Békés Megyei Népújság, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-16 / 12. szám

1969. január 16. 2 Csütörtök közel-keleti helyzet rendezéséért a nagyhatalmak vállalják a felelősséget Ä francia miniszterelnök nyilatkozata a rádióban a hadviselők egyikével szemlben, az volt a célja, hogy megakadá­lyozza, hogy az incidensek foko­zódása francia közreműködéssel folytatódjék. A megoldás lehetőségeiről szól­va Couve de Murville miniszter- elnök megállapította, hogy közve­títésre van szükség. Erre pedig a legmegfelelőbb, ha — mint azt Franciaország kezdettől fogva ja­vasolta — a nagyhatalmak vállal. A francia kormánynak az Izra­elbe irányuló fegyverszállítások tilalmát elrendelő döntését indo­kolta a párizsi rádiónak adott interjújában szerda reggel Couve de Murville miniszterelnök. Az utóbbi időkben megszaporodott incidensek következtében rendkí­vüli módon súlyosbodott a közel- keleti helyzet — mondotta. — Ilyen körülmények között a fran­cia kormánynak, amikor embar­gót rendelt el a fegyverszállításra j Ják ezt a felelősséget. (MTI) meg :i* : Közös izraeli­Amerikad hírügynökségek jelen­tése szerint Tel Avivba érkezett egy üzletemberekből és közéleti személyiségekből álló hatvan fő­nyi francia csoport, hogy részt ve­gyen a közös izraeli—francia su­gárhajtású repülőgépgyár felava­tásán. A küldöttségnek tagja Burges Maunoury, volt hadügymi francia repülőgépgyár avatandó közös vállalat részvé­nyeinek 50 százaléka felett ren­delkezik. Shidlovsky megérkezése után újságíróknak kijelentette, nem hi­szi, hogy De Gaulle embargó-in­tézkedése akadályozná a francia —izraeli közös vállalat — az első izraeli repülőgépgyár — normális Johnson mosakszik vagy csapdát állít Nixonnak? Az utolsó elnöki üzenet Johnson elnök szerdán a hajna­li órákban az amerikai törvényho­zás két házának együttes ülésén személyesen mondta el az Egye­sült Államok helyzetéről szóló hatodik és egyben utolsó elnöki üzenetét. Magáról az üzenetről megoszla­nak a politikai kommentátorok véleményei. Általános az a meg­ítélés, hogy Johnson ötéves kor­mányzatának jó oldalait igyeke­zett kiemelni, futói .„'osan említ­ve vagy éppenséggel említés nél­kül hagyva a negatívumokat. Bár Johnson melegen szólt Nixonról, a kongresszus élé több olyan programot terjesztett, amelyeket a hétfőn hivatalba lépő új elnök ellenez. Ezek közé tartozik példá­ul a fegyvervásárlási engedélyek programja, az állami szakmai tan­folyamok folytatása és a nyomor- enyhítő programok egy részének a jelenlegi formák között történő folytatása. Külpolitikai téren ilyennek látszik az a javaslat, i , ,, TT ... . , i hogy a szenátus ratifikálja hala­niszter (aki az 1956. mi szuezi ; munkáját Hozzáfűzte, véleménye déktalanul az atomsorompó­hármas-agresszió idején irányítót- ; szexint a tábornok-elnök aligha 1 ta a francia hadügyeket) és Jo- J fogja a francia Mirage-gépeket seph Shidlovsky, a TURBOMECA arab államoknak eladni, mert francia repülőgépgyár feje, aki a szerdán Jeruzsálem közelében fel­„nem áll szándékában megsemmi­síteni Izraelt”. (MTI) Két szovjet űrhajó kering a Föld körül (Folytatás az 1. oldalról) adatok szerint a pilótakabinban I és a szomszédos fülkében a nyo­más, a levegő nedvességtartalma és a hőmérséklet egyaránt nor­mális. Az űrpilóta egészségi álla­pota és közérzete változatlanul kitűnő. A felvonó szállította az űrpi- lótákat az űrhajó tartószerkezeté­re. Borisz Volinov és társai itt Tv-riport az indulásról Moszkva | az állami bizottság elnöke elé A szovjet televízió a bajkonuri | léptek, majd Borisz Volinov, az .