is a Parasztszövetség januári választmányi ülésén oly nagy volt a nyomás és az elégedetlenség a belügyminiszteri döntések miatt, hogy maga a választmány és új elnöke, Pataky László kormánypárti képviselő is kénytelen volt a vésztől kongresszus megtartásának engedélyezését Immár harmadszor Kérésztes-Fischer Ferenc belügyminiszter elé terjeszteni. A szomszédban a Kárpátok keleti lejtőjén már a felszabadító Vörös Hadsereg ágyúi dörögnek, az országon belül az elégedetlenség nőttön nő, de Nyugaton is elégedetlenek a „hintapolitikás” Kállay Miklóssal. Ebben a helyzetben úgy látják: engedni kell a parasztság követelésének, s ha a kozó gondolatát, s mindjárt fel is beszédet Nagy Ferenc tartja és a ajánlották a Fölmunkás Egylet csendőrök is ott lesznek, — baj helyiségeit. Sőt, földmunkás tár- nem lehet 1944. február 13-áia, saik segítségével Vésztőn és a vasárnapi napra engedélyezték a környékbeli községekben maguk: (Folytatás a 3. oldalon)