írrepülőtérről szerdán képmagnó- j űrhajó parancsnoka jelentette: a ról riportot adott a Szojuz—5 űr- ' legénység készen áll az útra. Az hajó elindulásáról. A (képernyőn állami bizottság elnöke jó utat megjelent a hatalmas rakéta, j és szerencsés visszatérést kívánt csúcsán az űrhajóval. A Szó- j az űrhajósoknak, juz—5 három utasa autóbuszon érkezett a repülőtérre. Az űrhajós­gárdában részt vevő társaik, ba­rátaik, fotóriporterek kíséretében j újból búcsút vettek , kísérőiktől: az indulásig már csak néhány perc van hátra. A képernyőn premier plánban látható a rakéta csúcsán az ezüstösen Csillogó Szojuz—5 űi-hajó. A rakéta indí­tásra készen áll. Begyújtják. Fe­hér lángnyelv csap fel és a raké­ta útnak indul... A Szojuz—5 kabinjában elhe­lyezett kamera közvetítést adott az űrhajósokról az indulás utáni első percekben. Élénk beszélge­tésükből, fesztelen mozdulataikból ítélve a Szojuz—5 'utasai, akik útjuk során a „Bajkál” fedőnévre hallgatnak, jól elviselték a túl­terhelést és a túlnyomást. „Némi remegéstől eltekintve, kitűnően érezzük magunkat, űi-hajónk fe­délzetén minden teljes rendben van” — jelentették. SZ0jü7-VÍSS7liail®Sl( WASHINGTON Az AP amerikai hírügynökség szerdán gyorshírben közölte a hírt a Szojuz—5 fellövéséről. Hangsú­lyozva, hogy a három űrhajós közérzete kitűnő. A londoni rádió kiemelkedő eseményként ismer­tette az új szovjet űrsikert. SZÓFIA A bolgár rádió és a televízió részletesen tájékoztatott az ese­ményről. A televízió ésti műsorá­ban dokumentumfilmet mutatott be a Szovjetunió kiemelkedő űr­utazásáról. A szerdai lapok első oldalon, vörös betűs cimeik alatt közlik a TASZSZ jelentéseit és kommentárokban méltatják a Szojuz útjának és az ezt meg­előző szovjet űrutazásoknak a je­lentőségét. PÁRIZS Francia rádióállomások szerda reggel kilenc óra előtt adásukat megszakítva közölték a Szojuz— 5 szovjet űrhajónak három űrutas­sal történt felbocsátásának hírét. Maga a hír — mint az első kom­mentátorok megállapítottak — nem okozott meglepetést, hiszen a lapok hírmagyarázói számítottak még egy űrhajó felbocsátására. szerződést, mert további halaszt­gatás veszélyezteti a békét. Nixon, mint ismeretes, eddig a halasztás mellett foglalt állást. Johnson egyébként még szer­dán a törvényhozás elé terjeszti a július elsejével életbe lépő új költségvetés tervezetét, amit már a N ixon-kormánynak kell megva­lósítania. A tervezetben számos olyan intézkedés van, amely a „Nagy társadalom" johnsoni kon­cepciójából származik, de ame­lyeken az új kormány nem egy­könnyen tud változtatni. Egy kommentár szerint a távozó elnök ezzel mintegy „csapdát állít” az új elnök számára. Az elnöki üzenet jelentős ré­szét Johnson belpolitikai kérdé­seknek szentelte. Külpolitikai kér­désekről szólva azt mondotta, hogy a demokrata kormányzat működése alatt lépéseket tettek a béke érdekében. „Az elnöki tiszt­ségből távozva tudom, hogy az amerikai nép legfőbb gondja a béke keresése — mondotta a töb­bi között. — Ma tovább keressük a békéhez vezető utat Vietnamban és a párizsi tárgyalásokon. Saj­nálom, hogy mind ez ideig nem volt lehetséges a béke helyreállí­tása Dél-Vietnamban — jelentet­te ki Johnson. — A béke kilátásai ma jobbak, mint bármikor, mióta Észak-Vietnam négy évvel ezelőtt megkezdte regurális haderejével fegyveres agresszióját”. Az elnök így utolsó fontos megnyilvánulá­sában is a VDK-ra igyekezett há­rítani a felelősséget a vietnami háborúért. Egyéb nemzetközi kérdésekről j szólva Johnson szovjet—amerikai tárgyalásokat sürgetett a tárna- dó ég védelmi jellegű rakéta- rendszerek kérdéseiről. Ered- j menynek minősítette, hogy törvényhozás hat hónap alatt nem ratifikálta az atomsorompó-szer­ződést. Az elnök az amerikai külpo­litika feladatai között jelölte meg azt, hogy liberális kereskedelem­politikát alkalmazzon, és „keresse az olyan megegyezések lehetősé­geit a Szovjetunióval, amelyek mindkét nép s a világ békéjének érdekeit szolgálják”. A távozó elnök csak röviden utalt a közel-keleti háborús ve­szélyre és kijelentette, hogy „több fővárosban keresik a mód­ját a tartós béke megteremtésé­nek”. „Az Egyesült Államok tel­jes mértékben támogatja a Biz­tonsági Tanács határozatát, amely megmutatja az utat. Véget kell vetni a fegyveres ellenségeske­désnek, amely jelenleg fennáll a világ e részén, s amely nemcsak Izraelt és az arab államokat fe­nyegeti, hanem az egész vilá­got”. A távozó elnök érzelmes búcsút Egyesült Államok csatlakozott az i vett a kongresszustól, ahol 38 egyesült Államok csatlakozott az j évvel ezelőtt eikezdte politikai atomstop-szerződeshez és a vr- pályafutását. Köszönetét mondott lagur békés célokra történő fel- , a törvényhozóknak támogatásuk­használását előíró nemzetközi j kért, majd „megértést” kért tőlük szerződéshez. Hangoztatta, véle- j Nixon számára, akinek „szüksége menye szerint nem szolgálja a j és joga van erre” — jelentette ki béke érdekeit, hogy az amerikai I Johnson. vagy vitaklub? Készül az amerikai béke-válasz Robert McCloskey, az amerikai külügyminisztérium szóvivője kö­zölte a sajtó képviselőivei, hogy az Egyesült Államok kormánya rövidesen elküldi válaszát a kö­zel-keleti helyzet rendezésére irá­nyuló szovjet békejavaslatra. A szovjet tervet, amely hírügynök­ségi jelentések szerint három szakaszban javasolja megvalósí­tani a Biztonsági Tanács 1967. december 22-i határozatát, hivata­losan nem tették közzé. A külügyminisztérium» szóvivő szerint az amerikai kormány a válasz megszövegezése előtt tár­gyalt az izraeli, brit és francia kormánnyal, valamint a január 20-án hivatalba lépő Nixon meg­választott elnökhöz közeli körök­kel. (MTI) Választásra készülőéit Romániában A március 2-ra kiírt választá­sok előkészületei országos mére­teket öltenek Romániában. A legtöbb megyéből azt jelen­tik, hogy megkezdték a képvise­lők jelölését, A jelölteket a Nagy Nemzetgyűlésbe, valamint az új helyi államhatalmi szervekbe, a megyei, municipiumi, városi és községi néptanácsokba egyaránt a nemrég létesült Szocialista Egy­ségfront állítja, amely magába foglalja Románia összes politikai és társadalmi erőit, köztük az ugyancsak nemrég létesült nem­zetiségi tanácsokat. Nicolae Ceausescunak, az RKP KB főtitkárának, az Államtanács elnökének, a Szocialista Egység­front elnökének nemzetgyűlési képviselővé jelölését a fővárosi „Augusztus 23” üzemben jelentet­ték be. A többi párt- és állami vezető részben a fővárosban, rész­ben a megyeszékhelyeken lép fel. Kínos, de sokatmondó epizód | előzte meg a Brit Nemzetközös­ség most zajló konferenciáját. Londonban a Rhodesiái Főbiztos­ság épületére felhúzták a Smith- rezsim önállóságát jelképező zöld- fehér-zöld zászlóját. A főbiztosság ugyancsak formálisan van már jelen az angol fővárosban, (mi­vel hasonló jellegű hivatalt Ang­lia is fenntartott Salisburyben, de a telepes kormány lobogója mégis csak azt jelképezte, hogy a rezsim Londonnal szembe helyez­kedő álláspontja megingathatat­lan. A zászló az angol közvéle­ményben felháborodást váltott ki, két fiatalember pedig felmá­szott az épületre, letépte a lobo­gót és ledobták az utcára. Ezt kö­vetően egy kötelességtudó angol rendőr magához vette Smith-ék zászlaját, és visszaszolgáltatta azt tulajdonosainak. Az esemény né­mileg szimbolizálja, hogy a hi­vatalos Anglia inkább segédke­zet nyújt Salisburynek, minthogy igyekezne véget vetni a rhodesiai rémuralomnak. A megbeszélés, amelyen tizen­nyolc kormányfő, hat köztársasági elnök és négy alacsonyabb rangú küldöttségvezető vesz részt, hét munkanapon és két pihenőnapon át tart. Az első két napon a je­lenlegi világhelyzet általános vi­tája zajlott. Ez nem hozott külö­nösebb szenzációkat. Hiszen a Brit Nemzetközösség ma már nem alkalmas fórum a tagállamok akár egyetlen, igazán fontos poli­tikai vagy társadalmi problémá­jának megoldására. Szorosan vett gazdasági kérdések még felmerül­nek, mert a nemzetközösségi vám­rendszer bizonyos előnyöket tar­talmaz, és Nagy-Britannia még mindig nagy érdekeltségekkel ren­delkezik a nemzetközösség orszá­gaiban. Ezt követően sor került a Com- menwealth legneuralgikusabb pontjára, Rhodesiára. A Smith- kormány ellen, főleg a „színes” tagállamok véleménye szerint, Nagy-Britármia igen erőtlen in­tézkedéseket tesz. Wilson a mos­tani tanácskozáson — akárcsak az előző, 1966-os konferencián — ismét csak a lavirozással próbál­kozott. A ceyloni miniszterelnök gúnyosan meg is jegyezte: „Az an­gol kormány a, „Tigris”-ről a „Rettenthetetlenre” vonult vissza, s nem tudom, hova megy legkö­zelebb (Wilson és Smith között a két említett nevű cirkálón folytak az eredménytelen tárgyalások), a brit flottának nincs „kapituláció” elnevezésű, hajója. A konferencián még egy sor időszerű vitás kérdés is szerepelt, a megoldás legcsekélyebb remé­nye nélkül. A nemzetközösség af­rikai tagállamai támadták Nagy- Britanniát bevándorlási politikája miatt, mivel London meg akarja akadályozni, hogy a színesbőrű állampolgárok Angliában teleped­hessenek le. Nem tudtak közös ne- vezőre kerülni a bonyolult nigé­riai problémánál sem. mivel egyes tagállamok elismerik Biafra füg­getlenségét, mások a központi kormányt. támogatják. Végül a nemzetközösség általá­nos helyzete: a rhodesiai kérdé­sen kívül akad még jó néhány Achilles-sarka a problémának. A Commenwealth amúgy is roska­dozó tekintélye nem heverheti ki, hogy a két nemzetközösségi or­szág, India és Pakisztán háboxüja csak egy kívülálló állam, a Szov­jetunió közvetítésével ért véget. Az sem közömbös, hogy Ausztrá­lia és Üj-Zéland az amerikaiak oldalán harcol Vietnamban, mert bár Wilson is támogatja a kalóz­háborút, időnként igyekszik olyan benyomást kelteni, hogy keresi a kibontakozást. Korántsem sima az együttműködés az egykor legszi­lárdabb oszlop, Kanada és Anglia között sem. Ottawában font he­lyett dollárban számolnak, s az Egyesült Államokkal háromszor olyan intenzív a kereskedelmi kapcsolatuk, mint az egész nem­zetközösséggel. Az egykori brit birodalom már igen távolra jutott a még két év­tized előtt is gyakorolt „hadihajó- politikától”, amikor a különböző problémákat a Londonból irányí­tott ágyúcsövekkel „rendezhet­ték”. Most, amikor elkészültek a csoportképek a konferencia rész­vevőiről, egyes újságírók még azt is felvetették, vajon lesz-e még alkalmuk a fotóriportereknek a jövőben hasonló felvételeket ké­szíteni a Marlborough-House te­raszán? Sümegi Endre

Next

/
Oldalképek
Tartalom